Kedvenc íróim hete 7. nap: Sarah J. Maas

Elérkezett a végéhez ez a tematikus hetem is, ez itt már az utolsó bejegyzés. Ha pedig finálé, akkor már így a végére kiválasztottam az abszolút kedvencem, akitől a legtöbb kiadásban van meg minden könyve és akit folyton felemlegetek a blogon is.

Sarah J. Maas volt az, aki megszerettette velem a fantasy-t, főleg az ifjúsági fantasy-t. Már vagy egy évtizede, mikor épp a könyvesboltban böngésztem, a kezembe akadt az Üvegtrón eső része, és beraktam a kosaramba, mert annyit hallottam már róla. Szinte belélegeztem azt a könyvet, két nap múlva már újra a boltban voltam, mert kellett a folytatása.

Viszont akkoriban még csak a harmadik kötetig jelent meg magyarul, én meg nem bírtam kivárni a negyediket, így az volt az egyik első könyv, aminek angolul futottam neki. (Az abszolút legelső a Percy Jackson volt amúgy.) Így pedig még jobban tetszett, így az összes többi részt már angolul olvastam elsőre is.

A mai napig rendszeresen újra is olvasom Maas könyveit, minden évben legalább egyszer újra kézbe veszem őket, szép kis listát vezetve róluk. Már-már régi kedves ismerőseimként csücsülnek a polcomon, igazi komfort-könyvekké nőtték ki magukat.

Így építsd meg a saját bullet journal füzeted nulláról - 2021 bujo kezdő oldalak

Pár napja megmutattam már, milyen lett a 2020-as év 12 témája a bullet journal-omban, most itt az ideje, hogy lerántsam a leplet a 2021-es felkészülésemről is. Az elkövetkező évre is találtam egy nagy, több hónapon átívelő témát, ami az egész évet végig fogja követni.

Az új évhez pedig új füzet is dukált, amit úgy döntöttem, idén saját magam fogok építeni, hogy jobban passzoljon a saját igényeimhez. (Eddig is félig egyedi füzeteket használtam, kicseréltem a borítót valami izgalmasabbra, ehhez is csináltam útmutatót videóval, megkukkantható itt.)

A következő bejegyzésben leírom, hogyan tudsz te is magadnak saját füzetet gyártani, illetve bevágtam egy nagyon jó videót is, ami alapján magam is megtanultam a csínját-bínját.

Maas-Március VOL 3.3. - Üvegtrón harmadik fázis: a végső összecsapás újraolvasása

Ó, te jó ég, emberek, alig fél órája fejeztem be a legfrissebb Maas kötet, a Crescent City - House Of Earth And Blood olvasását. És atya-gatya, ez a könyv rendesen odavágott. Még ha (Maas-kötetekhez híven) elég lassan is indult el, a végén úgy felpörgött, hogy azt sem tudtam, hogyan bírja még a lelkem a rá záporozó csapásokat.

Jelenleg is olyan masszív könyv-végi olvasós másnaposságban fetregek, hogy azt sem tudom, hogy funkciónáljak, mint értelmes emberi lény. Újabb nagy kedvenc van itt láthatáron, főleg ha a folytatások (majd ha valamikor megjelennek) is legalább ennyire masszívak lesznek. Nem hiszem, hogy le tudja majd váltani a trón tetőfokáról az Üvegtrónt, de ki tudja, mit hoznak még a folytatások.

És ha már valahogy sikerül visszakanyarodnom a poszt eredeti témájára, azaz az Üvegtrón utolsó három kötetére, még megjegyezném, hogy valahogy találó, hogy pont a Crescent City végeztével egy időben kerülnek sorra ezek a kötetek. Mert az egyedüli, aminek az olvasása ennyire mély nyomot hagyott a lelkemen (vagy egyáltalán sírtam az olvasása közben), az az Üvegtrón harmadik fázisa.

Maas-Március VOL 3.2. - Üvegtrón második fázis: Heir Of Fire, Queen Of Shadows újraolvasás

Üdv az idei nagy Üvegtrón újraolvasásom második felvonásában!

Ahogy már a hétfői bejegyzésemben is felvezettem, évente legalább egyszer újra kell olvasnom az egész sorozatot. Most pedig, hogy a vírus miatti kijárási tilalom miatt még több időm felszabadult, még gyorsabban végeztem vele.

Azt sem kell megismételnem, hogy ez a kedvenc sorozatom, és legszívesebben csakis ezt olvasnám. Persze nem fogom, nehogy valahogy véletlenül mégis ráunjak (haha, mintha az lehetséges lenne), de azért jó időről-időre kézbe venni.

Maas-Március VOL 3.1. - Üvegtrón első fázis: újraolvasós értékelés

Nem rejtem véka alá, mekkora rajongója vagyok Sarah J. Maas könyveinek, és azok közül is legfőképp az Üvegtrón sorozatnak. Nem túlzok, ha azt mondom, ez A legkedvencebb sorozatom a világon. Épp ezért muszáj évente legalább egyszer újraolvasnom, az ideit pedig most pénteken fejeztem be.

Ameddig pedig még ebben az olvasás utáni könyves másnaposságban fetrengek (tudjátok, mikor nem tudsz továbblépni egy könyvön a befejezése után, akkora nyomot hagyott benned), úgy dönöttem, megírom a könyvekhez az újraolvasós kritikám. Ami annyiban különbözik egy sima, elsőolvasós értékeléstől, hogy leginkább arra fókuszál, mit adott még az első olvasáshoz képest.

Maas-Március VOL 2.: Borítóvariánsok - új, régi, miért is?

Üdvözlet az újabb aktuális világvégében!

Jelentem, a mai nappal Bécs teljesen leállt, a gyógyszertárakon és az élelmiszerboltokon kívül majdnem minden bezárt, életbe lépett a kijárási tilalom, az utcák tök üresek, de legalább nincs minden tele turistával. Viszont így én is kényszerszabin vagyok, szóval még több időm van olvasni és behozni az elmaradásaim a várólistámon.

Na de, a poszt eredeti témájára visszatérve, itt a Maas-márciusom második felvonása, ahol azon filózgatok, mi ihlet(het)te meg a két nagy Maas-sorozat borítóinak leváltását illetve újabb variációk születését. (Megjegyzés: nyilván az angol nyelvű kiadásokra gondolok, hiszen magyarul csak egyféleképpen jelentek meg.

1. Üvegtrón

Balról jobbra sorban:
Az eredeti
A felújított
A brit
A gyüjtői

Teljesen megértem, hogy az eredeti, fekete-kék verziót lecserélték, miután a könyv akkora sikert ért el, és helyette egy szélesebb fogyasztócsoportnak eladható változatot készítettek.

Személy szerint nagyon szeretem az eredetit is. Ezen Celaena tényleg úgy néz ki, mint ahogy a köynvben le van írva, és a háttérben jól látszik a címadó üvegpalota is. Meg úgy általában nekem jobban tükrözi az első könyv hangulatát, mint a felújított verzió.

Kár, hogy csak kis mennyiségben adták ezt a verziót, mert azóta is vadászok rá, de csak 200-300 eurókért találtam eddig, pont azért, mert a legnagyobb fanok és gyűjtők vadásznak rá és hajlandóak ilyen pénzmennyiségeket kiadni érte. 

Az újabb verzióval sincs semmi bajom, félreértés ne essék, ez is közel áll a szívemhez. Főleg a folytatásokkal együtt egymás mellett. A kedvenc részem az egészben, hogy a hátlapon meg a kötet egyik fontos ruhája van a hölgyeményen, nem csak egy sima, nonfiguratív hátlap.

Nem tudom, miért csináltak egy brit-ausztrál verziót, ami csak annyiban különbözik, hogy színes helyett fehér a háttere, bár ez is nagyon elegáns.

Fogásra a kedvencem a gyűjtői kiadás. Másféle papírból van, nagyon strapabíró kötéssel. Tetszik, hogy más, mint a többi és az aranyozott fólia is szép extra. Nyilván ezt is azért adták már ki, hogy a nagy rajongókból lehúzzanak még 30 eurót, de legalább beletetek annyi munkát, hogy megérte, és annyira szép lett, hogy csak na.

2. Tüskék és rózsák udvara

Balról jobbra:
Az eredeti
A brit
A gyűjtői
A felnőtt

A legfőbb oka ennek a posztnak, hiszen júniusban kerül a polcokra az egész sorozat teljesen újracsomagolt verziója. Maas új regénye, a Crescent City felnőtt besorolást kapott, és ezzel az írónőt is igyekeznek most ebbe az irányba promózni. Ezért adják ki a Tüskéket is újra, átsorolva fiatal felnőttből teljesen felnőtté.

Őszinte leszek: nekem sokkal jobban tetszik az eredeti. És ezzel nem vagyok egyedül. Nem értem, hogyan illik ez a kínai-stílusú borító a történethez. A farkas oké, hiszen van benne egy farkas, de valahogy nem rezonál velem.

A legszebb messze a gyűjtői lett. Nagy kedvencem, Charlie Bowater rajzolta az illusztrációt, megint itt az aranyfólia és a strapabíróság, és gyönyörűen mutat a polcon.

A leegyszerűsített, brit verzió itt annyira nem jön be. Biztos vagyok benne, hogy azért készült, mert az Üvegtrónnak is van, de enélkül is megmaradhatott volna. Főleg, hogy élőben olyan virító színűek, hogy egy kilóméterről is kiverik az ember szemét.

Nagyon remélem, hogy a felnőtt verzió megjelenése után is kapható lesz még az eredeti, hiszen ez messze szebb lett, és annyira nem néz ki ifjúságinak ez se. Hobbiból gyűjtöm ugyan a Maas-könyveket, de valahogy nem érzem annyira életbevágónak, hogy az új csomagolásban is megszerezzem.

Ezek lennének a gondolataim a különféle borítókról. Kinek mi a kedvence? Megvan esetleg több különféle kiadásban is? Muti!

Legközelebb csütörtökön jelentkezem, de most tényleg, nem csak megígérem, aztán elmarad. Egy újabb book tag érkezik. Jövő héten pedig a Maas-Március (Maas-cius?) fő fellépője, az Üvegtrón újraolvasási élményeim várhatóak.

Addig is maradjatok otthon, ha megtehetiket, és maradjatok egészségesek!

Love,

Kalamaj

Maas-Március VOL. 1: Throne of Glass mini kiadás bemutató és értékelés

Üdvözlet márciusban, a kedvenc hónapomban. A kedvencem, mivel ebben a hónapban van a szülinapom. Ezért ezt a hónapot a kedvenc témámmal fogom eltölteni: Sarah J. Maas könyveivel.

Igen, egyszer már csináltam Maas-hetet, de ez kicsit más lesz. (Ha amúgy érdekel, a bal oldalon lévő Maas-hét bannerre kattintva elérhető minden bejegyzés arról a tematikus hétről).

Persze lesznek bejegyzések más témában is, nem fogom magam teljesen Maas-ra korlátozni, de a szokásosnál mindenképpen több lesz.

A tervezett témák a következők:

Rögtön ma egy Üvegtrón mini kiadás bemutatóval csapok bele a betűlecsóba.

A következő két hét folyamán érek az éves Üvegtrón-újraolvasásom végére, így újraolvasós értékelés várható, hogyan változott a véleményem a könyvekről az első olvasás óta.

Mivel Maas legújabb regénye, a Crescent City - House of Earth And Blood ma jelenik meg, erről a szépségről mindenképpen fogok még áriázni.

Akkor jöjjön az a lecsó, és lássuk, mi ez a nagy felhajtás az ősszel angolul megjelent miniatúr karakter kiadásokkal.

Végre én is megszereztem az összeset, és én igazán imádom őket. Ez a ötödik kiadás, amiben teljesen megvan a sorozat, és talán ez a kedvencem, az első rész gyűjtői kiadása után. Az biztos, hogy ez foglalja el a legkevesebb helyet a polcomon és ez a fizikailag a legkönnyebb is.

Összeválogattam néhány vázlatpontot, ami alapján bemutatom/értékelem ezt a kiadást:

1. A csomagolás

Külsőre nem sok változott az eredeti (angol) kiadáshoz képest. A borítók ugyanazok maradtak, az egyetlen különbség az első oldalon a jobb felső sarokba odarakott "pecsét", ami azt hirdeti, hogy ez a mini kiadás. Mintha a méretről nem tűnne amúgy fel.

A hátsó oldal kicsit más lett, de csak a szöveg tekintetében. Az eddigi fülszöveg bekerült a könyv belsejébe, és a helyére egy-egy kiválasztott idézet került, az adott könyvben kiemelt szereplőtől, plusz egy egyenszöveg az adott színnel, kb ilyesféleként: Ünnepeld xy-t ezzel a különleges mini kiadással, akinek a nevét xy színnel emeltük ki.

2. A belső értékek

A tartalom sem változott, talán csak annyiban, hogy nincs a könyv végében a következő részből két fejezet ízelítőnek, hiszen nem cél már, hogy új olvasót vegyen rá, hogy megvegye a folytatást is. Hiszen aki már megvette az egyik minit, az valószínűleg úgyis ismeri már a sorozatot, és úgyis megveszi a többit is.

Ugyebár a kiadás specialitása, hogy minden részben egy-egy szereplő neve színes tintával van kiemelve. Emellett az oldalszéleken az oldalszám két oldalán ugyanazzal a színnel könyvekként más-más mintát (díszítősorokat) is nyomtattak.

3. Az olvashatóság

Kétféle irányból is meg kell néznem ezt a kérdést. Egyrészt a súlyprobléma és hogyan fogható, másrészt a papírvastagság. Mindenképpen könnyebb, ezt gondolom nem kell vitatnom, mint egy falazótégányi keménykötéses, ebből kiindulva sokkal egyszerűbb is fogni. Gyakran az ágyban olvasom, elalvás előtt, és ezt lehet fekve is fogni, akár egy kézzel is. Ha ezt a keménykötésessel próbálnám meg, öt percen belül zsibbadna el a kezem és landolna a könyv az arcomban.

Papírvastagság tekintetében gondolom nem meglepő, hogy nem standard vastagságú papírt használtak. Bar akinek megvan angolul is a sorozat az Empire of Storms-tól, az már nem lepődik meg a bibliapapíron.

Személy szerint én nagyon boldog vagyok ezzel a mini kiadással, sokban megkönnyítette ezt az újraolvasást. Ezt el tudtam vinni a munkahelyemre is, szó szerint belefér a nadrágom farzsebébe. Sok helyet is spóroltam, mikor múlt hónapban elutaztam Hamburgba, hiszen mikor az embernek van egy korlátozott helye, ahova csomagolni tud, nem fog beférni a keménykötéses tégla.

Nyilván nem mindenki fog megint kiadni 70 eurót, hogy megvegye a teljes sorozatot. Ha eleve csak egy változatban venném meg, az viszont ezek a minik lennének. Engem teljesen meggyőzött, a sok pozitív előnye miatt nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy ezt a verziót olvasom.

Nem húzom hosszabbra az értékelésem, egyértelműen látszik ebből is, hogy nálam betalált ez a kiadás. Tudom, hogy a legtöbben inkább csak polcdísznek vették meg, de én tényleg élvezem olvasni is. Persze tudni kell hozzá angolul is, de ez mellékes.

Legközelebb csütörtökön jelentkezem, egy újabb book tag-gel, az Igen-Nem-Talánnal, ahol könyves kérdésekre válaszolok igennel, nemmel vagy talánnal.

Addig is Maas-sztasztikus március elejét mindenkinek, és jó olvasást.

Love,

Kalamaj

Őrült rajongó - avagy minden kiadás, amiben megvan az Üvegtrón

Gondolom mindenkinek megvan az a kedvenc sorozata, ami díszhelyen csücsül a polcán, és legalább évente egyszer újra kell olvasnia. Kedden írtam össze az én TOP 5-ös listám, és egyáltalán nem meglepő módon az Üvegtrón került a dobogó legfelső fokára.

Már többször is megemlítettem, hogy az első rész öt vagy hat különféle kiadásban is megvan, de még sosem mutattam meg őket egymás mellett. Na ennek jött el most az ideje. Ezek lennének a Maas-polcom kincsei:

Balról jobbra ezek a különféle kiadások:

Throne of Glass, amerikai kiadás, keménytáblás

Minden Maas-fannak (persze a lehetőségekhez mérten) elengedhetetlen kelléke a sorozat gyönyörű, angol keménytáblás verziója, egy másik kiadás sem néz ki ennyire tiszteletet megkövetelően a polcon. Legfőképpen azért, mert a Kingdom of Ash esetében ez az egyetlen verzió, ahol tényleg csillogós, aranyhatású papírra nyomtatták a borítót. Persze ez a legsúlyosabb minden kiadás közül, és ez igényli a legtöbb helyet is.

Throne of Glass, amerikai kiadás, puhatáblás

Ezt a kiadást eredetileg a benne lévő extra exklizív novella miatt vettem meg, de nem bírtam megállni, muszáj volt akkor már a többi részt is szép lassan hozzá rendelnem, hogy szegénykém ne egyedül árválkodjon a "családjából" a polcomon. Ezt a kiadást a koliban tartom, a többit meg otthon a szüleimnél.

Throne of Glass - Die Erwählte, német kiadás, puhatábla

Ugyan a németek az első két részhez csináltak szokás szerint saját borítót, új rajzzal, de utána mégis visszatértek az eredetihez. A fehér alapú, brit kiadás borítóit használtak fel, csak ráhúztak a kontrasztra egy szintet. Meg a másik változtatás, hogy a címnek új, üvegre hajazó betűtípust kreáltak. Ezt a címet megtartották az egész sorozat alatt, és a könyvek igazi angol címét csak alcímnek tették alá. (Meg persze ugye a Die Erwähle, azaz A kiválasztott-ként fut az első rész náluk.) 

A németek furák, szeretik átnevezni a könyveket. Például a 13 okom volt-nak a Tote Mädchen lügen nicht-et adták, ami lefordítva A halott lányok nem hazudnak, sok köze nincs az eredetihez, nem? Nem értem, miért csinálják ezt, az eredeti író nem véletlenül adta azt a címet a könyvének, amit.

Throne of Glass - Üvegtrón, magyar kiadás, puhatábla

Ezt a könyvet még magyarul olvastam először, talán a harmadik részig. Így szerettem bele először, csak azért tértem át az angolra, mert nem bírtam kivárni, míg megjelenik a következő kötet magyarul. Ugyan nem ez volt az első angolul olasott könyvem életemben, de ettől kezdtem bele úgy igazán angolul olvasni, azóta már alig olvasok magyarul. (Főleg hogy szegény Maas-könyvek magyar fordításai híresen nem tökéletesek. Lángszóró600, rád gondolok.)

Throne of Glass, angol gyűjtői kiadás, keménytáblás

Természetesen azonnal előrendeltem, mikor meghallottam, hogy angolul kiadnak egy gyűjtői kiadást is. Felújított térkép, és apró ábrákkal díszített oldalak, a nagyon szívós és jó minőségű borító és kötés, öröm forgatni a kézben. És ez az ember nélküli, aranyfóliás dizájn is igazán különlegessé teszi.

A fekvő példány: Throne of Glass, angol miniatúr karakter kiadás, flexi kötés 

(kb félúton a keménytábla és a puha között)

Éppen sikerült végeznem a puhaborítós amerikai kiadás begyűjtésével, mikor jött a hír, hogy kiadják őket ilyen zsebméretű, bibliaparírra nyomtatott cukiságokként is. Azonnal tudtam, hogy KELLENEK. Hiszen amellett, hogy irtózatosan aranyosak, nagyon praktikusak is. Én csak úgy szeretek utazni, ha legalább ezer oldal olvasnivaló van elcsomagolva (az talán, de csak talán elég egy hetes nyaraláshoz), és egy ilyen törpe kiadással rengeteg helyet és súlyt spórolok.

De tényleg befér egy zsebbe, volt már, hogy elvittem munkába, betűrtem a farzsebembe (elég strapabíró, még ha elsőre nem is tűnik annak, simán kibír pár óra zsebutazást anélkül, hogy tartósan meghajolna a hátsóm ívén), és mikor nem volt dolog, akkor csak elővettem és olvastam egy kicsit belőle (ökölpacsi a főninek, hogy megengedi).

Ezen kiadás különlegessége a mérete mellett pedig az, hogy minden kötetben egy-egy szereplő neve ki van emelve színes tintával. Ugyan még nincs meg az összes rész (három hiányzik), de szép lassan összeszedegetem őket.

Amelyik még hiányzik: Throne of Glass, amerikai első kiadás

Szívem vágya és óriási kívánságom, hogy egyszer meg tudjam venni az igazi első kiadást, ami még a régi borítóval jelent meg, mielőtt a mára ismert szürke-fehér lett. Csak sajnos ugye azt már rendesen boltban nem árulják, annyit nem is nyomtak még belőle, szóval csak így használtan, ebay-en lehet megtalálni egy-egy példányt. A legnagyobb rajongók mind igyekeznek megszerezni egy ilyen darabot, emiatt pedig ugye jól fel lehet nyomni az árát, ha valaki mégis eladja. Jelenleg ilyen 150-200 dollárokért látni párat, az meg kicsit magas egyetlen könyvért egy egyetemistának, szóval erre még várnom kell. De lehet, hogy egyszerűen megveszem oroszul (kicsit a cirill betűket át kell majd ismételnem hozzá), mert ők az eredeti borítóval adták ki az első részt, és a többihez sajátot csináltak.

Úgy általánosságban nagy célom az, hogy minden nyelven, amin tanultam már, megszerezzem legalább az első részt. Főleg úgy, hogy egy csomó, szebbnél szebb borító létezik a sorozathoz. Csak akkor kéne még egy polc, mert a Maas-díszpolcom (ami nem kicsi), már így is majdnem tele van.

Egyébként a képen csücsülő figura a saját készítésű Aelin Funko-m, Rapunzel fejéből és hajából meg Ciri testéből építettem össze, majd akrilfestékkel festettem a megfelelő színűre. Készülőben van egy Manon is, a feje már megvan, csak még nem találtam hozzá passzoló testet.

Szóval ezek a kiadások vannak meg az Üvegtrónból jelenleg, amíg újakat nem szerzek még hozzá. Valakinek esetleg megvan még máshogy is? Muta, szívesen gyönyörködtetem a szemeim még több Maas-könyvben.

Legközelebb hétfőn jelentkezem, egy újabb TOP 5 listával, ezúttal azokat a könyveket sorolom fel, amik megjelenésére a legjobban várok 2020-ban. De jövő héten még tervezek egy hosszabb bemutatást is az Üvegtrón mini kiadásáról, ha ez a poszt tetszett, ne maradj le arról sem. A legközelebbi viszont-olvasásig:

Love,

Kalamaj

Keserédes búcsú - Kingdom of Ash értékelés

Aztamindenit, de régen nem sikerült posztot írnom. De most megint itt vagyok, hogy beszéljek arról a könyvről, amire idén a legjobban vártam. Mondhatom, talán egy könyvet sem vártam még ennyire, mint a Kingdom of Ash-t.

Ez az én két kis drágaságom.

A keményborítós kiadást már hónapokkal hamarabb előrendeltem, hogy biztosan időben itt legyen. Azonnal fel is adták már a megjelenés napján, de persze sosem voltam a türelem mintaképe, ha a rajongásom tárgyáról volt szó, így nem bírtam kivárni azt a két napot, míg meghozza a posta. Még aznap reggel elvándoroltam a legközelebbi könyvesboltba, és megvettem a puha verziót is (meg persze az ebook is ott csücsül már az olvasómon).

És aztamindenit, erre aztán megérte várni.

A most következő értékelésem egyértelműen elfogult lesz, hiszen imádom az egész sorozatot. Igyekeztem spoilermentesen tartani, hiszen magyarul még örökkévalóság, míg megjelenik, de innentől mindenki saját felelősségre olvassa tovább a bejegyzést.

A US kiadás tényleg
fényes papíron van,
így rendesen aranynak
néz ki.

Szóval a végéhez ért az Üvegtrón sorozat, és még egy utolsó nagy durranással búcsúzik. Ha összegeznem kell, ez a kötet fájt a legjobban az egész sorozatból. Az előző részekben is voltak sokkoló jelenetek, az Empire of Storms-nak meg az utolsó 200 oldala volt fájdalmas, de a KoA az elejétől a végéig a markában tartotta a szívem, és nem restellt rendszeresen csavarintani rajta egyet. Végigrettegtem az egészet.

Még könyvön nem pityeregtem ennyit. Nem vagyok valami sírós, de itt rendszeresen eredtek el könnyeim. A stresszszintjem azon a mértéken úszott, mint mikor már csak egy hét van hátra az egyetemen a szemeszterprojekt leadásáig.

Nem véletlen ez az arany borító, van ilyen nagylélegzetű és felvágós a könyv is. (Mikor először megláttam, hogyan fog kinézni, majdnem beájultam az asztal alá.) Az eddigi részek is színesek voltak, de inkább komolyabb-sötétebb palettán mozognak.  Ez meg kivilágít a polcomról.

Élőben talán jobban tetszik
 a fehéres UK verzió.

Történetileg is az egyik legerősebb lett a sorozatból. Az Empire of Storms-szal is az volt a bajom, hogy hiába van ott az az utolsó 200 oldal lélekfacsaró izgalma, ha az előző 600 elég lassú (néhány felvillanást leszámítva) hozzá képest.

Itt viszont konstans volt az izgalom. Látszik, hogy ez a lezárás, és még megannyi szál várt elvarrásra, nem is lett volna idő üresjáratra. Nem tudtam, hogyan fog ennyi mindent ebbe a majdnem 1000 oldalba belepréselni, de összejött.

Kellett is a sok párhuzamos szál, hogy kitárgyaljuk az eseményeket. Jól kiegészítik egymást, és bár szerintem időben nem mindig vannak teljesen szinkronban a dolgok, de nem annyira zavaróak ezek az elcsúszások, narratívailag pedig szükségesek. Ezek a szálak végül pedig összefolytak, és na én ott hagytam el az állam. 

A hátlap az egyik legszebb

A másik dolog, amitől kicsit tartottam, az az egymillió szereplő párhuzamos mozgatása. Eddig is sokan voltak már ebben a sorozatban, de mostanra érte el a tetőpontját. Ez meg is látszik néhány kevésbé nélkülözhetetlen szereplőn, például Gavriel és Vaughan szereplési ideje is megsínylette ezt. Megértem, hogy nagyon nehéz ennyi szereplőt mind az őket megillető ideig a figyelem középpontjában tartani, de hát na, egy kicsivel többet szívesebben láttam volna belőlük is.

Igazából nem tudnék kedvenc eseményszálat választani, mert mindegyik másképp remek. Talán Dorian történetét élveztem a legjobban, mert egy új oldaláról ismertem meg a kis idiótát. Legszívesebben párszor fejbe is vertem volna közben, de attól függetlenül nagyon élveztem figyelni, ahogy lavírozik, végre egyszer Aelin vagy Chaol vagy az apja ráhatása nélkül.

A történet végéről nem fogok beszélni, mert nagyon spoileres lenne. Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy nagyon jól lett összerakva, és volt, mikor szó szerint vertem a matracom, annyira epic lett néhány jelenet. Máshol pedig sírtam, néha fájdalmamban, néha örömömben.

A Rémkulcsok (asszem ez a magyar megfelelője) és a Kapu problémája is okosan lett beleszőve a körülötte folyó minden másba. Tartottam tőle, hogyan lesz összevonva Erawan/Maeve és a kapu, mint a két nagy fő konfliktus, de pont elég hely volt hagyva mindkettőnek.

Íme az én kis Maas-díszpolcom. Az Assassin's Blade és a
Catwoman épp nincs rajta, mert azok a koliban voltak
 a kép készültekor, de ők sem hiányoznak ám.

A legvégén pedig abszolút elégtétellel hagytam ott a könyvet. 

Akkor tudatosult bennem csak igazán, hogy tényleg vége, mikor az epilógus utolsó mondatait olvastam.

És hogy miért keserédes a cím? Sírtam, nevettem, rettegtem, az izgalomtól ordítottam a könyv olvasása közben. És mikor a végére értem, elhullajtottam még pár könnycseppet, mert egy szeretett történet lezárult.

Az Üvegtrón sorozat volt az egyik, ami megszerettete velem a fantasy-műfajt, és a rajongásom azóta is tart. Mikor először a  kezembe vettem a legelső kötetet, nem hittem volna, hogy ekkora kedvencet találok, a rajongói csoportokon kereszetül pedig megismerek egy csomó embert, akik pont ennyire szeretik Maas könyveit, mint én. Szóval örökké egy fontos pont marad az Üvegtrón az életemben, még ha nem is lesz több új rész. És biztosan nem ez volt az utolsó újraolvasás.

Egyébként most írás közben a Legendás állatok zenéjét hallgattam, és tökéletesen passzolt a hangulatomhoz. Este ugyanis megyek megnézni a Grindelwald bűntetteit, szóval arról is hamarosan lesz egy rövid értékelés.

A hét legnagyobb, és legszomorúbb híre viszont, hogy meghalt Stan Lee, a Marvel lelke. Az ő emlékére végre összeszedem magam, és holnap megírom az Infinity War kritikám. Szóval igen, ez így a búcsúzás hete lett.

Addigis nyugodt csütörtök reggelt mindenkinek.

Love, Kalamaj

Sarah J. Maas-hét 7. nap: Kingdom of Ash

Nem, nem kaptam meg előre a kéziratot, hogy írhassak róla kiritikát. Nem mintha annyira tiltakoznék ellene. *kacsintás Maas irányába*

Viszont a találgatás már nagyban megy, vajon mi fog történni. Az biztos, hogy fájni fog ez nekünk.

Még jó, hogy a tematikus hetem kicsit későbbre került, mint eredetileg terveztem, mert az első időpontkor még nem volt meg a cím és a fülszöveg, mostanra viszont derült égből húsvéti meglepetésként ezt is megkaptuk, teljes pompájában. Már csak egy borítót kerünk, és indulhat is a hype-vonat.

Ez lenne a fülszöveg, magam fordítottam:

A tündérkirálynő fogságában Aelin még mindig be van zárva egy vas ládába, egy titkos helyen, és úgy tűnik, semmi esélye a szabadulásra. Míg el kell viselnie több hónapnyi kínzást, a barátai szétszóródnak különféle sorsok felé. Aelin védelme nélkül a katona Aedionnak és az alakváltó Lysandrának kell megvédenie az otthonukat, bármilyen áron. Saját útját kell kovácsolnia Chaolnak, a boszorkány Manonnak és a szépreményű ifjúnak, Doriannek, hogy megváltoztassák a történelmet, míg Aelin párja, a tündér Rowan átkutatja az egész világot elveszett szerelméért.

Miközben Aelin összegyűjti az erejét hogy megmentse magát és megküzdje élete csatáját, mindük végzete a levegőben lóg. Néhány kötelék még szorosabbra fonódik, mások örökre megszakadnak, és titkokról fog lehullani a lepel ebben az akciódús, szívszaggató fináléban.

Jep, ez a könyv ki fog nyírni minket. Azt hittük, az Empire of Storms fájt? A Tower of Dawn epilógusa összetörte a szívünk? Ugyan, semmire sem vagyunk még felkészülve. Így belegondolva az az október 23 túl közel is van. Több idő kell, hogy mi erre összegyűjtsük a kellő lelki erőt. Fájni fog, de nagyon.

És akkor pár gondolat és elmélet, részben a sajátom, részben különböző fórumokon láttam.

Előszöris Fenrys. Azonnal közkinccsé vált az Empire of Storms után, és én is egyetértek azzal, hogy neki biztos fontos szerepe lesz még. Hiszen ő az egyetlen kapocs Aelin és Maeve között, aki segíthet Aelinnek a fogsága alatt. Egyébként meg a neve az északi mitológiából ered, az is egy farkas, aki estleg látta a Thor: Ragnarököt, ismerős is lehet. Bár azon sem leépődnék meg, ha Conall, Fenrys testvére lenne végül a megváltó. 

Ezt a fülszöveget én már ízekre szedtem, hogy minél több információt kiszedjek belőle.

Több hónap. Aelin több hónapja van Maeve ládájában. El sem tudom képzelni, milyen összerombolt állapotban lesz, mire végre kiszabadul. Lehet, hogy annyira össze lesz törve, hogy kezdheti előről az a több könyvön való gyógyulást, amin eddig átment. Sőt, én nem tiltakoznék az ellen sem, ha kivételesen nem a tűzokádó királynőként szerepelne, hanem a trauma hatására "összemenve".

Aedion és Lysandra mondatában szerepel a bármi áron kifejezés. Előre félek, mit fog ez jelenti. Biztosan lesz benne támadás ellenük, esetleges belső viszályok is. Bármi áron. Nehogy ez azt merje jelenteni, hogy valamelyikük feláldozza magát. Ha akár Aedion egy hajszálának is baja esik, én fel fogok lázadni. És amúgy is, Maas-nak szokása megnyírni a szereplőit (Aelin, Rowan, Sartaq, csak így kezdetnek), de ha Aedion haját is le meri vágni...

A jelek szerint Chaol rá fog találni Manonra és Dorianre, vagy mindhárman teljesen külön utakon fognak járni, ezt nem tudtam eldönteni a megfogalmazásból. De ha együtt lesznek, kíváncsi leszek a Chaol-Dorian találkozásnak. Zsepiket elő, az szívfacsaró lesz.

Rowan, te pedig keresd csak Aelint. Gyorsabban.

Aelin gyűjti az erejét. A fülszöveg erősen az jelzi, hogy végül maga fogja megmenteni magát, de lehet, hogy csak félrevezet minket. Nem hiszem, hogy teljsen egyedül ki tud majd szabadulni, valamennyi segítségre szüksége lesz.

Azok közül, akik jobban összejönnek, szerintem Elide és Lorcan lesz az egyik. Légyszi. Annyira bírtam őket, légyszi... Akik pedig szétmennek, azok szerintem Aedion és Lys lesznek. Végülis nem voltak épp egy hullámhosszon az EoS vgén, Aedion még mindig mérges rá. Össze fognak dolgozni, az tuti, de úgy, mint Aelin és Chaol a Queen of Shadows-ban. Igen, igen, aranyosak voltak együtt, de én annyira nem hatódtam meg a kapcsolatuktól, szerintem még várat magára az igazi mindkettejüknek.

Kingdom of Ash elmélet, ami olyan biztos, hogy már nem is
lehet elméletnek nevezni:
Mindannyian bőgő takonykupacok leszünk a könyv vége után.

És mikor már a fülszöveg is megmondja, hogy fájni fog, akkor biztos fájni fog ez a könyv.

Biztos vagyok benne, hogy pár szereplő meg fog még halni. Szükséges lépés, hogy érezhessük a helyzet komolyságát. Gavriel halálában biztos vagyok, ő tuti fel fogja áldozni magát a fiáért. Fürge az egyetlen garantált túlélő, ezt Sarah megerősítette, de a többiek...

Aelin kérdéses. Ha a címet tekintem viszont, nem olyan jók a kilátások. Ashes, azaz hamvak, és mi után marad a hamu? Hát a kiégett tűz után.

Előre félek ettől a könyvtől. A megjelené hetére már vettem is ki szabadságot (bár nem szándékos az egybeesés), így teljes lelki nyugalomban bőghetem majd ki a szemeim.

Hű, ez nem sikerült valami értelmes bejegyzésre. De annyira kavarongnak még a gondolatok a fejemben, hogy egy nagy, félelemmel átitatt kupac káosz. Akartam arról is írni, hogy szerintem Az Üvegtrón és a Tüskék és rózsák udvara világai összekapcsolódnak, de ez most mégis elmarad, mert nem találom a jegyzeteket. Talán majd a Kingdom of Ash megjelenésekor visszatérek erre. Talán addigra már több információnk is lesz róla.

A nyereményjáték még mindig él, ne feledjétek, holnap éjfélig még van lehetőség a részvételre, a teszt és a szabályok itt megtalálhatóak.

Ez volt az utolsó bejegyzés a Sarah J. Maas-hetemen, én nagyon élveztem, remélem nektek is tetszett. Ha már egyvalakinek kedvet adtam arra, hogy belekezdjen a sorozatba, akkor már nem volt hiába. Jövő héten még lesz pár poszt, kihirdetem a nyertest, valamint írok egy (spoilermentes) értékelést az Infinity War-ról, aztán visszatérek a szokásos kerékvágásba. Természetesen majd a tematikus hetem okáról, az A Court of Frost and Starlight-ról is fogok írni, de azt csak május végén kapom meg, szóval arra még várni kell.

Ezennel lezárom az első tematikus hetem.

Love, Kalamaj

Sarah J. Maas-hét: nyereményjáték részletek

Végre felkerült a nyereményjáték ötödik fordulója is, így már teljes a kérdőív. Ennek örömére pedig a postás is meghozta a díjat, így végre azt is meg tudom mutatni teljes pompájában.

Ez lenne ő, kb 30 x 30 centis a táska,
belül dupla rétegű, strapabíró anyagból.
Kényelmesen elfér benne egy A4-es mappa,
szóval akár suliba vagy munkába is simán
használható. Emellé jön még a
matrica- és könyvjelzőcsomag.

Úgy gondoltam, így a végére összefoglalom a szabályokat még egyszer, hogy minden egyben legyen.

Aki kitöltötte már őket, annak gondolom feltűnt, hogy minden adagban más-más könyvekről. A témák a következők:

1. nap: bevezető, ennél csak megvan-nincsmeg feltétel van

2. nap: Celaena útja (Üvegtrón 1.-3.)

3. nap: Aelin felemelkedése (Üvegtrón 4.-5.)

4. nap: Kiegészítő kötetek (The Assassin's Blade, Tower of Dawn)

5. nap: Tüskék és rózsák udvara trilógia

Természetesen a magyarul még meg nem jelent részekhez tartozó kérdések nem kötelezőek, azokat tetemes mennyiségű pluszpontért lehet kitölteni.

Mint látszik, a kérdések a könyvek elemzése között van egy nap eltérés, a szemfülesek pedig akár egypár választ is fellelhetnek a soraim között.

A legfontosabb szabály, hogy a sorsolásban való részvételhez MINDEN kérdőívet ki kell tölteni.

A pontrendszer:

A baloldali táblázatban láthatjátok, melyik forduló mennyi pontot ér, valamint a szerezhető pluszpontok számát.

A sorsolásba az kerül be, akinek megvan a 25 pont. Elsősorban a "rendes", azaz pluszpontok nélküli összegből, de lehetséges feljavítani ezt az eredményt a pluszpontokból.

Ha nem lesz egyetlen ember se, akinek megvan a 25 pont, akkor sorrend alapján hirdetek nyertest, a csúcson döntetlen esetén pedig először a "rendes" pontokat nézem meg, ha úgy is döntetlen, akkor közülük húzok véletlenszerűen.

Ha csak egyvalaki teljesíti a 25 pontot, egyértelműen ő akkor a nyertes.

(És igen, azért van az utolsó fordulóban egyel több kérdés, hogy kerek legyen a szám. Ne kövezzetek meg érte.)

Az egyes fordulók felépítése: 

- 4 véleménykérdés, ezekre nem lehet pontot kapni, csak kíváncsi vagyok, ki hogyan vélekedik

- 6 (az utolsónál 7) tartalmi kérdés, igyekeztem nem nagyon belemenni a részletekbe, de helyenként trükkösen fogalmaztam), ezek esetében kérdésenként 1 pont kapható. Hibás válasz nulla pont, kifejtősnél nem teljes válasz esetében fél pont levonás jár

- esetleges pluszpontok lehetősége, ezeket külön könyvelem, pont azért, hogy a végén különbséget tudjak tenni

Határidő:

ugyan a kérdések már aktívak, de válaszolni a tematikus hét végéig lehet, pontosabban egy nappal utánig.

HÉTFŐ ÉJFÉLIG várom a válaszokat, utána már nem fogadok el többet.

Minden kédéssornak ki kell addig töltve lennie, aki szeretne nyerni, ha egy hiányzik, sajnos nem érvényes akkor, hiába lenne esetleg meg a többivel (pluszpontok segítségével) a 25 pont.

Kedden értékelem ki véglegesen a válaszokat, még aznap, vagy legkésőbb másnap ki is hirdetem a nyertest, és felveszem vele emailben a kapcsolatot. A döntést itt a blogon is dokumentálni fogom, a második fordulóban megadott név segítségével. (Az emailcímeiteket szigorúan bizalmasan kezelem, a verseny lezártával le is fogom töltöni őket a gépemről.)

Abban az esetben, ha a nyertes az értesítést követő 3 napban nem jelentkezik vissza, új nyertest hirdetek.

Akkor pedig a linkek az egyes feladatsorokhoz:

1. nap: kattints ide

2. nap: kattinst ide

3. nap: kattints ide

4. nap: kattinst ide

5. nap: kattints ide

Amiről pedig a délelőtti posztomban megfeledkeztem: megígértem, hogy megmutatom, mit rajzoltam én az Üvegtrónhoz.

Még előző félévben az Építészet és film szemináriumon kaptuk azt a félévzáró feladatot, hogy egy könyvből kivett jelenetet csináljunk meg úgy, ahogyan mi képzelnénk el, ha mi lennénk a rendezők. Még szép, hogy én egy Maas-könyvet választottam, név szerint a legelsőt, annak is a legelejéről, mikor Celaena, Chaol és Dorian először pillantják meg Résvárat és az üvegkastélyt.

Technikailag filc, akvarell és fehér zseléstoll, az eredeti nagyja A4-es lapról lekicsinyítve egy füzethez, az utolsó, távlati kép A3-ról. Az embereim kicsit nyomik lettek szemből, de hajtott a határidő, ezért kihagytam az emberek árnyékolását. Úgyis a táj és az épület volt a hangsúlyban, inkább arra koncentráltam.

(A szöveg angolul van, de úgy kellett, a képek alatt megpróbálom lefordítani. Most nincs kéznél a magyar kiadás szóval ahol idézek a könyvből, ott is a saját fordításom van.)

Első képkocka:
Celaena, Chaol és Dorian fellovagol a dombra
éjszakai égbolt, fény a domb mögül

Második képkocka:
Elérik a dombtetőt: első pillantások az üvegkastélyra
Celaena nézőpontja: a látótér kitágul

Harmadik képkocka:
Az üvegkastély kitölti a képet: dominál
bevilágítja a környéket

Negyedik képkocka:
A kamera oldara fordul:
lent látható a város
három sziluett a dombon
Dorian hangja:
"Még egy torony, és az egész össze fog omlani."

Ötödik képkocka:
Ráközelítünk hármójukra
Az arcokat megvilágitja a város
Dorian:
"Még mindig van pár mérföld hátra, és inkább fényes nappal navigálnék végig
ezeken a domboldalakon. Itt letáborozunk éjszakára."

Hatodik képkocka:
Ráközelítés Celaenára
tágra nyílt szemek
Chaol (látképen kívül):
"Úgy festesz, mint akire a kivégzőpad vár, nem a szabadsága."
Celaena:
"Furcsa látni."

Hetedik képkocka:
Vállfölötti képszög Celaenáról,
ahogy még mindig a kastélyt nézi
Chaol hangja:
"A várost?"

Nyolcadik képkocka:
Végigrepülünk a város felett
a kastélytől indulva a főutat követve
Kifelé zoom
Celaena hangja:
"A várost, a kastélyt, a nyomornegyedet, a folyót."

Nem akartam, hogy ez a kis miniképregényszerűség kimaradjon, mert nagyon büszke vagyok rá, főleg amellett, mennyi időm volt rá. A csillagok egyenkénti kipöttyözésébe majdnem beleőrültem. Kb három napot vett igénybe, abból az utolsó kép kitett egy egészet. Az én elképzelésemben az üvegkastély kibocsát magából egy elég félelemkeltő aurát, remélem sikerült ezt másnak is láthatóan elkapnom.

Mára ennyi voltam, holnap már egy rövidebb nappal jelentkezem. Sok sikert azoknak, akik részt vesznek a nyereményjátékon, és remélem, nagyon sok név kerülhet abba a metaforikus kalapba, akik közül választhatok. Ki tudja, talán tényleg egy sapkát fogok használni.

A holnapi viszontlátásig,

Love, Kalamaj

Sarah J. Maas hét 5. nap: fanart friday

Lassanként a vége felé közelít az első tematikus hetem (hüpp-hüpp), így én is kicsit lelassítok. Ma már csak egy bejegyzés lesz, illetve kettő, mert csinálok egy extra összefoglaló posztot a nyereményjáték szabályival és a linkekkel a kérdőívekhez. Ugyanis az utolsó teszt is ma fog világot látni. Szóval hajrá, belehúzni, már nincs sok hátra.

A mai témám pedig a kedvenc fanartjaim a két Maas-sorozathoz.

Kezdjük azzal, hogy elképesztő, micsoda műremekek készültek már, és készülnek nap-mint nap. Annyi tehetség, nem véletlen az sem, hogy egy csomó cuccot összevásároltam már a különböző alkotóktól. Olyan szépek, hogy az ember akar birtokolni belőlük egyet, és támogatni az alkotót, hogy még többet tudjon rajzolni.

Ma öt ilyen művészi érzékű rajongó képeiből hozok párat. Sokat nem fogok hozzájuk szólni, élvezzétek csak a képeket.

Az abszolút kedvencem természetesen Charlie Bowater. Az első pillanattól fogva, mikor először találkoztam a munkáival, beleszerettem a színekbe és formákba. Érdekes módon őt már azelőtt felfedeztem magamnak, mielőtt belekerültem ebbe a máig kitartó ingathatatlan Maas-rajongásba. Mikor meghallottam, hogy ő rajzolja az ACOTAR-színezőt, majdnem felsikítottam örömömben.

A sorozatokhoz készült rajzai mellett a sok mást is lealkot, szerepelt többször digital art-tal foglalkozó magazinokban is. Igazi professzionális. Az az álmom, hogy egyszer ő rajzolja meg egy könyvem borítóját.

Arz28-cal már nem olyan rég találkoztam, hozzá a Maas-tábor vezette el. Mostanában azzal foglalatoskodik, hogy újrarajzolja a régi képeit. De amit igazán imádok tőle, az a tavalyi Inktoberre (egy hónap, mikor kézzel rajzolnak, sokat) gyártott. Közülük például a baglyos minta ott díszeleg az egyik szatyromon is.

morgana0anagrom álnéven alkot Salome Totladze, aki lassan az összes Üvegtrón- és ACOTAR-szereplőről készített portrét, hihetetlen mélységű és plaszticitású képeken. Őt még csak idén fedeztem fel, de odáig vagyok tőle. Az egyik Feyre-portréja a nagy beásárlótáskám éke.

Coralie Jubénot neve talán nem ismerős, de a Merwild már egész biztosan. Ő is az ismertebb Maas-fanartkészítők egyike, ha jól emlékszem, a Tower of Dawn különleges kiadásában is az ő képei voltak. Azonnal felismerhető, jellegzetes stílusa van. Tőle származik az abszolút kedvenc Lysandra-, Azriel- és Cassian-ábrázolásom is.

És a végére még egy magyar művészt is említsünk meg. Bujdosó Gabriella is méltán kap helyet ezen a listán, hiszen ugyanolyan magas színvonalat hoz, mint bármilyen külföldi alkotó. A Rowant és Aelint ábrázoló képébe pedig egyenesen szerelmes vagyok.

(Egyébként tőle származik a kedvenc (és egyben egyetlen rendesen kinéző) Luxen-fanartom is, amit csak most tudtam meg.)

Ők lennének a kedven Maas-fanartistjaim, remélem nektek is annyira tetszenek, mint nekem. Deviantarton és Instagramon mind elérhetők, aki szeretne még többet látni tőlük, van még bőven mit nézni ott.

Tudom, hogy ez a lista közel sem teljes, meg sem próbálnám mindenkit összeszedni. Silketara, Monolimeart, taratjah, meabhdeloughry és még sokan is itt lehetnének, de nem akarok egy tíz kilométeres posztot, így most erre az ötre szűkítettem le a kört. (Ki tudja, talán a Kingdom of Ash megjelenésekor csinálok majd egy második részt is.)

Mára viszont ennyi képem van nektek. Holnap kevert témánk lesz, válogatok pár zeneszámot Maas spotify-os lejátszási listájából, és közéjük befűzök páran a kedvenc mémjeimből. A nyereményjáték utolsó kérdéssora, pedig mától elérhető. 

Íme a szabályok:

Öt napon keresztül minden nap felteszek egy kérdőívet, amit mind meg kell válaszolni, ezek a témák:

hétfő: általános, kinek mi tetszett, Üvegtrón és ACOTAR sorozatok

kedd: Üvegtrón 1-3, Celaena útja

szerda: Üvegtrón 4-5, Aelin felemelkedése

csütörtök: Üvegtrón spin off-ok, The Assassin's Blade és Tower of Dawn

péntek: Tüskék és rózsák udvara

(Mint látható, a posztok tartalma és a téma kérdési között van egy nap elcsúszás, mivel az első napi egy kvázi bevezető véleménykutatás.)

A hétfőit kivéve minden kérdőív két résznől áll. Az első rész egy általános, kedvenc szereplők, kedvenc jelenetek, ilyesmi. Itt nincs jó-rossz válasz. A második rész egy (nem bonyolult) trivia rész, itt a helyes választ kell megadni. A végső sorsolásba azoknak a neve kerül be, akik minden kérdésre helyesen tudnak válaszolni. (Ha ilyen nem lesz, valamit ki fogok találni, valószínűleg a pontok száma alapján fogom sorba állítani.)

Emellett a csütörtöki és pénteki kerdőívekben lehet majd pluszpontokat szerezni, mivel ott vannak kérdések olyan részekhez (Tower of Dawn, A Court of Wings and Ruin), amik még nem jelentek meg magyarul, így nem mindenkinek volt meg a lehetősége/nyelvtudása elolvasni őket. Ezek a kérdések nem részei a kötelező teljesítendőnek, de a pluszpontok plusz nyerési esélyt jelentenek.

Szombaton és vasárnap nem lesz teszt, mivel ott már nem a konkrét könyvekkel foglalkozom, hanem fanartokkal, teoriákkal, ilyesmik.

A nyeremény pedig egy Tüskék és rózsák udvara mintás vászonszatyor (amit megmutatnék, de még nem hozta meg a postás, szóval erre várni kell egy kicsit), valamint egy matrica- és könyvjelzőcsomag. A matricák már készen vannak, a blog Instagram oldalán meg is mutatom őket (link hozzá a Kapcsolatok fül alatt).

A válaszokat jövő hétfő éjfélig várom, az utána beérkezetteket már nem tudom elfogadni. Feltétel, hogy minden kérdőív ki legyen töltve. Kedden kiértékelem őket, és valószínűleg még aznap ki is hirdetem a nyertest.

Ezen a linken elérhetőek a mai kérdések.

Délutánra készítek egy összefoglaló posztot, ahol mindegyik link egyben megtalálható, nehogy valaki kifelejtsen egyet. 

Ez voltam egyenlőre, hamarosan újra jövök.

Love, Kalamaj

P.S. Megnéztem tegnap az Avengers: Infinity War-t. És azta. Eeeeeeember... Megérte minden perce. Érzelmi hullámvasíút. Ha túl leszek ezen a héten, egész biztosan írok róla egy hosszadalmas értekezést.