Maas-Március VOL 3.2. - Üvegtrón második fázis: Heir Of Fire, Queen Of Shadows újraolvasás

Üdv az idei nagy Üvegtrón újraolvasásom második felvonásában!

Ahogy már a hétfői bejegyzésemben is felvezettem, évente legalább egyszer újra kell olvasnom az egész sorozatot. Most pedig, hogy a vírus miatti kijárási tilalom miatt még több időm felszabadult, még gyorsabban végeztem vele.

Azt sem kell megismételnem, hogy ez a kedvenc sorozatom, és legszívesebben csakis ezt olvasnám. Persze nem fogom, nehogy valahogy véletlenül mégis ráunjak (haha, mintha az lehetséges lenne), de azért jó időről-időre kézbe venni.

Maas-Március VOL 3.1. - Üvegtrón első fázis: újraolvasós értékelés

Nem rejtem véka alá, mekkora rajongója vagyok Sarah J. Maas könyveinek, és azok közül is legfőképp az Üvegtrón sorozatnak. Nem túlzok, ha azt mondom, ez A legkedvencebb sorozatom a világon. Épp ezért muszáj évente legalább egyszer újraolvasnom, az ideit pedig most pénteken fejeztem be.

Ameddig pedig még ebben az olvasás utáni könyves másnaposságban fetrengek (tudjátok, mikor nem tudsz továbblépni egy könyvön a befejezése után, akkora nyomot hagyott benned), úgy dönöttem, megírom a könyvekhez az újraolvasós kritikám. Ami annyiban különbözik egy sima, elsőolvasós értékeléstől, hogy leginkább arra fókuszál, mit adott még az első olvasáshoz képest.

Sarah J. Maas-hét: nyereményjáték részletek

Végre felkerült a nyereményjáték ötödik fordulója is, így már teljes a kérdőív. Ennek örömére pedig a postás is meghozta a díjat, így végre azt is meg tudom mutatni teljes pompájában.

Ez lenne ő, kb 30 x 30 centis a táska,
belül dupla rétegű, strapabíró anyagból.
Kényelmesen elfér benne egy A4-es mappa,
szóval akár suliba vagy munkába is simán
használható. Emellé jön még a
matrica- és könyvjelzőcsomag.

Úgy gondoltam, így a végére összefoglalom a szabályokat még egyszer, hogy minden egyben legyen.

Aki kitöltötte már őket, annak gondolom feltűnt, hogy minden adagban más-más könyvekről. A témák a következők:

1. nap: bevezető, ennél csak megvan-nincsmeg feltétel van

2. nap: Celaena útja (Üvegtrón 1.-3.)

3. nap: Aelin felemelkedése (Üvegtrón 4.-5.)

4. nap: Kiegészítő kötetek (The Assassin's Blade, Tower of Dawn)

5. nap: Tüskék és rózsák udvara trilógia

Természetesen a magyarul még meg nem jelent részekhez tartozó kérdések nem kötelezőek, azokat tetemes mennyiségű pluszpontért lehet kitölteni.

Mint látszik, a kérdések a könyvek elemzése között van egy nap eltérés, a szemfülesek pedig akár egypár választ is fellelhetnek a soraim között.

A legfontosabb szabály, hogy a sorsolásban való részvételhez MINDEN kérdőívet ki kell tölteni.

A pontrendszer:

A baloldali táblázatban láthatjátok, melyik forduló mennyi pontot ér, valamint a szerezhető pluszpontok számát.

A sorsolásba az kerül be, akinek megvan a 25 pont. Elsősorban a "rendes", azaz pluszpontok nélküli összegből, de lehetséges feljavítani ezt az eredményt a pluszpontokból.

Ha nem lesz egyetlen ember se, akinek megvan a 25 pont, akkor sorrend alapján hirdetek nyertest, a csúcson döntetlen esetén pedig először a "rendes" pontokat nézem meg, ha úgy is döntetlen, akkor közülük húzok véletlenszerűen.

Ha csak egyvalaki teljesíti a 25 pontot, egyértelműen ő akkor a nyertes.

(És igen, azért van az utolsó fordulóban egyel több kérdés, hogy kerek legyen a szám. Ne kövezzetek meg érte.)

Az egyes fordulók felépítése: 

- 4 véleménykérdés, ezekre nem lehet pontot kapni, csak kíváncsi vagyok, ki hogyan vélekedik

- 6 (az utolsónál 7) tartalmi kérdés, igyekeztem nem nagyon belemenni a részletekbe, de helyenként trükkösen fogalmaztam), ezek esetében kérdésenként 1 pont kapható. Hibás válasz nulla pont, kifejtősnél nem teljes válasz esetében fél pont levonás jár

- esetleges pluszpontok lehetősége, ezeket külön könyvelem, pont azért, hogy a végén különbséget tudjak tenni

Határidő:

ugyan a kérdések már aktívak, de válaszolni a tematikus hét végéig lehet, pontosabban egy nappal utánig.

HÉTFŐ ÉJFÉLIG várom a válaszokat, utána már nem fogadok el többet.

Minden kédéssornak ki kell addig töltve lennie, aki szeretne nyerni, ha egy hiányzik, sajnos nem érvényes akkor, hiába lenne esetleg meg a többivel (pluszpontok segítségével) a 25 pont.

Kedden értékelem ki véglegesen a válaszokat, még aznap, vagy legkésőbb másnap ki is hirdetem a nyertest, és felveszem vele emailben a kapcsolatot. A döntést itt a blogon is dokumentálni fogom, a második fordulóban megadott név segítségével. (Az emailcímeiteket szigorúan bizalmasan kezelem, a verseny lezártával le is fogom töltöni őket a gépemről.)

Abban az esetben, ha a nyertes az értesítést követő 3 napban nem jelentkezik vissza, új nyertest hirdetek.

Akkor pedig a linkek az egyes feladatsorokhoz:

1. nap: kattints ide

2. nap: kattinst ide

3. nap: kattints ide

4. nap: kattinst ide

5. nap: kattints ide

Amiről pedig a délelőtti posztomban megfeledkeztem: megígértem, hogy megmutatom, mit rajzoltam én az Üvegtrónhoz.

Még előző félévben az Építészet és film szemináriumon kaptuk azt a félévzáró feladatot, hogy egy könyvből kivett jelenetet csináljunk meg úgy, ahogyan mi képzelnénk el, ha mi lennénk a rendezők. Még szép, hogy én egy Maas-könyvet választottam, név szerint a legelsőt, annak is a legelejéről, mikor Celaena, Chaol és Dorian először pillantják meg Résvárat és az üvegkastélyt.

Technikailag filc, akvarell és fehér zseléstoll, az eredeti nagyja A4-es lapról lekicsinyítve egy füzethez, az utolsó, távlati kép A3-ról. Az embereim kicsit nyomik lettek szemből, de hajtott a határidő, ezért kihagytam az emberek árnyékolását. Úgyis a táj és az épület volt a hangsúlyban, inkább arra koncentráltam.

(A szöveg angolul van, de úgy kellett, a képek alatt megpróbálom lefordítani. Most nincs kéznél a magyar kiadás szóval ahol idézek a könyvből, ott is a saját fordításom van.)

Első képkocka:
Celaena, Chaol és Dorian fellovagol a dombra
éjszakai égbolt, fény a domb mögül

Második képkocka:
Elérik a dombtetőt: első pillantások az üvegkastélyra
Celaena nézőpontja: a látótér kitágul

Harmadik képkocka:
Az üvegkastély kitölti a képet: dominál
bevilágítja a környéket

Negyedik képkocka:
A kamera oldara fordul:
lent látható a város
három sziluett a dombon
Dorian hangja:
"Még egy torony, és az egész össze fog omlani."

Ötödik képkocka:
Ráközelítünk hármójukra
Az arcokat megvilágitja a város
Dorian:
"Még mindig van pár mérföld hátra, és inkább fényes nappal navigálnék végig
ezeken a domboldalakon. Itt letáborozunk éjszakára."

Hatodik képkocka:
Ráközelítés Celaenára
tágra nyílt szemek
Chaol (látképen kívül):
"Úgy festesz, mint akire a kivégzőpad vár, nem a szabadsága."
Celaena:
"Furcsa látni."

Hetedik képkocka:
Vállfölötti képszög Celaenáról,
ahogy még mindig a kastélyt nézi
Chaol hangja:
"A várost?"

Nyolcadik képkocka:
Végigrepülünk a város felett
a kastélytől indulva a főutat követve
Kifelé zoom
Celaena hangja:
"A várost, a kastélyt, a nyomornegyedet, a folyót."

Nem akartam, hogy ez a kis miniképregényszerűség kimaradjon, mert nagyon büszke vagyok rá, főleg amellett, mennyi időm volt rá. A csillagok egyenkénti kipöttyözésébe majdnem beleőrültem. Kb három napot vett igénybe, abból az utolsó kép kitett egy egészet. Az én elképzelésemben az üvegkastély kibocsát magából egy elég félelemkeltő aurát, remélem sikerült ezt másnak is láthatóan elkapnom.

Mára ennyi voltam, holnap már egy rövidebb nappal jelentkezem. Sok sikert azoknak, akik részt vesznek a nyereményjátékon, és remélem, nagyon sok név kerülhet abba a metaforikus kalapba, akik közül választhatok. Ki tudja, talán tényleg egy sapkát fogok használni.

A holnapi viszontlátásig,

Love, Kalamaj

Sarah J. Maas-hét 3. nap: kiegészítő kötetek. 1. rész: The Assassin's Blade

Hupsz, a mai első poszt kicsit megcsúszott. Hamarabb akartam, de a nagybevásárlás kicsiz elhúzódott. Sebaj, most itt vagyok, tettre készen, hogy leírjam a véleményem az Üvegtrón két kiegészítő részéről. Kezdtetnek jöjjön Az orgyilkos pengéje (ami szerintem furán hangzik magyarul).

Figyelem a spoilerveszélyek miatt!

A novelláskötet fülszövege:

Celaena Adarlan legfélelmetesebb orgyilkosa.

Az orgyilkosok törvényei szerint teljes engedelmességgel tartozik mesterének, de ő senkire sem hallgat, és csak társában, Samben bízik.

Celaena öt kockázatos küldetésre indul távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon. Ám eközben megszegi mestere, Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül súlyos büntetés jár…

Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogyan kezdődött az Üvegtrón sorozat legendája!

A legjobban az tetszett, ahogyan a történetek összefonódnak és eggyé válnak.

– Alice

Legalább olyan jó, mint a Harry Potter vagy a Csontváros. Fordulatos, akciódús fantasy, hiteles karakterekkel.

– Shanelle

Mind az előlapi, mind a
hátlapi borító egy
variációja az első kötet
grafikáinak. Ez már csak
színesben létezik, nem
csináltak hozzá fehéres
brit verziót.

Bevallom, én ezt a részt sokáig nem olvastam, az újraolvasásoknál mindig az első résszel kezdtem. Talán hogy hamarabb érjek a Rowan-es részekhez, gondolom. De persze végül ez is sorra került, és kicsit sem bántam meg, hogy rászántam magam.

Érdekes kitágítása a világnak, és végre részletekbe menően megismerhetjük Celaena múltját, illetve azokat a közelmúltbeli eseményeket, amikre a fő cselekményszálban újra és újra visszautalnak.

Öt novella alkotja a könyvet, amik önállóan is értelmezhetőek, de nagyban össze is függenek, együtt kiadva egy teljes történetet, közben többet megtudva arról, hogyan is működik az orgyilkosok szövetsége.

Tényleg szükséges ez az előtörténet, így sok mindent jobban meg lehet érteni a későbbi részek dinamikájából. Például Lysandrát ennek köszönhetően még jobban megkedveltem.

Meg persze Celaena jellemfejlődésének is fontos első lépcsőfoka, ezt a szinte gyerek énjét is ismerve még érezhetőbb a különbség az Empire of Storms-beli királynőhöz képest.

A kedvenc részem talán rögtön az első, Az orgyilkos és a kalózok fejedelme.

Azonnal éreztem, hogy kedvelni fogom Sam-et. Az akciójelenetek meg fenomenálisan vannak megírva.

Ami miatt pedig különösen tetszett, mert ez indítja el az egész pillangóeffektust, ami végül a kötet végén elszenvedett következményekhez vezet, ezzel megalapozva a Üvegtrón nyitányát.

Jó látni, hogy hiába orgyilkos Celaena, van szíve, és nem hagyja ott a bajbajutottakat. 

Az öt novella eredtileg külön-külön jelent meg, elektronikus formában, de mivel nagy igény volt rá, végül kiadták őket egyben is.

Ezen ötös második darabja Az orgyilkos és a gyógyító, ahol egy újabb kedvenc szereplőm bukkan fel legelőször. Akkoriban még nem nagyon hatott meg Yrene, persze, érdekes volt, és jó érzéssel töltött el, mikor végre elindulhatott az álmai felé, de ennyi volt. A Tower of Dawn óta viszont ő is hatalmas kedvencem, és ez a novella igenis kellett hozzá, hogy nagyobb mélységekben ismerjük meg a karakterét.

Emellett pedig jó volt nézni, hogy a Tower of Dawn-ban, két évvel később is mekkora hatással volt Yrene-re az a számára ismeretlen nő, aki segített rajta. Remek mintapéldája, micsoda következményei lehetnek annak, ha az ember segítő kezet nyújt akár egy idegennek is.

A második kedvenc részem Az orgyilkos és a sivatag.

Ugyan a tempója kicsit lassabb, de nem bántam, mivel a helyszín különlegessége kárpótolt érte. Eleve szeretem az olyan fatasy-ket, amik megfordulnak egy sivatagban is, és ez az Üvegtrón sorozatban a Tower of Dawn-t leszámítva csak itt történik meg. Szetettem olvasni a másféle orgyilkosokról, felüdítő volt az ő kultúrájukkal is megismerkedni.

Be kell vallanom, Ansel nem nagyon hatott meg. Érdekes volt egy kicsit a barátkozása Ceaenával, és ha többet maradnak együtt, biztos nagyon jó barátnők lehettek volna, de nem volt annyi idő rá, így kicsit kiforratlan maradt nekem. Azóta sem kapott sok időt szereplésre, de biztos vagyok benne, hogy ha rendesen kap rá lehetőséget, ragyogni fog.

A negyedik és ötödik rész kicsit összefolyik az emlékezetemben, mivel mindkettő újra Résvárban játszódik (nem hiszem, hogy véletlen lenne emiatt a novellaborítók színvilága, és a tónusbeli váltása az utolsó kettőnél), de megpróbálom a bejegyzés kedvéért elkülöníteni őket.

Az orgyilkos és az alvilág a tetszett a legkevésbé. Szükséges volt, persze, jobban rá kellett látnunk, mekkora s-fej is valójában Arrobyn Hamel, mert aki csak a Queen of Shadows-ból ismeri, annak nem biztos, hogy annyira átjön, micsoda manipulatív rohadék egy alak. Az erősebb megfogalmazás pedig igenis indokolt. (Hasonló a helyzet nekem kissé, mint Voldemort és Umbridge esetében. Az egyik elemi gonosz (Voldi és Erawan), a másik meg emberi gonosz (Umbridge és Arrobyn).)

Persze az utolsó két novella egyértelműen Celaena és Sam kapcsolatát építi ki. És annyira fájt. Tudtam, hogy mi fog történni a végén, mégis reménykedve olvastam, mikor jönnek már össze. Maas ebben nagy. Felkészít, meglebegteti a boldogság mézesmadzagját előtted, aztán könyörtelenül kitépi a szíved a helyéről.

Az orgyilkos és a birodalom pedig pont ezt teszi. Mikor már azt hinnéd, hogy minden jóra fog mindjárt fordulni, akkor tipor a sárba. És hiába tudtad, mi jön, hiába érezted magad felkészültnek, nem lehettél elég felkészült erre.

Megszakadt a szívem nemcsak Sam-ért, hanem Celaenáért is.

A legvégénél pedig, a két alakkal a tetőn, hát én ott legszívesebben belenyúltam volna a papírba, hogy megfojtsam Arrobyn-t.

Szóval összességében egy szerethető novellagyűjtemény, ami sok dologra rávilágít és új helyekre is elvisz, és egész biztosan nélkülözhetetlen darabja a sorozat teljes értékű élvezhetőségének. Csak ajánlani tudom, akár annak is, aki még csak most szemez a sorozattal, akár bemelegítőnek is megteszi.

A nyereményjáték új kérdései is elérhetők már, a biztonság kedvéért megint bemásolom ide a szabályokat:

Öt napon keresztül minden nap felteszek egy kérdőívet, amit mind meg kell válaszolni, ezek a témák:

hétfő: általános, kinek mi tetszett, Üvegtrón és ACOTAR sorozatok

kedd: Üvegtrón 1-3, Celaena útja

szerda: Üvegtrón 4-5, Aelin felemelkedése

csütörtök: Üvegtrón spin off-ok, The Assassin's Blade és Tower of Dawn

péntek: Tüskék és rózsák udvara

(Mint látható, a posztok tartalma és a téma kérdési között van egy nap elcsúszás, mivel az első napi egy kvázi bevezető véleménykutatás.)

A hétfőit kivéve minden kérdőív két résznől áll. Az első rész egy általános, kedvenc szereplők, kedvenc jelenetek, ilyesmi. Itt nincs jó-rossz válasz. A második rész egy (nem bonyolult) trivia rész, itt a helyes választ kell megadni. A végső sorsolásba azoknak a neve kerül be, akik minden kérdésre helyesen tudnak válaszolni. (Ha ilyen nem lesz, valamit ki fogok találni, valószínűleg a pontok száma alapján fogom sorba állítani.)

Emellett a csütörtöki és pénteki kerdőívekben lehet majd pluszpontokat szerezni, mivel ott vannak kérdések olyan részekhez (Tower of Dawn, A Court of Wings and Ruin), amik még nem jelentek meg magyarul, így nem mindenkinek volt meg a lehetősége/nyelvtudása elolvasni őket. Ezek a kérdések nem részei a kötelező teljesítendőnek, de a pluszpontok plusz nyerési esélyt jelentenek.

Szombaton és vasárnap nem lesz teszt, mivel ott már nem a konkrét könyvekkel foglalkozom, hanem fanartokkal, teoriákkal, ilyesmik.

A nyeremény pedig egy Tüskék és rózsák udvara mintás vászonszatyor (amit megmutatnék, de még nem hozta meg a postás, szóval erre várni kell egy kicsit), valamint egy matrica- és könyvjelzőcsomag. A matricák már készen vannak, a blog Instagram oldalán meg is mutatom őket (link hozzá a Kapcsolatok fül alatt).

A válaszokat jövő hétfő éjfélig várom, az utána beérkezetteket már nem tudom elfogadni. Feltétel, hogy minden kérdőív ki legyen töltve. Kedden kiértékelem őket, és valószínűleg még aznap ki is hirdetem a nyertest.

A harmadik napi kérdéssor itt elérhető.

Ez lenne a véleményem a The Assassin's Blade öt novellájáról. Délután újra jelentkezem, a Maas-travaganza utolsó könyvértékelésével, ahol a Tower of Dawn-ról fogok beszélni. A Tüskék és rózsák udvara sorozatot nem fogom külön elemezni, mivel arról ősszel már írtam egyszer. De akit érdekel, ide kattintva elolvashatja azt is.

A délutáni viszontlátásig,

Love, Kalamaj

Sarah J. Maas-hét 1. nap: Celaena útja. 3. rész: A tűz örököse

(Most tűnt fel, hogy egész eddig rosszul írtam a könyv címét, ugyanis végig, konzekvensen lehagytam az A-t a legelejéről. Talán azért, mert a többi résznél nincsen, kivéve Az orgyilkos pengéjét. Hupsz.)

