Kedvenc íróim hete 7. nap: Sarah J. Maas

Elérkezett a végéhez ez a tematikus hetem is, ez itt már az utolsó bejegyzés. Ha pedig finálé, akkor már így a végére kiválasztottam az abszolút kedvencem, akitől a legtöbb kiadásban van meg minden könyve és akit folyton felemlegetek a blogon is.

Sarah J. Maas volt az, aki megszerettette velem a fantasy-t, főleg az ifjúsági fantasy-t. Már vagy egy évtizede, mikor épp a könyvesboltban böngésztem, a kezembe akadt az Üvegtrón eső része, és beraktam a kosaramba, mert annyit hallottam már róla. Szinte belélegeztem azt a könyvet, két nap múlva már újra a boltban voltam, mert kellett a folytatása.

Viszont akkoriban még csak a harmadik kötetig jelent meg magyarul, én meg nem bírtam kivárni a negyediket, így az volt az egyik első könyv, aminek angolul futottam neki. (Az abszolút legelső a Percy Jackson volt amúgy.) Így pedig még jobban tetszett, így az összes többi részt már angolul olvastam elsőre is.

A mai napig rendszeresen újra is olvasom Maas könyveit, minden évben legalább egyszer újra kézbe veszem őket, szép kis listát vezetve róluk. Már-már régi kedves ismerőseimként csücsülnek a polcomon, igazi komfort-könyvekké nőtték ki magukat.

Kedvenc íróim hete 6. nap - V. E. Schwab

Végéhez közelít a blogszülinapi tematikus hetem, már az utolsó előtti naphoz érkeztünk. Mára pedig egy olyan írót választottam, aki még nem olyan rég áll a kedvenceim listáján. Ugyan V. E. Schwab több könyve is ült már a polcomon évek óta, valahogy sosem sikerült el is jutnom odáig, hogy elolvassam őket. Pedig még követem is Instagramon már rég, és nagyon szimpatikus emberként is, nagyon nyílt és felettébb cuki.

Maga az Addie LaRue láthatatlan élete is már majdnem egy éve megjelent, mégsem került az étlapomra. Tartok kicsit az agyonhájpolt könyvektől, égettem már meg magam néhánnyal, így az Addie-vel is vártam. Aztán egyszer mégis a kezembe akadt a könyvesboltban, és hazajött velem. Ez a könyv levett a lábamról, így azonnal kellett még valami az írónőtől. Még jó, hogy volt már pár kötete a polcomon.

Kedvenc íróim hete 5. nap: Brandon Sanderson

Nem szándékos ugyan, de a legtöbb könyv, ami nagyon bejön, női írók által íródott, épp csak van egy-kettő, ami férfi tollából származik. Azok meg általában masszív high fanatsy-k, semennyi, vagy max minimális romantikus szállal. (Nem tudom, ti láttatok-e már "férfiak próbálnak meg nőket írni" meme-gyűjteményeket, siralmas, mennyire nincsenek egyesek képben a legalapabb biólógiával sem.)

A mára kiválasztott íróm, Brandon Sanderson is fantasy író, de olyan, aki szerencsére nem a mellkasi méretek leírását használja a női szereplők össz-vissz karakterbemutatásának. Cserébe viszont olyan egyedi mágiarendszereket tud megalkotni, amik kiemelik a könyveit az átlag fantasy-k sorából.

A legelső akalom, hogy összeakadtam egy könyvével, pár éve egy Könyvhéten volt. Kissebbik öcsémmel nagyban bújtuk a standokat, míg anyám dedikált, így nekem kellett rá vigyáznom. Mivel nagyon lelkes volt (és akkor még nem volt két méteres, jesszus, de megnőtt azóta), megegyeztünk, hogy választhat egy könyvet, amit megveszek neki.

Ő meg besorolt a komoly high fantasy-k közé (amivel akkoriban még magam sem merészkedtem annyira, nemhogy egy tizen-kevés éves gyereknek gondoltam volna), és kipécézte magának az Elantris jubileumi díszkiadását.

Kedvenc íróim hete 4. nap: Cassandra Clare

Már el is jutottunk a blogszülinapi hét félidejéhez, és a harmadik íróhoz, akit mindenképpen meg kell említenem ebben a tematikában. Ugyan Cassandra Clare eddig csak az Árnyvadász történetekkel ismert, abból annyi van, olyan sok különféle al-sorozatban, hogy szinte lehet azokat a saját entitásaikként is kezelni. Az biztos, hogy mindenki meg tudja benne találni a neki tetsző műfajt, és jó sok olvasnivalója akad, ha úgy dönt, hogy belefog ebbe a polcroskasztó világba.

Ha már világ, az mindenképpen fantasztikusan van kigondolva, még ha az első pár könyv eredetileg még nem is kapott el annyira, mikor először nekifogtam. Legelőször immár majdnem egy évtizede hallottam A végzet ereklyéiről, mikor épp egy sulis kiránduláson London felé az előttem ülő két lány az egész, 36 órás buszutat arról áradozták végig. Akkoriban elraktároztam az infót a fejembe, de még nem érdekelt annyira, hogy bele is kezdjek. 

Aztán nem sokkal később megjelent belőle a film (amit a mai napig szeretek, bár sokan savazzák), annak a megnézése után viszont úgy voltam vele, hogy ezt meg kell szereznem könyvben is. Végig is mentem az első három részen, de a negyedik előtt megálltam, mert úgy festett, hogy az a sztori ott lezárul, be akartam iktatni egy kis szünetet köztük. És aztán évekig nem is került sor a folytatásra. Párszor megpróbáltam újrakezdeni, de sosem fogott meg annyira, így váratott csak magára.

Aztán tavaly áprilisban, a karanténkodások elején valahogy megint a kezembe akadt, és végig is szaladtam mind a hat könyvön úgy két hét alatt. Aztán jött a Pokoli szerkezetek is, és onnantól jött meg az igazi szerelem, onnan történelem már.

Kedvenc íróim hete 3. nap: Böszörményi Gyula

Üdv a Kalamaj blogszülinapi tematikus hetének harmadik napján, amikor a hét egyetlen magyar szerzője kerül sorra. De ő egymagában jelenti számomra a magyar irodalom csúcsát, a nyelv használatának magas mesterségét, és a szóforgatási példaképemet.

Böszörményi Gyula mostanság főleg az Ambrózy báró esetei sorozata miatt ismert, amit teljes mértékben meg tudok érteni, remek kis történet lett az, és nagyon beletrafált az olvasóközönség ízlésébe is. Viszont már ezelőtt sokkal az egyik abszolút kedvencem volt, már első osztályos korom óta közel áll a szívemhez az irói tehetsége.

Akkoriban a KMK még épp csak alakulóban volt, talán nem sokan emlékeznek már rá, de akkoriban még Jonatán Könyvmolyképző-ként futott, és a logója is egy ilyen furcsa kalap volt. Mindez Böszörményi egy kevésbé ismert trilógiájából, a Jonatán kalandjaiból ered, és mára ugyan már nem látszik belőle semmi a kiadó imidzsében, de én még emlékszem az általuk tartott, alsósoknak szóló irodalmi versenyre, amire az ofőm benevezte a könyvmoly fejem.

Kedvenc íróim hete 2. nap: Leigh Bardugo

Üdv újra itt, a Kalamaj 4. blogszülinapi extravaganzájának második napján. Ma mutatom be az elsőt a kedvenc, instant-kosaras íróim közül, tehát akiknek az újonnan megjelenő könyvei azonnal be is kerülnek a kosaramba. 

Kezdetnek rögtön érkezzen Leigh Bardugo, akivel két éve volt szerencsém személyesen is találkozni, mikor a Shadow and Bone Netflix-es adaptációja miatt Budapesten járt. Az eseményen készült képen csak kicsit festek úgy, mint egy őrült rajongó, és bár normál esetben azért elég folyékonyan beszélek angolul, abban a pillanatban mégis minden szó elrepült az agyamból, annyira meg voltam illetődve.

Ahogy a tematikus hét többi napján, ma is három könyvet (és átvitt értelemben így sorozatot is) fogok kiemelni Bardugotól, ezekhez rövid ajánlót írva. Ezek tényleg nem fognak nagyban túlmenni egy ajánláson, illetve hogy miért szeretem az adott műveket, így nem kell spoilerektől tartani.

Ha esetleg nem láttad volna a tegnapi bejegyzést, a blogszülinapomhoz most is tartozik egy nyereményjáték, ahol egy szerencsés nevező a hét folyamán bemutatott könyvek egyikét kiválaszthatja magának. A részleteket hozzá itt találod.

Kedvenc íróim-hét 1. nap: Blogszülinap indulás + nyereményjáték részletek

Azta paszta, ezen a héten éli meg a Kalamaj a negyedik évfordulóját! Ha pedig megünnepelem, akkor már nagy csinnadrattával csinálom, egy egész hetes tematikus extravaganzával. Az utóbbi pár évvel ellentétben viszont most nem egyetlen írót vagy sorozatot fogok a következő napok folyamán végigkövetni, hanem összeszedtem a kedvenc íróimat, akiknek az új könyvei rajta vannak az instant-kosár listámon (azaz azonnal bekerül a kosaramba, amint elérhető). 

Csak engem emlékeztet ez a banner kicsit egy Bosszúállók plakátra?

Az adott íróktól pedig kiválasztottam 3-3 könyvet, amikhez rövid ajánlást írtam, hogy kedvenc foglalatosságomnak éljek: a kedvenc könyveimet rátukmálni mindenkire, aki szembe jön velem. Ah, szép nap is az, mikor sikerül olvasnivalót ajánlani bárkinek.

Még a sorozat megnézése előtt - Bridgerton könyvértékelés

Kellett egy kis kikapcsolódás a sok fantasy között, ilyenkor kicsapongok olyan zsánerek felé, amik inkább kevésbé jellemzőek rám. Idén pedig akartam kicsit bővíteni a repertoárom a történelmi romantikus regények tekintetében, és bár ez eddig a Büszkeség és balítéletben ki is fulladt, most kedvem támadt egy újabb indulóhoz.

Tudom, a Bridgerton egy modern tollból származó történet, látszik a több explicít szexuális jelenetből (meg főleg a használt nyelvezetből), mégis megjött hozzá a kedvem. A Netflixes sorozat úgyis rajta van a várólistámon megtekintés tekintetében (egyszer valaha el is jutok odáig, olyan sok néznivaló van), így mielőtt leülnék a képernyő elé, kinyitottam az eredeti, könyves verziót is, hogy megnézzem magamnak, mire ez a nagy felhajtás körülötte.

Júliusi bevásárótáska

Mikor azt hittem, hogy a júniusom sűrű volt, még fogalmam sem volt róla, milyen júliusnak nézek elébe. Alig voltam otthon, nyaralás, vendégség, öregapám 80. szülinapja, minden volt itt. Rég nem voltam ilyen aktív, de olyan jól esett, hogy végre tudtam rendesen mászkerálni egy sort.

Viszont ebből kifolyólag olvasás terén nem haladtam valami sokat, összesen három (és fél) könyvet sikerült kivégeznem egész hónap alatt. Remélem az augusztusom kicsit könyvdúsabb lesz, bár nem mintha nem lenne kevesebb futkora már betervezve. Majd lesz, ahogy lesz.

A hájp ára - From Blood And Ash értékelés

Gyerekek, és nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, tényleg, de sajnos mégsem tudtam. Ez sajnos a nagy nemzetközi hájp ára: néha túl sokat várunk egy könyvtől, amihez végül nem fog tudni felérni.

A From Blood And Ash (röviden FBAA) már ezer éve díszíti a könyves Insta oldalakat, jobbról-balra hallom róla a jobbnál jobb értékeléseket, rádaásul mostanság jelenik meg belőle több különleges kiadás is. Úgy voltam vele, hogy most már muszáj lesz megnéznem, mi ez a nagy felhajtás ekörül a könyv körül.

Alapjáraton eléggé tartani szoktam az agyonhájpolt könyvektől, mióta a Cruel Prince-szel eléggé megégettem magam. Viszont J. L. Armentrout Luxen-sorozata az egyik klasszikus kedvencem, és az utolsó két hájpolt könyv nagyon betalált nálam (a Csillagtalan tenger és az Addie LaRue, az utóbbi értékelése itt olvasható), így nagy reményekkel mentem neki ennek a sorozatnak.

Hát, a második kötet után nem fogok rohanni.

Balaton Book Tag

Jó is egy kellemes kis book tag egy ilyen kellemes nyári napra, ezt a darabot éppen Rácz-Stefán Tibor blogján találtam (az eredeti bejegyzést elolvashatjátok a Sorok között blogon itt), és azonnal tudtam, hogy nekem ezt mindenképpen ki kell töltenem.

Persze úgy lett volna a legstílusosabb, ha épp a Balcsi partján fekve botlottam volna bele ebbe a book tag-be, de sajnos ekkora mázlim nem volt, csak másnap este jött szembe velem, és bár ugyan közel voltam még a tóhoz (Bakonybélben, hogy pontosak legyünk), mégsem pont ugyanaz.

Júniusi bevásárlótáska

Hű, a júniusom aztán jó sűrűre sikeredett, minden volt aztán itt. Nagyleadás az egyetemen, a tesóim pár napra végre fel tudtak látogatni hozzám, próbáltam kiélvezni a nyári meleget, és emellett még valahogy olvasni is maradt időm.

Nem is tudom, hogy sikerült ennyi olvasást bepréselnem a suli  mellé. Legfőképp a villamoson csempésztem be pár oldalt munkába meg suliba menet, meg fél óra elalvás előtt, igazából gyorsan összeadódik ám.

Évközepi könyves kiakadás book tag - 2021-es kiadás

A végéhez közeledik már a június is, ezzel az év első fele is letelik. Ahogy tavaly, idén is terveztem egy kis félévzáró összefoglalót, ezért ismét kitöltöm az Évközepi könyves kiakadás tag-et. (A tavalyi kiadáshoz itt a link).

Kezdő képnek pedig rögtön 5 remek olvasmány ebből a félévből, amit csak ajánlani tudok.

Annyit már előre elárulhatok, hogy nagyok sok szuper új könyvvel akadtam össze az elmúlt hat hónapban, új kedvenc is került közé, és nagyon elégedett vagyok a mennyiséggel, amit még a suli mellett is sikerült elolvasnom.

Muti a könyvespolcod - book tag

Rég volt book tag itt a blogon, de ma belefutottam egybe, amit mindenképpen ki akartam tölteni, így hát írtam is hozzá rögtön egy bejegyzést, míg itthon tespedek a hőségben, és próbálok akkora kereszthuzatot csapni, amekkorát csak tudok.

Kedvelt időtöltésem, mások könyvespolcát nézegetni, imádom az olyan beszélgetéseket a könyves csopotokban, ahol mindenki megmutogatja a gyűjteményét. Vendégségben is az első utam általában a polchoz szokott vinni, jól kitanulmányoni, ki mit állít ki rajta.

Ez a poszt is hasonló tematikával foglalkozik, egy moly polcának sarokköveit szedi sorra. Az eredetit @dontgobrekkermyheart insta oldalán találtam, ő egy videót csinált belőle, és viszont inkább leírom, hogy kicsit ki is tudjam fejteni a gondolataim.

Varázslat a szavakban - Addie LaRue titkos élete értékelés

Nem tudom, ki hogy van vele, de én általában tartok a nagyon hájpolt könyvektől, amik az összes platformon IS ezerrel vannak nyomatva. Megvan bennem a félsz, hogy túl sokat várok el tőlük a hírnevük miatt, de mikor kézbe veszem őket, nem fognak felérni az elvárásaimhoz. Még ha magukban okés könyvek is lennének, emiatt sokkal kevésbé fognak tetszeni, mintha bármilyen előismeret nélkül vágtam volna bele az olvasásukba. (Sajnos párszor elő is fordult hasonló velem, a legmeghatározóbb ezek közül számomra a Kegyetlen herceg volt, egyszerűen többet vártam tőle.)

Viszont párszor megtörtént már, hogy a behájpolt könyv igenis megérdemelte azt a hírnevet, amit kapott, és utólag csak fogtam a fejem, hogy miért is vártam velük ennyit. A tavalyi év kedvenc olvasmánya, a Csillagtalan tenger is közéjük tartozik, az annyira elvarázsolt, hogy a mai napig nem voltam képes egy értelemes értékelést kipréselni magamból róla.

Most pedig megtaláltam a testvérét, egy újabb könyvet, ami hasonló érzéseket váltott ki belőlem. A The Invisible Life of Addie LaRue (magyarul talán Addie LaRue láthatatlan élete, már még nem jelent meg, szóval sufnifordítottam a címet) egy ideje telerajzolta a könyves csoportok falát, amiket követek, így szemeztem vele egy ideje, bár bevallom, a fülszövege nem ragadott el annyira, hogy azonnal kézbe is vegyem. Valahogy mégis bekerült múlt héten a kosaramba és hazajött velem, miután pedig belekezdtem, le sem bírtam tenni.

Az 5 kedvenc könyvborítóm - piros kiadás

Bár az utóbbi hetekben valahogy sikerült nagyon ráülnöm az arany-ezüst-fekete vonalra könyvborítók tekintetében (mindezt ráadásul teljesen szándéktalanul, csak valahogy az összes sztori, amit el akartam olvasni, ezekbe a színekbe lett csomagolva), a mai bejegyzés alapszíne, a rikítóan vörös borítók is mindig megdobogtatják a szívem. Ha jól el van találva, egy vörös borító messziről vonza a tekintetet, csak úgy üvölti a boltban korzózónak, hogy vigye haza magával. Igen, már került be nem egy könyv a kosaramba pont emiatt, és egy percig sem szégyellem magam miatta, főleg, mert gyakran a tartalom is pont annyira megkapó volt, mint a csomagolás.

Ebben a bejegyzésben összeszedtem azt a top 5 kötetet, aminek (szerintem) igazán jól sikerült a külcsínye. Persze ez csak a személyes véleményem, és nem is láttam még a világ összes valaha megjelent könyvét, hogy végérvényes döntést tudjak hozni. Ha számodra van egy olyan pirosba öltöztetett könyv, aminek a borítója még ezeknél is szebb, és megérdemli, hogy én is legeltessem rajta a szemem, dobj egy kommentet, hogy találkozhassak vele.

Kékes-lilás kategóriában már volt egy hasonló bejegyzésem egyébként, abba beleolvashattok itt, és az idei év folyamán tervezem még folytatni ezt a kis minisorozatot, még több színnel.

Májusi bevásárlótáska

Uh, kicsit eseménydúsra sikerült az idei májusom, az egyetemen közeleg a félév végi nagyleadások időszaka, nem is csoda, hogy nem sikerült valami sokat írnom a blogra. Viszont legalább pozitívum, hogy végre megkaptam az első oltásom. (Jó tanács: ne abba a karodba kérd, amivel írsz, nekem ez valahogy nem jutott időben eszembe, és au, kicsit használhatatlan még.)

Valahogy mostanában nagyon rákaptam az arany borítós könyvekre.

Olvasás terén egy inkább közepes hónapon vagyok túl, ugyan oldalszámban megugrottam a kétezret, de ez annak is köszönhető, hogy inkább a vaskosabb kötetekre fókuszáltam. Tartalomra viszont nagyon elégedett vagyok, csupa jóságot vettem kézbe, egy új kedvencre is találtam, örömködés ezerrel.

Grishaverzum finálé - King of Scars és Rule of Wolves duplaértékelés

Neeeeem, nem lovagolom még mindig a Shadow and Bone friss tévésorozatból hátramaradt grisha-rajongásom... (az értékelésem róla itt), és nem volt szükségem még több grisha történetre. Remélem átérzitek az öniróniámat, imádom a sorozatot, és igen, már újranéztem azóta, és csak arra várok, hogy Réka a Könyvfikuszról átessen a beadandós időszakán és együtt tudjunk róla áradozni.

Nem csak olvasni élmény mindkét kötetet, csodaszépek is lettek a borítóik.

A King of Scars duológia a világ jelenlegi utolsó két része (de nem ellenkeznék, ha Bardugo úgy döntene, hogy ír még hozzá folytatást). Itt főszerepben Nikolai, Zoya és Nina áll, és a Crooked Kingdom eseményeire fűzi rá magát, de saját történetet is kreál. Egy ideje már állt a polcomon, de eddig nem akartam nekiállni, mert hallottam olyan rémhíreket, hogy elég durva a függővége, és inkább megvártam a folytatást. A Rule of Wolves március végén jelent meg, és alig fél órája sikerült befejeznem.

Áprilisi (és márciusi) bevásárlótáska

Tudom, hogy már május van, de mégis megejtem ma az áprilisi zárásomat, hogy összeszedjem, mi mindent olvastam az elmúlt hónapban. Március meg még kevésbé van, de mivel mielőtt sor került volna rá, kivettem egy hosszabb szabit a blogon, így azt a pár könyvet is bedobom ebben a mixbe, hiszen nagyon is érdemes beszélni róluk is, remek kis olvasmányok voltak.

Összeségében elégedett vagyok a mennyiséggel, amit összeszedtem, bár volt már több is. Viszont március elején elkezdődött a félévem az egyetemen, így az időm nagy részében arra kellett koncentrálnom, és hú, de inspiráló tanárokat csíptem el ebben a félévben, kettejüknek sikerült fellobbantani a lassanként elporladó lángot a szakom iránt, szóval most kifejezetten boldoggá is tesz a projekt. Ráadásul a tárgynak köszönhetően megismertem pár új embert is, és már most érzem, hogy barátság-esélyesek.

Shadow and Bone sorozat, avagy hogyan találjuk el a könyves adaptációt

Na, megvan az a királyság, ami még engem is visszarángatott a blogszabimról. Név szerint a múlt pénteken megérkezett Shadow and Bone tv-sorozat, ami Leigh Bardugo azonos címen (magyarul Árnyék és csont-ként) megjelent ifjúsági fantasy könyvsorozatának adaptációja, és ami teljesen levett a lábamról. (Nem, még véletlenül sem épp a filmzenét hallgatom írás közben...)

Ebben a bejegyzésben kicsit kirajongom magam, igyekezve tartani magam a könyves értékeléseimnél használt felépítéshez. Viszont mivel jópár dologról nem tudok anélkül beszélni, hogy ne lőjek le történeti pontokat mind a könyv, mind a sorozat tekintetében, ezért ha még egyiket sem ismered, csak a spoilerveszély tudtában olvass tovább.