Az 5+1 kedvenc Charlie Bowater borítóm

Már sokat emlegettem Charlie Bowater nevét már korábbi posztokban, áradozva arról, mennyire el vagyok ragadtatva a rajzai minőségétől. Annak idején még az Üvegtrón fan art-jai kapcsán találtam rá, és az évek folyamán egyre jobban beleszerettem. Mostanság Cassandra Clare egyik legújabbja, a Chain of Gold karakterkártyái körül hallani róla, de például a Tüskék és rózsák udvara színezőbe is ő alkotta a rajzok nagy részét.

És persze a legszemgyönyörködtetőbb munkái: a könyvborítók. Egész lista van arról, mi mindenhez adta Charlie a csomagolást, és magam is egyfajta gyűjtőként vadászom ezeket a könyveket. Az eddigi tapasztalataim szerint pedig még nem kellett csalódnom olyan kötet belső tartalmában, amihez Charlie adta a külsőt. Emellett meg persze nagyon fájintosan is mutatnak a polcomon.

Összeválogattam azt az 5(+1) borítót, ami a legjobban a szívemhez nőtte magát. De ha még több is érdekelne, ezen a linken rájuk pillanthatsz.

Belekóstolás az indiai mitológiába - Star Daughter értékelés

Miután végeztem a Tüskék és rózsák udvara és az Ambrózy báró esetei (újra)olvasásával, úgy éreztem, egy kicsit el kell lépnem a hosszú és vaskos sorozatoktól, hogy kicsit megpihentessem az agyam.

Elsőnek Jillian Blake debütáló rövid kis könyvét, az Antisocial-t pergettem végig, amit egy leértékelt könyves dobozban találtam 2 euróért (sérült volt szegény borítója kicsit), és ugyan hosszú nem volt, mégis jó kis olvasmány volt.

A fő atrakció viszont a pár hete megjelent Star Daughter volt Shveta Thakrar-tól, amire a borítója miatt figyeltem fel. Nem is csoda, hiszen ezt is nagy kedvenc grafikusom, Charlie Bowater rajzolta, és szinte hobbim gyűjteni az általa rajzolt borítójú regényeket.

Maga az írónő is indiai leszármazottságú, így nem is csoda, milyen mélységben szerepel az indiai kultúra és mondavilág a történetében. Azt már most leszögezem, hogy ugyan egy keveset már hallottam erről a témáról, de szakértőnek semmiképp nem nevezném magam. (Egyébként vicces egybeesés, az Antisocial-ban és ebben is van egy szereplő, akinek Radhika a neve, és ez lett a kedvenc Indiai eredetű nevem.)

Ilyen gyönyörű lett a Crescent City német borítója

Már az eredeti Crescent City borító is csodaszép lett (hála a rettenetesen tehetséges Carlos Quevedo grafikájának, akit már ezelőtt is követtem, és nagyot repesett a szívem, mikor megtudtam hogy egy ekkora projektet bíztak most rá), de a németek rátettek még egy lapáttal, és az első kiadásuknak még nagyobb csinnadrattát adtak.

Nem szoktam titkolni, hogy a németeknek az a szokása, hogy teljesen új borítót csinálnak a külföldről megvett könyveknek (sőt, legtöbbször az eredetivel köszönőviszonyban sem lévő új címet is kanyarítanak neki, élmény felismerni, mi is akar a könyv eredetileg lenni), nagyon nincs ínyemre, mert az új köntösök legnagyobb többsége minőségben messze alul marad az eredetihez képest, és gyakran kicsit sem illik a sztori hangulatához.

5 magyar ifjúsági könyv, ami megérdemelné, hogy kötelező olvasmány legyen

Jó-jó, tudom, hogy sokat savazzuk a kötelező olvasmányokat, meg is értem, hiszen nagyon nem annak a korosztálynak íródtak, akiknek a torkán minden évben igyekszenek a felelősök lenyomni őket, de attól még lehet köztük jókat is találni. Például az utálat egyik fő célpontja, A kőszívű ember fiai nekem személy szerint annak idejét nagyon tetszett. De csak azért, mert én akkoriban mellette franciául, németül és latinul is tanultam, így megértettem azokat a poénokat is, bármiféle lábjegyzet nélkül. Viszont ez nem várható el minden egyes hetedikestől, így nem is csoda, mennyire fujjolnak a kötelezőkre. (Mondjuk a gimi alatt ránkerőszakolt elvont drámák már nekem is sokak voltak, na.)

Ebben a listában igyekeztem 5 olyan ífjúsági könyvet összeválogatni, ami egyrészt nekem is jeleltős mérföldkő volt a könyvmolysági előmentelemben, másrészt magyar írók/írónők művei, és azzal, ha ezeket emelnénk be a kötelezők közé, nemcsak az ifjúság olvasási kedvének tennénk jót, hanem a kortárs magyar írókat is jócskán támogatnánk.

Persze ez a lista teljesen szubjektív, lehet, hogy másnak pont más könyvek jelentették a mindent fiatalabb korában.

A Court of Frost and Starlight újraolvasás - 12 hónapos kihívás negyedik felvonás

Idén is sikerült megejtenem az éves Maas-maratonom, és utolsó etapjaként a Tüskék és rózsák udvarával is végeztem. Jót tesz a kis lelkemnek évente legalább egyszer előszedni a nagy kedvenceket, köztük pedig legfőképp Maas könyveit.

Az A Court of Frost and Starlight pedig idén még egy szempontból is a várólistám elején volt. A még januárban magamnak kitűzött 12 hónap - 12 könyv olvasólistám utolsó, decemberi darabja lett volna, de kicsit átrendeződött az a lista is, és mostanra került át.

Az összes kiadás, amiben megvan nekem a könyv. (Plusz a magyar,
de az a szüleimnél van.) Már csak az új borítós angol hiányzik.

Erről a könyvről röviddel a megjelenése után már írtam egy értékelést (együtt az akkor szintén friss Macskanővel, elérhető itt), de kíváncsi voltam, mennyit változott a véleményem a szinte pontosan két évvel ezelőtti bejegyzéshez képest.

Ebben a posztban a szokásos kategóriák szerint értékelem a könyvet, de szót ejtek a sorozat további részeiről és a véleménybeli változásokról is.

5 önálló könyv, ha nem akarod egy teljes sorozatra lekötelezni magad

Rengeteg örömet tud hozni, ha az ember leül egy akár többezer oldalas, hatalmas sorozathoz. Hetekre elmerül annak a világában, bejárva minden lehetséges zugát, és mikor a végére ér, azt sem tudja milyen évszak van éppen a való világban. (Bár azért lássuk be, a Corona miatt én most sem tudom, nálam még március 168.-a van.)

Viszont van, amikor nincs meg a lelki erő egy ilyen hosszútávú elköteleződéshez, és az ember csak valami gyorsat akar olvasni, esetleg pont két ilyen hosszabb lélegzetvételű projekt között. Ilyenkor jönnek jól azok az önálló (angolul stand-alone) könyvek, amiknek nincs folytatása, és a végükkel rendesen le is zárul a történetük.

A következő bejegyzésben összegyűjtöttem 5 olyan önálló könyvet, amiket én is olvastam, és nagyon elcsípték nálam a hangulatot. Természetesen ez a lista teljesen szubjektív, de igyekeztem a fantasy-n kívül más műfajból is belerakni.

A bejegyzés inspirációja a nemrég angolul megjelent Star Daughter Shveta Thakrar-tól, ami a következő könyv az olvasmánylistámon. Azon túl, hogy elképesztően csodálatos a borítója (nem meglepő módon a nagy kedvencem, Charlie Bowater munkája ez is), ez is egy ilyen önálló történet, ami az Ambrózy-maraton és az idei Tüskék és rózsák udvara újraolvasásom után kellemes pihenő lesz.

Tövisestül - Bullet journal szeptember 2020

Egyszer végre sikerült időben megcsinálnom a bujo oldalaimat. Amik meglepő módon nem az őszhöz kapcsolódnak, hanem épphogy a tavaszhoz.

Oka ennek is van persze, név szerint a féléves nagy témám, a Tüskék és rózsák udvara hét Udvarának újragondolása, havonta egy-egy Udvarral. Lévén az év második felére került ez a téma, és a tavaszt is valahova be kellett raknom, így ez maradt a szeptemberre. (Nálam az ősz októberben lesz, csak akkor kezdődik a suli, szóval nekem az inkább az igazi ősz kezdete.)

Augusztusi bevásárlótáska

Hogy lett megint szeptember elseje? Lélekben nálam még mindig március 168.-a van, az elmúlt pár hónap nekem teljesen összefolyt. Szinte csak az különbözetette meg nálam a változó idődarabkákat, hogy épp melyik sorozatot olvastam.

Az augusztus pedig egyértelműen Böszörményi-lázban telt, a múlt héten megtartott, Ambrózy-tematikára felfűzött blogszülinapi hetemnek köszönhetően. Ebből kifolyólag az olvasási listám is elég egyhangú lett, egyhuzamban végigmaratonoztam az egész sorozatot, de egy percig sem bántam meg, hogy ennek szenteltem minden figyelmemet.