A spoilerveszélyre ismételten felhívom a figyelmet. Igyekszem ugyan visszafogni magam ilyen téren, de vannak olyan dolgok, amikről tartalommentesen nem lehet egyszerűen beszélni.

További cécó nélkül lássuk a fülszöveget:

A bűntudattól és haragtól gyötört Celaena képtelen lenne Adarlan királyáért egy csepp vért is kiontani. Nincs más választása, fel kell vennie ellene a harcot…

A Tündérkirálynő talán segít neki elpusztítani a királyt, de ennek ára van. Celaena egyszerre küzd sötét emlékeivel, és a szíve is majd’ megszakad egy kilátástalan szerelem miatt. Tudja-e így teljesíteni az alku rá eső részét, és képes lesz-e az egykor erős és hatalmas terraseni királyság élére állni? Talál-e segítőtársakat?

„KÖNYV – így, csupa nagybetűvel. Nevettem, kisírtam a szemem és azt akartam, bárcsak soha ne érne véget. Félreismerhetetlen, egyedi stílusban megírt történet családról, szerelemről, barátságról, hűségről és önmegismerésről. Egyszerűen lehengerel, és mohón várjuk, bárcsak folytatódna.” – Fiction in Fiction in Fiction

„Az Üvegtrón jó volt, az Éjkorona még jobb, de A tűz örököse a legjobb!”

Brooke, goodreads.com

Bevallom, a hátlapok
közül ez tetszik a
legkevésbé. Valahogy
nem természetes ez a
póz, ahogy Aelin áll.

Mikor annak idején nekiálltam és beleszerettem az Üvegtrón sorozatba, még csak az első három rész jelent meg magyarul (illetve már a The Assasin's Blade is kinn volt, de azt csak sokkal később olvastam), és a Queen of Shadows még kozmikus távolságokra volt, így kicsit lassabban álltam neki A tűz örökösének, az Éjkorona után vártam egy hónapot. Nem tudom, hogyan csináltam, de annyi önkontrollt azóta sem tudtam felmutatni soha. Hiába csücsült ott a polcon a kis zöld könyvecske, naponta sutyorogva a fülembe, hogy vegyem kézbe, egy teljes hónapig meg tudtam állni, pedig rágott a kíváncsiság, hova fog menni a történet a második rész galaktikusan oltári befejezése után.

A csillagokba, oda ment.

Ez az a könyv, ami elhozta nekünk Rowan Whitethorne-t.

És ez elsőre nem tűnhet nagy cuccnak, de az. A könyv első felében én sem tudtam hova tenni. Kicsit érdekes volt, de leginkább csak bunkó, akivel Aelin-nel - aki akkor még nem volt kész Aelin lenni - folyton csak marták egymást. Alapvetően szeretem az olyan történeteket, ahol a f*ck you-ból f*ck me lesz, de ez csak simán ellenségeskedésnek tűnt nekem. Jó, jó, sok lelki sebbel küzdöttek mindketten, és tiszta szerencse, hogy a második felében pont ezeknek a leküzdésével foglalkozik a könyv.

Egy holland khmmm...
borító. Nem vészes,
de az eredeti azért
sokkal jobb.

Ez tetszik legjobban Aelin és Rowan kezdeti kapcsolatában. Mindketten egy sötét helyen vannak, sok lelki sebbel, ahonnan együtt küzdik fel magukat. Még csak igazi pár sincs a könyv végére, csak két ember (tündér), akik együtt gyógyultak. (Persze tudjuk, hogy mostanra beleestek egymásba.)

Az Heir of Fire az egyik kedvenc részem (bár nem tudnék dönteni, ha pisztolyt fognának a fejemhez, akkor se), részben azért, mert egy csomó új szereplő jelenik meg, köztük a két nagy kedvencem, Manon és Aedion is. Ők az én kis kabaláim, bizotsan legjobb barátok lennénk a való életben.

Emellett pedig ami még ilyen előkelő helyre emeli nálam, az a világ kibővítése. Látszik, hogy itt kezdenek el emelődni a tétek, hiszen új helyekre látogatunk el, új lények kerülnek elő, és kezdenek rendeződni a nagyhatalmú játékosok. Ez a tiszta lépcsőfok meglépése pedig csak még érdekesebbé és letehetetlenebbé teszi a sorozatot.

Maga a történet lassanként csordogál az egyre közelítő durranás felé. A végén pedig akkorát robban, hogy az űrből is lehetett látni a szemeim csillogását közben. Mikor Aelin végre elfogadja az örökségét és nevét, majd egyszerűen laposra veri a valg hercegeket, nekem ott konkrétan borsódzott a hátam. Főleg az azt megelőző fejezet után. Maas összeségében nagyon ért a flashback-ekhez és a lelki traumák érzékeltetésében. Aztán a résvári végkifejlet megint csavart egyet a szívembe vágott tőrben, ami Nehemia óta folyamatosan ott fájt. Direkt nem fogok róla egy szót sem szólni. Aki már olvasta,tudja, miről beszélek, aki pedig nem, annak nem akarok elrontani semmit. A szívem szakadt meg attól a pár fejezettől mindannyiukért.

Na ez ilyen komor végűre sikerült. Viszont a könyv csodálatos, csak ajánlani tudom. Aki pedig idáig eljutott már, és még nem ment tovább, ne vacillálj, innen csak még jobb lesz. Bízz bennem. Nem hinné az ember, hogy lehetséges, pedig de.

Ez lenne a Maas-hetem első napja, ma az Üvegtrón sorozat első három részével foglalkoztam. Holnap a negyedik-ötödik kötetek jönnek, hasonló felépítésben, egy poszt reggel, egy délután.

Azoknak, akik a nyereményjátékon is szeretnének részt venni, az első nap kérdéssora az Üvegtrón értékelésem végén elérhető (itt), vagy ha az a link rendetlekedik, az ütemterv-bejegyzésben is ott van. Holnap érkezik az új kérdéssor, a mai könyvek témáját feldolgozva, ezúttal már trivia kérdésekkel megfűszerezve. Természetesen a maiakra is lehet még később is válaszolni, a lényeg csak annyi, hogy jövő hétfő éjfélig mind az 5 teszt ki legyen töltve, hogy részt tudj venni a sorsoláson.

A holnapi viszontlátásig,

Love, Kalamaj

Sarah J. Maas-hét 1. nap: Celaena útja. 2. rész: Éjkorona

No, már itt is vagyok újra, az Üvegtrón második részével. Nem is szaporítom a szót, kezdjünk is bele. A spoilerveszély természetesen most is fennáll.

Íme a fülszöveg:

Az ördög koronázta meg.

A kötelesség rabja.

A szerelem foglya.

A tizennyolc éves, gyönyörű lány, Celaena a király, Adarlan legveszélyesebb orgyilkosa.

De vajon a szíve is egy gyilkosé?

Szabadságát azzal nyerhetné vissza, ha a király ellenségeinek vérét ontja, de nem képes rá, hogy a koronáért öljön. És minden, látszólag végrehajtott megbízatásával, minden hazugságával azok életét teszi kockára, akiket szeret.

A lány a szíve mélyén őrlődik a kapitány és a koronaherceg között, miközben a királynál is jóval sötétebb erővel kell megküzdenie.

Döntenie kell, hogy miért fog harcolni: a szabadságáért, a szívéért vagy pedig a királyság sorsáért.

(Azt tisztázzuk le, hogy ki nem állhatom ezt a fülszöveget. Főleg azt a modtatot az őrlődésről a közepe felé, ugyanis az egyáltalán nem igaz, mostanra már rég végzett Dorian-nel.)

Most tűnt fel csak
igazán, hogy a háttérben
lángok vannak. Ez is már
egy előreutalás lenne?

Először alig egy héttel az első rész végezte után olvastam, mert nem bírtam megférni a bőrőmben, tudni akartam, mi történik a verseny után. És anyám, erre nem számítottam. Egész végig kapkodtam a fejem, és egy pillanatra sem maradt abba a szívfájdalmam. Néha azért, mert annyira szép volt, néha meg azért, mert annyira fájt. Aki olvasta, úgyis tudja, miről beszélek. Messze-messze felülmúlta azt, amire az első rész után vártam. Felkészültem arra, hogy bele fog esni a második részek átkába (azok legtöbbször csak töltelékek az első és a harmadik könyv között, mintapéldája például a New Moon).

Nem, az a könyv még magassabbra szállt, mint az elődje.

Az Üvegtrón után Nehemiával szemben elég közönyös voltam még, de itt teljesen belelopta magát a szívembe. Aztán darabokra is törte azt. Az ő halála a könyv közepén volt az első pofon a sorozattól, mikor megéreztem, hogy ebből valami igazán kivételes lesz. Attól a pillanattól kezdve pedig folyton ott csüng a lelkem, meghatározva a személyiségem egy részét is.

Továbbra is gyönyörű
a hátlap.

De még először egy kicsit a tragédia előtti első félről. Név szerint Chaol-ról. Már az első rész elejétől kezdve éreztem, hogy ő sokkal jobban illik Celaenához, mint Dorian (nem, Dorian az enyém). Alig bírtam levakarni a képemről a vigyort, miközben lassan összejöttek. Az egész első fél alatt úgy voltam, hogy aranyos folytatás, milyen nemes lépések, kellemes udvari intrikák, lazaság.

Aztán jött Nehemia halála.

Az pedig engem tartósan traumatizált. Emlékszem, mikor elolvastam azt a fejezetet és az alrész végére értem, én egyszerűen becsuktam a könyvet, és felraktam a polcra. Napokig felé sem tudtam nézni, annyira nem bírtam elhinni. Csak azután tudtam rávenni magam, hogy folytassam, miután fejest ugrottam egy nagy lavór kedvderítő csokifagyiba.

A kínai borítók a maguk
egyediségében csodásak.

Innentől emelkedik igazi magasságokba számomra a könyv. Celaena gyásza és haragja olyan erőt ad a lapoknak, hogy képesek kinyúlni a betűk a papírról és hasba rúgni. Rémségesen fájt, de imádtam olvasni, hogy egy fiataloknak szóló fantasy-ben ilyen mélyen foglalkoznak a következményekkel.

A koronán az éjszínű gyémánt pedig egyértelműen a bonyolult, többlépcsős végkifejlet a dimenziókaputól a hajóig és Chaol felfedezéséig. Úgy tátogtam a végén, mint egy hibbant hal. Mikor belekezdtem a könyvbe, egyáltalán nem számítottam ilyen fordulatokra.

Ez talán a legnagyobb erőssége Maas könyveinek összessében. Az ember (vagy tündér, vagy alakváltó, vagy akármi) sosem tudhatja, mi fog történni a következő sarok után. Sosem válik kiszámíthatóvá, és egészen biztos, hogy teljesen másról fog szólni már a végén, mint kezdetben, útközben pedig igazán fontos témákat is boncolgatva.

Nem akarok nagyobb részletekbe belemenni, mert azokról nem lehetne úgy beszélni, hogy további spoilereket ne ejtsek el benne. De az biztos, hogy az Éjkorona volt az a rész, aminek köszönhetően biztos lettem benne, hogy ez a sorozat valami igazán nagyszerű lesz.

Ma délután még hátra van egy Heir of Fire (Tűz örököse) értékelés. Ha esetleg még nem töltötted ki a tesztet a nyereményjátékhoz, az Üvegtrón értékelésben ott a link és a részvétel feltételei is. Ide kattintva eléheted a bejegyzést.

Love, Kalamaj

Sarah J. Maas-hét 1. nap: Celaena útja. 1. rész: Üvegtrón

Éééééés, végre elérkezett az idő, ezzel a poszttal kezdetét veszi a Maas-hetem, ahol az legkedvencebb írónőm mindkét sorozatával, az Üvegtrónnal és a Tüskék és rózsák udvarával fogok foglalkozni. Már január óta készültem erre a hétre, és most végre teljes válszélességgel belevethetem magam a fangirl-ködésbe. (A nyereményjáték részletei a poszt végén.)

Ma az Üvegtrón első három részéről írom le a véleményem, ebben a posztban az elsőt kielemezve. A minden könyv külön bejegyzést kap, hogy rendesen ki tudjam fejteni a véleményem.

Gondolom mostanra aki akarta, annak volt ideje olvasni ezeket a részeket, de azért egy spoiler-jelzést idecsapok a biztonság kedvéért.

Íme az Üvegtrón fülszövege:

Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.
Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt, tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.
A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Ez a legelső amerikai
borító, mielőtt még
lecserélték volna a ma is
ismertre. Kell nekem
egy ilyen kiadás.

Annak idején, évekkel ezelőtt hosszú szemezés után végül megvettem a könyvet a könyvesboltban, mert épp nem volt az, amit eredetileg kerestem. Akkoriban még nem kerültem bele abba a mai napig tartó töretlen fantasy-hullámomba, ami nagy arányban pont ennek a könyvnek köszönhető.

Alig két nap alatt száguldottam át a könyvön, és pár nap múlva ott is figyelt a következő két rész a polcomon, amik szintén nem várattak sokáig magukra. Azóta pedig legalább négyszer olvastam újra az egész sorozatot.

Szerelem volt nekem ez a könyv első olvasásra. Azonnal megfogott a történet és a szereplők, pedig akkor még fogalmam sem lehetett róla, micsoda magasságokba fog még emelkedni a királysága.

Ami a legjobban tetszett benne, az persze maga a főszereplő, Celaena volt. Eleve szeretem az erős női karaktereket, és kevesebb badass van, mint a kedvenc orgyilkosunk. Soha nem szorul senki segítségére, megoldja a problémáit, és közben még jól is néz ki.

Soha ne feledkezzünk
meg a csodaszép
hátlapokról se

Egészében felüdülés, hogy emberiek a szereplők. Celaena nőből van, aminek része a biológiai folyamatok, mint a havi problémák és egyéb kevésbé gusztusos dolgok, amiről a legtöbb YA könyv elegánsan megfeledkezik. Itt ez nem áll fenn, hiszen ez is része az életnek.

A történet szempontjából mostanra kicsit változott a véleményem. Mikor legelőször olvastam, az volt az egyik legjobb dolog, ami addig a kezembe került. A hangsúly pedig az addig-on van. Egy cseppet sem romlott a minősége a szememben azóta sem, csak ahogy haladt előre a történet a folytatásokban, egyre jobb és jobb lett, így az Üvegtrón kicsit visszacsúszott az összesítésben. De magában így is sokkal, de sokkal jobb, mint nagyon sok könyv. Csak eltörpül a gigantikus folytatások mellett. De megértjük neki, mégiscsak az első rész még.

A britek kissé más,
fehér alapú borítóval
kapják meg a könyveket.
Az első résznél ez jobban
tetszik, mint a sötétített.

A mellékebb szereplők közül nyilván Dorian és Chaol voltak a kedvenceim. Tetszett Celaena és Dorian együtt, de nekem már akkor is inkább csak barátok voltak. Már akkor is arra vártam, mikor áll már Chaol a sarkára, és szerzi meg a lány szívét. Úgy gondoltam, ők ketten lesznek a mindörökké boldog pár. (Mit tudtam én akkor! Nem udtam még Rowan-ről, aki jött, látott, győzött.)

Be kell vallanom, Nehemia akkoriban nem nagyon érdekelt. Jó legjobb barátnő-karakter volt, de olyan sok szerepe nem volt a szememben. Kedveltem, de sokat nem nyomott nálam a latba.

A végső összecsapásnál viszont leesett az állam. Az ott rendesen meg volt koreografálva, a szívem fel-alá szaltózott közben. Chaol azóta elhíresült mondatánl én is ott fetrengtem (képzeletben) a padlón és vele együtt kiabáltam én is.

(Ez a mondat egyébként visszatér a Tower of Dawn-ban is, hasonló jelentősséggel, de erre majd annál a résznél külön vissza fogok térni.)

A németeknél ezzel a
gyönyörű képpel jelent
meg a könyv.

Maga a világalkotás lenyűgöző nem csak az egész sorozatban, hanem már itt is. És az az előrelátás, ahogy Maas megírta a könyveit! Többszörös újraolvasásnál is találok még olyan előreutalásokat, amitől egyszerűen eldobom az agyam. Egész konkrétan az Empire of Storms-ban kifejlődő dolgokra is utal már a legelső (!!!) részben. Elképesztő mennyiségű átgondolás kell ilyen húzásokhoz, amitől még jobban tisztelem az írónőt.

Tömören ennyi lenne a véleményem az Üvegtrónról. Csak ajánlani tudom, de csak masszív olvasóknak, mert ha belekezdtél, nem fogod tudni abbahagyni, és tekintve, hogy már hét rész megjelent, egyre nagyobb és nagyobb terjedelemben, lesz mit olvasni. Az egyik nagy kedvenc sorozatom, és fizikai erőszakhoz is hajlandó vagyok fojamodni, ha valaki támadja. (Jó, csak vicceltem, de az biztos, hogy nem fogom kedvelni azt az egyedet, aki leszólja.)

Koradélelőtt jön a Crown of Midnight (Éjkorona), délután pedig az Heir of Fire (Tűz örököse) értékelésem, hasonló formátumban.

Azoknak pedig, akik részt szeretnének venni a nyereményjátékon, ezek a szabályok:

Öt napon keresztül minden nap felteszek egy kérdőívet, amit mind meg kell válaszolni, ezek a témák:

hétfő: általános, kinek mi tetszett, Üvegtrón és ACOTAR sorozatok

kedd: Üvegtrón 1-3, Celaena útja

szerda: Üvegtrón 4-5, Aelin felemelkedése

csütörtök: Üvegtrón spin off-ok, The Assasin's Blade és Tower of Dawn

péntek: Tüskék és rózsák udvara

(Mint látható, a posztok tartalma és a téma kérdési között van egy nap elcsúszás, mivel az első napi egy kvázi bevezető véleménykutatás.)

A hétfőit kivéve minden kérdőív két résznől áll. Az első rész egy általános, kedvenc szereplők, kedvenc jelenetek, ilyesmi. Itt nincs jó-rossz válasz. A második rész egy (nem bonyolult) trivia rész, itt a helyes választ kell megadni. A végső sorsolásba azoknak a neve kerül be, akik minden kérdésre helyesen tudnak válaszolni. (Ha ilyen nem lesz, valamit ki fogok találni, valószínűleg a pontok száma alapján fogom sorba állítani.)

Emellett a csütörtöki és pénteki kerdőívekben lehet majd pluszpontokat szerezni, mivel ott vannak kérdések olyan részekhez (Tower of Dawn, A Court of Wings and Ruin), amik még nem jelentek meg magyarul, így nem mindenkinek volt meg a lehetősége/nyelvtudása elolvasni őket. Ezek a kérdések nem része a kötelező teljesítendőnek, de a pluszpontok plusz nyerési esélyt jelentenek.

Szombaton és vasárnap nem lesz teszt, mivel ott már nem a konkrét könyvekkel foglalkozom, hanem fanartokkal, teoriákkal, ilyesmik.

A nyeremény pedig egy Tüskék és rózsák udvara mintás vászonszatyor (amit megmutatnék, de még nem hozta meg a postás, szóval erre várni kell egy kicsit), valamint egy matrica- és könyvjelzőcsomag.

A válaszokat jövő hétfő éjfélig várom az utána beérkezetteket már nem tudom elfogadni. Feltétel, hogy minden kérdőív ki legyen töltve. Kedden kiértékelem őket, és valószínűleg még aznap ki is hirdetem a nyertest.

Az első napi kérdőív ezen a linken elérhető.

Érdekes hét áll előttünk, remélem nektek is úgy fog tetszeni, mint nekem. Hamarosan újra jelentkezem, addig jó teszttöltögetést mindenkinek.

Love, Kalamaj