A legszebb Harry Potter kiadás - MinaLima Bölcsek köve körbejárás

Ameddig élek, mindig lesznek újabb és újabb Harry Potter kiadások, ebben egészen biztos vagyok. Ameddig Rowling le tud húzni még egy kis pénzt a rajongóktól (és itt leszögezném, a Harry Potter- rajongóknak nem kell J. K. Rowling rajongóknak is lenniük, én sem vagyok az), addig újra és újra ki fogja adatni a könyvét.

Ez persze nem feltétlenül rossz, hiszen például a roxforti házak színeiben pompázó kiadás nagy kedvencem, magam is a mardekáros kiadásban szerzem be a saját készletemet. (Eddig anyuét olvastam, de itt volt az idő, hogy a felnőtt fejem megszerezze a saját verzióját.)

Viszont a nemrég megjelent új kiadás mindenképpen megérdemli a létezését, olyan csudaszép lett, hogy muszáj volt azt is megszereznem. Tartalomra persze nem sok változott, viszont a külalak, amit kapott, igazán különlegessé teszi ezt a(z amúgy dögnehéz) könyvet.

Harry Potter - hét utószó: a játék nyertese

Jó kis hét volt az előző, enélkül nem foglalkoztam volna ilyen mélyenszántóan a varázslóvilággal. A hozzá tartozó nyereményjáték is sikeresen lezárult, (és bár most nem érkezett annyi jelentkezés, mint a Maas-héten), most is tudtam nyertest hirdetni.

A nyertes pedig Falusi Barbara lett, aki a Bölcsek köve keménytáblás kiadását választotta, a Griffendél színeiben.

Szokás szerint a sorsolás az öcsém által történt meg, a neveket egy-egy cetlire felírva vakon húzott egy szütyőből. Megint nem tuda, mik is vannak a lapokon, így csakis a szerencse játszott közre.

Barbara ezt a képet küldte a játékra, a kedvenc kötetével és jópár igazán király potteres relikviával:

Gratulálok neki a győzelméhez, hamarosan érkezik a nyereménye a postával.

Ezennel lezárom a Potter-hetet, innentől megy tovább a szokásos rend szerint az élet a blogon. A következő poszt az augusztusi bevásárlótáska lesz, előre láthatóan szerdán. Nem ez volt az utolsó tematikus hét sem itt, de még nem tudom, mi lesz a következő témája. (Tippeket elfogadok.)

A legközelebbi viszontlátásig:

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 7/2: music & memes

Utolsó nap, utolsó bejegyzés. A végéhez érkezett a blogszülinapi hét, és úgy gondoltam, vezessük le egy kis nevetéssel. Ugyan a sorozat fokozatosan egyre komolyabb hangvételűvé vált, ez nem akadályozta meg a nethuszárokat, hogy további meme-eket gyártsanak hozzájuk. A következőkben egy kis válogatást szemeztem össze, hozzájuk társítva fanartokkal és a kedvenc filmzenéimmel.

Igazi klasszikus, már biztos sokan
találkoztak ezzel. Ezt fordítani most nem fogom,
a dalt ismeritek, és magyarul nem jön át a vicc.

Mindent megadnék egy Tekergők sorozatért.
Addigis itt van a töménytelen mennyiségű rajz helyette.
Anum Malik munkája

alessiajontruflo több hasonló képet is készített róluk,
egyszerűen tüneményesek.

Az első három film zenéjét John Williams szerezte, az az ember, akitől többek között olyan ikonikus művek származnak, mint a Star Wars, a Jurassic Park, a Schindler listája, az E.T. vagy az Indiana Jones. Szóval várható volt, hogy jó kezekben lesz a film.

Az egész sorozatból a legkedvesebb darabom is tőle származik, természetes Hedwig témája, a szám, amiről bárki azonnal felismeri, hogy ez a Harry Potter.

Szeretek én bármit, ami tartalmaz Marvel utalásokat.
Ez a meme két nagy kedvencemet ötvözi.
Voldi: Van egy seregem.
Harry: Nekünk meg orrunk.

deakazu montázsa a Félvér herceghez

Úgyis ma volt terítéken a Halál ereklyéi, íme hozzá egy kis vizualizáció.
uknow_who alkotása

Az Azkabani fogolyból származik a második kedvenc darabom, amihez van egy kis személyes kötődésem is. Egyik diáknapon még gimiben a Harry Potter-t kaptuk témának, és nyitánynak előadtuk a Varázs, varázs című dalt (utána még volt ám egy 15 perces műsor). Alavetően mindenki vicces produkciókkal készült, nagy volt a tornateremben a hangzavar, de mikor kiálltunk csatarendben, és megszólaltunk, azonnal kuss lett. Teljesen úgy szólt, mint ebben a videóban (lévén 20 lány és 4 fiú volt az osztályban), és mondanom sem kell, magasan mi nyertünk, az egyik legjobb produkció, amit az amúgy is jó műsoros osztályommal összeraktunk.

Az a kínos pillanat, mikor nem veszed észre,
hogy te vagy a pótkerék.

Ez a legszebb Lupin és Tonks fanart,
amit valaha láttam, nagy pacsi érte
tropicalraccoonnak.

Slughorn partija, ahol Neville pincérkedett.
A filmekben is nagyon eltalálták a professzort.
Twiggi McBones rajza

Harmadjára a Halál ereklyéiből a roxforti csata aláfestő zenéje. Nagyon szeretem, mert annyira más, mint a hangulata, mint a többi Potter-zenének, de mégis jellegzetes, és töéletesen aláfesti a jelenetet. Már attól is futkos a hideg a hátamon, mikor csak hallgatom, mikor pedig ott van mellette a kép is, na az aztán odavág. A negyedik résztől már nem Williams szerezte a zenét, a Halál ereklyéi mindkét része Alexandre Desplat nevéhez köthető. Összességében nem olyan nagyon ikonikus, mint a korábbiak, kivéve ezt a tételt, mert ez egy igazi mestermű lett.

*McGalagony elveszti Dunledore-t a tömegben*:
A Mardekár nyeri a házak közötti versenyt!
Dumbledore: Húszezer pont a Griffendélnek!
McGalagony: Megtaláltam.

Az a drága jó Ford Anglia...
Szintén uknow_who munkája.

Az arany hármas, taratjah elképzelésében.

A Tűz serlege zenéje tetszik nekem a legjobban a nyolc (hétésfél?) film közül. Partick Doyle szerezte, tőle származik például a Thor jellegzetes témája is. Ahhoz hasonlóan a Harry In Winter is magasreptű, dallamos, felemelő hangulatú tétel, amit bármikor el tudok hallgatni, ha egy kicsit álmodozni akarok.

Voldi: Avada Ked-
Hermione: Még a végén kiszúrod valaki szemét.
És különben is, rosszul mondod.

Dylan Pierpont elkészített egy egész sor alternatív
borítótervet a könyvekhez, elképzelve, hogyan
nézhetnének ki, ha horrortörténetek lennének.
Bölcsek köve

Titkok kamrája

Azkabani fogoly

Tűz serlege

Főnix rendje

Félvér herceg

Halál ereklyéi

A Legendás állatok és megfigyelésük ugyebár Amerikában játszódik, így kicsit a zenei hangulata is más lett. A főtéma egyesíti a klasszikus Hedwig-témát a Bölcsek kövéből és a saját stílusát. Ehhez a filmhez is sikerült egy nagy nevet szereniük, James Newton Howard a felelős Nolan Batman-filmjeiért, a Demónáért, több M. Night filmért és egyébként a Space Jam-ért is.

Végezetül pedig egy infografika, miért olyan király Remus Lupin. Mert az.

1. Mindig van nála csoki, és meg is hajlnadó osztani.
2. Ő egy vérfarkas, ami elég menő, nem?
3. Ő egy jófiú.
4. Erős varázsló.
5. A Harry-t védő testőrség tagja.
6. Ráadásul totál leveri Malfoy-t a Rejtélyügyi Minisztériumban.
7. Ő az egyik Tekergő, és a Tekergők Térképének társszerzője.
8. Roxforti ideje alatt Peeves-nek és Pitonnak is bemutat... Király!
9. Intelligens.
10. Ő volt a legjobb Sötét varázslatok kivédése tanár, aki valaha tanította Harry-t,
és valószínűleg az egyetlen, aki nem támadta meg... nos, nem szándékosan.

Hú, jó kis hét volt ez. Ilyen töményen még soha nem foglalkoztam a Harry Potter sorozattal, és ez csak tovább erősítette a felé irányzott szeretetem. Remélem nektek is tetszett, és legalább olyan jól szórakoztatok közben, mint én. Ne feledjétek, ma éjfélig lehet jelentkezni a nyereményjátékra, holnap pedig sorsolok.

Nem véletlenül ilyen nagy siker ez a sorozat. Hatalmas, kidolgozott világ, szerethető, megérthető szereplők, egy elképesztő történet, két csipet varázslat, és az a csoda, hogy jól sikerült adaptációk támasztják alá a kevésbé olvasós embereknek is. Persze ez sem tökéletes, de meg lehet tanulni élni a hibáival, mellette sokkal nagyobb súlya van a sok jó dolognak. Nekem biztos nagy kedvencem fog maradni. Örökké.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 7/1: Halál ereklyéi

Hű, elértünk a blogszülinapi hét utolsó napjához. Hogy ez a hét is milyen gyorsan elszállt. Még épp csak tegnap írtam meg a Bölcsek kövéről a véleményem, és máris vasárnap lett. Érkezzen tehát a finálé, a Harry Potter és a Halál ereklyéi.

Be kell vallanom, ezt a részt már csak egyszer olvastam. (Ellenben vagy egymilliószor láttam a filmet.)

Ugyan még emlékszem, mekkore felhajtás volt a megjelenése körül, még a híradók is tele voltak azzal, mekkora sorok kígyóznak a könyvesboltok előtt, hogy mindenkinek jusson egy példány (végre valami jó dologért állnak sorba az embertömegek), anyu is izgatottan várta, hogy magyarul megjelenjen, de én valahogy soha nem jutottam el odáig, hogy ténylegesen el is olvassam.

Csak most nyáron, mikor angolul újraolvastam a sorozatot, értem el a Halál ereklyéihez is. Viszont az egyik kedvencem let az összes közül a nyomtatott verzió is.

Bár azt hozzá kell tennem, hogy a kettő közül a filmet jobban szeretem, azért is könyv sem adja sokkal alább a lécet. Kicsit talán kevésbé tűkönülős, mint a moziváltozat, ahol abban néhány jelenetet felturbóztak, az itt elmaradt. (Például itt sosem látjuk azt, amikor Hermione elvarázsolja a szüleit, hogy ne legyenek veszélyben, a filmben pedig a szívem szakad meg a láványtól, és ez ad egy plusz súlyt az egész helyzetnek.)

Viszont nagyon látszik, mennyit fejlódött Rowling a könyvek írása közben, mint történetmesélés, mint folyékonyság tekintetében. Ha a hetedik kötet olvasása után visszanézünk a Bölcsek kövére, olyan a különbség a kettő között, mint egy Wartburg és egy Tesla.

(Megjegyzés: mennyivel okosabb volt Volditól, hogy a könyvben Naginit egy áttörhetetlen varázs-védőburokba tette, az nem csak csúszkált védtelenül össze-vissza, mit a filmben, nem?)

Egy kis bajom viszont magukkal az ereklyékkel volt. Érdekes, meg minden, de kicsit feleslegesnek tartottam a hirtelen megjelenésüket. Nélkülük is ugyanolyan jó lehetett volna, és ilyen előrehaladott állapotban behozni őket nem talán kicsit indokolatlan is volt. A bodzapálca lehetett volna egy sima szupererős pálca is, a köpeny maradt volna az, ami eddig, a kőre pedig nem is volt annyira szükség. Egy kicsit úgy éreztem, belenyomott Rowling még valami varázserejű bizgentyűt a horkruxok mellé, csak hogy legyen valami érdekes a Dumledore-történetvonalon is.

A Dumbledore-vonalra viszont tényleg szükség is volt. Na nem a Grindelwaldos mellékszálra, mert annak annyira köze a jelenlegi sztorihoz nem volt, de a családja tragédiája helyénvaló volt. Végre Harry is kételkedett benne, nem csak a jóságos, érinthetetlen természeti erő volt, hanem Harry is meglátta, hogy nem volt annyira jó ember. Ez egy szép ívet adott a könyvnek.

És ez a filmből teljesen kimaradt. Pedig még ketté is szedték két filmre. Amit igazából még nem is bánok annyira. Így maradt elég idő arra, hogy a végső csatát rendesen kidolgozzák, és azt a mindenit, mit alkottak belőle, még jobb is lett, mint a könyvben.

Az első rész persze az átugorható, kicsit lapos felvezetés lett, ebben az esetben érdeksebb lett a könyv. (Itt játszik a Dumbledore-os vonal Harry fejében.) A nyitánya erős lett, de utána a hosszas kempingezés folyamán elment az életkedv is. Pedig még arra is volt idő, hogy Harry és Hermione táncikáljon egyet. Kicsit kevesebb erdő, kicsit több akció.

Aztán a végére megint összeszedte magát, és azok a jelenetek megint megragadták a figyelmemem. Dobby búcsúztatásánál pedig majdnem sírtam. Megkedveltem a végére a kis idiótát, na.

