Könyves szappant csináltam - Ambrózy báró esetei kézzel készült szappan és útmutató

Az elmúlt időben sikerült nagyon rákapnom a szappankészítős videókra Youtube-on (azok közül is kifejezetten a Royalty Soaps csatorna nyerte el a szeretetemet a legjobban, link hozzá itt, kukkantsatok rá, nagyon megnyugtató), és annyira belehabarodtam ebbe a művészeti formába, hogy nekem is ki kellett próbálnom.

Ennek a terméke lett az itt látható Ambrózy báró esetei ihletésű kis szappanka, amit magam gyártottam a konyhámban, és három szeletet ebből ki is fogok sorsolni a blog olvasói között. (De a játék részleteiről a poszt végén.)

Kézzel készült szappant kétféle módon lehet készíteni. A bonyolultabb, haladóbb verzió, mikor magát a szappant is maga gyártja le hozzá az ember (olajkeverékből és nátrium-hidroxid-oldatból), ám mivel ez a nátrium-hidroxid maró hatása miatt jóval veszélyesebb, nem ezzel akartam a szappankészítő karieremet rögtön kezdeni.

A jóval kezdőbarátabb úton az ember megveszi a már kész (úgynevezett melt-and-pour, azaz olvasztó-és-öntő) alapot. Ez már egy kész alap, itt nem kell kemikáliákkal kotyvasztani, és extra olajokat sem kell belerakni. Ezt az alapot az ember mikróban (vagy tűzhelyen gőz fölött) megolvasztja, és ebbe teszi bele az illatanyagokat és a színezékeket (fontos, hogy mindegyik bőrbarát legyen, sima ételszínezékek nem jók, az irritációkat okozhat).

Ezt az utat választottam én is, és alapos dizájn-tervezés után nekiültem, hogy kiöntsem a szappanom. 

Ezekre volt szükségem hozzá:

1 kg fehér, shea-vajas szappanalap

kés, műanyag vágódeszka, szilikon spatula

kis kézi mixer (én egy tejhabosítót használtam, kis mennyiségnél elég)

mérőkanálka a színezékeknek

bőrbarát színezékek (pl. szintetikus csillámpala)

öntőforma (én egy vekniformát használtam, fontos, hogy szilikonnal legyen bélelve, hogy ki tudd szedni a kész szappant belőle)

mérőpoharak (legyen mikróképes és jó hegyes legyen a csőre az öntéshez)

90+ %-os alkohol spicnis flakonban

(Én mindent az Amazonról rendeltem, de barkácsboltban is előfordulhat az alapanyagok nagyja.)

Az elkészítés:

Először felvágtam az alapot négy egyenlő részre a négy színnek. Mindig alulról kezd az ember (hiszen a házat sem a tetőtől építjük). Egy egy ilyen negyedet aztán apró és nagyjából egyenlő kockákra vágtam, és belepakoltam őket a saját mérőpoharaikba. A mikróban kb. fél percig olvasztottam 10 másodperces darabokban, míg teljesen meg nem olvadt. (Vigyázat, forró lesz!)

Belekevertem az olvadt, folyékony löttybe a színezéket (itt lehet illatanyagot is tenni bele) a spatulával, de sietni kell, nehogy kihűljön a szappan és megint megkeményedjen. (Semmi gond, ilyenkor be lehet még pár másodpercre tenni a mikróba.)

A szilikonformát lefújtam az alkohollal, és óvatosan, hogy ne fröcsköljön fel az oldalára,beleöntöttem a formába. Az alkohollal a réteg tetejét még egyszer lefújtam, ez segíti a következő réteg megkötését, hogy ne váljanak majd szét, és az öntéskor keletkezett légbubikat is kipukkasztja. Két réteg öntése között kell várni egy kicsit, hogy a már kiöntött annyira megszilárduljon, hogy a következő ne szakítsa át, de ez az idő pont annyi, hogy közben a következő réteget felolvasztottam és kikevertem.

A középső réteget két színből, egy púderrózsaszínból és egy bordóból csináltam, két mérőpohárban egyszerre keverve és aztán egyszerre is öntve, így a két szín egy szép mintát alkotott, a két oldalon feltekergetőzve. A legfelső, gyöngyházfehér réteg tetejére pedig a nagyszüleim kertjéből származó, organikus mákot szórtam. Ez puszta díszítés, ha használatra kerül a szappan, ezt le lehet piszkálni, tényleg csak szépnek van ott.

Miután kész az öntés megvan (nekem az egész procedúra úgy egy órát vett igénybe), félre kell tenni a szappant, még a formában, legalább öt órára (vagy egy éjszakára), hogy kihűljön és megkeményedjen. (Fontos, hogy semmiképp se hűtőbe, csak szabad levegőre, különben a szappan izzadni fog, azaz nedvességcseppek keletkeznek a felületén, és az nem szép.)

Ha megszilárdult, ki lehet venni a formából. Az enyém egy 10 inch-es vekni volt, így 10 darab, 1 inch-es szeletet ágtam belőle egy késsel. A két végén levágtam a vekniből pár-pár milimétert, hogy azoknak a szeleteknek is mindkét oldalán látszódjon a minta.

A kész szeletek éleit egy krumplihámozóval kerekítettem kicsit le, de ez persze nem muszály. Átlátszó fóliával csomagoltam be, a két oldalára pedig a saját magam által készített címkét ragasztottam. A becsomagolt szappankáknak kell egy jó két hetet így pihenniük, hogy a végső víz is elpárologjon belőlük, és a rendes, megszokott szappankeménységet megkapják, de aztán rendesen használhatóak. (Én egyet ki is próbáltam, ugyan a sötétbarna rész kicsit sötéten habzik, de a színezék egyáltalán nem marad az ember bőrén.)

A nyereményjáték:

Mivel 10 szelet szappannal egymagam nem tudok mit kezdeni, így egy részét már elajándékoztam (család, barátok, ilyesmi), három szeletet pedig a blog olvasói között szeretnék kisorsolni. Mivel jövő héten esedékes a blog 3. szülinapja, így ismét rendezek egy tematikus hetet, idén az Ambrózy-sorozathoz kötve, és ennek a végén fogok három nyertest kisorsolni, akiknek elpostázok majd egy-egy szappankát. Nevezni egyszerűen lehet, egy fotót küldjetek majd (hétfőtől varásnap éjfélig), amin vagy az egyik Ambrózy-regény lazul valahol (strand, a polcon a többiekkel, ahol csak tetszik), vagy a sorozatban fellelhető helyszínek egyike látható a mai kinézetében (a könyv is befigyelhet persze rajta; helyszínes segítség majd a hétfő délutáni bejegyzésben lesz, onnan lehet majd puskázni). De mindenről nagyobb részletességgel hétfő délelőtt, lessétek majd a blogot.

Remélem nem hadováltam túl sokat a szappankészítés rejtelmeiről, és esetleg kedvet adtam hozzá másnak is. Aki most mindenképp olthatatlan vágyat érez a saját szappana elkészítéséhez, annak tudom ajánlani a Royalty Soaps csatornát, vagy a Brambleberry honlapján található cikket, ami részletesebben leírja kezdő szinten az olvasztós metódust.

Mindenesetre az biztos, hogy nem ez volt az utolsó szappanom, már tervezem a következő könyves kollekciót (immár 3 szappandizájnnal), ami majd karácsony felé lesz ismét megnyerhető, de erról majd akkor bővebben.

A hétfői tematikus kezdésig akkor kellemes olvasást és jó kreatívkodást mindenkinek.

Love,

Kalamaj

(u.i. Ha Böszörményi Gyulához valahogy eljutna ez a bejegyzés, és szeretne egy saját szeletet, nagy megtiszteltetés lenne, ezer örömmel küldenék neki, molyon Kalamaj-ként fenn vagyok, utol lehet érni.)