2020. január 31., péntek

Januári bevásárlótáska

Még alig pislantottam egyet, és máris itt 2020 első hónapjának vége. És micsoda egy hónap volt! Ég Ausztrália, máshol meg épp hogy áradások mosnak el városokat, messziről integet már a harmadik világháború, Kínát meg egy vírus fenyegeti. Micsoda egy évtized, és még csak egy hónapja tart!
Még jó, hogy ilyenkor a könyvek képletes homokjába tudja az ember dugni a fejét.

Január számomra is aktívan telt, kevésbé baljósan, de aktívan. Végre túl tudtam tenni magam az elmúlt hónapok (félév?) olvasási válságán, és sikerült a kezembe venni több jó kis könyvet is.

Ezeket olvastam januárban:


Sikerült tartanom magam (nagyjából) a heti egy könyv célkitűzésemhez, majdnem minddel végeztem is. Egyedül az első heti könyvet, a Ninth House-ot nem olvastam még ki, pusztán a termetes mérete miatt, ez még a következő hetekben teljesül.

Az elmúlt két hétben nekiálltam az éves Üvegtrón-újraolvasásnak, Az orrgyilkos pengéjével már végeztem, az Üvegtrón pedig jelenleg is a kezemben van, már csak pár fejezet van hátra belőle. Ezt az újraolvasást pedig a télen angolul megjelent miniatúr kiadásban hajtom végre. Írtó cuki kis könyvecskék, tervezek róluk is majd egy bejegyzést hozni, ahol bemutatom őket.

Ez a január elég fantasy-dúsra sikeredett, a hónap második és harmadik hetében két ifjúsági fantasy került sorra, a Három sötét korona és az A Heart So Fierce And Broken. Míg az elsőt magyarul olvastam, és annyira nem nyerte el a tetszésem (részletes értékelés itt), addig a második egy friss angol megjelenés, és nagyon szerettem (erről is írtam itt). Egyébként az olvasás nyelve és a tetszési fok között nincs összefüggés, mégha a mondatszerkezetből arra is lehetne következtetni.

Ezekre a könyvekre pedig februárban fáj a fogam:


Folytatni fogom az Üvegtrón-maratont, legalább az Éjkoronát és a Tűz örökösét ki akarom olvasni, bár lehet, hogy még Árnyak királynője is lesz belőle.

A 12 hónap 12 könyv kihívásom februári darabja a farsang és a karnevál témájába csippent bele, az indulója pedig a Caraval.

A friss megjelenések közül Tricia Levenseller ífjúsági fantasy-jére, a The Shadows Between Us-ra várok a leginkább.

És talán végre sikerül idén befejeznem az Ambrózy-sorozatot, ehhez igyekszem a számomra következő részt, az Ármány és kézfogót elolvasni.

Ezen kívül januárban végre megújítottam és felélszettem a blogom, az egyik nagy változtatása az új  imidzsen kívül, hogy több book-tag kategóriás posztot is írtam a klasszikus értékelések mellé. Én nagyon élvezem, hiszen egy-egy játékként egészítem ki így a könyvmoly létem.

Januárban ezek a book tag-ek jelentek meg:
(a címre kattintva el is érheted őket)


Úgy tűnik, az olvasóközönségem is pozitívan fogadta ezeket a book tag-eket, szóval meg fogom őket tartani a jövőben is.

Sokkal többre ebben a hónapban nem volt időm, intéznem kellett mellette az egyetemet is (mindjárt meg van a papír, végre, juhú!), de a februárom sem lesz eseménytelen. Remélem legalább annyit sikerül majd olvasnom, mint az elmúlt hónapban, ha nem többet.

Legközelebb hétfőn jelentkezem, talán épp az Üvegtrón miniatúr kiadásokkal. Addigis kellemes hétvégét, egy jó meleg paplant és egy jó könyvet a kézbe.

Love,
Kalamaj

2020. január 27., hétfő

A könyvmoly alapvetések book tag

Nemrég futottam bele ebbe a book tag-be, ami egy hithű könyvmoly legalapvetőbb kérdéseit teszi fel, és gondoltam, jó móka lenne megválaszolni. Egy csomó nagyon röviden megválaszolható kérdésből áll olyan dolgokról, amikbe a könyvmoly esetleg aktívan bele sem gondol. The Bibliophile Girl angol nyelvű blogján találtam, és ha tetszett, folytasd te is nyugodtan tovább.

Akkor lássuk csak a kérdéseket.

1. Rosszul leszel az autóban olvasás közben?

Az autóban igen, de tömegközlekedésen meg vonaton egyáltalán nem, rendszeresen olvasok vagy tanulok utazás közben is.

2. Melyik író stílusa teljesen egyedi számodra, és miért?

Örökké nagy rajongója leszek Böszöményi Gyulának, és ahogy csűrni-csavarni tudja a magyar nyelvet, míg valami igazán különlegeset ki nem hoz belőle.

3. Harry Potter vagy Alkonyat? Írj 3 okot!

Harry Potter, ez egyértelmű:
- sokkal összetettebb történet, ami a felnövésről szól
- nincs benne erőltetett szerelmi szál (vagy nem az a lényeg)
- a vérfarkasok tényleg íjesztőek benne, nem simizhető ölebek

4. Van külön könyves szatyód? Ha igen, mit hordasz még benne?

Nincs kifejezetten erre a célra kitűzött tatyóm, de az egyik vászonyszatyromat használom a sulihoz is, szóval abban gyakran vannak könyvek és egyéb papírok.

5. Szoktál könyveket szagolgatni?

IGEN!

6. Könyvek illusztrációkkal, vagy nélkülük?

Igazából ez a könyvtől függ. Néha csak megakasztaná az olvasási folyamom, néha meg pont kellenne még egy ábra a teljes élményhez. De alapvetően soha nem fogok nemet mondani egy szépen kidolgozott, igényes illusztrációnak.

7. Melyik könyvet imádtad olvasás közben, de később rájöttél, hogy mégsem a minőség legmagasabb foka?

Annak idején (már lassan egy évtizede, azta) nagyon szerettem a Luxen sorozatot, annyira, hogy az hozta meg a kedvem újra a nagyüzemű olvasáshoz. De ma arra már visszatekintve azért kicsit másképp vélekedek róla. Legfőképp Daemon miatt, azóta nagyon sokat változott az ízlésem a hímnem felé, szerencsére egy sokkal egészségesebb irányba.

8. Van valami vicces sztorid a gyerekkorodból, ami a könyvekhez kapcsolódik?

Anyukám csak úgy engedte elolvasnom a Harry Potter sorozatot, hogy mindig nagyjából egyidős vagyok Harry-vel, mivel ha ő átélhette abban a korban, akkor én is elolvashatom. Így 11-12 évesen végigtolhattam az első három rész, viszont a Tűz serlegét már nem engedete, mivel ahhoz még nem voltam elég idős. De én ennek persze nem örültem, mert tudni akartam, mi lesz a negyedik részben. Szóval mikor anyu nem figyelt, mindig lecsentem a polcról, meg takaró alatt olvasgattam. Úgy hatvan oldalig jutottam, míg lebuktam.

9. Melyik a legvékonyabb könyv a polcodon?

Pontosan nem tudom, de német irodalmon volt pár rövidebb szösszenet, amit kötelezőként el kellett olvasnunk. Talán a Bahnwärter Tiel volt ezek közül a legvékonyabb. (Ha még nem hallottál róla, nem vesztettél semmit.)

10. Melyik a legvaskosabb könyv a polcodon?

Ha pusztán a centimétereket nézzük, akkor szerintem a Trónok harca harmadik része a nyertes, de a Gyűrűk ura angol kiadása, amibe mindhárom kötet bele van kötve bibliapapírra van nyomtatva, szóval tartalomra az a legnyagyobb.

11. Írsz te magad is? El tudod képzelni magad íróként a jövőben?

El írogatok magamban, bár az elmúlt két évben a suli miatt nem sok időm marad rá. Eddig megírtam már pár regényt, eddig csak a saját és a közeli ismerettségem szórakoztatására, de nem futnék el, ha valaki ki akarná adni.

12. Mikor szerettél bele az olvasásba?

Olyan rég óta rajongok a könyvekért, hogy már nem is emlékszem rá. Talán az is sokat segített, hogy anyukám már az oviban megtanított olvasni, így elsőben sokkal előbbre voltam, mint az osztály többi része, és emiatt nagyon elégedett voltam. Azóta is igyekszem a lehető legjobb lenni.

13. Melyik a kedvenc klasszikusod?

Annyira nem vagyok nagy klasszikus-rajongó, de én szerettem a Kőszívűt. Pár régebbi posztban már kifejtettem hosszabban is, miért, most nem akarom ismételni magam.

14. Melyik tárgyból voltál a legjobb gimiben?

Huh, jó kérdés. Mivel a legtöbb dologból ötös voltam, vagy max négyes, most hirtelen meg sem tudnám mondani, melyik volt a legjobb. Talán földrajz vagy töri. De semmiképp sem a tesi.

15. Ha ajándékba kapnál egy könyvet, amit előtte már olvastál, de utáltál, mit tennél?

Először is örülnék neki, hogy valaki volt olyan figyelmes, hogy könyvet ajándékozott nekem, nem tehet róla, hogy pont nem találta el, a széles zsáner-érdeklődési-köröm melyik kis sarkát nem szeretem épp pont annyira. Ha maga a könyv szépen mutat a polcon és még nincs meg, akkor megtartanám, amúgy meg valószínűleg elcserelném.

16. Melyik az a kevésbé ismert sorozat, ami szerinted hasonlít a Harry Potter-hez vagy az Éhezők viadalához?

Most így első ránézésre nem tudnék semmit mondani. Talán a Rainbow Rowell Simon Snow sorozatának eleje kicsit hajaz Potterre, de inkább csak olyan szinten, hogy mi lenne, ha valaki írna egy olyan Potter történetet, ahol nem riadna vissza olyan csavaroktól, amiknél Rowling megállt.

17. Mi egy rossz szokásod, amit olvasás közben művelsz?

Szeretek olvasás közben kicsit nassolni. Csak sajna legtöbbször az ágyban olvasok, és került így már csokimorzsa az ágyneműre.

18. Melyik a kedvenc világod?

Az Üvegtrón világa, főleg a sorozat második felétől, ahol nagyobb teret kap a mágia is.

19. Vámpírok vagy vérfarkasok?

Jó messze maradva a Twilight által keltett képfordulástól, és az eredeti, vérszomjasabb mitológiánál maradva, inkább a vámpírok, de a vérfarkasok vadságát is szeretem, szóval nem tudom.

20. Tündérek/tündék vagy angyalok?

Tündék, megint csak inkább Maas két sorozatának jól felépített világai miatt.

21. Zombik vagy szellemek?

Inkább zombik, azok ellen könnyebb védekezni, és lassabbak. A szellemek kiszámíthatatlanok és nem hagynak aludni.

22. Szerelmi háromszög, vagy tiltott szerelem?

A háromszögektől falnak megyek (kivéve azon nagyon ritka alkalmakkor, mikor tényleg minőségileg vannak kivitelezve, de ez tényleg csak elenyésző mennyiség), szóval inkább tiltott szerelem.

23. Akciódús regény pár elszórt szerelmi jelenettel, vagy totál szerelemes könyv?

Mindig kell egy kis (jó nagy) adag akció a könyvbe, amit olvasok, egy csak pusztán szerelmetes nyáladzásba nagyon hamar belealszom.

Ezek lennének a kérdések, érdekes volt kitölteni és kicsit elgondolkozni azon, mi is jellemzi a könyvmoly-létem. Mint már mondtam, nyugodtan csináld tovább vagy add tovább másoknak, lássuk, ki mit válaszol. Ha megcsinálod, jelölj meg, hogy meg tudjam nézni, és kielégüljön a kíváncsiságom.

Csütörtökön újra jelentkezem, jön a január végi összefoglaló. Addig is kellemes estét és jó olvasást.

Love,
Kalamaj

2020. január 23., csütörtök

Rajzolj magadnak olvasónaplót - Bullet journal másképp

Az egyetem miatt az elmúlt pár évben mindig ötfelé állt a fejem, és mindig elfelejtettem valamit elintézni, vagy egy vizsgajelentkezést időben megejteni. Szerencsére soha nem lett belőle nagy baj, de tavaly októberben úgy döntöttem, ez így nem mehet tovább, itt az ideje berendszerezni mindent egy jegyzetfüzetbe.
De egy sima, előrenyomtatott határidőnaplót nem akartam, mert az nem volt épp a legideálisabb felosztás a szükségleteimnek. Így fogtam hát bele a saját bullet journal-om vezetésébe.

Aki esetleg nem tudná, mi is az a bullet journal, az egy sima jegyzetfüzet, ami vonalazás helyett négyzetrácsra utaló pontozott lapokból áll. Ebbe a füzetbe magadnak tudod kialakítani a megfelelő boxokat, amikre szükséged van (például, ha vezetni akarod a kiadásaid a sima határidőnaplón túl ennek is helyet tudsz benne szorítani). Magyarországon még nem találkoztam ugyan a koncepcióval, de személy szerint nagyon hasznosnak tartom, a rendszerezés mellett az ember kiélheti a rajzolgatós hajlamait is (ugyanis minden hónapnak megadhatsz egy témát, és kidiszítgetheted). Ha felkeltette esetleg az érdeklődésedet, rendszeresen posztolom a blog insta falára a saját bujo-m fotóit, pillants rá nyugodtan (link a Kapcsolat fül alatt).

Idén a sima napló mellett nyitottam egy olvasónaplónak szánt bujo-t is, ahova rendszerezni tudom, mit olvastam, hogyan állok az olvasós kihívásokkal, és melyik könyv hogyan tetszett. Ezt szeretném most megmutatni nektek, és esetleg ötletet adni.
(Előre megjegyezném, az alapot angol nyelven rajzolom fel, mert a bujo-közösség nagyja inkább amerika táján tanyázik, és velük így tartom a kapcsolatot. De a képek alatt odaírtam a fordítást )

Fordítás
Bal oldal: Csak még egy fejezetet!
Jobb oldal: Olvasónapló 2020
A borítóoldal:

Mindig egy díszesebb borítóoldallal kezdem, ahová szép betűtípussal felrajzolom a címet, meg a duplaoldal másik felére egy idézet-jellegű szöveget írok. Az én témám az arany 1920-as évek, arany és fehér zseléstollal és fekete fénymásolópapírkivágásokkal értem el ezt a képet.

Fordítás
Bal oldal: Sok könyv, kevés idő
Jobb oldal: Célok
Az összefoglaló:

A következő oldalon összeírtam az eléredő céljaim és kihívásaim: heti egy könyv, 12 hónap 12 könyv, Maas-maraton, kipipálható boxokkal. A bal oldalon ismét egy idézetes rajz. A felső és alsó bordűrt mintás ragasztószalaggal csináltam, a bujo-khoz gyakori díszítő alapanyag.

Fordítás
Heti egy könyv
Van, hogy nem fér ki minden egy oldalpárra
ilyenkor természetesen a következőn folytatom.
Fordítás
A legjobbak
Fordítás
12 hónap 12 könyv
Fordítás
Maas-maraton

A kihívások:

Mindhárom olvasós célomnak különféle stílusban rajzoltam meg az alapját. Ahol már tudtam a fix könyveket, ott megint pipálhatós lett, a heti egy könyvnél pedig beírós dobozok. Bármely bujo-nál a szükség alakítja a formát, ahhoz igazítjuk a díszítést.

A legjobbak:

Maradt még egy fél oldalam a heti egy könyvnél, ide rajzoltam a top 5 legjobb olvasmányt.

Fordítás
Leginkább akart

A várakozás:

Hogy számon tudjam tartani, melyik nagyon várt könyv mikor jelenik meg, rajzoltam két dulpaoldalt nekik, ahova hónap szerint be tudom írogatni őket. Ezek nem kaptak túltolt díszítést, természetesen teljesen egyszerűen is lehet az oldalakat tartani, nem muszáj rajzolgatni.

Fordítás
Cím: Olvasási követő
Jobb oldal szöveg: nem olvastam
A nyomonkövető:

Természetesen ami a leginkább érdekel, hogy nyomon kövessem, melyik nap mennyit olvastam. Egy táblázatot rajzoltam neki, 12 x 31 kocka az év minden napjának egy. Az egyes kockákat úgy színezem ki, amennyit aznap olvastam. Három lehetőséget adtam meg magamnak: legalább egy óra, legalább három óra, nulla olvasás. Egy A6-os füzetbe, amit ehhez használok, pont belefér fektetve. A rendes bujo-mhoz amúgy A5-öset használok, így több fér egy oldalra.

Fordítás
Bal oldal: Cím, Gondolataim
Jobb oldal: Író, Sorozat, Imádtam, Szerettem, Utáltam

Az értékelés:

És persze a leendő tartalom nagyja: Az egyes elolvasott könyekről felmerülő gondolataimat egy ilyen duplaoldalra tudom lerni, kezdve az általánostól egészen a részletesbe: mit imádtam az adott könyvben, mi volt, amit jónak tartottam benne, és mi volt az, amit kifejezetten utáltam benne. Emellett egy öt-csillagos rendszert is bevezettem, ahol első ránézésre látom az értékelésem. Az a tervem, hogy ezeket az oldalakat majd a bloghoz is aktívan használni fogom, sokkal egyszerűbb lesz majd a könyvértékeléseket megírni, ha előtte már papírra vetettem a gondolataimat.

Ez lenne a könyves bullet journal-olvasónaplóm. Remélem adtam valakinek kedvet hozzá, hogy esetleg kipróbálja. Talán az év hátralévő részében is tudom magam tartani hozzá, és nem csak elkallódik valahol.
Ha örülnétek, ha több bullet journal-os posztot is írnék, írjátok meg a kommentekben, érdekes lenne, ha elterjesztenénk Magyarországon is.

A következő betervezett poszt hétfőn várható, de lehet, hogy kicsit meg fog csúszni, hétfőn az egyetemmel kapcsolatban is intéznem kell. Igyekszem időben kihozni, aztán meglátjuk, mi lesz.
A legközelebbi viszontolvasásig:

Love,
Kalamaj

2020. január 20., hétfő

Szépség és a szörnyetegből kiindulva - A Curse So Dark And Lonely és A Heart So Fierce And Broken ikerértékelés

A Szépség és a szörnyeteg újradolgozások és újragondolások új reneszánszukat élik az elmúlt pár évben, ha csak gondolunk az élőszereplős Disney filmre, vagy a könyvek közt egyik legismertebb átdolgozásra, a Tüskék és rózsák udvarára. De sorolhatnám még a címeket, így kapásból is eszembe jut még legalább három, mint a Kegyetlen szépség, a Beastly vagy a Wintersong. Én személy szerint nem vagyok nagy rajongója az alapsztorinak, süt belőle a Stockholm-szindróma, és nem épp a legészségesebb kapcsolat az egész, az igaz szerelem varázsereje ide vagy oda.

Valahogy mégis a kezem ügyébe került tavaly Brigid Kemmerer-től az A Curse So Dark And Lonely, és rávettem magam, hogy el is olvassam. És kellemesen meglepett. (Na jó, azért vettem le a polcról a boltban, mert egyszerűen gyönyörű a csomagolása.)

Ugye, milyen szépek? Ezek a saját
példányaim, frissen kiolvasva.
Az alapsztori szerint Harper a napjaink világában, Washingtonban él, ahonnan Rhen herceg testőre, Grey elrabolja Emberfall-ba, egy középkorias fantasy világba, hogy ő megtörje az átkát. 
Itt a Szépség-és szörnyeteges alap, azzal a csavarral, hogy az átok miatt az évszak végén változik szörnyeteggé, és kezd ámokfutásba a népén. Aztán az évszak visszaugrik, és kezdődik minden előről, amíg valaki meg nem töri az átkot.

Röviden összefoglalva: 
Nagyon tetszett, ahogy összehozza a modern mentalitású Harpert a varázsvilággal, Legfőképp azért, mert a csajszi van annyira öntudatos, hogy nem hagyja magát oda-vissza ráncigálni és manipulálni, és ha kell, rendesen helyre teszi Rhen-t.

A Curse So Dark And Lonely:
Az első részről annyira nem fogok hosszan értekezni, mert már egy éve olvastam, és azért nem ooolyan friss már. Vigyázat, innentől spoileres lesz, legfőképp a második résztől!

Az alaptörténet:
Sikerült kihozni valami újat az eredeti meséből. Ahogy az írónő megvariálta az átok körülményeit, és belevitt egy extra réteg mélységet, az nagyon tetszett.

A szereplők:
Harper és Grey nagyon a szívembe lopták magukat. Rhen annyira nem, eredve a szörnyeteg szerepből, aki elraboltat fiatal lányokat. Meg összességében sem volt annyira szimpatikus.

A végkifejlet:
Kifejezetten okosan lett megoldva a probléma, amit a szomszédos ország fenyegetése jelentett az átok mellett. A végén pedig az én szívem is összetörött.

A Heart So Fierce And Broken:
A folytatásban az első rész végén kiderült nagy titok következményeire helyeződik a hangsúly, és eltávolodunk az eredeti alapmesétől. A főszerepbe Grey kerül, és mellé egy új szereplő, Lia Mara társul. A könyv két hete jelent meg angolul, és én már alig vártam, hogy a kezemben legyen.

Ez a rész még inkább túltett az elődjén, gyakorlatilag kétültő helyemben végig is szaladtam rajta, annyira olvastatta magát. Ha a folytatása is ilyen erős lesz, akkor nagy eséllyel bekerülhet ez is a legkedvencebb fantasy-sorozataim közé az Üvegtrón, a Tüskék és rózsák udvara és a Grisha-világ mellé.

Innentől viszont tényleg spoileres leszek, muszáj lesz lelőnöm az első rész végén lévő titkot, hogy tudjak erről a könyről beszélni, szóval csak saját felelősségre olvass tovább!

Én szóltam!

Az alapsztori:
Az első rész végén ugye mi megtudjuk, hogy Grey Rhen bátyja, Rhen apjának első házasságából, így valójában a trón jogos örököse. Ezt Grey is csak akkor tudja meg, és elmenekül, hogy megtarthassa a titkot, és ne keverjen be Rhen koronázása körül. Innen indulunk, és a könyv azt dolgozza fel, hogyan érik bele Grey mégis a címébe, és hogyan lép túl az átok miatt Rhen-nel töltött örökkévalóság miatt fenálló kapcsolaton, hogy a saját maga ura legyen. Jó ígéretek, ugye?

A szereplők:
Ebben a kötetben Harper és Rhen pár felvillanó pillanatnál többet nem szerepel, a teljes fókusz Grey és Lia Mara köré épül.
Nagyon magával ragadó volt Grey útja, ahogy levetkőzi magáról a testőrt, és végre elkezd magára örökösként tekinteni. Végig nyomon lehetett követni, hogyan változik a saját önbecsülése. És frissítően őszinte volt, Rhen-nel ellentétben.
Ha már Rhen, annyira örült a kis szívem, hogy egy Tüskék és rózsák-szerű csavarral (mint annak idején Tamlin) belőle lett a rosszfiú csinálva. Viszont sokkal összetettebben és átérezhetőbben, mint Maas
könyvében. (Őrület, ugye, valaki túl-Maas-kodta Maas-t.) Valahol meg tudtam érteni, miért cselekszik úgy, még ha meg is akartam fejelni miatta.
Lia Mara üdítő színfolt volt, mint új szereplő. Az ellenséges ország hercegnője, akikről eddig csak a csúnya-rossz-gonoszok képe volt előttünk, de most egy másik megvilágítás is előkerült ezen a veszélyesen intelligens, de teli szív lányon keresztül. Vele együtt pedig megismerhettem a húgát is, és a kettejük testvéri köteléke példával bíró a könyvek terén, semmi toxikusság nincs benne, még ha valamennyire van is köztük riválisság az anyjuk kegyeiért. Aki amúgy pont olyan s*gg, mint ahogy az Rhen szemszögéből le lett festve.
A Grey és Lia Mara társaságában többet láthatunk végre Jake-ből, Harper bátyjából, és a barátjából Noah-ból is. Nagyon tetszett, hogy végre az eddig másodlagos szereplők is nagyobb színteret kaptak, így lehetőségük volt jellemfejlődni.
A másik két új szereplő is fontos sarokpontjai Grey fejlődésének. Tycho a maga buzgó tisztaságával megtarjta benne az emberséget, Iisac meg (aki egy ilyen szárnyas mitikus lény) segíti előhozni belőle az eddig rejtőző varázserejét. Ja mert az is van ám neki.

A konfliktus:
Nagyon jól van felépítve, ahogy Grey egyre inkább leveti a testőri hűséget Rhen felé, aki viszont egyre inkább veszti el a kontrollt maga és a nép felett. Mint mondtam, részben megértem, hiszen az átok miatt alapos félelmet táplál a varázslat ellen, én is azt tenném, viszont helyeselni nem tudom a tetteit. Végre előjönnek az első részben megpedzegetett rossz tulajdonságai, amik már akkor bizergálták az agyam, de még át tudtam siklani felettük. Rosszfiúak sokkal jobb, mint hősnek.

A végkifejlet:
Anélkül, hogy sokat elárulnék, hadd mondjam el, hogy azta. Egy jól felépített út vezetett el odáig, ugyan mindent lehetett látni előre, de olyan jó érzéssel töltött el, mikor láttam beteljesedni a várakozásaimat. És mikor Grey végre kijelenti, hogy többet nem fog utasításokat elfogadni, ott mentálisan tapsikoltam egyet magamban.
És az epilógus már megint egy olyan ébresztő pofont adott, hogy teljesen leesett az állam.

Összesítve:
Megvolt ebben a könyben minden, amit egy jó ifjúsági fantasy-ben várok: remek történet, átérezhető feszültség, jellemfejlődés, a hatalom elfogadása, varázslat, szerelem, egy olyan jól megírt és jól felépített csomagba összefogva, amit az ember le sem tud tenni, míg a végére nem ér.
Tűkön ülve várom a folytatást, amire valószínűleg megint kell egy évet várnom. Addog még párszor biztos újra fogom olvasni.
A második rész sokkal jobban tetszett az elsőnél, ahogy eltávolodott a Szépség és a szörnyeteg-es alaptól és megtalálta a saját hangját és célját. Csak így tovább.

Remélem kedvet csináltam másnak is a könyv elolvasásához. Azt nem tudom, tervezik-e magyarul kiadni, de aki tud valamicskét angolul, annak csak ajánlani tudom, hogy kezdjen bele, nem olyan nehéz a nyelvezete.

