2020. augusztus 28., péntek

Ambrózy-Augusztus 5. nap: Bitó és borostyán

Ismét egy a kiegészítő, már-már spin off történet a sorozat folyásába beillesztve, ami ez alkalommal az Ármány és kézfogó alatt játszódik, és idáig talán a kedvenc részem.


Magamban csak az Erdélyi Orient Expressnek hívtam olvasás közben, mivel ez is egy vonaton végbement majd kinyomozott gyilkosságsorozattal foglalkozik, ám aki már ismeri a Poirot-történet végkimenetelét, az egy percig se féljen, nem lőttem le ezzel az összehasonlítással ennek a sztorinak a megoldását.


Bár csak rövidke ez a regényke is, attól még a szokásos kategóriák szerint fogom elemezni. Aki viszont még nem ért idáig a sorozatban, vagy az Ámány és kézfogóval nem végzett, ne olvasson tovább, hiszen spoilerekbe futhat. (De nyugi, a végeredményt nem fogom elárulni.)

Az alaphelyzet:

Eddig azt vettem észre, hogy a sorozatból inkább ezek a rövidke is történetek tetszettek a legjobban, ahol 1-200 oldal alatt kiépül egy ügy és megoldódik, a ahol végén klasszikusan mindenki összeül és lerántódik a lepel a nyomozó által. (Hát igen, aki a Poirot-történeteken nőtt fel... az egyik kedvenc műfajom.)

Az pedig, hogy ebben az epizódban Mili maga oldotta meg az ügyet, nem törődve a férfiak felháborodásával, külön piros pontot érdemelt nálam. Ráadásul maga az eset is kifejezetten érdekes volt, és a végső megoldáshoz vezető infómorzsák nagyját magam is sikerült fellelnem.

A szereplők:

Mili kisasszony meglehetősen a szívembe lopta magát ebben a részben. Kész szerencse, hiszen az Ármány és kézfogóban kicsit sikerült idegesítenie (de persze erről már a maga bejegyzésében tegnap írtam). Helytálló, összeszedett, professzionális nyomozó volt, aki kiérdemelte volna nemcsak Ambrózy, de Poirot helyeslését is. A báró (mert persze ő is felbukkant) szintén kicsit máshogy viselkedett az Ármány fő történetszálához képest, az akkori "nézeteltérésük" Milivel sem volt aaaanyira érezhető, és megint sikerült jól összedolgozniuk. (Lehet, hogy ez is volt az oka a hangulatváltásnak, ami az Ármányban ezután állt be.) Külön kedvencem pedig Bali Miska bácsi volt, aki a maga édes módján lopta be magát a szívembe.

A felépítés és végkifejlet:

Talán kivetnivalóm annyival volt, hogy elég lassan indult be a tényleges nyomozás, az első hulla (legalábbis az, amelyiket elsőnek gondoltuk) csak a 100. oldal táján bukkant fel. Persze ezt elnézem neki, hiszen az első felében alaposan kiépítette a helyzetet, a szereplőket, és a csatlakozást az Ármányhoz.

A bűntény azonban remekül átgondolt, és alaposan előkészített volt, az ember nem is gondolná, hogy 200 oldal alatt ennyire ki lehet dolgozni egy történetet. A megoldásról nem mondok semmit, de egy gyakorlott krimirajongó fülön tudja csípni az elhintett utalásokat és elszólásokat, így elégedetten vettem, hogy nekem is sikerült eljutnom a végső megoldáshoz.

Többet nem is mondok erről, mert minden más túl sokat árulna el magáról a rejtélyről, azt pedig mindenki maga derítse ki. Viszont annyit még megjegyeznék, hogy találtam benne egy engem ugyan zavaró, de lényegében nem számító hibát. Felemlegetésre került ugyanis Bécs, és legfőképp a Burgtheater, amiből kilépve az egyik delikvens a könyv szerint a Volkstheaterrel találta volna szemben magát, ez viszont nem épp pontos. Gyakorlatilag naponta haladok el arra, lévén Bécsben élem életem nagy részét. A Burgtheaterrel szemben a Rathaus van (ahol a fő karácsonyi vásár is van minden évben). A Volkstheater ugyan nincs messze, de rálátni onnan semmiképp sem lehet, hiszen a kettő között van még két utca (és az is oldalirányosan, nem szemben), és a Természettudámonyos és a Szépművészeti Múzeumok is takarják az átlátást. Tudom, hogy ennek semmi jelentőssége, de ez egy kicsit bökte a csőröm olvasás közben.

Ettől függetlenül a Bitó és borostyánnak ötből 5 csillagot adok.

Holnap érkezik a a fő történetszál utolsó részének, a Nász és tébolynak az értékelése, azután pedig csak a Szer'usz világ van hátra, szóval hamarosan a végéhez is ér a blogszülinapi hetem. Előtte viszont délután még egy bejegyzést beugrasztok közéjük, az általam talált fan artokat szedtem egy csokorra. Addig is hátborzongató rejtélyeket.

Love,
Kalamaj

A korábbi részek értékelései pedig itt olvashatók:

Leányrablás Budapesten
A Rudnay-gyilkosságok
Beretva és tőr
Ármány és kézfogó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése