Augusztusi bevásárlótáska

Na, szégyen szemre vége lett ennek a nyárnak is. Nekem ugyan még szerencsém van, mert az egyetem csak októberben kezdődik meg úgy istenigazából, de már nekem is el kell kezdenem készülni.

Viszont az augusztus igazán termékeny hónap lett, sikerült végre olvasnom egy nagyobb halmot, és nagyban bővült a polcom is.

A legnagyobb összetartozó halom egyértelműen az új Üvegtrón kupacom. Őrült gyűjtő módjára célom, hogy birtokoljam a sorozatot minden nyelven, ahogy csak megértem. Eddig megvolt már magyarul és angolul, és most megszereztem németül is. Most az Empire of Storms-ig csücsülnek a polcomon, németül a Tower of Dawn szeptember végén jelenik meg.

Előrendeltem mellé már angolul a novemberben esedékes Gyűjtői kiadást, és csináltam egy Aelin egyedi Funko figurát is.

Egyébként még áprilisban tartottam itt tematikus hetet Maas könyveiből, ha érdekel, itt elérhető.

Ha pedig tematikus hét, akkor mindenképpen meg kell említenem az augusztus utolsó hetében történt blogszülinapi hetem, ahol a Harry Potter könyveket vettem sorra, a bejegyzések elérhetőek itt.

Én nagyon élveztem, hogy ilyen intenzíven foglalkozhattam még egy nagy kedvencemmel, nem csak a könyvkritikákkal, hanem filmekkel és egyéb témába illő mellékszálakkal is, például filmzene vagy a Pottermore rejtelmei.

Még egyszer gratulálok Falusi Barbarának, aki a Bölcsek köve 20 éves jubileumi kiadását nyerte a Griffendél színeiben.

Lesz még hasonló extravaganza a blogon, de egyenlőre még nem tudom, mikor, vagy miről.

És akkor a normál kerékvágás, avagy miket szereztem amúgy még augusztusban:

Victoria Schwab - Egy kegyetlen dal (barátnőmmel fel kellett ugarnunk Pestre, és ha már ott voltunk, nem lehet eljönni vásárfia nélkül)

Morgan Rhodes - Lázadók tavasza (Falling Kingdoms 2.)

Cinda Williams Chima - Flamecaster (magyarul is megjelent, Lángvető címen, de én angolul szereztem meg a sorozat meglévő részeit)

Cinda Williams Chima - Shadowcaster

Cinda Williams Chima - Stormcaster

Cinda Williams Chima The Demon King (ez meg az előző sorozat egy másik ága, a mostani szereplők szüleivel)

Sarah J Maas - Catwoman Soulstealer (DC Icons, angolul, írtam is róla, itt olvasható)

Leigh Bardugo - Wonder Woman Warbringer (DC Icons, angolul)

Marie Lu - Batman Nightwalker (DC Icons, angolul)

S. J. Kincaid - A kárhozott (ezt olvasom éppen)

Victoria Aveyard - A Király ketrece (Vörös királynő 3.)

Mark Lawrence - A széthullott birodalom (a teljes trilógia egyben)

Ezek közül leginkább azokat olvastam el, amik angolul vannak. Egyenlőre akkora a TBR (to be read) listám, hogy a többire nem tudom, mikor fog sor kerülni, először megpróbálok a régiek közül is leapasztani párat.

Filmek terén sokat most nem haladtam, újranéztem az Infinity War-t (tudom, tudom, még mindig tartozom egy véleménnyel róla), és a Legendás állatokat (vélemény itt), de kb ennyi is.

Amivel viszont nagyobbat alkottam, az az Agymenők maratonom volt. Az első 10 évad fenn van Prime-on, így azt választottam ki egy kis kikapcsolódásnak. De valahogy kettőt pislantottam, és el is tűnt mind a 10 évad. A 11.-et is megnézem majd valamikor, mielőtt kijönne a 12., ami egyébként az utolsó lesz, végül ezt a sorozatot is elkaszálták. Remélem azért egy méltó befejezést összehoznak neki.

Szeptemberben tervezem behozni a lemaradást, és megnézni a Fiúknak, akiket valaha szerettem új filmadaptációját, de a friss megjelenések közül a többi nem annyira piszkálta meg a kíváncsiságom. Egyenlőre azt sem tudom, mit hogyan fogok szeptemberben a tanulás mellett csinálni, szóval egyenlőre nem ígérek semmit.

Ennyi lenne az augusztusi bevásárlótáska. Remélem azért a szeptemberem is ilyen termékeny lesz, és legalább még ennyit le tudok majd tudni a listámból. Hamarosan újra jelentkezem, addigis szép későnyári időt.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét utószó: a játék nyertese

Jó kis hét volt az előző, enélkül nem foglalkoztam volna ilyen mélyenszántóan a varázslóvilággal. A hozzá tartozó nyereményjáték is sikeresen lezárult, (és bár most nem érkezett annyi jelentkezés, mint a Maas-héten), most is tudtam nyertest hirdetni.

A nyertes pedig Falusi Barbara lett, aki a Bölcsek köve keménytáblás kiadását választotta, a Griffendél színeiben.

Szokás szerint a sorsolás az öcsém által történt meg, a neveket egy-egy cetlire felírva vakon húzott egy szütyőből. Megint nem tuda, mik is vannak a lapokon, így csakis a szerencse játszott közre.

Barbara ezt a képet küldte a játékra, a kedvenc kötetével és jópár igazán király potteres relikviával:

Gratulálok neki a győzelméhez, hamarosan érkezik a nyereménye a postával.

Ezennel lezárom a Potter-hetet, innentől megy tovább a szokásos rend szerint az élet a blogon. A következő poszt az augusztusi bevásárlótáska lesz, előre láthatóan szerdán. Nem ez volt az utolsó tematikus hét sem itt, de még nem tudom, mi lesz a következő témája. (Tippeket elfogadok.)

A legközelebbi viszontlátásig:

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 7/2: music & memes

Utolsó nap, utolsó bejegyzés. A végéhez érkezett a blogszülinapi hét, és úgy gondoltam, vezessük le egy kis nevetéssel. Ugyan a sorozat fokozatosan egyre komolyabb hangvételűvé vált, ez nem akadályozta meg a nethuszárokat, hogy további meme-eket gyártsanak hozzájuk. A következőkben egy kis válogatást szemeztem össze, hozzájuk társítva fanartokkal és a kedvenc filmzenéimmel.

Igazi klasszikus, már biztos sokan
találkoztak ezzel. Ezt fordítani most nem fogom,
a dalt ismeritek, és magyarul nem jön át a vicc.

Mindent megadnék egy Tekergők sorozatért.
Addigis itt van a töménytelen mennyiségű rajz helyette.
Anum Malik munkája

alessiajontruflo több hasonló képet is készített róluk,
egyszerűen tüneményesek.

Az első három film zenéjét John Williams szerezte, az az ember, akitől többek között olyan ikonikus művek származnak, mint a Star Wars, a Jurassic Park, a Schindler listája, az E.T. vagy az Indiana Jones. Szóval várható volt, hogy jó kezekben lesz a film.

Az egész sorozatból a legkedvesebb darabom is tőle származik, természetes Hedwig témája, a szám, amiről bárki azonnal felismeri, hogy ez a Harry Potter.

Szeretek én bármit, ami tartalmaz Marvel utalásokat.
Ez a meme két nagy kedvencemet ötvözi.
Voldi: Van egy seregem.
Harry: Nekünk meg orrunk.

deakazu montázsa a Félvér herceghez

Úgyis ma volt terítéken a Halál ereklyéi, íme hozzá egy kis vizualizáció.
uknow_who alkotása

Az Azkabani fogolyból származik a második kedvenc darabom, amihez van egy kis személyes kötődésem is. Egyik diáknapon még gimiben a Harry Potter-t kaptuk témának, és nyitánynak előadtuk a Varázs, varázs című dalt (utána még volt ám egy 15 perces műsor). Alavetően mindenki vicces produkciókkal készült, nagy volt a tornateremben a hangzavar, de mikor kiálltunk csatarendben, és megszólaltunk, azonnal kuss lett. Teljesen úgy szólt, mint ebben a videóban (lévén 20 lány és 4 fiú volt az osztályban), és mondanom sem kell, magasan mi nyertünk, az egyik legjobb produkció, amit az amúgy is jó műsoros osztályommal összeraktunk.

Az a kínos pillanat, mikor nem veszed észre,
hogy te vagy a pótkerék.

Ez a legszebb Lupin és Tonks fanart,
amit valaha láttam, nagy pacsi érte
tropicalraccoonnak.

Slughorn partija, ahol Neville pincérkedett.
A filmekben is nagyon eltalálták a professzort.
Twiggi McBones rajza

Harmadjára a Halál ereklyéiből a roxforti csata aláfestő zenéje. Nagyon szeretem, mert annyira más, mint a hangulata, mint a többi Potter-zenének, de mégis jellegzetes, és töéletesen aláfesti a jelenetet. Már attól is futkos a hideg a hátamon, mikor csak hallgatom, mikor pedig ott van mellette a kép is, na az aztán odavág. A negyedik résztől már nem Williams szerezte a zenét, a Halál ereklyéi mindkét része Alexandre Desplat nevéhez köthető. Összességében nem olyan nagyon ikonikus, mint a korábbiak, kivéve ezt a tételt, mert ez egy igazi mestermű lett.

*McGalagony elveszti Dunledore-t a tömegben*:
A Mardekár nyeri a házak közötti versenyt!
Dumbledore: Húszezer pont a Griffendélnek!
McGalagony: Megtaláltam.

Az a drága jó Ford Anglia...
Szintén uknow_who munkája.

Az arany hármas, taratjah elképzelésében.

A Tűz serlege zenéje tetszik nekem a legjobban a nyolc (hétésfél?) film közül. Partick Doyle szerezte, tőle származik például a Thor jellegzetes témája is. Ahhoz hasonlóan a Harry In Winter is magasreptű, dallamos, felemelő hangulatú tétel, amit bármikor el tudok hallgatni, ha egy kicsit álmodozni akarok.

Voldi: Avada Ked-
Hermione: Még a végén kiszúrod valaki szemét.
És különben is, rosszul mondod.

Dylan Pierpont elkészített egy egész sor alternatív
borítótervet a könyvekhez, elképzelve, hogyan
nézhetnének ki, ha horrortörténetek lennének.
Bölcsek köve

Titkok kamrája

Azkabani fogoly

Tűz serlege

Főnix rendje

Félvér herceg

Halál ereklyéi

A Legendás állatok és megfigyelésük ugyebár Amerikában játszódik, így kicsit a zenei hangulata is más lett. A főtéma egyesíti a klasszikus Hedwig-témát a Bölcsek kövéből és a saját stílusát. Ehhez a filmhez is sikerült egy nagy nevet szereniük, James Newton Howard a felelős Nolan Batman-filmjeiért, a Demónáért, több M. Night filmért és egyébként a Space Jam-ért is.

Végezetül pedig egy infografika, miért olyan király Remus Lupin. Mert az.

1. Mindig van nála csoki, és meg is hajlnadó osztani.
2. Ő egy vérfarkas, ami elég menő, nem?
3. Ő egy jófiú.
4. Erős varázsló.
5. A Harry-t védő testőrség tagja.
6. Ráadásul totál leveri Malfoy-t a Rejtélyügyi Minisztériumban.
7. Ő az egyik Tekergő, és a Tekergők Térképének társszerzője.
8. Roxforti ideje alatt Peeves-nek és Pitonnak is bemutat... Király!
9. Intelligens.
10. Ő volt a legjobb Sötét varázslatok kivédése tanár, aki valaha tanította Harry-t,
és valószínűleg az egyetlen, aki nem támadta meg... nos, nem szándékosan.

Hú, jó kis hét volt ez. Ilyen töményen még soha nem foglalkoztam a Harry Potter sorozattal, és ez csak tovább erősítette a felé irányzott szeretetem. Remélem nektek is tetszett, és legalább olyan jól szórakoztatok közben, mint én. Ne feledjétek, ma éjfélig lehet jelentkezni a nyereményjátékra, holnap pedig sorsolok.

Nem véletlenül ilyen nagy siker ez a sorozat. Hatalmas, kidolgozott világ, szerethető, megérthető szereplők, egy elképesztő történet, két csipet varázslat, és az a csoda, hogy jól sikerült adaptációk támasztják alá a kevésbé olvasós embereknek is. Persze ez sem tökéletes, de meg lehet tanulni élni a hibáival, mellette sokkal nagyobb súlya van a sok jó dolognak. Nekem biztos nagy kedvencem fog maradni. Örökké.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 7/1: Halál ereklyéi

Hű, elértünk a blogszülinapi hét utolsó napjához. Hogy ez a hét is milyen gyorsan elszállt. Még épp csak tegnap írtam meg a Bölcsek kövéről a véleményem, és máris vasárnap lett. Érkezzen tehát a finálé, a Harry Potter és a Halál ereklyéi.

Be kell vallanom, ezt a részt már csak egyszer olvastam. (Ellenben vagy egymilliószor láttam a filmet.)

Ugyan még emlékszem, mekkore felhajtás volt a megjelenése körül, még a híradók is tele voltak azzal, mekkora sorok kígyóznak a könyvesboltok előtt, hogy mindenkinek jusson egy példány (végre valami jó dologért állnak sorba az embertömegek), anyu is izgatottan várta, hogy magyarul megjelenjen, de én valahogy soha nem jutottam el odáig, hogy ténylegesen el is olvassam.

Csak most nyáron, mikor angolul újraolvastam a sorozatot, értem el a Halál ereklyéihez is. Viszont az egyik kedvencem let az összes közül a nyomtatott verzió is.

Bár azt hozzá kell tennem, hogy a kettő közül a filmet jobban szeretem, azért is könyv sem adja sokkal alább a lécet. Kicsit talán kevésbé tűkönülős, mint a moziváltozat, ahol abban néhány jelenetet felturbóztak, az itt elmaradt. (Például itt sosem látjuk azt, amikor Hermione elvarázsolja a szüleit, hogy ne legyenek veszélyben, a filmben pedig a szívem szakad meg a láványtól, és ez ad egy plusz súlyt az egész helyzetnek.)

Viszont nagyon látszik, mennyit fejlódött Rowling a könyvek írása közben, mint történetmesélés, mint folyékonyság tekintetében. Ha a hetedik kötet olvasása után visszanézünk a Bölcsek kövére, olyan a különbség a kettő között, mint egy Wartburg és egy Tesla.

(Megjegyzés: mennyivel okosabb volt Volditól, hogy a könyvben Naginit egy áttörhetetlen varázs-védőburokba tette, az nem csak csúszkált védtelenül össze-vissza, mit a filmben, nem?)

Egy kis bajom viszont magukkal az ereklyékkel volt. Érdekes, meg minden, de kicsit feleslegesnek tartottam a hirtelen megjelenésüket. Nélkülük is ugyanolyan jó lehetett volna, és ilyen előrehaladott állapotban behozni őket nem talán kicsit indokolatlan is volt. A bodzapálca lehetett volna egy sima szupererős pálca is, a köpeny maradt volna az, ami eddig, a kőre pedig nem is volt annyira szükség. Egy kicsit úgy éreztem, belenyomott Rowling még valami varázserejű bizgentyűt a horkruxok mellé, csak hogy legyen valami érdekes a Dumledore-történetvonalon is.