Az A Curse So Dark And Lonely-nak öt csillagból 4,5-öt, az A Heart So Fierce And Broken-nek 5-öt adok.

Ez lenne mára, de csütörtökön újra jelentkezem egy rendhagyóbb poszttal. Megmutatom, hogyan készítettem elő a 2020-as olvasási jegyzékem és olvasónaplóm. Addigis varázslatosan napos délutánt.

Love,
Kalamaj

2020. január 16., csütörtök

Elégetném - újraírnám - újraolvasnám: Fantasy kiadás

Végre valahára én is kipróbálom, milyen is ez az elégetném-újraírnám-újraolvasnám játék. A szabályok nagyon egyszerűen, összeírok pár könyvcímet (esetleg egy adott témában, mint most a fantasy), amit már olvastam, majd egy kalapból kihúzom őket hármasával. Egy ilyen tripletből pedig kiválasztom, melyiket égetném el (képletesen persze, soha nem gyújtanék fel egy könyvet, még a Szürkét sem), melyiket írnám újra (azaz melyik nem tökéletes, de egy kis javítással szuper lehet), és melyiket olvasnám újra, annyira szeretem. Persze a húzástól függően az is előfordulhat, hogy pont a három kedvenc könyvem kerül egy kézbe, de mindenképpen ki kell választani a három kategóriát.

Öt turnusra elegendő könyvet válogattam össze. Ezek a következők:

Alexandra Christo - To Kill A Kingdom (Egy birodalom végzete)
Brandon Sanderson - Elantris
Brigid Kemmerer - A Curse So Dark And Lonely
George R. R. Martin - Trónok harca
Holly Black - A kegyetlen herceg
Kae Westa - A démon és a papnő
Kristin Cashore - Graceling (Garabonc)
J. R. R. Tolkien - A hobbit
Leigh Bardugo - Árnyék és csont
Leigh Bardugo - Six Of Crows (Hat varjú)
Marie Rutkoski - The Winner's Curse (A nyertes átka)
On Sai - Apa, randizhatok egy lovaggal?
Sara Holland - Everless
Sarah J. Maas - Üvegtrón
Sarah J. Maas - Tüskék és rózsák udvara

Mindegyik könyvet olvastam már, és a sorozatokból csak az első részt tettem bele. Szándékosan nem raktam közéjük olyat, ami tényleg nagyon nem tetszett, valamilyen szinten mindhez alakult ki kötődés, szóval így mókás lesz az elégetném kategória

Nos, akkor lássuk, miket ad ki a sorsoló kezem:

1. turnus: A kegyetlen herceg - Trónok harca - To Kill A Kingdom

Kezdetnek talán egy egyszerűbb.
Elégetném: A kegyetlen herceg. Annyi bajom ugyan nem volt vele, de a hármasból ő a leggyengébb nekem. Legfőképp azért, mert nem ért fel ahhoz a galaktikus méretű hájphullámhoz, amivel a megjelenése előtt promózták.
Újraírnám: To Kill A Kingdom. Élveztem a könyvet, nincs bajom vele, de ha átdolgozhatnám, kicsit hosszabbra írnám.
Újraolvasnám: Trónok harca. Tudom, nem mindenkinek való egy masszív, 1000 oldal feletti felnőtt fantasy-tégla, de nekem pont a zsánerem.

2. turnus: A Curse So Dark And Lonely - Elantris - Six Of Crows

Na, ez lesz szerintem a legnehezebb kör, mindhárom könyvet nagyon szeretem.
Elégetném: Sajnos muszáj az A Curse So Dark And Lonely-t a metaforikus lángok közé vetnem, pedig nagyon szerettem, jelenleg is a folytatását olvasom.
Újraírnám: Six Of Crows. Ha mindenképpen hozzá kéne nyúlnom, akkor az elejét tenném egy kicsit pattogósabbá, de normál esetben eszembe sem jutna belerondítani.
Újraolvasnám: Elantris. Az utóbbi időben nagyon rákaptam Brandon Sanderson könyveire, és az Elantris az egyik kedvencem közülük. Egyszer egészen biztosan tényleg újra is fogom olvasni.

3. turnus: Everless - A démon és a papnő - Árnyék és csont

Elégetném: Everless. Kicsit kevés volt nekem, egy lassú indulás után a végső csavar előkészítetlenül csattant a képembe.
Újraírnám: A démon és a papnő. Szerettem a könyvet, az egyetlen bajom csupán az volt, hogy a végső csavart a második oldalon kitaláltam, még azelőtt, hogy a tényleges főszereplők egyáltalán feltűntek volna. Szóval én kitörölném a bevezetést.
Újraolvasnám: Árnyék és csont. Éljen soká Leigh Bardugo! Még ha a trilógia nem legerősebb része is volt nekem, akkor is nagy kedvenc.

4. turnus: A hobbit - Tüskék és rózsák udvara - The Winner's Curse

Elégetném: The Winner's Curse. Kicsit nyafis és naiv főszereplő, de amúgy nincs sok baj vele. Viszont a másik két versenytársa ellen labdába se rúg.
Újraírnám: Tüskék és rózsák udvara. A folytatása abszolút kedvenc, de az első rész nekem mindig egy kicsit elnyújtott prológusnak hatott, és még nagyon érezni az eredeti Szépség és szörnyeteg-alapot. Ettől függetlenül nagyon szeretem.
Újraolvasnám: A hobbit. Egy tendenciát látok itt, a felnőtt fantasy-k valahogy mindig elől zárnak. Az eredeti Gyűrűk ura-könyveket nem bírom olvasni, még nekem is túl száraz és lassú, de A hobbit nagyon belevette magát a szívembe.

5. turnus: Graceling - Apa, randizhatok egy lovaggal? - Üvegtrón

Elégetném: Graceling. Hiába szeretem nagyon (legalábbis az első részt, a folytatások nem érnek már fel hozzá), túl erős mezőnybe keveredett, így neki kell mennie.
Újraírnám: Apa, randizhatok egy lovaggal? Ez a könyv is közel áll a szívemhez, főleg a nyelvezete miatt. Külön plusz pont, amiért egyedülálló regény, nem kell egy teljes sorozatot hozzá végigtolni. Azonban...
Újraolvasnám: ...semmi sem vetekedhet az Üvegtrónnal. Az egyik mindenkori kedvencem, mind a könyv, mind az egész sorozat. Egyetlen másik könyvet sem birtoklok annyi példányban, mit ezt, és soha nem fogok tudni ráunni. Aki olvasott már tőlem bejegyzést, tudja, hogy valahogy mindig igyekszem az Üvegtrónt is beletuszkolni.

Ez lenne a öt körös játékom. Annyira nem lett szélsőséges, sikerült jól elosztódni. Ki milyen könyveket pakolászna a kapalba? És hogyan döntene? Ha van kedvetek, hívjátok ki ti is magatokat, én kíváncsian meghallgatom az eredményeket.

Legközelebb hétfőn jelentkezem, egy angol olvasmány, az előbb is látott A Curse So Dark And Lonely és legfőképp a folytatásának értékelésével. Addig is olvasós hétégét mindenkinek.

Love,
Kalamaj

2020. január 13., hétfő

Három sötét korona értékelés - 12 hónapos kihívás első felvonás

2020-ra kihívtam magam, minden hónapra egy kiválasztott könyvvel. Ha érdekel az ötlet, vagy hogy milyen könyveket választottam, kattints ide. A januári feladatom pedig Kendare Blake fantasy-sorozatának első része, a nemrég magyarul is megjelent Három sötét korona volt.

Vigyázat, az értékelés innentől tartalmazhat enyhébb spoilereket!

Röviden összefoglalva:

Nagyjából nem volt sok kifejezett bajom a könyvvel, de hátast sem vágtam magam tőle.
Ha valaki még nem találkozott ifjúsági fantasy-vel, és nem akar valami masszívba belekezdeni, annak talán ideális lehet, de nekem, aki hobbiból dúrom magam végig 1000-1200 oldalas falazótéglákon és 7-8 részes sorozatokon, egy kicsit kevés volt. A legnagyobb bajom talán az volt vele, hogy semmi nem volt teljesen kibontva benne. Fel volt vetve benne több ötlet, különféle történeti esemény, de egyik sem volt teljesen kidolgozva. Ha kábé kétszer ilyen hosszú lett volna a könyv (azaz 600 oldalas, ami egy fantasy esetében szintén nem sok), akkor lett volna talán pont ideális.

Bővebben kifejtve:

Az alaptörténet:

Az ötlet nem rossz. Hármasiker királynők, akiknek a felnőtté válásukkor össze kell csapniuk, és az utolsó, aki talpon marad, az nyeri el a trónt. Érdekes, ugye? Megannyi akciódús lehetőség, ki lehetett volna hozni belőle igazi lelki drámát is, ehelyett csak elmismásolva van minden. Kezdjük azzal, hogy a halálig tartó "mérkőzés" (idézőjelekben, mert igazából nem nevezném mérkőzésnek, hiába van úgy promózva) el sem kezdődik az utolsó fejezetig, akkor inkább csak utalva rá. Szóval az egész könyv csak egy prológus a második részhez. Ami még talán nem is lenne önmagában baj, ha jól lenne kivitelezve.

A szereplők:

Valahogy senkivel sem vagyok megelégedve. Egy háromszáz oldalas könyvhöz egyszerűen túl sok szereplőt tömörített az írónő bele, így senkit nem sikerült igazán kifejteni. A három királynő még úgy-ahogy elmegy, de egyikükhöz sem sikerült kötődnöm. Katherine olyan keveset szerepelt, hogy semmit nem tudtunk meg róla, amikor az ő fejezete is van, akkor meg nyavajog. Mirabella lenne a kedves, benne volt a legtöbb önálló karakter, de így is unalmas maradt. Arszinoé meg egyenlőre a leendő badass, nem-hallgatok-senkire archetípus felvizezett változata. A mellékszereplők és szerelmi szálak szerintem meg teljesen feleslegesek voltak, ha ők elmaradnak, talán egy kerekebb történet lett volna a végén. Egész konkrétan 5 szereplő is van, akinek a neve valahogy a Luca/Luke változata, és ez például marhára meg tudja keverni az embert.

A felépítés:

Mint már mondtam, az alapötlet nem rossz. De minden mással lehetett volna foglalkozni, mint amivel a könyv tette. Eleve túl lassan indult el bármilyen konfliktus egyáltalán. Már a könyv felénél jártam, még mindig nem történt semmi, és már azt kérdeztem magamtól, mikor lesz itt már bármi esemény. Aztán a második 150 oldalba lett belesűrítve 7 különféle történetszál, meg ugye a könyvvégi nagyobb esemény és a nyitás a második rész felé. A felét nyugodtan el lehetett volna hagyni, kezdve a belerőltett szerelmi háromszöggel (hú, az de nagyon felesleges volt), és a maradékot rendesen kidolgozni, még hozzávágni egy száz oldalt legalább, és akkor rendesen van ütemezve.

A végkifejlet:

A rossz ütemezés és a helyhiány miatt a legfontosabb résznek, a "mérkőzést" megnyitó ünnepségnek csak az utolsó kb 30 oldalon maradt hely, így az teljesen össze lett csapva. A legtöbb jelenet abból áll, hogy elindulnak, és máris szalagszakadás, aztán már csak másnap reggel, két mondatban visszatekintenek rá. Így sajnos teljesen jelentősségét veszti az egész, pedig a könyv kezdete óta ezt hájpolták.
A legutolsó fejezetről meg ne is beszéljünk. Van benne egy csavar, ami csak a függővég miatt került bele, semmi felépítés és elhintett utalások előtte. Ha azt a fejezetett teljesen kivágják, fel sem tűnt volna a hiánya, sőt kerekebb lett volna az egész. Ráért volna az a második részben is.

Összesítve:

Nagy reményekkel mentem bele ebbe a könyvbe, hiszen az ígérete alapján pont olyasminek tűnt, ami nekem tetszene, de nem ütötte meg az elvárt színvonalat. Az összecsapottsága miatt (egy-egy történetszálra tényleg nem igen adott 10-15 oldalnál hosszabb kibontakozási időt) nem tudtam elmerülni a világában, vagy épp egyáltalán érdeklődést mutatni iránta. Túl sokat akart markolni, túl sok felé fordulva, így viszont semmiből sem mutatott eleget.
Nem mondanám, hogy rossz könyv lenne, mert nem teljesen az. Csak inkább olyan meh. Súlytalan. Lehet, hogy egyszer majd elolvasom a második részt is, hátha az jobban belehúzott, de senki ne vegyen rá mérget.

A Három sötét koronának ötből két csillagot adok.

Remélem a következő olvasmányom nagyobb nyomot hagy bennem. Ma este kezdem el az A Heart So Fierce And Broken-t, Brigid Kemmerer Cursebreaker-sorozatának frissen megjelent második részét. Az első részét nagyon szerettem, a folytatása 2020 leginkább várt könyvei közé tartozott, szóval ajánlom neki, hogy ne okozzon csalódást.

Legközelebb csütörtökön jeletkezem, addigis jó olvasást mindenkinek.

Love,
Kalamaj

2020. január 9., csütörtök

12 hónap 12 könyv - könyves kihívás és book tag

Mint minden évben, idén is megfogadtam, hogy többet akarok olvasni az új évben. Idén viszont komolyan is veszem, ezért összeraktam magamnak egy személyes kihívást. Minden hónaphoz kiválaszottam a legsztereotipikusabb sztereotípiát, és megpróbáltam hozzárendelni egy könyvet. Ha kedved van hozzá, csatlakozz te is, akár a saját könyvlistáddal.

Január - a sötét délutánok
Egy könyv, aminek olyan sötét a borítója, mint egy januári nap délután négy után:
Az én választásom a Három sötét korona Kendare Blake-től.
Már egy ideje szemeztem ezzel a sorozattal angolul, de valahogy mindig visszatettem a polcra. Pár hete viszont, mikor épp böngésztem az egyik soproni boltban, vettem észre, hogy a legalsó polcon ott csücsül. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán lefordították magyarra, pláne nem, hogy már ki is adták.
Már el is kezdtem olvasni, a története maga is illene a témához, nem épp a legvidámabb, inkább egy ilyen dark fantasy intrikákkal és varázslattal. Nyami-nyami. Egyenlőre tetszik, valószínűleg később tovább fogok menni a következő részekre is.

Február - a farsangi karnevál
Egy könyv, ami felemlegeti a farsangi nosztalgikus emlékeim:
Elég várható volt, de az én februári könyvem a Caraval lesz Stephanie Garber-től. Már vagy négy éve ül a polcomon, most már tényleg elolvasom.

Március - a kifakadó rügyek
Egy könyv, ami felébreszti bennem a tavaszi romantikus érzéseket:
A We Are Totally Normal Rahul Kanakia-tól március végén jelenik meg ugyan, de metálisan ide sorolnám még. 2019-ben belekóstoltam az LGBT+ könyvekbe, ez a történet pedig megfelelőnek tűnik a folytatásához.

Április - a húsvéti tojás
Egy könyv igazán színes borítóval:
Már a megjelenése óta szemezek a The Piory of the Orange Tree-vel, csak mindig elijesztett, hogy akkora, mint egy falazótégla. Majd nekimegyek e-könyvben, úgy nem szakad le a karom.

Május - a tiszta, csillagos ég
Egy könyv, ami elrepít az űrbe:
Itt az ideje befejeznem a The Illuminae Files-t. Már csak a harmadik rész, az Obsidio van hátra, most végre meg fogom tudni, hogyan zárul a szétszórt kolónia hányattatott sorsa.

Június - a Szeniván éji álom
Egy könyv tündérekről és veszélyes bűbájról:
Talán így végre sikerül elolvasnom Margaret Rogerson második könyvét, a Sorcery of Thorns-t. Az írónő első könyvét, az An Enchantment of Ravens-t nagyon szerettem, ha épp nem is a történet miatt, hanem inkább a nyelvezetének elképesztően magas minősége miatt. És egyes értékelések szerint ez a könyv még az előzőnél is jobb lett. Vastagabb biztosan. Azt szeretem leginkább Rogerson eddigi könyveiben, hogy mindkettő egyedülálló könyv, és nem kell rögtön egy teljes leendő sorozathoz elköteleznem magam. Az meg csak egy adott plusz, hogy az imádott Charlie Bowater rajzolta mindkét borítót. Eleve ezért vettem a kezembe az Enchanment-et is, és mennyire megérte.

Július - a hullámzó tenger
Egy könyv tele kalózokkal és tengeri kalandokkal:
Most, hogy megjelent a Seafire Natalie Parker-től magyarul is, már biztosan kézbe fogom venni. Imádom a kalózos történeteket.

Augusztus - a nyárvégi hőség
Egy könyv, aminek a borítója csak úgy lángol:
Harcos királynők, főnixeken repülés, fantasy-rajongó szívem mit kívánhat még? Remélem a Crown of Feathers legalább annyira lángra lobbantja a szívem, mint a borítója. Mert az bizony csak úgy lángol.

Szeptember - az aranyba hajló lombkoronák
Egy könyv barnás-vöröses-arany borítóval:
Talán szeptemberre eljutok odáig, hogy végezzek az eddigi Cassandra Clare könyvekkel, és akkor bele tudok majd kezdeni a Chain of Gold-ba. Vagy ha nem, akkor önmagában állok neki, az írónő szerint előismeret nélkül is élvezhető.

Október - a rémisztgető
Egy könyv, amitől borsódzni fog a hátam:
Halloween-re készülve pont alkalmas lesz végre a kezembe venni egy Stephen King könyvet. Én a Carrie-re gondoltam kezdetnek, aztán lehet, hogy az Az lesz még belőle.

November - a fagyos szent
Egy könyv, aminek olyan hűvös a borítója, mint a hajnali fagyok:
Az Of Silver and Shadow-ra a borítója miatt figyeltem fel, de a története is megfogott. Még szép, hogy érdekel egy Üvegtrón-esque ifjúsági fantasy.

December - a karácsonyi fények
Egy könyv, amitől felvillanak a lelkemben azok a barátságos kis fények:
Nem készíthetek egy listát sem anélkül, hogy bele ne préseljek legalább egy Sarah J. Maas-könyvet. Decemberre pedig a legalkalmasabb a Fagy és csillagfény udvara, úgyis ünnepi történet. Addigra fogok végezni a Maas-maratonommal (havonta egy Maas könyv), így mindképp illik a témához.

Ez lenne az én személyes kihívásom magamnak. Te melyik hónaphoz mit választanál? Remélem jövő decemberben majd büszkén jelenthetem ki, hogy mind a 12 könyvet elolvastam. És persze még sok másikat is.

Hétfőn jelentkezem legközelebb, valószínűleg már az addigra kiolvasott Három sötét korona értékelésével. Addigis szép hétvégét és jó olvasnivalót!

Love,
Kalamaj

2020. január 6., hétfő

10 év 10 könyv - Ahogy az olvasási szokásaim változtak az elmúlt évtizedben

Már egy hete tart az új évtized, és eddig úgy érzem, ez tényleg egy új lap az életem képletes könyvében. Viszont mielőtt teljesen elmerülök benne, gondoltam visszatekintek még egyszer utoljára a letűnt évtizedre, és hogy mely könyvek határozták meg leginkább az olvasási szokásaim.

2010: Böszörményi Gyula - Gergő és az álomfogók (Gergő-sorozat)

Az is lehet, hogy egy kicsit hamarabb volt, de akkoriban még elég kicsi voltam, kicsit összefolyik már. Az biztos, hogy a Gergő-sorozat meghatározó sarokpontja volt a gyerekkoromnak. Eleinte még anyu olvasta fel estimesének, az utolsó két kötetet már magam olvastam. Alsóban volt még Böszörményinek egy tanulmányi versenye a sorozat alapján (de nem a tartalmából, hanem a különféle varázskategóriák alapján iskolai tárgyak, például a vajákosok bio-kémia jellegel, ilyesmi), én is részt vettem (meg is nyertem), az utolsó rész végén pedig feltűnnek a versenyzők is, szóval indirekte én is benne vagyok. Ez az egyik legbüszkébb pillanatom könyvek terén.

