Könyvheti bevásárlótáska

Ahogy közeledett ez a hétvége, már előre sírt a pénztárcám, mert tudta, hogy a májusi fizumat el fogom tapsolni. Így is lett. Ezt a halmot szedtem össze:

Igen, ez egy bőrönd. És igen, tele van.

Sajnos van egy olyan aprócska problémám, hogy könyvhéten képtelen vagyok nemet mondani. (Meg amúgy is, ha könyvesbolt közelében vagyok.) Mindig meglátok még egyet és még egyet és még egyet, amit nem tudok otthogyani.
Tavaly is két teljes hátizsákot televásároltam, és mikor anyu megemelte nap végén, majdnem szívinfarktust kapott.
Így idén előjött egy zseniális ötlettel: vigyünk egy üres böröndöt, és akkor nem kell megszakadni a könyvek súlya alatt.

Majdnem a térdemig ér a kupac.

Név szerint a lista, amit felhalmoztam:
Tavi Kata - Nyitótánc (ezt dedikáltattam is)
V. K. Bellone - Felvont vitorlák (ezt is)
Marissa Meyer - Heartless
Trish Cook - Éjjeli napfény
Dan Kronos - Hamis emlékek
Dan Kronos - Hamis valóság
Dan Kronos - Hamis jövő
Kass Morgan - The 100 Hazatérés
Laini Taylor - A különös álmodozó
J. Goldenlane - Isteni balhé
Branod Sanderson - Elantris 1-2. (ezt az öcsém kapta, de én is elolvasom)
Ez 12 könyv! (szegény pénztárcám)

Plusz vittem otthonról dedikáltatni:
On Sai - Esővágy
On Sai - Calderon
Bödőcs Tibor - Addig se iszik

Itt éppen Tavi Kata dedikálásán
vagyok, az egyetlen az öt közül,
ahol eszembe jutott fotózni.

Nagyon szurkoltam, hogy ne essen az eső, hiába mondta az előrejelzés. Mázlink volt, mert pont azelőtt állt el, mielőtt családilag megérkeztünk, sőt délutánra ki is sütött a nap. Végül öt órát voltunk ott, mialatt vagy tízszer körbejártam az összes standot.

Kisebbik öcsémet cipeltem magammal a dedikálásokra, mert ő nem akart anyuval ülni órákon át, és ugyan a végére mindketten hullák voltunk, de szerintem ő is élvezte.

Én mindenesetre imádok dedikálásokra járni, így egész délután egyik asztaltól a másikhoz futkostam.

A dedikált könyvek,
együtt a hadizsákmánnyal.

Kezdetnek rohannom kellett On Sai-hoz, mert később érkeztünk, mint eredetileg terveztük, így csak a végére értem oda. Ez volt a két könyv, amit otthonról hoztam. (Igazából Róbert Katalin Szelidíts meg!-je is ott volt nálam, de arra már sehogy sem értem volna oda.)

Ezután mentem el öcsémmel az első bevásárlókörútra, és szereztem be a hadizsákmányom nagyját. És egypár szuper Ambrózy-s legyezőt.

Ebéd után beálltam Rácz-Stefán Tiborhoz, bár tavaly már aláirattam a könyvet, de egy könyvjelzőt most is dedikáltattam. Köszönni viszont mindenképpen akartam.

Zé alig mosolyog fotókon, leginkább
csak fintorog. Ez viszont egy igazi,
őszinte vigyor. Saját kommentje:
"Ezt a pólót nem mosom ki többet."

Tavi Kata és V. K. Bellone könyveit helyben vettem ugyan meg, de egy ideje már mindkettőre fájt a fogam. (A Felvont vitorlák borítójába már megjelenés óta szerelmes vagyok.) Az, hogy akkor dedikáltak, mikor én is ott voltam, egy ómen, igaz?

Persze nagyobbik öcsém számára (aki ebéd után hozzánk csapódott) egyértelműen az volt a csúcspont, mikor fotózkodhatott Bödőcs Tiborral, egyik legnagyobb bálványával.
Persze a könyvét is aláirattuk.

És míg a tesóimmal én pulttól pulttig repkedtem, anyu addig a saját dedikálását intézte. Mindhármat.

Anyu és Zé a könyvekkel.
Az asztalon lévő másik kettőt is
anyu rajzolta, bár nem ő írta.

Egy kis reklám helye: Anyunak tavaly jelent meg a saját könyve, a Csigamász, egy kisebbeknek szóló mesés könyv, ami a természetről tanít nekik. Maga rajzolta, Zével közreműködve (így gyerekrajzok és felnőtt rajzok keverednek benne). A második rész is már készülőben, várhatóan ősszel jön.

Idén is nagyon élveztem a könyvhetezést, megint feltankoltam elég könyvet akár két hónapra is.

A Katica Könyv-Műhely standja,
anyu könyveivel.

Tuti jövőre is megyek, és remélem akkor majd sikerült olyan napon, mikor Böszörményi is van. (Mert még mindig van olyan, amit nem írattam alá a mesterrel.)

Sokat nem fotóztam, pedig akartam, de a kezem mindig tele volt szatyrokkal (amiket időnként beleürítettem a bőröndbe).

Olyan cuki golyókat is lehetett kapni
a könyvhöz, benne bogarakkal.

Hamarosan újra jelentkezem, de nem ígérek semmit, mert rohamosan közelít a szemeszter vége, és már most tudom, hogy el fog havazni. De több minden is tervben van, csak szabadidő kérdése.

Addigis ma még ki tudjátok élvezni a Könyvhét örömeit.

Love, Kalamaj