A Dumbledore-vonalra viszont tényleg szükség is volt. Na nem a Grindelwaldos mellékszálra, mert annak annyira köze a jelenlegi sztorihoz nem volt, de a családja tragédiája helyénvaló volt. Végre Harry is kételkedett benne, nem csak a jóságos, érinthetetlen természeti erő volt, hanem Harry is meglátta, hogy nem volt annyira jó ember. Ez egy szép ívet adott a könyvnek.

És ez a filmből teljesen kimaradt. Pedig még ketté is szedték két filmre. Amit igazából még nem is bánok annyira. Így maradt elég idő arra, hogy a végső csatát rendesen kidolgozzák, és azt a mindenit, mit alkottak belőle, még jobb is lett, mint a könyvben.

Az első rész persze az átugorható, kicsit lapos felvezetés lett, ebben az esetben érdeksebb lett a könyv. (Itt játszik a Dumbledore-os vonal Harry fejében.) A nyitánya erős lett, de utána a hosszas kempingezés folyamán elment az életkedv is. Pedig még arra is volt idő, hogy Harry és Hermione táncikáljon egyet. Kicsit kevesebb erdő, kicsit több akció.

Aztán a végére megint összeszedte magát, és azok a jelenetek megint megragadták a figyelmemem. Dobby búcsúztatásánál pedig majdnem sírtam. Megkedveltem a végére a kis idiótát, na.

A második rész viszont az egyik kedvenc filmem lett a sorozatból.

Mivel ez már csak a könyv kb utolsó harmadát foglalja magába, aminek is nagy része a roxforti csata, várható volt, hogy tele lesz akcióval. És úgy vélem, még fel is javították a könyvet helyenként. Például McGalagony professzor és a mindigis ki akartam ezt próbálni felcsillanása halálosan szórakoztató lett. A vágásokkal és a zenével pedig szívszorongató élmény lett, méltó feldolgozás és sorozatzárás.

És ne feledkezzünk meg arról az ikonikus jelenetről sem, mikor Mrs Weasley-nél végre elpattan a húr, és megsemmisti Bellatrixot. Hangosan felkurjantottam, mikor először láttam. Hajrá, Mrs. Weasley.

Az epilógot sokat kritizálják ugyan, és igaz, működött volna ugyan anélkül is, de azért szerintem aranyos volt.

Ez lenne a Halál ereklyéi kritikám. Délután érkezik a hét utolsó bejegyzése, még pár potteres meme és a kedvenc filmzene tételeim kerülnek sorra. Ne feledjétek, a nyereményjáték még ma éjfélig él, a részletek itt elérhetőek. A délutáni viszontlátásig,

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 6: Félvér herceg

Üdv mindenkinek újra szeptemberben. Hogy én mennyire hálás vagyok, ami egyetemista vagyok, akinek csak októberben kezdődik a suli! A tesóim már készülődnek, holnap évnyitó neki, én meg még itt blogolgatok teljes lelki nyugalomban.

De legalább még egy jó kis vihar is kitört ennek örömére. Puff, ősz van.

Mára az utolsó előtti kötet, a Harry Potter és a félvér herceg jutott. 

Ezt már csak alig két éve olvastam, már jóval a film megjelenése után. Akkortájt éppen nem volt túl sok időm, a suli mellett csak darabokban tudtam vele haladni, és ez is talán közrejátszott, hogy nem lett a kedvenc részem.

A ranglistámban inkább az alsó berkekben mozog. Míg a Főix rendje inkább csak közönyösen hagyott (könyvben, de filmben szerettem), addig ezt kicsit már untam is. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha ez csak időhúzás lenne, hogy meglegyen a hét évnyi varázslóiskola teljes hossza a könyvek alatt is. A legvégét leszámítva nem is történt túl sok benne, szétosztva elfért volna a két szomszédos kötetben is.