2011: Jókai Mór - A kőszívű ember fiai

Az évtized elején nem olvastam szórakozásként annyit, inkább a tanulásra koncetráltam. Ha olvastam, akkor azok a kötelezők voltak, mert akkor még lelkesen végigolvastam mindet. Én személy szerint élveztem a kőszívűt, de nem annak a korosztálynak való.

2012: Berg Judit - Rumini (Rumini-sorozat)

Ekkortájból a legjobban a Rumini-sorozat maradt meg bennem, amit anyu olvasott fel az akkor még pici öcséimnek, és én is velük hallgattam. Tudom, hogy mese, de miért ne élvezhetnék egy mesét.

2013: Leiner Laura - Szent Johanna gimi

A Szent Johanna gimi vezetett vissza először a nagyüzemű olvasás világába. Ha nem olvasom el, talán nem ez a könyvmoly vagyok ma. Az első részeket a legjobb barátnőm kezében láttam először, ahogy éppen egy másik osztálytársammal beszél róla. Akkoriban a Cortez-mánia épp a tetőfokán járt, nem egy lánytól hallottam az örömódákat róla. Gondoltam, akkor megnézem, mi ez a felhajtás. A mai napig nem birtoklom egy kötet fizikai példányát sem, mégis mindet olvastam, kölcsönből, könyvtárból, az utolsó részt barátnőmmel vagy egy hónappal hamarabb előjegyeztük a könyvtárból. Ehhez fűződik az olvasási rekordom is, kb 7-800 oldal egy nap alatt, a 4. és 5. kötet együltő helyemben. Ma már nem rajonganék érte annyira, de fontos eleme volt a fejlődésemnek.

2014: Jennifer L. Armentrout - Obszidián (Luxen sorozat)

Az Szent Johanna után a második nagy olvasási láz-beindító. Ma már ezt sem tartom a legminőségibb könyvnek, Daemon-tól pedig már a falnak mennék, de akkoriban nagyon magával ragadott. Ennek köszönhetően kezdtem el magam is írogatni.

2015: Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten (Ambrózy-sorozat)

Ekkor lobbant fel imádatom Böszörményi felé ismét, és tart a mai napig. Ugyan még nem sikerült végeznem az eddig megjelent részekkel, de így legalább tovább tart. Idén mindenképpen be akarom fejezni.

2016: Sarah J. Maas - Üvegtrón (Üvegtrón sorozat)

Erről a könyvről is hallottam előtte már párszor, de halogattam a belekezdésébe. Aztán egyszer nem találtam érdekesebbet a könyvesboltban, úgyhogy ezt vittem haza. A többi pedig már történelem. Aki legalább még egy bejegyzést olvasott már tőlem, tudhatja, hogy megrögzött rajongója vagyok Maas könyveinek, hála annak a négy évvel ezelőtti pillanatnak. Azóta az egész sorozat öt különféle példányban van meg, az írónő Böszörményi mellett a másik abszolút kedvencem, és ez a sorozat vezetett be a fantasy iránti megingathatatlan rajongásomba is. Talán ez a harmadik sarokköve a könyvmoly-létem kezdeteinek, és ez vett rá először, hogy angolul nekiálljak olvasni (mert az utolsó részek magyarul még nem jelentek meg akkoriban).

2017: George R. R. Martin - A Game of Thrones (A Song of Ice And Fire)

Ebben az évben vette át az uralmat a szokásaim fellett az idegennyelvű könyvek szeretete. Ekkor már kint éltem Bécsben az egyetem miatt, és így nehezebb volt magyarul beszerezni a könyveket, ellenben igazán megható angol nyelvű részlegek vannak itt. Rákaptam, hogy az író eredeti nyelvén olvassam el a könyveket, hiszen így sokkal jobban átjönnek a szófordulatok, és a félrefordításoktól sem kell tartanom. Plusz mindent frissen megjelenéskor már a kezemben tarthatok így, nem kell várnom a fordításra. A GOT volt az egyik első nagy angol nyelvű projektem (magyarul már nekiálltam egyszer), és ugyan még ma sem értem a végére, de attól még nem kevésbé meghatározó.

2018: Amie Kaufman, Jay Kristoff - Illuminae (The Illuminae Files)

A továbbra is tartó fantasy-hullámom mellett nyitottam más témák felé is, például az űrben játszódó sci fi-k irányába. Az egyik legkülönlegesebb példánya az Illuminae volt, pusztán abból kifolyólag, milyen formában íródott. A képversekkel találkoztam már előtte, de regény alakjában teljesen meglepett. A történet ugyan nem a legnagyobb durranás (nem is rossz), de ebben a formában igazán nagyot üt. A második részben sajnos már kevesebb az ilyen látványelem, a harmadikban meg méginkább, de továbbra is szemkápráztató és egészen rendhagyó. 
Ha érdekel, hogyan néz ki a könyv belseje, írtam róla egy értékelést itt, és mellékeltem hozzá pár saját fotót is.

2019: Rainbow Rowell - Carry On (Simon Snow sorozat)

Tavaly sok új dolgot kipróbáltam, és több új fandom-ba is beléptem. Például tavaly olvastam először mangát, egyre kevesebb YA könyv volt a kezemben, és inkább a felnőtt irodalom felé indultam (persze nem fogom teljesen elhagyni), és belekóstoltam az LGBT+ könyvekbe is. Ezek közül a Carry On tette a legnagyobb benyomást rám, és azután a folytatása is, olyan szívmelengetően lett megírva. Semmi toxicitás, szerethető karakterek, és egy nagyon baraátságos írónő. Remélem a harmadik rész nem fog sokat váratni magára, egészen biztosan már megjelenéskor ott fogok toporogni érte a könyvesboltban.


Az elmúlt évtizedben, ahogy én is felnőttem, úgy változtak az olvasási szokásaim is. Tíz éve még az ifjúsági és gyerekkönyvek dominálták a könyvespolcom, aztán a gimis történetek és a természetfeletti-szépfiús könyvek. Az Üvegtrónnal rátaláltam az igazi szerelmemre, a középkorias, mágiával megtűzdelt fantasy-kre, és sokáig nem is olvastam más témában. Az évtized végére újra nyitottam más témák és más korcsoportok felé, ahogy a személyiségem is nyitottabb és elfogadóbb lett. Nem tudom, mit fog a következő évtized hozni, de annyi biztos, hogy a minőséget nem adom alább, és csak még többet szeretnék olvasni. Lássuk csak tíz év múlva, talán akkor is csinálok egy új listát.

Legközelebb csütörtökön jelentkezem újra, egy általam kreált könyves kihívással. Addig kiélvezem a napsütést, ami most árad be az ablakomon. A legközelebbi viszont-olvasásig:

Love,
Kalamaj