Elérkezett a végéhez ez a tematikus hetem is, ez itt már az utolsó bejegyzés. Ha pedig finálé, akkor már így a végére kiválasztottam az abszolút kedvencem, akitől a legtöbb kiadásban van meg minden könyve és akit folyton felemlegetek a blogon is.
Sarah J. Maas volt az, aki megszerettette velem a fantasy-t, főleg az ifjúsági fantasy-t. Már vagy egy évtizede, mikor épp a könyvesboltban böngésztem, a kezembe akadt az Üvegtrón eső része, és beraktam a kosaramba, mert annyit hallottam már róla. Szinte belélegeztem azt a könyvet, két nap múlva már újra a boltban voltam, mert kellett a folytatása.
Viszont akkoriban még csak a harmadik kötetig jelent meg magyarul, én meg nem bírtam kivárni a negyediket, így az volt az egyik első könyv, aminek angolul futottam neki. (Az abszolút legelső a Percy Jackson volt amúgy.) Így pedig még jobban tetszett, így az összes többi részt már angolul olvastam elsőre is.
A mai napig rendszeresen újra is olvasom Maas könyveit, minden évben legalább egyszer újra kézbe veszem őket, szép kis listát vezetve róluk. Már-már régi kedves ismerőseimként csücsülnek a polcomon, igazi komfort-könyvekké nőtték ki magukat.
Mi mással is kezdenék, ha nem az Üvegtrón ajánlásával? Ha bárki olvasnivaló tippet kér tőlem, azonnal ezt nyomom a képébe, legszívesebben mindenhova vinnék magammal egy példányt belőle, amit valakire rásózhatok. De kettőnknek már közös történelme van, enélkül a könyv nélkül talán sosem lettem volna ekkora fantasy-rajongó, mint ami vagyok.
Kinek ajánlom: Azon túl, hogy mindenkinek? Aki keresi a bevezető utat a fantasy világába, és nem akar rögtön egy 1000+ oldalas falazótéglába belekezdeni, de kész arra, hogy ha megtetszik neki, van még egy polcnyi folytatás hozzá. Aki nem retten meg egy seggberúgós (ám gyakran kissé öntelt) főszereplőtől, aki emellett a szép báli ruhákért is odavan. Aki készen áll a rejtett utalások egész garmadájára. Aki már most is fantasy-rajongó, de a műfaj inkább kalandozós oldalát szereti, és nem annyira az ifjúságiakra inkább jellemző erős romantikus szálakat.
Ez a történet már egy fokkal felnőttebb, több explicít erotikus tartalommal. Bár ez az első könyv alatt még nem olyan érezhető (meg is lepődtem az első olvasás alatt, hogy ez miért lett felnőttnek kategorizálva), igazából csak a második kötettől kezd rendesen neki a forróbb jeleneteknek. Az első rész első felében még a Szépség és a szörnyeteg újragondolás-mivolta is jobban kiérződik, viszont mikor megindul a saját sztorija, onnantól lesz igazán remek a sorozat. Nagyon bírtam a baráti kört, amibe Feyre ott belecsöppen, mind nagyon szerethetőek, Nesta pedig egyszerűen homlokon találta azt a szereplőt, akivel a legjobban azonosulni tudok.
Kinek ajánlom: Aki a fantasy inkább romantikusabb verzióját kedveli jobban. Viszont tényleg nem ajánlom úgy kb. 14 alatt, ahhoz már túl explicít. Bevallom, az első kötetet inkább kicsit előtörténetként kezelem, az igazán jó dolgok csak a másodiktól kezdődnek, nem is csoda, hogy a Köd és harag udvara is rajta van az abszolút kedvenc könyveim listáján.
Lassan sajnos fel kell hagynom azzal, hogy egyszerűen Crescent City-ként hivatkozzak erre a könyvre, mert ez igazából a sorozat neve, és mindjárt jön a második rész. (Ami meg juhú, mert véééééééégre.) A három fő Maas-sorozatból mindenesetre ez a legfelnőttebb (ha nem számoljuk az A Court of Silver Flames-t, hjuj, az aztán tele volt...), és legmodernebb is, mivel itt a világ, amit az írónő megalkotott, a fantasy lények és egy modern társadalom keveréke, egy vaskos falazótéglában vegyítve.
Kinek ajánlom: Ha nem tudnál dönteni, melyiket választanád a két másik Maas-sorozatból, akkor nyúlj nyugodtan ez után. Van benne kalandozós-nyomozós elem, de romantikus-erotikus is, és számomra a főszereplő hölgyemény is kicsit Aelin és Feyre keverékének érződött. Annyit viszont előre tudlak figyelmeztetni, hogy az első 150-200 oldal masszív világépítés, azon először át kell rágnod magad, egyeseknek kicsit sűrű lehet. De amint megindul a sztori, onnantól klasszikus maas-i élvezet.
No, itt vagyunk a bejegyzés végén, a blogszülinapi hét végén, és már csak az elbúcsúzás van hátra. Köszönöm, hogy végigkövetted az ünnepi hetem, ha csak egyvalaki elolvassa az agymenéseim, már akkor megéri. Remélem az elkövetkező év is ilyen jó lesz, ha nem még jobb, és te is itt leszel.
Még így a végére emlékeztetőként: a nyereményjáték ma éjfélig még él, ahol a ma felsorolt könyvek egyikét is meg lehet nyerni. Bővebb infóként nézd meg a bevezető posztot, amit elolvashatsz ezen a linken.
Sok más már nincs hátra, már búcsúzok is. Holnap délelőtt még sorsolok egyet, és akkor véget is fog érni az ünnepi tematikus hetem. Addig is jó olvasnivalót és kellemes hétvégét.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése