Maas-Március VOL 3.1. - Üvegtrón első fázis: újraolvasós értékelés

Nem rejtem véka alá, mekkora rajongója vagyok Sarah J. Maas könyveinek, és azok közül is legfőképp az Üvegtrón sorozatnak. Nem túlzok, ha azt mondom, ez A legkedvencebb sorozatom a világon. Épp ezért muszáj évente legalább egyszer újraolvasnom, az ideit pedig most pénteken fejeztem be.

Ameddig pedig még ebben az olvasás utáni könyves másnaposságban fetrengek (tudjátok, mikor nem tudsz továbblépni egy könyvön a befejezése után, akkora nyomot hagyott benned), úgy dönöttem, megírom a könyvekhez az újraolvasós kritikám. Ami annyiban különbözik egy sima, elsőolvasós értékeléstől, hogy leginkább arra fókuszál, mit adott még az első olvasáshoz képest.

Sarah J. Maas-hét 1. nap: Celaena útja. 2. rész: Éjkorona

No, már itt is vagyok újra, az Üvegtrón második részével. Nem is szaporítom a szót, kezdjünk is bele. A spoilerveszély természetesen most is fennáll.

Íme a fülszöveg:

Az ördög koronázta meg.

A kötelesség rabja.

A szerelem foglya.

A tizennyolc éves, gyönyörű lány, Celaena a király, Adarlan legveszélyesebb orgyilkosa.

De vajon a szíve is egy gyilkosé?

Szabadságát azzal nyerhetné vissza, ha a király ellenségeinek vérét ontja, de nem képes rá, hogy a koronáért öljön. És minden, látszólag végrehajtott megbízatásával, minden hazugságával azok életét teszi kockára, akiket szeret.

A lány a szíve mélyén őrlődik a kapitány és a koronaherceg között, miközben a királynál is jóval sötétebb erővel kell megküzdenie.

Döntenie kell, hogy miért fog harcolni: a szabadságáért, a szívéért vagy pedig a királyság sorsáért.

(Azt tisztázzuk le, hogy ki nem állhatom ezt a fülszöveget. Főleg azt a modtatot az őrlődésről a közepe felé, ugyanis az egyáltalán nem igaz, mostanra már rég végzett Dorian-nel.)

Most tűnt fel csak
igazán, hogy a háttérben
lángok vannak. Ez is már
egy előreutalás lenne?

Először alig egy héttel az első rész végezte után olvastam, mert nem bírtam megférni a bőrőmben, tudni akartam, mi történik a verseny után. És anyám, erre nem számítottam. Egész végig kapkodtam a fejem, és egy pillanatra sem maradt abba a szívfájdalmam. Néha azért, mert annyira szép volt, néha meg azért, mert annyira fájt. Aki olvasta, úgyis tudja, miről beszélek. Messze-messze felülmúlta azt, amire az első rész után vártam. Felkészültem arra, hogy bele fog esni a második részek átkába (azok legtöbbször csak töltelékek az első és a harmadik könyv között, mintapéldája például a New Moon).

Nem, az a könyv még magassabbra szállt, mint az elődje.

Az Üvegtrón után Nehemiával szemben elég közönyös voltam még, de itt teljesen belelopta magát a szívembe. Aztán darabokra is törte azt. Az ő halála a könyv közepén volt az első pofon a sorozattól, mikor megéreztem, hogy ebből valami igazán kivételes lesz. Attól a pillanattól kezdve pedig folyton ott csüng a lelkem, meghatározva a személyiségem egy részét is.

Továbbra is gyönyörű
a hátlap.

De még először egy kicsit a tragédia előtti első félről. Név szerint Chaol-ról. Már az első rész elejétől kezdve éreztem, hogy ő sokkal jobban illik Celaenához, mint Dorian (nem, Dorian az enyém). Alig bírtam levakarni a képemről a vigyort, miközben lassan összejöttek. Az egész első fél alatt úgy voltam, hogy aranyos folytatás, milyen nemes lépések, kellemes udvari intrikák, lazaság.

Aztán jött Nehemia halála.

Az pedig engem tartósan traumatizált. Emlékszem, mikor elolvastam azt a fejezetet és az alrész végére értem, én egyszerűen becsuktam a könyvet, és felraktam a polcra. Napokig felé sem tudtam nézni, annyira nem bírtam elhinni. Csak azután tudtam rávenni magam, hogy folytassam, miután fejest ugrottam egy nagy lavór kedvderítő csokifagyiba.

A kínai borítók a maguk
egyediségében csodásak.

Innentől emelkedik igazi magasságokba számomra a könyv. Celaena gyásza és haragja olyan erőt ad a lapoknak, hogy képesek kinyúlni a betűk a papírról és hasba rúgni. Rémségesen fájt, de imádtam olvasni, hogy egy fiataloknak szóló fantasy-ben ilyen mélyen foglalkoznak a következményekkel.

A koronán az éjszínű gyémánt pedig egyértelműen a bonyolult, többlépcsős végkifejlet a dimenziókaputól a hajóig és Chaol felfedezéséig. Úgy tátogtam a végén, mint egy hibbant hal. Mikor belekezdtem a könyvbe, egyáltalán nem számítottam ilyen fordulatokra.

Ez talán a legnagyobb erőssége Maas könyveinek összessében. Az ember (vagy tündér, vagy alakváltó, vagy akármi) sosem tudhatja, mi fog történni a következő sarok után. Sosem válik kiszámíthatóvá, és egészen biztos, hogy teljesen másról fog szólni már a végén, mint kezdetben, útközben pedig igazán fontos témákat is boncolgatva.

Nem akarok nagyobb részletekbe belemenni, mert azokról nem lehetne úgy beszélni, hogy további spoilereket ne ejtsek el benne. De az biztos, hogy az Éjkorona volt az a rész, aminek köszönhetően biztos lettem benne, hogy ez a sorozat valami igazán nagyszerű lesz.

Ma délután még hátra van egy Heir of Fire (Tűz örököse) értékelés. Ha esetleg még nem töltötted ki a tesztet a nyereményjátékhoz, az Üvegtrón értékelésben ott a link és a részvétel feltételei is. Ide kattintva eléheted a bejegyzést.

Love, Kalamaj

Sarah J. Maas-hét 1. nap: Celaena útja. 1. rész: Üvegtrón

Éééééés, végre elérkezett az idő, ezzel a poszttal kezdetét veszi a Maas-hetem, ahol az legkedvencebb írónőm mindkét sorozatával, az Üvegtrónnal és a Tüskék és rózsák udvarával fogok foglalkozni. Már január óta készültem erre a hétre, és most végre teljes válszélességgel belevethetem magam a fangirl-ködésbe. (A nyereményjáték részletei a poszt végén.)

Ma az Üvegtrón első három részéről írom le a véleményem, ebben a posztban az elsőt kielemezve. A minden könyv külön bejegyzést kap, hogy rendesen ki tudjam fejteni a véleményem.

Gondolom mostanra aki akarta, annak volt ideje olvasni ezeket a részeket, de azért egy spoiler-jelzést idecsapok a biztonság kedvéért.

Íme az Üvegtrón fülszövege:

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Ez a legelső amerikai
borító, mielőtt még
lecserélték volna a ma is
ismertre. Kell nekem
egy ilyen kiadás.

Annak idején, évekkel ezelőtt hosszú szemezés után végül megvettem a könyvet a könyvesboltban, mert épp nem volt az, amit eredetileg kerestem. Akkoriban még nem kerültem bele abba a mai napig tartó töretlen fantasy-hullámomba, ami nagy arányban pont ennek a könyvnek köszönhető.

Alig két nap alatt száguldottam át a könyvön, és pár nap múlva ott is figyelt a következő két rész a polcomon, amik szintén nem várattak sokáig magukra. Azóta pedig legalább négyszer olvastam újra az egész sorozatot.

Szerelem volt nekem ez a könyv első olvasásra. Azonnal megfogott a történet és a szereplők, pedig akkor még fogalmam sem lehetett róla, micsoda magasságokba fog még emelkedni a királysága.

Ami a legjobban tetszett benne, az persze maga a főszereplő, Celaena volt. Eleve szeretem az erős női karaktereket, és kevesebb badass van, mint a kedvenc orgyilkosunk. Soha nem szorul senki segítségére, megoldja a problémáit, és közben még jól is néz ki.

Soha ne feledkezzünk
meg a csodaszép
hátlapokról se

Egészében felüdülés, hogy emberiek a szereplők. Celaena nőből van, aminek része a biológiai folyamatok, mint a havi problémák és egyéb kevésbé gusztusos dolgok, amiről a legtöbb YA könyv elegánsan megfeledkezik. Itt ez nem áll fenn, hiszen ez is része az életnek.

A történet szempontjából mostanra kicsit változott a véleményem. Mikor legelőször olvastam, az volt az egyik legjobb dolog, ami addig a kezembe került. A hangsúly pedig az addig-on van. Egy cseppet sem romlott a minősége a szememben azóta sem, csak ahogy haladt előre a történet a folytatásokban, egyre jobb és jobb lett, így az Üvegtrón kicsit visszacsúszott az összesítésben. De magában így is sokkal, de sokkal jobb, mint nagyon sok könyv. Csak eltörpül a gigantikus folytatások mellett. De megértjük neki, mégiscsak az első rész még.

A britek kissé más,
fehér alapú borítóval
kapják meg a könyveket.
Az első résznél ez jobban
tetszik, mint a sötétített.

A mellékebb szereplők közül nyilván Dorian és Chaol voltak a kedvenceim. Tetszett Celaena és Dorian együtt, de nekem már akkor is inkább csak barátok voltak. Már akkor is arra vártam, mikor áll már Chaol a sarkára, és szerzi meg a lány szívét. Úgy gondoltam, ők ketten lesznek a mindörökké boldog pár. (Mit tudtam én akkor! Nem udtam még Rowan-ről, aki jött, látott, győzött.)

Be kell vallanom, Nehemia akkoriban nem nagyon érdekelt. Jó legjobb barátnő-karakter volt, de olyan sok szerepe nem volt a szememben. Kedveltem, de sokat nem nyomott nálam a latba.

A végső összecsapásnál viszont leesett az állam. Az ott rendesen meg volt koreografálva, a szívem fel-alá szaltózott közben. Chaol azóta elhíresült mondatánl én is ott fetrengtem (képzeletben) a padlón és vele együtt kiabáltam én is.

(Ez a mondat egyébként visszatér a Tower of Dawn-ban is, hasonló jelentősséggel, de erre majd annál a résznél külön vissza fogok térni.)

A németeknél ezzel a
gyönyörű képpel jelent
meg a könyv.

Maga a világalkotás lenyűgöző nem csak az egész sorozatban, hanem már itt is. És az az előrelátás, ahogy Maas megírta a könyveit! Többszörös újraolvasásnál is találok még olyan előreutalásokat, amitől egyszerűen eldobom az agyam. Egész konkrétan az Empire of Storms-ban kifejlődő dolgokra is utal már a legelső (!!!) részben. Elképesztő mennyiségű átgondolás kell ilyen húzásokhoz, amitől még jobban tisztelem az írónőt.

Tömören ennyi lenne a véleményem az Üvegtrónról. Csak ajánlani tudom, de csak masszív olvasóknak, mert ha belekezdtél, nem fogod tudni abbahagyni, és tekintve, hogy már hét rész megjelent, egyre nagyobb és nagyobb terjedelemben, lesz mit olvasni. Az egyik nagy kedvenc sorozatom, és fizikai erőszakhoz is hajlandó vagyok fojamodni, ha valaki támadja. (Jó, csak vicceltem, de az biztos, hogy nem fogom kedvelni azt az egyedet, aki leszólja.)

Koradélelőtt jön a Crown of Midnight (Éjkorona), délután pedig az Heir of Fire (Tűz örököse) értékelésem, hasonló formátumban.

Azoknak pedig, akik részt szeretnének venni a nyereményjátékon, ezek a szabályok:

Öt napon keresztül minden nap felteszek egy kérdőívet, amit mind meg kell válaszolni, ezek a témák:

hétfő: általános, kinek mi tetszett, Üvegtrón és ACOTAR sorozatok

kedd: Üvegtrón 1-3, Celaena útja

szerda: Üvegtrón 4-5, Aelin felemelkedése

csütörtök: Üvegtrón spin off-ok, The Assasin's Blade és Tower of Dawn

péntek: Tüskék és rózsák udvara

(Mint látható, a posztok tartalma és a téma kérdési között van egy nap elcsúszás, mivel az első napi egy kvázi bevezető véleménykutatás.)

A hétfőit kivéve minden kérdőív két résznől áll. Az első rész egy általános, kedvenc szereplők, kedvenc jelenetek, ilyesmi. Itt nincs jó-rossz válasz. A második rész egy (nem bonyolult) trivia rész, itt a helyes választ kell megadni. A végső sorsolásba azoknak a neve kerül be, akik minden kérdésre helyesen tudnak válaszolni. (Ha ilyen nem lesz, valamit ki fogok találni, valószínűleg a pontok száma alapján fogom sorba állítani.)

Emellett a csütörtöki és pénteki kerdőívekben lehet majd pluszpontokat szerezni, mivel ott vannak kérdések olyan részekhez (Tower of Dawn, A Court of Wings and Ruin), amik még nem jelentek meg magyarul, így nem mindenkinek volt meg a lehetősége/nyelvtudása elolvasni őket. Ezek a kérdések nem része a kötelező teljesítendőnek, de a pluszpontok plusz nyerési esélyt jelentenek.

Szombaton és vasárnap nem lesz teszt, mivel ott már nem a konkrét könyvekkel foglalkozom, hanem fanartokkal, teoriákkal, ilyesmik.

A nyeremény pedig egy Tüskék és rózsák udvara mintás vászonszatyor (amit megmutatnék, de még nem hozta meg a postás, szóval erre várni kell egy kicsit), valamint egy matrica- és könyvjelzőcsomag.

A válaszokat jövő hétfő éjfélig várom az utána beérkezetteket már nem tudom elfogadni. Feltétel, hogy minden kérdőív ki legyen töltve. Kedden kiértékelem őket, és valószínűleg még aznap ki is hirdetem a nyertest.

Az első napi kérdőív ezen a linken elérhető.

Érdekes hét áll előttünk, remélem nektek is úgy fog tetszeni, mint nekem. Hamarosan újra jelentkezem, addig jó teszttöltögetést mindenkinek.

Love, Kalamaj