Már el is jutottunk a blogszülinapi hét félidejéhez, és a harmadik íróhoz, akit mindenképpen meg kell említenem ebben a tematikában. Ugyan Cassandra Clare eddig csak az Árnyvadász történetekkel ismert, abból annyi van, olyan sok különféle al-sorozatban, hogy szinte lehet azokat a saját entitásaikként is kezelni. Az biztos, hogy mindenki meg tudja benne találni a neki tetsző műfajt, és jó sok olvasnivalója akad, ha úgy dönt, hogy belefog ebbe a polcroskasztó világba.
Ha már világ, az mindenképpen fantasztikusan van kigondolva, még ha az első pár könyv eredetileg még nem is kapott el annyira, mikor először nekifogtam. Legelőször immár majdnem egy évtizede hallottam A végzet ereklyéiről, mikor épp egy sulis kiránduláson London felé az előttem ülő két lány az egész, 36 órás buszutat arról áradozták végig. Akkoriban elraktároztam az infót a fejembe, de még nem érdekelt annyira, hogy bele is kezdjek.
Aztán nem sokkal később megjelent belőle a film (amit a mai napig szeretek, bár sokan savazzák), annak a megnézése után viszont úgy voltam vele, hogy ezt meg kell szereznem könyvben is. Végig is mentem az első három részen, de a negyedik előtt megálltam, mert úgy festett, hogy az a sztori ott lezárul, be akartam iktatni egy kis szünetet köztük. És aztán évekig nem is került sor a folytatásra. Párszor megpróbáltam újrakezdeni, de sosem fogott meg annyira, így váratott csak magára.
Aztán tavaly áprilisban, a karanténkodások elején valahogy megint a kezembe akadt, és végig is szaladtam mind a hat könyvön úgy két hét alatt. Aztán jött a Pokoli szerkezetek is, és onnantól jött meg az igazi szerelem, onnan történelem már.
Ugyan A végzet ereklyéi is kellőképpen feldolgozták magukat írástechnikailag meg akcióban, azért azokon nagyon látszik, hogy Clare első könyvei voltak. Ellentétben ezzel, a második három könyv alatt megírta és kiadta a Pokoli szerkezeteket is, amik meg olyan szinten találtak be, hogy a mai napig a legtöbb Árnyvadász-rajongó kedvenc trilógiája a világból. Nem is csoda, nagyon jót tett neki a helyszín- és korszakváltás, a viktoriánus London, mint háttér pont adott az egész történetnek egy olyan plusz misztikumot és "füstösséget" (nem tudom máshogy megnevezni, egyszerűen az ebben a korban játszódó, angliai történetekhez fejben mindig hozzáképzelem az ipari forradalom fekete füstjét), ami még jobban az oldalhoz ragasztotta az olvasót.
Kinek ajánlom: Aki szereti a viktoriánus Londont, de megfűszerezné egy kis sötét mágiával. Aki szeretne egy igencsak jól kivitelezett szerelmi háromszöget. Igazából ez a trilógia A végzet ereklyéi nélkül is olvasható, kellőképp elmagyaráz mindent.
Nekem személyesen eddig ez a kedvenc könyvem az egész Árnyvadász bagázsból. Történetileg ez is Londonban játszódik még, pár évvel a Pokoli szerkezetek után, mivel itt a főszerep az ő gyerekeiké. A előző trilógiával szemben az egyik kedvenc pontom az volt, hogy a gárda kiszélesült, meglehetősen sokan voltak a fő csapatban, de mindegyiküknek megvolt a saját karaktere, még aki csak keveset szerepelt, annál sem éreztem azt, hogy kidolgozatlan lett volna. Anna Lightwood pedig messze a kedvenc Árnyvadászom eddig, érte bármit megtennék. Nagyon betalált nálam, na.
Kinek ajánlom: Aki szerette a Pokoli szerkezeteket, de hiányolt belőle még egy jó adag Jane Austen-ra hajazó társadalmi normát, amiket a szereplőknek be kéne tartani, és pont ebből akadnak a problémáik nagyja is. Elvben minden külön Árnyvadász-alsorozatot lehet önmagában is olvasni, Clare igyekszik úgy megírni őket, de azért ehhez ajánlom az előző trilógia ismeretét, a szereplők miatt.
A fő trilógiákhoz tartozik pár novellás gyűjtemény is, amit Clare közösen írt pár író haverjával, ezek közül a legjobb szerintem az Árnypiac lett. Nagyon tetszett benne, ahogy a viktoriánus London-beli időktől (és azok szereplőiről, juhú, még több Anna Lightwood) végighaladva a mind a mondénok, mind az Árnyvadászok történelmében fontos események hátterén elértünk a jelenig, a Lady Midnight idejére. Bár azt bevallom, az utolsó két novellát még nem olvastam belőle, mert azok spoileresek a Lord of Shadows-ra és az azutáni eseményekre, és miután Rékának annyira az a két könyv nem jött be (átszenvedte magát rajta a nagyjábóli véleménye), inkább kicsit váratnak még magukra.
Kinek ajánlom: Aki még nem kapott eleget az Árnyvadászok világából, de nem is akar egyszerre egy vaskos trilógiának nekifutni. A novellák terjedelme pont kényelmes egy-egy ültőnyi olvasásra, így a könyv (bár ez is elég vaskos) egész gyorsan csúszik.
Ez lenne az a három Cassandra Clare könyv, ami a legjobban megfogott a (tagadhatalanul széles) Árnyvadász repertoárból. A hírek szerint az írónő viszont már dolgozik egy (asszem fantasy) sorozaton, ami el fogja vinni az Árnyvadászok világából, és nyíííííílván, azt is el fogom olvasni, ha annak is ilyen aprólékos lesz a világépítése, akkor csak jó lehet.
Ne feledjétek, vasárnap éjfélig még lehet jelentkezni a blogszülinapi nyereményjátékomra, ahol a ma felsorolt három könyv is választható lesz nyereménynek (ámbár a Chain of Gold csak angolul, hiszen a magyar megjelenése még várat magára). További információkat és a nevezési linket megtaláljátok ebben a bejegyzésben. Gyertek játszani!
Holnap újra jövök, a hét másik férfi írójával (nem tehetek róla, a kedvenc könyveim írói kis kivétellel nők), Brandon Sanderson-nal, aki szintén nagy mestere a mágiarendszerek megalkotásának.
Addig is jó olvasást, egy működő esernyőt (hova lett a nyár?), és egy postást, aki épp hozza a megint összerendelt könyveidet.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése