Évközepi könyves kiakadás - book tag

Nos, 2020 első fele jó nagy káoszra sikeredett. Biztos vagyok benne, hogy ezzel senki sem számolt még decemberben, és a kiakadásnak igenis helye van.

Ez a book tag nem a saját kreálmányom, Mid Year Book Freakout néven angolul már nem is kevesen kitöltötték. A célja, hogy összefoglalja a könyvmoly évének első felét, és kicsit kitekintsen a következő hat hónapra is.

A kérdéssor 15 kategóriát sorol fel, bár egy kicsit eltértem az eredeti, "hivatalos" listától egy-két helyen.

Januári bevásárlótáska

Még alig pislantottam egyet, és máris itt 2020 első hónapjának vége. És micsoda egy hónap volt! Ég Ausztrália, máshol meg épp hogy áradások mosnak el városokat, messziről integet már a harmadik világháború, Kínát meg egy vírus fenyegeti. Micsoda egy évtized, és még csak egy hónapja tart!

Még jó, hogy ilyenkor a könyvek képletes homokjába tudja az ember dugni a fejét.

Január számomra is aktívan telt, kevésbé baljósan, de aktívan. Végre túl tudtam tenni magam az elmúlt hónapok (félév?) olvasási válságán, és sikerült a kezembe venni több jó kis könyvet is.

Ezeket olvastam januárban:

Sikerült tartanom magam (nagyjából) a heti egy könyv célkitűzésemhez, majdnem minddel végeztem is. Egyedül az első heti könyvet, a Ninth House-ot nem olvastam még ki, pusztán a termetes mérete miatt, ez még a következő hetekben teljesül.

Az elmúlt két hétben nekiálltam az éves Üvegtrón-újraolvasásnak, Az orrgyilkos pengéjével már végeztem, az Üvegtrón pedig jelenleg is a kezemben van, már csak pár fejezet van hátra belőle. Ezt az újraolvasást pedig a télen angolul megjelent miniatúr kiadásban hajtom végre. Írtó cuki kis könyvecskék, tervezek róluk is majd egy bejegyzést hozni, ahol bemutatom őket.

Ez a január elég fantasy-dúsra sikeredett, a hónap második és harmadik hetében két ifjúsági fantasy került sorra, a Három sötét korona és az A Heart So Fierce And Broken. Míg az elsőt magyarul olvastam, és annyira nem nyerte el a tetszésem (részletes értékelés itt), addig a második egy friss angol megjelenés, és nagyon szerettem (erről is írtam itt). Egyébként az olvasás nyelve és a tetszési fok között nincs összefüggés, mégha a mondatszerkezetből arra is lehetne következtetni.

Ezekre a könyvekre pedig februárban fáj a fogam:

Folytatni fogom az Üvegtrón-maratont, legalább az Éjkoronát és a Tűz örökösét ki akarom olvasni, bár lehet, hogy még Árnyak királynője is lesz belőle.

A 12 hónap 12 könyv kihívásom februári darabja a farsang és a karnevál témájába csippent bele, az indulója pedig a Caraval.

A friss megjelenések közül Tricia Levenseller ífjúsági fantasy-jére, a The Shadows Between Us-ra várok a leginkább.

És talán végre sikerül idén befejeznem az Ambrózy-sorozatot, ehhez igyekszem a számomra következő részt, az Ármány és kézfogót elolvasni.

Ezen kívül januárban végre megújítottam és felélszettem a blogom, az egyik nagy változtatása az új  imidzsen kívül, hogy több book-tag kategóriás posztot is írtam a klasszikus értékelések mellé. Én nagyon élvezem, hiszen egy-egy játékként egészítem ki így a könyvmoly létem.

Januárban ezek a book tag-ek jelentek meg:

(a címre kattintva el is érheted őket)

Új év

10 év 10 könyv - Ahogy az olvasási szokásaim változtak az elmúlt évtizedben

12 hónap 12 könyv - könyves kihívás

Elégetném - újraírnám - újraolvasnám: Fantasy kiadás

Könyvmoly alapvetések

Úgy tűnik, az olvasóközönségem is pozitívan fogadta ezeket a book tag-eket, szóval meg fogom őket tartani a jövőben is.

Sokkal többre ebben a hónapban nem volt időm, intéznem kellett mellette az egyetemet is (mindjárt meg van a papír, végre, juhú!), de a februárom sem lesz eseménytelen. Remélem legalább annyit sikerül majd olvasnom, mint az elmúlt hónapban, ha nem többet.

Legközelebb hétfőn jelentkezem, talán épp az Üvegtrón miniatúr kiadásokkal. Addigis kellemes hétvégét, egy jó meleg paplant és egy jó könyvet a kézbe.

Love,

Kalamaj

Három sötét korona értékelés - 12 hónapos kihívás első felvonás

2020-ra kihívtam magam, minden hónapra egy kiválasztott könyvvel. Ha érdekel az ötlet, vagy hogy milyen könyveket választottam, kattints ide. A januári feladatom pedig Kendare Blake fantasy-sorozatának első része, a nemrég magyarul is megjelent Három sötét korona volt.

Vigyázat, az értékelés innentől tartalmazhat enyhébb spoilereket!

Röviden összefoglalva:

Nagyjából nem volt sok kifejezett bajom a könyvvel, de hátast sem vágtam magam tőle.

Ha valaki még nem találkozott ifjúsági fantasy-vel, és nem akar valami masszívba belekezdeni, annak talán ideális lehet, de nekem, aki hobbiból dúrom magam végig 1000-1200 oldalas falazótéglákon és 7-8 részes sorozatokon, egy kicsit kevés volt. A legnagyobb bajom talán az volt vele, hogy semmi nem volt teljesen kibontva benne. Fel volt vetve benne több ötlet, különféle történeti esemény, de egyik sem volt teljesen kidolgozva. Ha kábé kétszer ilyen hosszú lett volna a könyv (azaz 600 oldalas, ami egy fantasy esetében szintén nem sok), akkor lett volna talán pont ideális.

Bővebben kifejtve:

Az alaptörténet:

Az ötlet nem rossz. Hármasiker királynők, akiknek a felnőtté válásukkor össze kell csapniuk, és az utolsó, aki talpon marad, az nyeri el a trónt. Érdekes, ugye? Megannyi akciódús lehetőség, ki lehetett volna hozni belőle igazi lelki drámát is, ehelyett csak elmismásolva van minden. Kezdjük azzal, hogy a halálig tartó "mérkőzés" (idézőjelekben, mert igazából nem nevezném mérkőzésnek, hiába van úgy promózva) el sem kezdődik az utolsó fejezetig, akkor inkább csak utalva rá. Szóval az egész könyv csak egy prológus a második részhez. Ami még talán nem is lenne önmagában baj, ha jól lenne kivitelezve.

A szereplők:

Valahogy senkivel sem vagyok megelégedve. Egy háromszáz oldalas könyvhöz egyszerűen túl sok szereplőt tömörített az írónő bele, így senkit nem sikerült igazán kifejteni. A három királynő még úgy-ahogy elmegy, de egyikükhöz sem sikerült kötődnöm. Katherine olyan keveset szerepelt, hogy semmit nem tudtunk meg róla, amikor az ő fejezete is van, akkor meg nyavajog. Mirabella lenne a kedves, benne volt a legtöbb önálló karakter, de így is unalmas maradt. Arszinoé meg egyenlőre a leendő badass, nem-hallgatok-senkire archetípus felvizezett változata. A mellékszereplők és szerelmi szálak szerintem meg teljesen feleslegesek voltak, ha ők elmaradnak, talán egy kerekebb történet lett volna a végén. Egész konkrétan 5 szereplő is van, akinek a neve valahogy a Luca/Luke változata, és ez például marhára meg tudja keverni az embert.

A felépítés:

Mint már mondtam, az alapötlet nem rossz. De minden mással lehetett volna foglalkozni, mint amivel a könyv tette. Eleve túl lassan indult el bármilyen konfliktus egyáltalán. Már a könyv felénél jártam, még mindig nem történt semmi, és már azt kérdeztem magamtól, mikor lesz itt már bármi esemény. Aztán a második 150 oldalba lett belesűrítve 7 különféle történetszál, meg ugye a könyvvégi nagyobb esemény és a nyitás a második rész felé. A felét nyugodtan el lehetett volna hagyni, kezdve a belerőltett szerelmi háromszöggel (hú, az de nagyon felesleges volt), és a maradékot rendesen kidolgozni, még hozzávágni egy száz oldalt legalább, és akkor rendesen van ütemezve.

A végkifejlet:

A rossz ütemezés és a helyhiány miatt a legfontosabb résznek, a "mérkőzést" megnyitó ünnepségnek csak az utolsó kb 30 oldalon maradt hely, így az teljesen össze lett csapva. A legtöbb jelenet abból áll, hogy elindulnak, és máris szalagszakadás, aztán már csak másnap reggel, két mondatban visszatekintenek rá. Így sajnos teljesen jelentősségét veszti az egész, pedig a könyv kezdete óta ezt hájpolták.

A legutolsó fejezetről meg ne is beszéljünk. Van benne egy csavar, ami csak a függővég miatt került bele, semmi felépítés és elhintett utalások előtte. Ha azt a fejezetett teljesen kivágják, fel sem tűnt volna a hiánya, sőt kerekebb lett volna az egész. Ráért volna az a második részben is.

Összesítve:

Nagy reményekkel mentem bele ebbe a könyvbe, hiszen az ígérete alapján pont olyasminek tűnt, ami nekem tetszene, de nem ütötte meg az elvárt színvonalat. Az összecsapottsága miatt (egy-egy történetszálra tényleg nem igen adott 10-15 oldalnál hosszabb kibontakozási időt) nem tudtam elmerülni a világában, vagy épp egyáltalán érdeklődést mutatni iránta. Túl sokat akart markolni, túl sok felé fordulva, így viszont semmiből sem mutatott eleget.

Nem mondanám, hogy rossz könyv lenne, mert nem teljesen az. Csak inkább olyan meh. Súlytalan. Lehet, hogy egyszer majd elolvasom a második részt is, hátha az jobban belehúzott, de senki ne vegyen rá mérget.

A Három sötét koronának ötből két csillagot adok.

Remélem a következő olvasmányom nagyobb nyomot hagy bennem. Ma este kezdem el az A Heart So Fierce And Broken-t, Brigid Kemmerer Cursebreaker-sorozatának frissen megjelent második részét. Az első részét nagyon szerettem, a folytatása 2020 leginkább várt könyvei közé tartozott, szóval ajánlom neki, hogy ne okozzon csalódást.

Legközelebb csütörtökön jeletkezem, addigis jó olvasást mindenkinek.

Love,

Kalamaj

12 hónap 12 könyv - könyves kihívás és book tag

Mint minden évben, idén is megfogadtam, hogy többet akarok olvasni az új évben. Idén viszont komolyan is veszem, ezért összeraktam magamnak egy személyes kihívást. Minden hónaphoz kiválaszottam a legsztereotipikusabb sztereotípiát, és megpróbáltam hozzárendelni egy könyvet. Ha kedved van hozzá, csatlakozz te is, akár a saját könyvlistáddal.

Január - a sötét délutánok

Egy könyv, aminek olyan sötét a borítója, mint egy januári nap délután négy után:

Az én választásom a Három sötét korona Kendare Blake-től.

Már egy ideje szemeztem ezzel a sorozattal angolul, de valahogy mindig visszatettem a polcra. Pár hete viszont, mikor épp böngésztem az egyik soproni boltban, vettem észre, hogy a legalsó polcon ott csücsül. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán lefordították magyarra, pláne nem, hogy már ki is adták.

Már el is kezdtem olvasni, a története maga is illene a témához, nem épp a legvidámabb, inkább egy ilyen dark fantasy intrikákkal és varázslattal. Nyami-nyami. Egyenlőre tetszik, valószínűleg később tovább fogok menni a következő részekre is.

Február - a farsangi karnevál

Egy könyv, ami felemlegeti a farsangi nosztalgikus emlékeim:

Elég várható volt, de az én februári könyvem a Caraval lesz Stephanie Garber-től. Már vagy négy éve ül a polcomon, most már tényleg elolvasom.

Március - a kifakadó rügyek

Egy könyv, ami felébreszti bennem a tavaszi romantikus érzéseket:

A We Are Totally Normal Rahul Kanakia-tól március végén jelenik meg ugyan, de metálisan ide sorolnám még. 2019-ben belekóstoltam az LGBT+ könyvekbe, ez a történet pedig megfelelőnek tűnik a folytatásához.

Április - a húsvéti tojás

Egy könyv igazán színes borítóval:

Már a megjelenése óta szemezek a The Piory of the Orange Tree-vel, csak mindig elijesztett, hogy akkora, mint egy falazótégla. Majd nekimegyek e-könyvben, úgy nem szakad le a karom.

Május - a tiszta, csillagos ég

Egy könyv, ami elrepít az űrbe:

Itt az ideje befejeznem a The Illuminae Files-t. Már csak a harmadik rész, az Obsidio van hátra, most végre meg fogom tudni, hogyan zárul a szétszórt kolónia hányattatott sorsa.

Június - a Szeniván éji álom

Egy könyv tündérekről és veszélyes bűbájról:

Talán így végre sikerül elolvasnom Margaret Rogerson második könyvét, a Sorcery of Thorns-t. Az írónő első könyvét, az An Enchantment of Ravens-t nagyon szerettem, ha épp nem is a történet miatt, hanem inkább a nyelvezetének elképesztően magas minősége miatt. És egyes értékelések szerint ez a könyv még az előzőnél is jobb lett. Vastagabb biztosan. Azt szeretem leginkább Rogerson eddigi könyveiben, hogy mindkettő egyedülálló könyv, és nem kell rögtön egy teljes leendő sorozathoz elköteleznem magam. Az meg csak egy adott plusz, hogy az imádott Charlie Bowater rajzolta mindkét borítót. Eleve ezért vettem a kezembe az Enchanment-et is, és mennyire megérte.

Július - a hullámzó tenger

Egy könyv tele kalózokkal és tengeri kalandokkal:

Most, hogy megjelent a Seafire Natalie Parker-től magyarul is, már biztosan kézbe fogom venni. Imádom a kalózos történeteket.

Augusztus - a nyárvégi hőség

Egy könyv, aminek a borítója csak úgy lángol:

Harcos királynők, főnixeken repülés, fantasy-rajongó szívem mit kívánhat még? Remélem a Crown of Feathers legalább annyira lángra lobbantja a szívem, mint a borítója. Mert az bizony csak úgy lángol.

Szeptember - az aranyba hajló lombkoronák

Egy könyv barnás-vöröses-arany borítóval:

Talán szeptemberre eljutok odáig, hogy végezzek az eddigi Cassandra Clare könyvekkel, és akkor bele tudok majd kezdeni a Chain of Gold-ba. Vagy ha nem, akkor önmagában állok neki, az írónő szerint előismeret nélkül is élvezhető.

Október - a rémisztgető

Egy könyv, amitől borsódzni fog a hátam:

Halloween-re készülve pont alkalmas lesz végre a kezembe venni egy Stephen King könyvet. Én a Carrie-re gondoltam kezdetnek, aztán lehet, hogy az Az lesz még belőle.

November - a fagyos szent

Egy könyv, aminek olyan hűvös a borítója, mint a hajnali fagyok:

Az Of Silver and Shadow-ra a borítója miatt figyeltem fel, de a története is megfogott. Még szép, hogy érdekel egy Üvegtrón-esque ifjúsági fantasy.

December - a karácsonyi fények

Egy könyv, amitől felvillanak a lelkemben azok a barátságos kis fények:

Nem készíthetek egy listát sem anélkül, hogy bele ne préseljek legalább egy Sarah J. Maas-könyvet. Decemberre pedig a legalkalmasabb a Fagy és csillagfény udvara, úgyis ünnepi történet. Addigra fogok végezni a Maas-maratonommal (havonta egy Maas könyv), így mindképp illik a témához.

Ez lenne az én személyes kihívásom magamnak. Te melyik hónaphoz mit választanál? Remélem jövő decemberben majd büszkén jelenthetem ki, hogy mind a 12 könyvet elolvastam. És persze még sok másikat is.

Hétfőn jelentkezem legközelebb, valószínűleg már az addigra kiolvasott Három sötét korona értékelésével. Addigis szép hétvégét és jó olvasnivalót!

Love,

Kalamaj