Maas-Március VOL 3.3. - Üvegtrón harmadik fázis: a végső összecsapás újraolvasása

Ó, te jó ég, emberek, alig fél órája fejeztem be a legfrissebb Maas kötet, a Crescent City - House Of Earth And Blood olvasását. És atya-gatya, ez a könyv rendesen odavágott. Még ha (Maas-kötetekhez híven) elég lassan is indult el, a végén úgy felpörgött, hogy azt sem tudtam, hogyan bírja még a lelkem a rá záporozó csapásokat.

Jelenleg is olyan masszív könyv-végi olvasós másnaposságban fetregek, hogy azt sem tudom, hogy funkciónáljak, mint értelmes emberi lény. Újabb nagy kedvenc van itt láthatáron, főleg ha a folytatások (majd ha valamikor megjelennek) is legalább ennyire masszívak lesznek. Nem hiszem, hogy le tudja majd váltani a trón tetőfokáról az Üvegtrónt, de ki tudja, mit hoznak még a folytatások.

És ha már valahogy sikerül visszakanyarodnom a poszt eredeti témájára, azaz az Üvegtrón utolsó három kötetére, még megjegyezném, hogy valahogy találó, hogy pont a Crescent City végeztével egy időben kerülnek sorra ezek a kötetek. Mert az egyedüli, aminek az olvasása ennyire mély nyomot hagyott a lelkemen (vagy egyáltalán sírtam az olvasása közben), az az Üvegtrón harmadik fázisa.

Sarah J. Maas-hét 3. nap: kiegészítő kötetek. 2. rész: Tower of Dawn

Érkezzen hát az utolsó könyvkritikám, az Üvegtrón magyarul még meg nem jelent kvázi öt-és-feledik része, a Tower of Dawn, vagy szabad fordításomban A hajnal tornya.

Fokozott figyelmeztetés a spoilerek miatt, lévén ezt még nem mindenkinek volt esélye olvasni.

A fülszöveget magam fordítottam, szóval úgy nézzétek.

Chaol Westfall mindig ingathatatlan hűségében, erejében és gárdakapitányi szerepében azonosította magát. De mindez megváltozott, mióta az üvegkastély összetört, az embereit lemészárolták, mióta Adarlan királya megkímélte a gyilkos csapástól, de a testét romokban hagyta.

Az egyetlen esélye a gyógyulásra a Torre Cesme legendás gyógyítói Anticában - a déli kontinens hatalmas birodalmának fellegvárában. És az otthon Dorian és Aelin feje fölött függő háborúval a túlélésük csakis azon múlhat, hogy Chaol és Nesryn képesek-e meggyőzni az uralkodóit, hogy szövetkezzenek velük.

De amit felfedeznek Anticában, az megváltoztatja mindkettejüket - és sokkal életbevágóbb lesz Erilea megmentéséhez, mint azt valaha gondolták volna.

(Hűha, jó móka volt lefordítani ezt a szöveget, remélem azért értékelhetőre sikeredett.)

Sokan nem voltak
elégedettek, mert nem
Chaol volt az elején.
Volt olyan elvetemült,
aki csinált alternatív
borítót.

Ez a rész még csak most szeptemberben jelent meg, nem is csoda, hogy még nem létezik a magyar kiadás. De mindenképpen akartam róla szót ejteni, mert releváns része az Üvegtrón történetének, és ugyan vannak, akik ignorálni akarják, hiszen nem a kedvenc tűzokádó királynőnk a főszereplője, ezt nem tehetik, mert az itt kiderült dolgok tééényleg kihagyhatatlan elemei a kontinuitásnak.

Ezt a részt még csak egyszer olvastam, lévén az újsága, de máris a szívembe zárta magát. Remek volt a történet íve, amit bejárt. És a kedvenc mondatom is újra tiszteletét tette. Látszik, Maas már nagyon bele van lendülve az írásba. Főként tudva, hogy ez is csak egy hosszabb novellának volt tervezve, aztán hupsz, regény lett belőle. Kicsit megszaladt a keze.

Ez a könyv egyértelműen Chaol jellemfejlődéséről szól. Fantasztikus az az út, amit ezen a párszáz oldalon bejár. Az Heir of Fire alatt én még reménykedtem, hogy Aelin visszatérte után van még esélyük együtt, de a Queen of Shadows alatt nagy csalódás volt Chaol viselkedése. A végére valamennyire összeszedte ugyan magát, de közelsem annyira, mint elvártam volna tőle.

Vicces is lett volna, ha a
hátlapon Chaol valami
légies ruhácskában
szerepel, nem?

Most viszont sikerült újra megszerettetnie velem magát, látva, mire is képes, ha szorult helyzetbe kerül. Igazi lelki mélységeit ismerhettük meg, amit eddig még nem mutatott fel. Vérzett érte egész végig a szívem az őt ért traumák miatt.

Minden pillanatot imádtam, mikor Yrene-nel egyszerre szerepeltek. Ők ketten tökéletesek egymásnak. Remekül működött köztük a kémia, és nagyon jól épült fel köztük a bizalom majd a több is.

(Külön cukiság, hogy ha belegondol az ember, Aelinnel mindketten elküldték egymást a párjukhoz, Chaol miatt ment ugyebár Aelin Wendlynbe Rowanhez, és Aelinnek köszönhetően kötött ki Yrene is végül Anticában.

Úgy általánosságban, Chaol több jellemmel rendelkezett ebben a részben, mint eddig összesen. Végig láthattuk a kínlódását, az öngyűlöletét, és ahogy ezeken végül felül tud kerekedni, és legyőzi a magában élő sötétséget.

A brit kiadás borítója
most nem olyan
látványosan más, de
azért van különbség.

A kötet másik párosa, Nesryn és (az azonnal kedvenc) Sartaq is aranyosak, de ők a maguk módján. Szerettem az ő jeleneteiket is, és nagyon várom, hogy még többet láthassak belőlük. Nesryn családja pedig egész egyszerűen haláli.

Hadd emlékezzek meg a végkifejletről, mert az aztán engem is meglepett. Mindenre felkészültnek hittem magam, de nem voltam az. Olyan csavarok voltak benne és olyan titkokra derült fény, hogy csak bámultam.

Szóval összességében egy pozitív üzenetű könyv a gyógyulásról, az igazi megtalálásáról, önmagad elfogadásáról. Egy végül boldog, reményteljes befejezéssel és egy felnőtt Chaol-lal. Mert ahogy ők mondják, a remény a legnagyobb fegyverük a sötétség ellen.

Aztán jött az epilógus. És kinyírt.

Remélem sokaknak a kezébe fog kerülni ez a könyv, mert nagyon tanulságos. A kedvenc mondatom pedig, a Kelj fel, ezúttal Chaol-nak hangzott el, ha tudatosan, ha nem, szerintem ez egy nagyon szép és erős üzenet, körbeérve az első rész óta, mikor még ő mondta ugyanezt az akkor még Celaenának.

Ez volt a hamadik nap és a könyvértékelések vége. Holnaptól a rajongókör irányába terelem a hajóm, fanartokkal, zenékkel, teóriákkal. Rögtön holnap átmenetként a színezőkkel kezdek, és megosztom a kedvenc elméleteimet.

A nyereményjáték mai kérdései a The Assassin's Blade kiritikám alatt elérhető, holnap pedig új feladványok jönnek, a ma tárgyalt két könyvről. Az ötödik kérdéssor pénteken várható a Tüskék és rózsák udvarának világából. (Bár én meg vagyok róla győződve, hogy valami kapcsolat van az Üvegtrónnal, de erről is holnap.)

Love, Kalamaj

Sarah J. Maas-hét 3. nap: kiegészítő kötetek. 1. rész: The Assassin's Blade

Hupsz, a mai első poszt kicsit megcsúszott. Hamarabb akartam, de a nagybevásárlás kicsiz elhúzódott. Sebaj, most itt vagyok, tettre készen, hogy leírjam a véleményem az Üvegtrón két kiegészítő részéről. Kezdtetnek jöjjön Az orgyilkos pengéje (ami szerintem furán hangzik magyarul).

Figyelem a spoilerveszélyek miatt!

A novelláskötet fülszövege:

Celaena Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa.

Az orgyilkosok törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik.

Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi mestere, Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár…

Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogyan kezdődött az Üvegtrón sorozat legendája!

A legjobban az tetszett, ahogyan a történetek összefonódnak és eggyé válnak.

– Alice

Legalább olyan jó, mint a Harry Potter vagy a Csontváros. Fordulatos, akciódús fantasy, hiteles karakterekkel.

– Shanelle

Mind az előlapi, mind a
hátlapi borító egy
variációja az első kötet
grafikáinak. Ez már csak
színesben létezik, nem
csináltak hozzá fehéres
brit verziót.

Bevallom, én ezt a részt sokáig nem olvastam, az újraolvasásoknál mindig az első résszel kezdtem. Talán hogy hamarabb érjek a Rowan-es részekhez, gondolom. De persze végül ez is sorra került, és kicsit sem bántam meg, hogy rászántam magam.

Érdekes kitágítása a világnak, és végre részletekbe menően megismerhetjük Celaena múltját, illetve azokat a közelmúltbeli eseményeket, amikre a fő cselekményszálban újra és újra visszautalnak.

Öt novella alkotja a könyvet, amik önállóan is értelmezhetőek, de nagyban össze is függenek, együtt kiadva egy teljes történetet, közben többet megtudva arról, hogyan is működik az orgyilkosok szövetsége.

Tényleg szükséges ez az előtörténet, így sok mindent jobban meg lehet érteni a későbbi részek dinamikájából. Például Lysandrát ennek köszönhetően még jobban megkedveltem.

Meg persze Celaena jellemfejlődésének is fontos első lépcsőfoka, ezt a szinte gyerek énjét is ismerve még érezhetőbb a különbség az Empire of Storms-beli királynőhöz képest.

A kedvenc részem talán rögtön az első, Az orgyilkos és a kalózok fejedelme.

Azonnal éreztem, hogy kedvelni fogom Sam-et. Az akciójelenetek meg fenomenálisan vannak megírva.

Ami miatt pedig különösen tetszett, mert ez indítja el az egész pillangóeffektust, ami végül a kötet végén elszenvedett következményekhez vezet, ezzel megalapozva a Üvegtrón nyitányát.

Jó látni, hogy hiába orgyilkos Celaena, van szíve, és nem hagyja ott a bajbajutottakat. 

Az öt novella eredtileg külön-külön jelent meg, elektronikus formában, de mivel nagy igény volt rá, végül kiadták őket egyben is.

Ezen ötös második darabja Az orgyilkos és a gyógyító, ahol egy újabb kedvenc szereplőm bukkan fel legelőször. Akkoriban még nem nagyon hatott meg Yrene, persze, érdekes volt, és jó érzéssel töltött el, mikor végre elindulhatott az álmai felé, de ennyi volt. A Tower of Dawn óta viszont ő is hatalmas kedvencem, és ez a novella igenis kellett hozzá, hogy nagyobb mélységekben ismerjük meg a karakterét.

Emellett pedig jó volt nézni, hogy a Tower of Dawn-ban, két évvel később is mekkora hatással volt Yrene-re az a számára ismeretlen nő, aki segített rajta. Remek mintapéldája, micsoda következményei lehetnek annak, ha az ember segítő kezet nyújt akár egy idegennek is.

A második kedvenc részem Az orgyilkos és a sivatag.

Ugyan a tempója kicsit lassabb, de nem bántam, mivel a helyszín különlegessége kárpótolt érte. Eleve szeretem az olyan fatasy-ket, amik megfordulnak egy sivatagban is, és ez az Üvegtrón sorozatban a Tower of Dawn-t leszámítva csak itt történik meg. Szetettem olvasni a másféle orgyilkosokról, felüdítő volt az ő kultúrájukkal is megismerkedni.

Be kell vallanom, Ansel nem nagyon hatott meg. Érdekes volt egy kicsit a barátkozása Ceaenával, és ha többet maradnak együtt, biztos nagyon jó barátnők lehettek volna, de nem volt annyi idő rá, így kicsit kiforratlan maradt nekem. Azóta sem kapott sok időt szereplésre, de biztos vagyok benne, hogy ha rendesen kap rá lehetőséget, ragyogni fog.

A negyedik és ötödik rész kicsit összefolyik az emlékezetemben, mivel mindkettő újra Résvárban játszódik (nem hiszem, hogy véletlen lenne emiatt a novellaborítók színvilága, és a tónusbeli váltása az utolsó kettőnél), de megpróbálom a bejegyzés kedvéért elkülöníteni őket.

Az orgyilkos és az alvilág a tetszett a legkevésbé. Szükséges volt, persze, jobban rá kellett látnunk, mekkora s-fej is valójában Arrobyn Hamel, mert aki csak a Queen of Shadows-ból ismeri, annak nem biztos, hogy annyira átjön, micsoda manipulatív rohadék egy alak. Az erősebb megfogalmazás pedig igenis indokolt. (Hasonló a helyzet nekem kissé, mint Voldemort és Umbridge esetében. Az egyik elemi gonosz (Voldi és Erawan), a másik meg emberi gonosz (Umbridge és Arrobyn).)

Persze az utolsó két novella egyértelműen Celaena és Sam kapcsolatát építi ki. És annyira fájt. Tudtam, hogy mi fog történni a végén, mégis reménykedve olvastam, mikor jönnek már össze. Maas ebben nagy. Felkészít, meglebegteti a boldogság mézesmadzagját előtted, aztán könyörtelenül kitépi a szíved a helyéről.

Az orgyilkos és a birodalom pedig pont ezt teszi. Mikor már azt hinnéd, hogy minden jóra fog mindjárt fordulni, akkor tipor a sárba. És hiába tudtad, mi jön, hiába érezted magad felkészültnek, nem lehettél elég felkészült erre.

Megszakadt a szívem nemcsak Sam-ért, hanem Celaenáért is.

A legvégénél pedig, a két alakkal a tetőn, hát én ott legszívesebben belenyúltam volna a papírba, hogy megfojtsam Arrobyn-t.

Szóval összességében egy szerethető novellagyűjtemény, ami sok dologra rávilágít és új helyekre is elvisz, és egész biztosan nélkülözhetetlen darabja a sorozat teljes értékű élvezhetőségének. Csak ajánlani tudom, akár annak is, aki még csak most szemez a sorozattal, akár bemelegítőnek is megteszi.

A nyereményjáték új kérdései is elérhetők már, a biztonság kedvéért megint bemásolom ide a szabályokat:

Öt napon keresztül minden nap felteszek egy kérdőívet, amit mind meg kell válaszolni, ezek a témák:

hétfő: általános, kinek mi tetszett, Üvegtrón és ACOTAR sorozatok

kedd: Üvegtrón 1-3, Celaena útja

szerda: Üvegtrón 4-5, Aelin felemelkedése

csütörtök: Üvegtrón spin off-ok, The Assassin's Blade és Tower of Dawn

péntek: Tüskék és rózsák udvara

(Mint látható, a posztok tartalma és a téma kérdési között van egy nap elcsúszás, mivel az első napi egy kvázi bevezető véleménykutatás.)

A hétfőit kivéve minden kérdőív két résznől áll. Az első rész egy általános, kedvenc szereplők, kedvenc jelenetek, ilyesmi. Itt nincs jó-rossz válasz. A második rész egy (nem bonyolult) trivia rész, itt a helyes választ kell megadni. A végső sorsolásba azoknak a neve kerül be, akik minden kérdésre helyesen tudnak válaszolni. (Ha ilyen nem lesz, valamit ki fogok találni, valószínűleg a pontok száma alapján fogom sorba állítani.)

Emellett a csütörtöki és pénteki kerdőívekben lehet majd pluszpontokat szerezni, mivel ott vannak kérdések olyan részekhez (Tower of Dawn, A Court of Wings and Ruin), amik még nem jelentek meg magyarul, így nem mindenkinek volt meg a lehetősége/nyelvtudása elolvasni őket. Ezek a kérdések nem részei a kötelező teljesítendőnek, de a pluszpontok plusz nyerési esélyt jelentenek.

Szombaton és vasárnap nem lesz teszt, mivel ott már nem a konkrét könyvekkel foglalkozom, hanem fanartokkal, teoriákkal, ilyesmik.

A nyeremény pedig egy Tüskék és rózsák udvara mintás vászonszatyor (amit megmutatnék, de még nem hozta meg a postás, szóval erre várni kell egy kicsit), valamint egy matrica- és könyvjelzőcsomag. A matricák már készen vannak, a blog Instagram oldalán meg is mutatom őket (link hozzá a Kapcsolatok fül alatt).

A válaszokat jövő hétfő éjfélig várom, az utána beérkezetteket már nem tudom elfogadni. Feltétel, hogy minden kérdőív ki legyen töltve. Kedden kiértékelem őket, és valószínűleg még aznap ki is hirdetem a nyertest.

A harmadik napi kérdéssor itt elérhető.

Ez lenne a véleményem a The Assassin's Blade öt novellájáról. Délután újra jelentkezem, a Maas-travaganza utolsó könyvértékelésével, ahol a Tower of Dawn-ról fogok beszélni. A Tüskék és rózsák udvara sorozatot nem fogom külön elemezni, mivel arról ősszel már írtam egyszer. De akit érdekel, ide kattintva elolvashatja azt is.

A délutáni viszontlátásig,

Love, Kalamaj