Ami viszont jó ötlet, az Dumbledore és Harry különórái, ahol mi is jobban megismerhetjük Voldemort múltját. Ez szükséges volt, hogy rétegeltebb legyen az ő karaktere is, és ne csak a gonosz legyen, aki azért gonosz, mert ez a szerepe.

A jelenkori Voldemort-tal voltak igazából a legnagyobb bajaim a könyvben. Nem értem,miért kellett várnie még egy évet, hogy megint lépjen, semmi értelme nem volt. Ezidőalatt a varázsvilág simán felkészülhetett volna rá, hogy úgy összefogjon, mint még soha, és egyszerűen lesöpörje a Föld színéről. Persze tudjuk, hogy nem így volt, mert mintha csakis inkompetens alakok lettek volna vezető pozícióba, de meg lett volna rá az esély.

(Igazából végiggondolva Voldi minden terve megcsúszott valamin, nem valami jó stratéga a fickó.)

Végre Dumlbedore is kapott egy kicsit több szerepet, nem csak egy háttérben tornyosuló alak volt csodálatos szakállal. Jó volt látni, hogy Voldinak tényleg megvan az oka, hogy féljen tőle, nem csak mindenki mondogatja, és ezt kell elhinnünk.

Persze a legfőbb szerepe az volt, hogy meghaljon (vigyázat, spoiler), ezért koncentráltunk rá jobban. Fájdalmas lépés olt, de abszolút szükséges. Nem mehettünk volna bele a végjátékba úgy, hogy Harry még mindig az ő árnyékában bújkál, így soha nem láthattuk volna meg Harry tényleges erejét.

És ha már a félvér hercegről van szó, azért egy mondat Pitonról. Én a mai napig nem bírom. Hiába az enyhítő körülmény a Halál ereklyéi végén, attól még az nem változtat azon, hogy évekig kínozta Harry-t és a többidiákját is.

A filmek terén sem ez vezeti a listát nálam. Nagyobb bajom nem volt vele, de annyi mindent változtattak meg benne, hogy általában lerázom egy vállrándítással. Például a könyvben részletesen be mutatva Voldi háttere, a filmben pedig azt hiszem max két rövid jelenet van erről. Vagy Bellatrix jelenléte Dumledore halálánál és a Weasley-ház leégetésénél.

És sajnos ezek a változtatások nem szolgáltak a film javára (mint a Halál ereklyéi 2. részében, de erről holnap), szóval még meg sem tudom érteni a jelenlétüket. Tudom, nyiilván azért tették be például Bellatrixot a végén, hogy ne kelljen belebonyolódnunk a három másik szereplőbe, akik az eredetiben vannak, és a filmekben soha máshol sem jelennek meg (ellentétben a könyvvel, ahol a roxforti csatában újra visszatérnek).

Az egész film legszebb jelenete szerintem Dunbledore búcsúzatása. Maga a halál is szomorú, de utána, mikor mindenki a magasba emeli a világító pálcáját, attól nekem mindig összefacsarodik a szívem. Szép búcsúztatása egy nagy varázslónak.

Micsoda hangulatváltás ez már az első pár rész könnyed, gyerekbarát világának. Itt már egyértelműen látszik, hogy ez nem gyerekkönyv, szép lassan átkúsztunk igenis komoly témák felé.

Holnap pedig elérjük a csúcspontot, a végső csatát, és a kedvenc filmes jelenetem. Addigis kellemes szombatot azoknak, akiknek nem kell ma dolgoznia.

Love, Kalamaj

P.S.: A nyereményjáték még holnap éjfélig tart, még lehet rá jelentkezni. Ezen a linken elérhetőek a részletek. Hajrá, hajrá!