Üdv a Kalamaj blogszülinapi tematikus hetének harmadik napján, amikor a hét egyetlen magyar szerzője kerül sorra. De ő egymagában jelenti számomra a magyar irodalom csúcsát, a nyelv használatának magas mesterségét, és a szóforgatási példaképemet.
Böszörményi Gyula mostanság főleg az Ambrózy báró esetei sorozata miatt ismert, amit teljes mértékben meg tudok érteni, remek kis történet lett az, és nagyon beletrafált az olvasóközönség ízlésébe is. Viszont már ezelőtt sokkal az egyik abszolút kedvencem volt, már első osztályos korom óta közel áll a szívemhez az irói tehetsége.
Akkoriban a KMK még épp csak alakulóban volt, talán nem sokan emlékeznek már rá, de akkoriban még Jonatán Könyvmolyképző-ként futott, és a logója is egy ilyen furcsa kalap volt. Mindez Böszörményi egy kevésbé ismert trilógiájából, a Jonatán kalandjaiból ered, és mára ugyan már nem látszik belőle semmi a kiadó imidzsében, de én még emlékszem az általuk tartott, alsósoknak szóló irodalmi versenyre, amire az ofőm benevezte a könyvmoly fejem.


















