Üdv itt a blogszülinapi tematikus hét harmadik napján, aholis az első "feledik" kötetke kerül sorra, a Beretva és tőr, ami helyileg ugyan A Rudnay-gyilkosságok alatt játszódik (annak is inkább a legeleje felé), mégis a saját kis rejtélye.
Kis, mivel az egész könyvecske (inkább hosszúra eresztett füzet) még a 100 oldalt sem éri el. Terjedelmének nyúlfarksága ellenére viszont az egyik kedvenc részem lett, egy gyorsan lezajló és még gyorsabban megoldott mini-krimivel mindig meg lehet fogni.
Bár csak rövidke, attól még (nagyjából) a szokásos kategóriák szerint értékelem ezt a könyvet is, és a rejtély nyitját itt sem fogom elárulni. (Bár egy kis spoiler jelzést azért kiteszek, az utolsó kategóriánál tessék vigyázni.)
Az alaphelyzet:
Ennek a kis rejtélynek is megvan a klasszikus történelmi krimikre hajazó hangulata (ezek alatt pedig leginkább a Poirot regényekre és novellákra gondolok), azokon belül is pedig abból a fajtából, mikor egy egzotikus kultúra keveredik bele a meglehetősen európai nyomozók ügyébe (lásd Halál a Níluson, és hasonlók).
Nagyon szeretem azt az elemet, mikor a végén a nyomozó összeül az összes lehetséges gyanúsítottal, és miközben jól megizzasztja őket, minden tényt sorra véve lerántja a leplet (legtöbbször még az olavasó előtt is) az igazságról. Ezzel a mozdulattal bármit el lehet velem olvastatni, és most is remekül sikerült.
A szereplők:
Bár a borítón Mili csücsül, attól ez inkább volt nekem úgy igazából Ambrózy báró esete, ennek az ügynek a felgöngyölítése egyértelműen az ő érdeme, még ha Mili alaposan be is segített neki.
Richárd egészen másként viselkedett, míg ezt az ügyet megoldotta, kilépett egy pillanatra a szokásos morcságából, és mint egy izgatott méhecske, olyan volt, mint egy igazi, szórakozott detektív, aki egyik helyszínről a másikra ugrált. Tetszett, hogy végre belepillanthattunk, milyen, mikor teljes lendülettel nyomoz, és nem aggodalmaskodik Mili és a vele érkező galibák miatt, hanem a bűnöző után veti magát. Tetszett ez a báró, többet is előkerülhetne még.
A felépítés és végkifejlet:
Ennél az esetnél nem sikerült előre (vagy röviddel a leleplezés előtt) rájönnöm, mi lesz a titok nyitja, lévén, olyan információk lettek csak ott először felfedve, amire odáig még nem volt, vagy csak nagyon eldugva utalás (régen is volt már az a francia-óra is, na).
Ettől függetlenül elégedett vagyok azzal, hogyan oldotta meg a báró az esetet, nem épp egy szokványos elkövető volt ugyan, de olvasni mindenképpen szórakoztató. Viszont van egy olyan érzésem, Böszörményi szereti végképp kiiktatni a tetteseket a könyv végén, hogy teljesen elvarrja a szálakat, eddig három kötetből háromban így zárult le az ügy.
Összeségében nagyon élveztem ezt a könyvecskét olvasni, tartott is talán másfél óráig. Ambrózy végre egy kicsit más arcát mutatta meg, a rejtély is adott újdonságot, egy könnyed, strandra kivitt olvasmánynak pont tökéletes is.
A Beretva és tőrnek ötből 5 csillagot adok.
Délután ismét jelentkezem, akkor sorra fogom venni a sorozat borítóit, és azoknak az elvetett változatait. A nyereményjáték még mindig él, a részletek elolvashatóak a Leányrablás értékelésénél. A korábbi kötetekről a véleményem pedig ezeket a linkeken elérhetőek:
A délutáni viszont-olvasásig,
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése