Februári bevásárlótáska

Micsoda tavaszias időjárás így február végén! Itt ülök a gép előtt, és majdnem napszemüveget kell vennem, hogy a kintről beömlő napfény ne vakítson el. Nem normális ez. Globális felmelegedés, emberek, tegyünk már valamit.

Na de, mielőtt teljesen elkalandoznak a gondolataim, térjünk vissza arra, ami miatt igazából billentyűzet elé ültem. A februári összefoglaló.

Túl nagy változatosságot nem mutatott a kiolvasott könyveim polca ebben a hónapban, de jó okkal. 

Ezeken a könyveken sikerült átrágnom magam februárban:

Jó nagyot sikerült lépnem az éves Üvegtrón-újraolvasásomban, az Éjkoronát és a Tűz örökösét már teljesen kiolvastam, az Árnyak királynőjéből már csak egy kicsi van hátra, holnapra azzal is készen leszek.

Nem bírom ki, hogy legalább évente egyszer újra ne olvassam a legkedvencebb sorozatomat. Nem rövid, nem egyszerű a lelkemnek, de annyira szeretem, hogy muszáj újra és újra kézbe vennem. Minden újabb olvasásnál újabb részleteket fedezek fel, újabb előreutalásokat, amiket csak egy későbbi rész olvasása után érthet meg az ember. Egyszerűen imádom.

Ezt az újraolvasást a nemrég megjelent mini kiadásban viszem véghez. Végre sikerült megszereznem a teljes sorozatot így, szóval hamarosan érkezik róluk egy külön poszt.

Az egyetlen könyv, amit ebben a hónapban olvastam, ami nem az Üvegtrónhoz tartozik, az a Caraval. Be kell ismernem, nem végeztem még vele, puszta fizikai okokból (meg mert annyira bele voltam feledkezve az Üvegtrónba), mivel a magyar kiadás akkora, hogy nem egyszerű Magyarország és Bécs között oda-vissza cipelni.

Amennyit sikerült eddig kiolvasnom, egyenlőre nagyon tetszik, de bővebb véleményt egyenlőre nem mondok, majd ha végeztem a könyvvel.

Ezekre a könyvekre pedig márciusban készülök:

Március is nagyon Maas-centrikusnak néz ki. A legfontosabb könyv a következő hónapban (és 2020-ban úgy általánosságban) természetesen a harmadikán megjelenő Crescent City - House of Earth and Blood lesz, már hónapok óta készülök erre könyvbe.

A maradék időben pedig befejezem az Üvegtrón újraolvasást a hátralévő három (és egyben legvastagabb) kötettel. Nem tudom, hogy bele fog-e férni még több könyv, hiszen hamarosan kezdődik a félév és a mesterképzésem az egyetemen, szóval többet egyenlőre nem terveztem be.

Én elégedett vagyok azzal, amennyit februárban olvasni sikerült, főleg úgy, hogy egy hétig Hamburgban voltam, a barátommal meglátogattuk a szüleit. Utána meg beteg voltam, ami legalább arra jó volt, hogy büntetlenül fekhettem és olvasgathattam.

Íme egy kép az Északi tengerről, ahová egyik nap kiautóztunk. A nap csak erre a képre bújt ki, annyira fújt a szél, hogy majdnem lefújt a lábamról, de akkor is gyönyörű volt.

Ez lenne a februári bevásárlótáskám / összefoglalóm. Ki mit olvasott? Találkozott valaki a leendő kedvenc könyvével? Esetleg valamivel, amit legszívesebben eltüntetne a polcokról, hogy senki másnak ne kelljen elszenvednie ugyanazt? Írjátok meg a kommentekben.

Legközelebb hétfőn jelentkezem, most már tényleg a megígért Üvegtrón minik bemutatásával. Addig is kellemes hétvégét és évszakhoz illő időjárást.

Love,

Kalamaj

5 könyvmegjelenés, amire idén várok

Kinek nincsen egy listája olyan könyvekből, aminek a megjelenésére alig tud várni? Ha a magyar fordításról beszélünk, ha idegennyelvű újdonságról, ha hazai íróról, mindenkinek eszébe jut egy könyv, amit AKAR, hogy végre a kezében tarthassa. A TOP 5 szekcióm második részében bemutatom azt az 5 könyvet, aminek a megjelenésére idén várok:

1. Sarah J. Maas: Crescent City 1 - House of Earth And Blood

Új Maas-könyv, ráadásul egy teljesen új sorozat, amibe beleszerethetek? Hova iratkozhatok fel?

Szerencsére már csak kicsivel többet, mint egy hetet kell várnom rá, március harmadikán jön ki, és amint elérhető lesz, rohanok is a könyvesboltba, és addig ki sem lehet majd rángatni a lapok közül, míg végig nem taroltam rajta.

Röviden a történet: Bryce és Hunt (aki egy bukott angyal) a városban garázdálkodó és gyilkolászó démon után nyomoznak. 

Ez Maas első kifejezetten felnőtteknek szóló könyve (ugyan a Tüskék és rózsák sem volt már kifejezetten ifjúsági), szóval elvárom tőle az igazán sistergő románcot.

2. Isabel Stirling: This Coven Won't Break (These Witches Don't Burn 2)

Tavaly olvastam a sorozat első részét. Mikor megvettem, még nem tudtam, hogy lesz folytatása is, csak olvasás közben jöttem rá. Alapvetően az ilyen húzások miatt mérges szoktam lenni a könyvekre (valahol, legalább a gerincen egy apró helyen tültessék már fel, hogy ez csak egy első rész, ha már fixen tudják, hogy lesz folytatás, légyszi). 

Viszont hiába ez az apró mínuszpont, attól még élveztem a könyvet, könnyed kis szívmelengető kellemesség volt két masszív ezeroldalas tégla között, és kíváncsivá tett, hogyan folytatódik tovább.

A hiatalos megjelenési idő május 19, szóval valószínűleg ebből is könnyed nyári olvasmány lesz.

3. Tricia Levenseller: The Shadows Between Us

Ez a könyv is egyszerre jelenik meg A Crescent City-vel, szóval biztos először hátra fog tolódni a fontossági listán, de egész biztosan hamar sorra fog kerülni. Ha valakinek ismerős az írónő neve, magyarul már megjelent tőle A kalózkirály lánya, amit szintén nagyon élveztem, remélem a második része is hamarosan követni fogja.

Ez a könyv egy kicsit sötétebb hangvételű, az alaptörténet szerint Alessandra terve a következő: Elcsábítani az Árnykirályt (Shadow King az eredeti, legjobb tudásom szerint fordítottam). Hozzámenni. Megölni és átvenni az uralmat a birodalmán. És aztán persze semmi sem fog a terve szerint haladni.

És persze a borító is csodaszép, annyira szépen fog mutatni a polcomon.

4. Suzanne Collins: The Ballad of Songbirds and Snakes

Azt ugyan nem tudom, hogyan fog a cím passzolni a történethez, de nem is ez a lényeg. Igazán kíváncsi vagyok, milyen az Éhezők viadala világa hatvanegypár évvel az eredeti trilógia történései előtt.

A könyvek közül ugyan csak az elsőt olvastam eddig végig (a többi is ott ül a polcomon, csak valami más elterelte a figyelmem, mikor belekezdtem volna a második részbe, igen ez gyakran előfordul velem), de a filmeket már kismilliószor láttam, és abból is átüt, milyen mélyenszánó üzenetei és témái vannak a történetnek.

Szóval ez a kiegészítés remélhetően méltó előzménye lesz egy nem véletlenül világhíres sorozatnak.

5. Cassandra Clare: Chain of Gold

Egyenlőre eléggé felemás a viszonyom Cassandra Clare könyveivel és a belőlük készült feldolgozásokkal. Egyrészt a felvázolt világot nagyon kreatívnak és jó ötletnek találom, de valahogy soha sem sikerült tovább jutnom a harmadik könyvön. Vagyishát azt még elolvastam, belekezdtem a negyedikbe, de minden újraolvasásnál itt terelte el valami jobb a figyelmem. Belekezdtem a Lady Midnight-ba is, de még azzal sem végeztem. A tévésorozatról meg ne is beszéljünk. Csak azután sikerült élveznem, hogy nem feldolgozásként tekintettem rá, aminek ismerem az alapanyagát, és már nem húztam fel magam a módosításokon.

De ezzel a könyvvel adok még egy esélyt az Árnyvadász világnak, hogy teljesen elvarázsoljon.

Ez lenne az az 5 könyv, aminek a megjelenésére idén a legjobban várok. Persze kerülhet később még be melléjük más is, hiszen még egész biztosan nem jelentettek be mindent, de jelenleg ők vannak az élen.

Elnézést, hogy február közepén eltűntem két hétre, de el voltam utazva, ahol nem volt sok hozzáférésem technikához (és nem is az volt az út célja, hogy egy képernyő mögül lógjak ki egész idő alatt), aztán meg nem volt netem itthon. De most megint itt vagyok, tettre készen, csőre töltött posztokkal. Legközelebb csütörtökön jelentkezem, akkor a februári összefoglalóval, ahol esetleg kicsit beszélek az utazásomról is. Addig is kellemes tavaszias hangulatot mindenkinek, és jó olvasnivalót.

Love,

Kalamaj

u.i. Én is értesültem tegnap a szörnyű hírről, hogy Csukás István már a túlvilágon mesél tovább, és nem mehetek el én sem mellette, hogy megemlékezzek róla. Pár éve a Könyvhéten személyesen is találkozhattam vele, és elmondhattam neki, hogy anyukám nagyon sokat olvasott fel nekem a történeteiből, mikor kicsi voltam.

Nyugodjék békében!

Őrült rajongó - avagy minden kiadás, amiben megvan az Üvegtrón

Gondolom mindenkinek megvan az a kedvenc sorozata, ami díszhelyen csücsül a polcán, és legalább évente egyszer újra kell olvasnia. Kedden írtam össze az én TOP 5-ös listám, és egyáltalán nem meglepő módon az Üvegtrón került a dobogó legfelső fokára.

Már többször is megemlítettem, hogy az első rész öt vagy hat különféle kiadásban is megvan, de még sosem mutattam meg őket egymás mellett. Na ennek jött el most az ideje. Ezek lennének a Maas-polcom kincsei:

Balról jobbra ezek a különféle kiadások:

Throne of Glass, amerikai kiadás, keménytáblás

Minden Maas-fannak (persze a lehetőségekhez mérten) elengedhetetlen kelléke a sorozat gyönyörű, angol keménytáblás verziója, egy másik kiadás sem néz ki ennyire tiszteletet megkövetelően a polcon. Legfőképpen azért, mert a Kingdom of Ash esetében ez az egyetlen verzió, ahol tényleg csillogós, aranyhatású papírra nyomtatták a borítót. Persze ez a legsúlyosabb minden kiadás közül, és ez igényli a legtöbb helyet is.

Throne of Glass, amerikai kiadás, puhatáblás

Ezt a kiadást eredetileg a benne lévő extra exklizív novella miatt vettem meg, de nem bírtam megállni, muszáj volt akkor már a többi részt is szép lassan hozzá rendelnem, hogy szegénykém ne egyedül árválkodjon a "családjából" a polcomon. Ezt a kiadást a koliban tartom, a többit meg otthon a szüleimnél.

Throne of Glass - Die Erwählte, német kiadás, puhatábla

Ugyan a németek az első két részhez csináltak szokás szerint saját borítót, új rajzzal, de utána mégis visszatértek az eredetihez. A fehér alapú, brit kiadás borítóit használtak fel, csak ráhúztak a kontrasztra egy szintet. Meg a másik változtatás, hogy a címnek új, üvegre hajazó betűtípust kreáltak. Ezt a címet megtartották az egész sorozat alatt, és a könyvek igazi angol címét csak alcímnek tették alá. (Meg persze ugye a Die Erwähle, azaz A kiválasztott-ként fut az első rész náluk.) 

A németek furák, szeretik átnevezni a könyveket. Például a 13 okom volt-nak a Tote Mädchen lügen nicht-et adták, ami lefordítva A halott lányok nem hazudnak, sok köze nincs az eredetihez, nem? Nem értem, miért csinálják ezt, az eredeti író nem véletlenül adta azt a címet a könyvének, amit.

Throne of Glass - Üvegtrón, magyar kiadás, puhatábla

Ezt a könyvet még magyarul olvastam először, talán a harmadik részig. Így szerettem bele először, csak azért tértem át az angolra, mert nem bírtam kivárni, míg megjelenik a következő kötet magyarul. Ugyan nem ez volt az első angolul olasott könyvem életemben, de ettől kezdtem bele úgy igazán angolul olvasni, azóta már alig olvasok magyarul. (Főleg hogy szegény Maas-könyvek magyar fordításai híresen nem tökéletesek. Lángszóró600, rád gondolok.)

Throne of Glass, angol gyűjtői kiadás, keménytáblás

Természetesen azonnal előrendeltem, mikor meghallottam, hogy angolul kiadnak egy gyűjtői kiadást is. Felújított térkép, és apró ábrákkal díszített oldalak, a nagyon szívós és jó minőségű borító és kötés, öröm forgatni a kézben. És ez az ember nélküli, aranyfóliás dizájn is igazán különlegessé teszi.

A fekvő példány: Throne of Glass, angol miniatúr karakter kiadás, flexi kötés 

(kb félúton a keménytábla és a puha között)

Éppen sikerült végeznem a puhaborítós amerikai kiadás begyűjtésével, mikor jött a hír, hogy kiadják őket ilyen zsebméretű, bibliaparírra nyomtatott cukiságokként is. Azonnal tudtam, hogy KELLENEK. Hiszen amellett, hogy irtózatosan aranyosak, nagyon praktikusak is. Én csak úgy szeretek utazni, ha legalább ezer oldal olvasnivaló van elcsomagolva (az talán, de csak talán elég egy hetes nyaraláshoz), és egy ilyen törpe kiadással rengeteg helyet és súlyt spórolok.

De tényleg befér egy zsebbe, volt már, hogy elvittem munkába, betűrtem a farzsebembe (elég strapabíró, még ha elsőre nem is tűnik annak, simán kibír pár óra zsebutazást anélkül, hogy tartósan meghajolna a hátsóm ívén), és mikor nem volt dolog, akkor csak elővettem és olvastam egy kicsit belőle (ökölpacsi a főninek, hogy megengedi).

Ezen kiadás különlegessége a mérete mellett pedig az, hogy minden kötetben egy-egy szereplő neve ki van emelve színes tintával. Ugyan még nincs meg az összes rész (három hiányzik), de szép lassan összeszedegetem őket.

Amelyik még hiányzik: Throne of Glass, amerikai első kiadás

Szívem vágya és óriási kívánságom, hogy egyszer meg tudjam venni az igazi első kiadást, ami még a régi borítóval jelent meg, mielőtt a mára ismert szürke-fehér lett. Csak sajnos ugye azt már rendesen boltban nem árulják, annyit nem is nyomtak még belőle, szóval csak így használtan, ebay-en lehet megtalálni egy-egy példányt. A legnagyobb rajongók mind igyekeznek megszerezni egy ilyen darabot, emiatt pedig ugye jól fel lehet nyomni az árát, ha valaki mégis eladja. Jelenleg ilyen 150-200 dollárokért látni párat, az meg kicsit magas egyetlen könyvért egy egyetemistának, szóval erre még várnom kell. De lehet, hogy egyszerűen megveszem oroszul (kicsit a cirill betűket át kell majd ismételnem hozzá), mert ők az eredeti borítóval adták ki az első részt, és a többihez sajátot csináltak.

Úgy általánosságban nagy célom az, hogy minden nyelven, amin tanultam már, megszerezzem legalább az első részt. Főleg úgy, hogy egy csomó, szebbnél szebb borító létezik a sorozathoz. Csak akkor kéne még egy polc, mert a Maas-díszpolcom (ami nem kicsi), már így is majdnem tele van.

Egyébként a képen csücsülő figura a saját készítésű Aelin Funko-m, Rapunzel fejéből és hajából meg Ciri testéből építettem össze, majd akrilfestékkel festettem a megfelelő színűre. Készülőben van egy Manon is, a feje már megvan, csak még nem találtam hozzá passzoló testet.

Szóval ezek a kiadások vannak meg az Üvegtrónból jelenleg, amíg újakat nem szerzek még hozzá. Valakinek esetleg megvan még máshogy is? Muta, szívesen gyönyörködtetem a szemeim még több Maas-könyvben.

Legközelebb hétfőn jelentkezem, egy újabb TOP 5 listával, ezúttal azokat a könyveket sorolom fel, amik megjelenésére a legjobban várok 2020-ban. De jövő héten még tervezek egy hosszabb bemutatást is az Üvegtrón mini kiadásáról, ha ez a poszt tetszett, ne maradj le arról sem. A legközelebbi viszont-olvasásig:

Love,

Kalamaj

5 sorozat, amit életem végéig újra- és újraolvasnék

Minden könyvmolynak megvan a maga kedvenc sorozata, amivel nem tud betelni. Ha valaki olvasnivaló tippet kér tőlük, már nyomják is az első részt a kezedbe. Vagy akár kéretlenül is. A sorozat, amit annyira imád, hogy az egész világgal el akarja olvastatni, még a kötelező tantervbe is beletenné. (Igen, ez egy beszólás volt az új tantervnek.) 

Megpróbáltam én is összeszedni 5 ilyen sorozatot, ez az én toplistám:

1. Sarah J. Maas - Üvegtrón

2. Böszörményi Gyula - Ambrózy báró esetei

3. Leigh Bardugo - Grisha

4. Rainbow Rowell - Carry On

5. Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara

A legelső helyen egyértelműen és vitathatatlanul az Üvegtrón sorozat áll. Számomra ez az a sorozat, amit mindenkire próbálok rátunkolni. Az első kötetbe annyira beleszerettem annak idején, hogy az hozta meg a kedvem egyáltalán a fantasy-hez, mint műfajhoz. Egyetlen más könyvet sem birtoklok annyi példányban, mint az Üvegtrónt. Ami már eleve őrültség, hiszen az emberek általában egy könyvet egy példányban tartanak otthon. A legtöbb más könyv esetében nálam is így van ez, kivétel ez a fenomenális sorozat. Már tényleg csak az eredeti első kiadásos angol verzió hiányzik a gyűjteményemből (a bal oldalon lévő képen látható a borítója), csak azt már nagyon nehéz megszerezni, és jó százezerekért látni már a neten.

Dicsőítő ódáimat a sorozathoz a jobb oldali sávban lévő Maas-hét bannerre kattintva el is olvashatod.

Második helyen az Ambrózy-sorozat áll, de igazából bármilyen Böszörményi-remekművet ide sorolhatnék. Örökké elkötelezett rajongója leszek, és ebben az elhatározásban semmi sem ingathat meg.

Annak idején a Gergő-könyvek voltak az elsők, amik megszerettették velem az olvasást. Igen, annyira jellemző rám, hogy mikor a velem egykorúak egyáltalán olvasni is még alig tudnak, én már sokszáz oldalas könyvekből lógok ki.

A Leányrablás hozott vissza Böszörményi könyveihez pár év kihagyás után, és tuti, hogy ez a sorozat is még jópár újraolvasást meg fog élni. Főleg azután, ha végre elsőre is sikerül végeznem vele. De egyszerűen nem akarom, hogy kifogyjak a számomra még új és olvasatlan Böszörményi-anyagból, ezért halogatom. Hiszen semmi sem olyan, mint először olavsni egy jó könyvet.

A dobogó harmadik fokát a másik nagy kedvenc fantasy-sorozatom foglalja el, a Grisha világ, beleértve az eredeti trilógiát és a kiegészítő történeteket is.

Leginkább pont ezt a kitágított világot szeretem ebben a történetben. Ha csak az eredeti trilógia léteznek, sem tenné egy rossz sorozattá, ellenkezőleg, jó kis története van annak is. De a hozzáadott spin-off könyvek, mint a Hat varjú duológia, a King of Scars és a Language Of Thorns novellagyűjtemény teljesen átalakítják a világot, olyan réteget adnak neki, amit egy sima, egy szálon futó regénysorozat csak nagyon nehezen tud elérni.

Az meg csak egy személyes plusz, hogy ősszel tudtam élőben találkozni az írónővel, és az egyik legkedvesebb élményeim egyike lett.

Ha nem lenne annyi más olvasatlanom, biztos ezt is újraolvasnám már most.

Az eredeti trilógiához írt értékelésem itt olvashatjátok.

A negyedik helyezett csak 2019-ben került a kezembe, de annyira beleszerettem, hogy egyhamar még nem fogok elfeledkezni róla. Rainbow Rowell-ről már hallottam ugyan korábban is, de inkább csak a modern ifjúsági regényeiről, én pedig inkább vagy a múltban vagy a jövőben szeretek kalandozni, megpakolva rengeteg jól megkomponált akcióval.

De Instagramon annyiszor került tavaly szembe velem a Carry On mindenféle fanart-ja, hogy ránéztem mi is ez. Akkor láttam, hogy ez egy varázslós benntlakásos iskola, LGBTQ+ reprezentációval (és elég erős fő történetszálként, nem csak valaki a háttérben), gondoltam ez tetszhet nekem.

Nem tévedtem. Kicsit talán a Harry Potterre emlékeztet az eleje, de annyival több, mint a Harry Potter, és a szereplőit ilyen rövid ismeretség után is már a szívembe zártam.

Tanakodtam, hogy az ötödik helyre a Harry Potter vagy a Tüskék és rózsák udvara kerüljön. Végül a Maas-fanatikus énem nyert, így a Tüskék és rózsák került fel a listára.

Ugyan az Üvegtrónt egészében sokkal jobban szeretem, nyolc könyvben több ideje is volt kiforrnia annak, mint ennek a három és félben, de attól még ez a sorozat is nagy kedvencem. Az első résztől ugyan el tudok tekinteni, de a Köd és harag udvara az egyik abszolút kedvenc könyvem, szóval plusz pont neki.

Hatodik helyezettként, vigaszdíjon azért megemlítem a Harry Potter sorozatot is, hiszen időről időre azt is szeretem újraolvasni, csak a terjedelméből kifolyólag nem olyan gyakran. Ha Rowling nem barmolja szét az egyszer jól felépített világát, akkor lelkes Potterhead maradok még egy darabig, és igaz hithű Mardekáros.

Ez lenne az én 5 kedvenc sorozatom, amik még nagyon nem utoljára voltak a kezemben. Neked melyik az a sorozat, amivel nem tudsz betelni? Oszd meg velem is, hátha találok még leendő új kedvenceket köztük.

Csütörtökön újra jelentkezem, tovább víve a Maas-vonalat megmutatom az Üvegtrón-gyűjteményem. Addigis kitartást ez ellen az eszméletlen szél ellen. Kivánom, hogy senkinek se lapozzon bele a könyvébe.

Love,

Kalamaj