A második rész viszont az egyik kedvenc filmem lett a sorozatból.

Mivel ez már csak a könyv kb utolsó harmadát foglalja magába, aminek is nagy része a roxforti csata, várható volt, hogy tele lesz akcióval. És úgy vélem, még fel is javították a könyvet helyenként. Például McGalagony professzor és a mindigis ki akartam ezt próbálni felcsillanása halálosan szórakoztató lett. A vágásokkal és a zenével pedig szívszorongató élmény lett, méltó feldolgozás és sorozatzárás.

És ne feledkezzünk meg arról az ikonikus jelenetről sem, mikor Mrs Weasley-nél végre elpattan a húr, és megsemmisti Bellatrixot. Hangosan felkurjantottam, mikor először láttam. Hajrá, Mrs. Weasley.

Az epilógot sokat kritizálják ugyan, és igaz, működött volna ugyan anélkül is, de azért szerintem aranyos volt.

Ez lenne a Halál ereklyéi kritikám. Délután érkezik a hét utolsó bejegyzése, még pár potteres meme és a kedvenc filmzene tételeim kerülnek sorra. Ne feledjétek, a nyereményjáték még ma éjfélig él, a részletek itt elérhetőek. A délutáni viszontlátásig,

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 6: Félvér herceg

Üdv mindenkinek újra szeptemberben. Hogy én mennyire hálás vagyok, ami egyetemista vagyok, akinek csak októberben kezdődik a suli! A tesóim már készülődnek, holnap évnyitó neki, én meg még itt blogolgatok teljes lelki nyugalomban.

De legalább még egy jó kis vihar is kitört ennek örömére. Puff, ősz van.

Mára az utolsó előtti kötet, a Harry Potter és a félvér herceg jutott. 

Ezt már csak alig két éve olvastam, már jóval a film megjelenése után. Akkortájt éppen nem volt túl sok időm, a suli mellett csak darabokban tudtam vele haladni, és ez is talán közrejátszott, hogy nem lett a kedvenc részem.

A ranglistámban inkább az alsó berkekben mozog. Míg a Főix rendje inkább csak közönyösen hagyott (könyvben, de filmben szerettem), addig ezt kicsit már untam is. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha ez csak időhúzás lenne, hogy meglegyen a hét évnyi varázslóiskola teljes hossza a könyvek alatt is. A legvégét leszámítva nem is történt túl sok benne, szétosztva elfért volna a két szomszédos kötetben is.

Ami viszont jó ötlet, az Dumbledore és Harry különórái, ahol mi is jobban megismerhetjük Voldemort múltját. Ez szükséges volt, hogy rétegeltebb legyen az ő karaktere is, és ne csak a gonosz legyen, aki azért gonosz, mert ez a szerepe.

A jelenkori Voldemort-tal voltak igazából a legnagyobb bajaim a könyvben. Nem értem,miért kellett várnie még egy évet, hogy megint lépjen, semmi értelme nem volt. Ezidőalatt a varázsvilág simán felkészülhetett volna rá, hogy úgy összefogjon, mint még soha, és egyszerűen lesöpörje a Föld színéről. Persze tudjuk, hogy nem így volt, mert mintha csakis inkompetens alakok lettek volna vezető pozícióba, de meg lett volna rá az esély.

(Igazából végiggondolva Voldi minden terve megcsúszott valamin, nem valami jó stratéga a fickó.)

Végre Dumlbedore is kapott egy kicsit több szerepet, nem csak egy háttérben tornyosuló alak volt csodálatos szakállal. Jó volt látni, hogy Voldinak tényleg megvan az oka, hogy féljen tőle, nem csak mindenki mondogatja, és ezt kell elhinnünk.

Persze a legfőbb szerepe az volt, hogy meghaljon (vigyázat, spoiler), ezért koncentráltunk rá jobban. Fájdalmas lépés olt, de abszolút szükséges. Nem mehettünk volna bele a végjátékba úgy, hogy Harry még mindig az ő árnyékában bújkál, így soha nem láthattuk volna meg Harry tényleges erejét.

És ha már a félvér hercegről van szó, azért egy mondat Pitonról. Én a mai napig nem bírom. Hiába az enyhítő körülmény a Halál ereklyéi végén, attól még az nem változtat azon, hogy évekig kínozta Harry-t és a többidiákját is.

A filmek terén sem ez vezeti a listát nálam. Nagyobb bajom nem volt vele, de annyi mindent változtattak meg benne, hogy általában lerázom egy vállrándítással. Például a könyvben részletesen be mutatva Voldi háttere, a filmben pedig azt hiszem max két rövid jelenet van erről. Vagy Bellatrix jelenléte Dumledore halálánál és a Weasley-ház leégetésénél.

És sajnos ezek a változtatások nem szolgáltak a film javára (mint a Halál ereklyéi 2. részében, de erről holnap), szóval még meg sem tudom érteni a jelenlétüket. Tudom, nyiilván azért tették be például Bellatrixot a végén, hogy ne kelljen belebonyolódnunk a három másik szereplőbe, akik az eredetiben vannak, és a filmekben soha máshol sem jelennek meg (ellentétben a könyvvel, ahol a roxforti csatában újra visszatérnek).

Az egész film legszebb jelenete szerintem Dunbledore búcsúzatása. Maga a halál is szomorú, de utána, mikor mindenki a magasba emeli a világító pálcáját, attól nekem mindig összefacsarodik a szívem. Szép búcsúztatása egy nagy varázslónak.

Micsoda hangulatváltás ez már az első pár rész könnyed, gyerekbarát világának. Itt már egyértelműen látszik, hogy ez nem gyerekkönyv, szép lassan átkúsztunk igenis komoly témák felé.

Holnap pedig elérjük a csúcspontot, a végső csatát, és a kedvenc filmes jelenetem. Addigis kellemes szombatot azoknak, akiknek nem kell ma dolgoznia.

Love, Kalamaj

P.S.: A nyereményjáték még holnap éjfélig tart, még lehet rá jelentkezni. Ezen a linken elérhetőek a részletek. Hajrá, hajrá!

Harry Potter - hét 5: Főnix rendje

Aztamindenit, már az ötödik napnál járunk a blogszüinapi héten. Megőrül az ember. Ahogy tegnap már jeleztem, ma csak ez az egy poszt lesz, sajna idő szűke miatt ki kell hagynom a Cursed Child kritikát (egész egyszerűen nem végeztem vele), így a ai és holnapi két délutáni poszt annak a helyére, vasárnapra tolódik.

Az elmúlt négy napban már elregéltem, hogyan olvastam először az eddigi részeket. Viszont a Tűz serlegével meg is tört a maraton, anyu nem engedte az akkori, 11 éves fejemnek, hogy a komolyabb részeket olyan fiatalon olvassam. 

Így hosszabb időre elült nálam a Potter-láz, a köztes időben csak a képernyőn követtem a kalandjait. A Harry Potter és a Főnix rendje volt az első rész, amit hamarabb láttam filmen, mint olvastam volna. Ennek köszönhetően, mikor talán úgy 4-5 éve újra kezembe vettem a könyvet (ismét nagyjából egyidősen az akkori Harry-vel, bár ezúttal nem szándékos időzítés miatt), már kimondottan figyeltem azokra a részletekre is, amit megváltoztattak a filmben.

Összességében ez a rész annyira nem hatott meg. Eddig voltak, amiket nem szerettem, és voltak, amiket meg igen, de a Főnix rendje egyik irányba sem mozdult el kifejezett, megakadt egy köztes síkon. Elmegy egynek, de nem volt nagy benyomással rám.

Az iskolai jeleneteket már láttuk eddig ötször, nem hozott nagy újdonságot ez sem. Persze voltak is is felcsillanó pillanatok, mint mikor McGalagony (remélem így kell magyarul írni, mostanság inkább csak az angol verziót láttam írottan) kiáll Harry álma mellett, hogy auror legyen, de úgy általánosságban nem pattantott le a kanapéról az izgalom.

Viszont vagy egy tényezője a könyvnek, ami mindenkit felrázott, és egyesítette a rajongók izzó gyűlöletének sugarait.

Umbridge.

Nem is kell többet mondanom róla, igaz? Valóságos mesterhúzás volt Rowling-tól őt is beleírni a történetbe. Egyöntetű élemény, hogy Umbridge rosszabb, mint Voldemort. Mert ő a valós gonosz. A legtöbb embernek nincsen az életében egy Hitler-kategóriás nemezis, de Umbridge-e mindenkinek van. (Tudtátok egyébként, hogy Voldi mellett ő az egyetlen, aki maradandó sebhelyet hagy Harry testén?) Imádam gyűlölni ezt a nőt.

És szerencsére a filmváltozatban is tökéletesen van eltalálva a karaktere. A színésznő alakítása topon van, legszívesebben benyomnám az arcát minden egyes jelentben, mikor szerepel. Úgy vigyorogtam a végén, mikor Harry visszaszól neki a kentaurokkal szemben, mint csak ritkán. (Ez is enyhe változtás egyébként a könyvhöz képest, ott nem hangzik el a hazudni nem szép dolgos oltás. De annyira odavaló volt az, feldobja a jelenetet.)

A kedvenc jeleneteim egy másika is ebben a filmben szerepel, vagyis Dumbledore harca Voldemort-tal a Mágiaügyi Minisztériumban a végén. Végre egy képsor, ami igazán bemutatja, milyen elképesztően erős is a két varázsló. És az sem utolsó, hogy lélegzetelállítóan néz ki a csata.

Igazából nincs benne a top 3-ban a film (Legendás állatok, Halál ereklyéi 2. rész, Bölcsek köve, ebben a sorrendben), de csak kevésen múlik. Gyönyörű látvány, jó történet, jó vágások (például a minisztériumi rendeleteket felvonultató montázs), utálható főgonosz. Egy jól sikerült film, igazából nekem még jobban is tetszik, mint a könyv. Az egy kicsit laposan ült meg bennem, míg a film összesűrítette a legjobb részeit, és még rájuk is tett egy lapát vagányságot.

Ez lenne a mai értékelésem, holnap folytatom a Félvér herceggel. Már a célegyenesben vagyunk, közelít a nagy finálé. Addigis jó utolsó nyári hétvégét.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 4/2: rajongói csecsebecsék

Amilyen irgalmatlan rajongói tábora lett az évek alatt a Harry Potter franchise-nak, várható volt, hogy gyártani fognak hozzá merch-öt is. És hogy még mennyit! Nem tudok szinte elmenni bolt előtt, ahol nincs valami HP témájú kütyü. A kedvenc nerd-boltomban kétszer annyi ilyen cucc van, mint bármilyen más franchise-ból (egyedül talán a Marvel előzi meg, de ők meg már a 20. filmnél tartanak). A zuhanypapucstól a varázslósakk tábláig minden van, múltkor még fejnyi óriásgyertyát is láttam a házak színeiben,

A legkedvencebb dolgom, amit eddig találtam, az az óriási Lego Roxfort, és az nekem KELL, az egyetlen baj vele, hogy az ára is eléggé sokjegyű. Ez a képen a legfrisebb, 2018-as verzió. Szerencsém volt élőben látni a Lego-boltban, és majdnem odaájultam nekik a csempére. Elképesztően részletes, a belseje is kidolgozott, megfordítva a modellt belátni a nagyterem belsejébe és a toronyba is. Egy nap biztosan meg fogom szerezni.

Persze a klasszikus darab, amire mindenki vágyik, az egy saját pálca. Szerencsére ezek is kaphatók, a filmes kellékek másolatai, rendes méretben, szépen kidolgozva. Ugyan én magam Mardekáros vagyok, de a kedvenc szereplőm Ginny, így az ő pálcáját szereztem meg. Az sem volt utolsó érv emellett, hogy az egyik legszebb pálca mindközül.

Lessünk akkor csak rá az én kis rajongói gyűjteményemre:

Ez a nagyja, a matricacsomagom és a mardekáros tollam sajna lemaradt a képről.

Szóval itt van a pálca, így látszik is, tényleg mekkora. Aztán van egy Roxfort-témájú kártyacsomagom, a fémdoboz is ehhez tartozik. Itt minden szín egy ház színe, és az ábrák is ehhez vannak rajzolva, a Joker medig az iskola címere.

Szintén roxfortos a háttérben lévő bordó bögre. Aki ismer, az tudja, hogy bögremániás vagyok, több van nekem egyedül, mint a koliban az emeleten mindenkinek egyesítve. Így természetes volt, hogy legalább egy HP-s is lesz a polcomon.

A nagy zöld plecsni egy fémlap a Mardekár címerével, elvben fel lehet függeszteni a falra, én éppenséggel a koliszobám ajtaján lógó kis postaláda címlapjaként használom.

Végül pedig a két figura. Ezeket egy nagy leárazás keretében sikerült elcsípnem, az egyik ezek közül is Ginny, a másik Neville, a másik nagy kedvencem. Egyébként ilyen Funko figurából is temérdek Potteres van, rendeszeresen jönnek ki az új készletek, szóval van miből válogatni.

Ez persze csak egy kis betekintés abba, mi minden kapható, biztos vagyok benne, hogy ez a részemről sem a végleges változat, és ha találok valami jót, még bővülni fog. Alaposan.

Ennyi lenne a ma délutáni epizód, remélem tetszettek nektek is a csecsebecséim. A holnapi napirend viszont változni fog egy kicsit. Úgy terveztem, hogy végig lesz délutánonként is egy poszt, de dolgozom holnap és holnapután, így nem lesz mindenre időm. A péntek-szombati délutáni posztok átkerülnek vasárnapra, összevonva, és az akkorra tervezett Cursed Child elmarad, mivel azzal semmiképp sem végeznék addig. Úgyis csupa rosszat hallottam eddig róla, szóval nem lesz nagy baj, ha kihagyom. Talán egyszer később sor kerül rá, ha lesz időm.

Szóval holnap csak egy Főnix rendje kritika érkezik, addigis kellemes délutánt mindenkinek.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 4/1: Tűz serlege

Ejha, már a negyedik napnál járunk, csak úgy szalad az idő. A mai főtéma a Harry Potter és a Tűz Serlege lesz, ami talán a kedvenc részem mindközül.

Folytassuk akkor a történetet, hogyan olvastam el először a sorozatot:

Mint azt már az előző bejegyzésekben kifejtettem (Bölcsek köve, Titkok kamrája és Azkabani fogyoly elérhetőek ide kattintva), az első ismerkedésem a Potterverzummal nekem is 11 éves korom körül volt. Miután félelmet nem ismerve kikönyörögtem, hogy az első hármat egyben elolvashassam, a negyediknél már nem voltam ilyen  szerencsés. Anyu úgy vélte, ez már nem való egy tizenegy évesnek, így nem engedélyzte, hogy olvassam. Nem mintha ez engem olyan mértékben akadályozott volna. Lecsentem a polcról a könyvet, és a szobámban elrejtve titokban olvasgattam. Persze csak míg anyu észre nem vette, és ki nem vette a kezemből. (Valahol a harmadánál jártam épp.)

Csak évekkel később került újra a kezembe, és vettem fel a történet fonalát ott, ahol abbamaradt. A többi rész olvasásához így már nem is tartozik ilyen emlékezetes történet.

Azóta is ez a kedvenc részem. Talán azért, mert itt végre nem csak egy nyúlfarnyi gyerekmeséről van szó, hanem egy teljes, kiforrott regény, komplikált történettel és mély érzelmekkel. Egészen meglepett már 11 éves koromban is a váltás, legfőként a könyv vastagságában. (Persz ez nem rettentett volna el az olvasástól, már akkor is masszív könyvmoly voltam.)

Már az első két fejezetből tudni lehet, hogy a gyerekmesének itt a vége. Mikor először olvastam, egészen meglepődtem, hogy ilyen eddig nem volt, hova tűnt az aranyos varázslósulis mese.

Egy másik indok lehet, miért ez a kedvencem, mert ugyan már komolyabb, de nem olyan vészterhes, mint a következő részek. Ez az utolsó kötet, ahol Voldemort még nincs jelen testben is, és még van idő könnyedebb szórakozásra is. (Mintha egy életveszélyes diákolimpia sárkányokkal akkora móka lenne.)

De maga a Trimágus Tusa jelenléte is nagy kedvencem. Nemcsak megismertet minket más varázslóiskolák világával, hanem egy élvezhető kiterjesztése egy iskolai évnek. (Unalmas lett volna negyedjére is ugyanazt a tanévet végigkövetni.) Rowling is rengeteget fejlődött a Bölcsek köve óta, mind stílusban, mind történetmesélésben.

És az a végkifejlet, az aztán rendesen össze volt rakva.

Furcsa módon a filmek közül is ez a kedvencem, pedig sokan savazzák a változtatások miatt.

Az igaz, nekem is fáj, amit a Quidditch világkupából csináltak (vagy leginkább amennyire kihagyták, lett volna igény arra a plusz néhány percre). Vagy hogy Dobby teljesen kimaradt a filmből. Pedig a könyvben itt végre megszerettem a kis idiótát. Vagy hogy sikerült a két másik iskolát leegyszerűsíteni csak lányokra és csak fiúkra (pedig a könyvben írásos bizonyíték van, hogy mindkettőből jött mindkét nem). Vagy hogy a teljes színészi gárdának elmaradt valahogy egy alapos hajnyírás. (De mosz komolyan, mik voltak ezek a frizurák Harry és Ron, he? 

De még ezekkel együtt is ez a kedvenc részem.

A hangulata megvolt a könyvből, a próbák hűen ugyan nem, de legalább szórakoztatóan voltak ábrázolva (a sárkányos próba például még jobban is tetszett a filmben). A filmzene szinte még jobban belesimult a képanyagba, mint eddig, és végre visszatért az érdeklődésem a 2.-3. rész kicsit laposabb hangvétele után. És volt benne sárkány. Ez azért mindent überel.

Ez lenne a rövid véleményem a Tűz serlegéről. Délután megmutatom a saját gyűjteményem HP relikviákból. Addigis egy kedves házisárkányt mindenkinek.

Love, Kalamaj

Harry Potter - hét 3/2: Legendás állatok és megfigyelésük

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Potter-vonat az elkövetkezendő évtizedben még biztosan nem fog lassítani, mint a filmsorozat, ami Harry egy rövidke tankönyvéből készül? Neeeem, ez is addig fog menni, míg meg nem öregszünk.

Nem mintha egy cseppet is ellenezném. Sőt, külön örülők is neki, hogy még évekkel azutolsó Potter-film megjelenése után is kapunk új információkat és élményeket a varázslóvilágból. Rowling-ban még láthatóan sok elmesélnivaló történet van, csak támogathatom, hogy adja is ezeket ki magából. (meg nemmellékesen jó sok extra zsebpénzt is tud még gyűjteni így.)

Nem hittem volna, hogy egy olyan nyúlfarknyi tankönyvből egy komplett új történet meg tud születni. De kellemesen csalódtam. Sőt, talán az egyik kedvenc filmem az egész varázslóvilágból. Gyönyörű látvány, remek színészek, szerethető karakterek, szóval minden adott, hogy beleszeressek a filmbe.

Az egyetlen gondom vele csak Grindelwald valódi arca volt. Nem vagyok egy nagy rajongója Jonny Deppnek, na. Az első Karib tenger kalózaiban még élvezetes volt az alakítása, de azóta gyakorlatilag beskatulyázódott a hasonló szerepeibe, és nekem már csap egy bohóc, akire már ráférne egy hosszabb pihenő. A hírneve pedig csak még többet ront a szerepén ebben a filmben. Annyira jellegzetes az arca, hogy mikor megjelent a képernyőn, nem az volt az érzésem, hogy Jé, ott van Grindelwald!, hanem Jé, ott van Jonny Depp! És ez nem jó, nem tudok elvonatkoztatni a színésztől, mikor az eljátszott szerepét kéne látnom.

Ettől a pár perces apróságtól eltekintve viszont imááádtam a filmet.

A főszereplők mind szerethetően, Tina és Newt (Göthe magyarul, igaz?) tűneményesek, mikor együtt vannak a színen, Jacob Kowalky pedig a legmulattatóbb mellékszereplő, akit évek óta láttam.

Teljesen el tudom hinni Eddie Redmayne alakítását, csak úgy sugárzik róla, ahogy Newt imádja az állatait. Irgalmatlanul tehetséges a fickó, és nagyon jó álasztás volt a szerepre.

A többi szereplő is jól van eljátszva, persze továbbra is Jacob a kedvenc, és ezzel nem csak én vagyok így. Ha csak róla szólna a film, és ahogy sütiket süt, azt is szívesen elnézném.

A látvány pedig szemképráztató. Persze manapság már bármit meg lehet oldani CGI-al, de azt is tudni kell jól használni. Itt pedig el is találták. Hajszálra pontosan.

A Harry Potter filmekből már megszokhattuk a varázsvilág látványi hangulatát, és az itt is remekül visszaköszönt, mégsem egy másolata volt. Jól lehetett érezni, hogy ez nem a brit, hanem az amerikai varázslók játszótere, és ez a látványban is egyértelműen jelezve lett.

A lények animációja hibátlan, gond nélkül beleilleszkednek a háttérbe. A legszebbek mégis az obskurusos jelenetek a végén, csak úgy árad belőlük az érezhető erő és Credence fájdalma. (Csak én vihogok fel minden alkalommal, mert szegény gyereket a szülei kredencnek nevezték el?)

A történet is szerethető, remek választás volt, hogy nyitnak már országok varázskultúrája felé. A második filmben pedig ezt a vonalat tovább is viszik, Franciaországba is ellátogatva. Nagyon jó lehetőségnek tartom, hogy ezen az új sorozaton keresztül végre megismerhetjük a Roxforton kívüli világot is.

Mindenképpen várom már a következő részt, remélem még jobb lesz, mint ez. Dumbledore jelenlététől már mindenképp felcsillant a szemem, remélem jól fogják használni. Én biztos ott fogok ülni a moziban.

Íme a harmadik nap vége, holnap továbblépünk a sorozat második felére a Tűz serlegével. Addig javaslom, hogy nézzétek meg a Legendás állatokat, mindenképp jó esti kikapcsolódás.

Love, Kalamaj