Üdv a Kalamaj blogszülinapi tematikus hetének harmadik napján, amikor a hét egyetlen magyar szerzője kerül sorra. De ő egymagában jelenti számomra a magyar irodalom csúcsát, a nyelv használatának magas mesterségét, és a szóforgatási példaképemet.
Böszörményi Gyula mostanság főleg az Ambrózy báró esetei sorozata miatt ismert, amit teljes mértékben meg tudok érteni, remek kis történet lett az, és nagyon beletrafált az olvasóközönség ízlésébe is. Viszont már ezelőtt sokkal az egyik abszolút kedvencem volt, már első osztályos korom óta közel áll a szívemhez az irói tehetsége.
Akkoriban a KMK még épp csak alakulóban volt, talán nem sokan emlékeznek már rá, de akkoriban még Jonatán Könyvmolyképző-ként futott, és a logója is egy ilyen furcsa kalap volt. Mindez Böszörményi egy kevésbé ismert trilógiájából, a Jonatán kalandjaiból ered, és mára ugyan már nem látszik belőle semmi a kiadó imidzsében, de én még emlékszem az általuk tartott, alsósoknak szóló irodalmi versenyre, amire az ofőm benevezte a könyvmoly fejem.
Egy másik verseny, ami szintén Böszörményi nevéhez kötődik, az meg az Álomfogók voltak, ahol a Gergő könyvek jurtái alapján osztott be csoportokba. Ezek igazából a klasszikus sulis tárgyakhoz konvergáltak, így a Vajákosok jurtája, amelyiket én választottam, volt a bioszos kérdőívek helye. A verseny három éves volt, és épp akkor indult, mikor én voltam elsős, anyum külön levelezett a szervezéssel, hogy én megkaphassam novemberben az összes addigi feladatlapot egyszerre, mivel először ugye meg kellett tanulnom egyáltalán írni. Még a mai napig emlékszem az irgalmatlan könyvtározós maratonokra, amiket anyuval végigvittünk, hogy kitöltsük a kérdéseket.
Talán szerénykednem kéne, de nem fogok, ugyanis azt a versenyt a harmadikos fejem jól meg is nyerte, még ma is megvan valahol az oklevél hozzá A végső díjkiosztó volt a legelső alkalom, amikor élőben találkozhattam Böszörményivel. (Persze azóta Könyvhéten szinte minden évben dedikáltatok még egy kupacnyi könyvet vele...) Plusz örömpont a versenyben, hogy a havonta érkező feladatlapok mellé mindig jött egy fejezet a Gergő spin-off történetéből, a Zsófi könyvekből is, így azokat még jóval a hivatalos megjelenés előtt olvashattam el. Még ma is ott ülnek szépen mappákba rendezve a polcom tetején, bár azóta beszereztem a rendesen kiadott verziót is.
A hosszúra nyúlt mesedéluán után pedig érkezzék akkor a három könyv, amit Böszörményitől ajánlok. Nehéz volt választani, mert Gyula bátyó minden, de szó szerint minden könyvét csak ajánlani tudom, viszont valahol el is kell kezdeni, és ezek tökéletesek hozzá:
Nyilvánvalóan az Ambrózy első részével kezdem ezt a listát, mert talán erről hallottak a legtöbben, a Könyvhéten Böszörményi sátra előtt kígyózó, dedikálásra váró emberek töménytelen sora mindenképpen ezt erősíti bennem. Nem is csoda, nagyon jól sikerült egy könyv ez, tökéletesen elcsípett lett a hangulat, a szereplők mind remekül ki vannak dolgozva és felettébb viccesen megformálva. Arról meg ne is beszéljünk, milyen jót tett a történetnek az író haláli szóforgató stílusa.
Kinek ajánlom: Aki szereti a történelmi könyveket, a krimiket, és legfőképp a történelmi krimiket. Főleg azoknak, akik hozzám hasonlóan a Poirot-n nőttek fel, mert nem fognak csalódni, ráadásul itt a helyszín ugye az 1900-as évek elejének Budapestje, ahová még jobban bele tudja képzelni magát a magyar olvasó, ettől csak még élénkebb és élethűbb lesz a történet. Ebben az is segít, hogy rengeteg a lábjegyzet az akkoriban történt valós eseményekről, nagyon üvölt a könyvről a hozzá tartozó kutatómunka mennyisége.
Bevallom, nem ma volt már, hogy ezt a könyvet utoljára olvastam, talán az öcséimnek olvasta anyu fel utoljára esti mesének (és hallgattam velük én is), mikor még elég kicsik voltak az esti mesékhez (ma meg már két méter minkettő, elbújhatok mögöttük). Olyan régi ez a sorozat, hogy az utolsó részek kivételével még nem is a KMK-nál jelentek meg, mert akkor még nem is létezett a KMK. Szegényemnek nem is a legszebb a borítója, de cserébe a tartalom kárpótol, a régi magyar legendavilágot és a sámánokat feldolgozó sztorija remekül van keverve a (megjelenése küröli) modern világgal, ráadásul olyan fejezetfelépítéssel, aminél mindig csak kapna az ember a következő után.
Kinek ajánlom: Aki szereti a VASKOS könyveket, a régi mágiát és a piros kocsikat, és szeretné megnézni, milyen egy régebbi Böszörményi könyv, ahol az író a humorát egy másféle alaphelyzetre zúdítja rá. Hjaj, nagyon érik már az az újraolvasás, csak ne lenne olyan súlyos ez a könyv!
Nagyon nehéz volt kiválasztanom, mi legyen a harmadik könyv a mai napra, lehetett volna a Zsófi, a Monyákos Tuba (a Gergő másik spin-off sorozata), a fiatalabb korosztálynak a Lúzer Rádió, vagy a Rontásűzők is, ami szintén egy mondavilág és mai világ vegyítése. Végül a 9... 8... 7... lett a befutó, mivel a kiadó mostanában készül arra, hogy újra kiadja, és feldobtak pár tervet is egy újradolgozott borítóra, de egyik sem tudott felérni az eredetihez. Viszont így legalább újra reflektorfénybe kerül ez a kevésbé ismert sorozat is, amit nagyon meg tud érdemelni.
Kinek ajánlom: Akinek kedve támadna egy kis steampunk Budapesthez, de megfűszerezve sötét mágiával (főleg démonokkal) és egy kis goth öltözködéssel (tudom, fura kombinációnak hangzik, mégis jól működik). Arra viszont készülj fel, hogy az első kötet végén van egy iszonyatos csavar, ami miatt a második rész teljesen más alaphangulaton kezdődik, ez kicsit engem is megakasztott.
Ez lenne az a három Böszörményi-könyv, ami ennek a csodás írónak a különleges munkásságához remek belépő. Ha egyszer megtalálja magának az ember a könyveit, onnan úgy sincs visszafordulás, azonnal be fog szippantani, és te is ott fogsz állni a következő Könyvhéten az egyre csak növő dedikálós sorban.
Ne feledjétek, a szülinapi nyereményjáték még ma is él (egészen vasárnapig), ahol többek között a Leányrablást és a Gergőt is megnyerhetitek (a 9... 8... 7...-et inkább kiveszem a listából, mert az eredeti kiadás ki van fogyva mindenhonnan, az újranyomás pedig még nincs kész). A részleteket ebben a bejegyzésben olvashatjátok.
Holnap ismét egy külföldi író érkezik, aki ugyan egy kifejezett világban alkotott még, de abban olyan változatossággal, és annyit, hogy az kitesz három másikat. Cassandra Clare és az Árnyvadászok már-már szinoníma, bár az írónő a hírek szerint épp dolgozik egy új regényen, ami egy tejesen új világban fog játszódni, kiváncsi leszek arra is.
Addig is jó olvasást, egy csepp mágiát a szavaidnak, és kellemes hétközepét.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése