The Illuminae Files 3. Obsidio értékelés - 12 hónapos kihívás harmadik felvonás

Még múlt héten sikerült befejeznem naaaagy kihagyás után a The Illuminae Files trilógia zárókötetét.  Az első két részt még 2018 elején olvastam, és nem sokkal később a harmadikba is belekezdtem, de úgy 100 oldallal később elterelődött a figyelmem, és azóta félbehagyottan csücsült a polcomon. Az első két kötetről készült értékelésem itt olvasható.

Az Obsidio befejezésére azzal "kényszerítettem" magam, hogy a májusi feladnak tettem meg a 12 hónap 12 könyv éves kihívásomnak. Május témája a tiszta, csillagos ég volt, és ezzel egy űrhajós sci-fi-t céloztam meg. Ugyan egy kicsit el vagyok csúszva a kihívással (márciusban és áprilisban kimaradtak a könyvek az éppen tartó újraolvasás-maratonjaim miatt), de májusban sikerült bepréselnem az Árnyvadászok közé az Obsidio-t is.

Májusi bevásárlótáska

Emberek, valahogy 2020 nem akar működni. De legalább tegnap este jól elstartolt a SpaceX űrhajója, és ez ad egy kis reményérzetet. Mi sem lenne ideálisabb időpont arra, hogy az ember elmerüljön egy kupac könyvben, ami eltereli a figyelmét a valóságtól. (Apró megjegyzés, a két asztronauta valamit jól csinál, annyira elegük lehetett a világ drámájából, leléptek a bolygóról.)

Szabadidőből még mindig nincs hiányom, és kicsit az olvasási sebességem is nőtt, szóval ebben a hónapban sem vagyok elégedetlen a könyvmennyiséggel, amin sikerült átrágnom magam.

Áprilisi bevásárlótáska

Komolyan, ha nem vezetném rendszeresem a határidőnaplóm, azt sem tudnám már, milyen nap van. A hetek összefolynak a szemeim előtt így, hogy nincs kötött munkarendem és az időt leginkább az elolvasott oldalak számában mérem.

Mivel a karantén miatt felszabadult rengeteg időm, ez meg is látszik abban, mennyit sikerült olvasnom ebben a hónapban. A következő bejegyzésben összegzem, mivel töltöttem az áprilisom, és milyen könyvekkel szemezek májusra.

Koronás book tag - avagy hogyan nevessünk arcon egy világjárványt

A bécsi ne-futkoss-az-utcán hercehurca már lassan egy hete tart, és még szerencse, hogy szeretek olvasni, különben már leuntam volna a hajam is a fejemről. Eddig összesen kétszer voltam az utcán hétfő óta, akkor is csak azért, mert muszáj volt lemennem a sarkon lévő boltba táplálékért, a többi időben meg idebent tespedem és a papíron lévő világokban élem ki a kalandvágyam.

(Ja meg amúgy Bécsben már többszáz eurós büntetést is kiszabnak, ha valakit elcsípnek indokolatlanul az utcán.)

De hogy egy kicsit felvidítsam a vesztegzár unalmasságát, kitaláltam most ezt a Korona- (Covid-) book tag-et. A felépítés egyszerű, a tünetek és intézkedések helyére helyettesítek be egy-egy könyvet, ami eszembe jut.

Csatlakozz te is, ha kedved van, használjuk fel ezt a vírust arra, hogy valami mást is alkossunk a pánikon kívül.

I. A tünetek

1. Magas láz: egy könyv, ami tűzbe hoz

Sarah J. Maas - House Of Earth And Blood (Crescent City 1.)

Már hónapok óta várok erre a könyvre. Új Maas-regény? Új imádható szereplők? Egy teljesen új világ? Még szép, hogy izgatott vagyok. Most, hogy tegnap végeztem az Üvegtrón-újraolvasásommal, végre neki tudok kezdeni.

2. Légzési nehézségek: egy könyv, amitől eláll a lélegzeted

Sarah J. Maas - Kingdom Of Ash (Throne of Glass 7.)

Ez a könyv! Egyszerre fáj, sírok, nevetek, és csak úgy általánosságban ledönt a lábamról. Tegnap este végeztem az újraolvasásával, de akkora űrt hagyott ismét, hogy legszívesebben előről nekiálltam volna a teljes sorozatnak.

3. Testi fájdalom: egy könyv, amitől hasogat a szíved

Sarah. J. Maas - Empire Of Storms (Throne of Glass 5.)

Ez lesz az utolsó Maas-könyv, ígérem. De ennek a köyvnek a befejezése rázott meg a legjobban. Ráadásul úgy, hogy tudtam, mi lesz a végén, mert az elolvasása előtt sikerült belefutnom egy spoilerbe. De így is kiterített.

4. Köhögés: egy könyv, amitől köpni-nyelni nem tudsz

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei 1.)

A másik nagy kedvenc íróm és személyes példaképem bármely könyve a padlón hagy. Legfőképp az írástechnikai bravúrok miatt. A legfrissebb, a történelmi Ambrózy sorozattól még inkább el vagyok alélva.

5. Fáradtság: egy könyv, aminek az olvasásába belefáradtál

George R. R. Martin - Kardok vihara (Tűz és jég dala 3.)

A könyv puszta méretéből kifolyólag párszor neki kellett futnom, mire egyszer a végére sikerült jutnom. Pedig nem rettenek el egy jó kis 1000 oldalas falazótéglától (lást Kingdom Of Ash), de valahogy ennél félúton mindig elfogyott az elán. Két külön nyelven is megpróbáltam, egyszer több, mint egy év szünetet is beiktattam két fejezet között, de végül tavaly a végére jutottam.

Nem tudom, mikor fogok neki a negyedik könyvnek, mert az se sokkal rövidebb, és annyi más könyv van előrébb a várólistán, de egyszer majd hozzá fogok annak is. De nem manapság.

II. Az intézkedések

1. Social distancing (szociális eltávolodás): egy könyv, ami elradagott a külvilágtól

J. L. Armentrout - Obszidián (Luxen 1.)

Egy hosszú nem-olvasós időszak végét jelentette, mikor egy iskolatársi ajánlás mentén a kezembe vettem az első Luxen könyvet sok évvel ezelőtt. Ettől kezdve szerettem bele úgy igazából az olvasásba, és azóta se tértem vissza a valóvilágba.

2. Elmaradó események: egy könyv, ami cserben hagyott

Colleen Hoover, Tarryn Fisher - Never never 3.

Egy könyvben sem csalódtam még annyira, mint ebben. A minitrilógia második része felvezetett egy igéretes vonalat, tényleg kíváncsi voltam a folytatásra, de ez a lezárás szerintem az egész sorozatot arcon köpte.

3. Bezárt iskolák: egy könyv, ami új módon tanul meg kommunikálni

Amie Kaufman, Jay Kristoff - Illuminae (The Illuminae Files 1.)

Már többször is emlegettem a blogon, de még mindig nem tudom túltenni magam rajta, milyen kreatív, milyen más módon teríti elénk a történetet ez a könyv. Egy képversbe csomagolt regény.

4. Karantén: egy könyv, amit elkülönítnél a világtól

Sara Shepard - Pretty Little Liars 1.

Nekem egyszerűen nagyon nem tetszett ez a könyv, főleg úgy, hogy a sorozatot láttam előtte. Több volt benne a márkajelzés, mint a történet.

5. Határzár: egy könyv, ami megosztja a világot

J. K. Rowling - Harry Potter és a bölcsek köve

Lássuk be, kétfajta ember létezik: aki olvasta a Harry Pottert, és aki nem. Megvannak a megrögzött rajongók (mint én is), akik nem értik, valaki hogyan nem ünnepli Harry kalandajait (papíron, vagy legalább a filmeket látta, elfogadjuk őket is), és vannak a nem Potter-megrögzöttek, akik meg azon szörnyülködnek el, akik annyira bele vannak habarodva egy könyvsorozatba, hogy az embertársait is az alapján ítéli meg, melyik roxforti házba tartoznának.

(Amúgy meg hű Mardekáros a végzetig!)

Te melyik könyveket választanád az egyes tünetekhez és óvintézkedésekhez?

Ez lenne a Koronás book tag, és a 10 könyv hozzá. Legközelebb hétfőn jelentkezem, a jövő hét lesz a Maas-március tematikus hónapom fő ékköve, az Üvegtrón-újraolvasós értékelésgyűjteménnyel. Az ütemterv a következő:

Hétfő: Az orrgyilkos pengéje - Üvegtrón - Éjkorona

Szerda: Tűz örököse - Árnyak királynője

Péntek: Viharok birodalma - A hajnal tornya - Felperzselt királyság

Imádom az éves Üvegtrón-újraolvasásomat, remélem a hozzájuk készülő bejegyzések nektek is tetszeni fognak.

A hétfői viszont-olvasásig:

Love,

Kalamaj

10 év 10 könyv - Ahogy az olvasási szokásaim változtak az elmúlt évtizedben

Már egy hete tart az új évtized, és eddig úgy érzem, ez tényleg egy új lap az életem képletes könyvében. Viszont mielőtt teljesen elmerülök benne, gondoltam visszatekintek még egyszer utoljára a letűnt évtizedre, és hogy mely könyvek határozták meg leginkább az olvasási szokásaim.

2010: Böszörményi Gyula - Gergő és az álomfogók (Gergő-sorozat)

Az is lehet, hogy egy kicsit hamarabb volt, de akkoriban még elég kicsi voltam, kicsit összefolyik már. Az biztos, hogy a Gergő-sorozat meghatározó sarokpontja volt a gyerekkoromnak. Eleinte még anyu olvasta fel estimesének, az utolsó két kötetet már magam olvastam. Alsóban volt még Böszörményinek egy tanulmányi versenye a sorozat alapján (de nem a tartalmából, hanem a különféle varázskategóriák alapján iskolai tárgyak, például a vajákosok bio-kémia jellegel, ilyesmi), én is részt vettem (meg is nyertem), az utolsó rész végén pedig feltűnnek a versenyzők is, szóval indirekte én is benne vagyok. Ez az egyik legbüszkébb pillanatom könyvek terén.

2011: Jókai Mór - A kőszívű ember fiai

Az évtized elején nem olvastam szórakozásként annyit, inkább a tanulásra koncetráltam. Ha olvastam, akkor azok a kötelezők voltak, mert akkor még lelkesen végigolvastam mindet. Én személy szerint élveztem a kőszívűt, de nem annak a korosztálynak való.

2012: Berg Judit - Rumini (Rumini-sorozat)

Ekkortájból a legjobban a Rumini-sorozat maradt meg bennem, amit anyu olvasott fel az akkor még pici öcséimnek, és én is velük hallgattam. Tudom, hogy mese, de miért ne élvezhetnék egy mesét.

2013: Leiner Laura - Szent Johanna gimi

A Szent Johanna gimi vezetett vissza először a nagyüzemű olvasás világába. Ha nem olvasom el, talán nem ez a könyvmoly vagyok ma. Az első részeket a legjobb barátnőm kezében láttam először, ahogy éppen egy másik osztálytársammal beszél róla. Akkoriban a Cortez-mánia épp a tetőfokán járt, nem egy lánytól hallottam az örömódákat róla. Gondoltam, akkor megnézem, mi ez a felhajtás. A mai napig nem birtoklom egy kötet fizikai példányát sem, mégis mindet olvastam, kölcsönből, könyvtárból, az utolsó részt barátnőmmel vagy egy hónappal hamarabb előjegyeztük a könyvtárból. Ehhez fűződik az olvasási rekordom is, kb 7-800 oldal egy nap alatt, a 4. és 5. kötet együltő helyemben. Ma már nem rajonganék érte annyira, de fontos eleme volt a fejlődésemnek.

2014: Jennifer L. Armentrout - Obszidián (Luxen sorozat)

Az Szent Johanna után a második nagy olvasási láz-beindító. Ma már ezt sem tartom a legminőségibb könyvnek, Daemon-tól pedig már a falnak mennék, de akkoriban nagyon magával ragadott. Ennek köszönhetően kezdtem el magam is írogatni.

2015: Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten (Ambrózy-sorozat)

Ekkor lobbant fel imádatom Böszörményi felé ismét, és tart a mai napig. Ugyan még nem sikerült végeznem az eddig megjelent részekkel, de így legalább tovább tart. Idén mindenképpen be akarom fejezni.

2016: Sarah J. Maas - Üvegtrón (Üvegtrón sorozat)

Erről a könyvről is hallottam előtte már párszor, de halogattam a belekezdésébe. Aztán egyszer nem találtam érdekesebbet a könyvesboltban, úgyhogy ezt vittem haza. A többi pedig már történelem. Aki legalább még egy bejegyzést olvasott már tőlem, tudhatja, hogy megrögzött rajongója vagyok Maas könyveinek, hála annak a négy évvel ezelőtti pillanatnak. Azóta az egész sorozat öt különféle példányban van meg, az írónő Böszörményi mellett a másik abszolút kedvencem, és ez a sorozat vezetett be a fantasy iránti megingathatatlan rajongásomba is. Talán ez a harmadik sarokköve a könyvmoly-létem kezdeteinek, és ez vett rá először, hogy angolul nekiálljak olvasni (mert az utolsó részek magyarul még nem jelentek meg akkoriban).

2017: George R. R. Martin - A Game of Thrones (A Song of Ice And Fire)

Ebben az évben vette át az uralmat a szokásaim fellett az idegennyelvű könyvek szeretete. Ekkor már kint éltem Bécsben az egyetem miatt, és így nehezebb volt magyarul beszerezni a könyveket, ellenben igazán megható angol nyelvű részlegek vannak itt. Rákaptam, hogy az író eredeti nyelvén olvassam el a könyveket, hiszen így sokkal jobban átjönnek a szófordulatok, és a félrefordításoktól sem kell tartanom. Plusz mindent frissen megjelenéskor már a kezemben tarthatok így, nem kell várnom a fordításra. A GOT volt az egyik első nagy angol nyelvű projektem (magyarul már nekiálltam egyszer), és ugyan még ma sem értem a végére, de attól még nem kevésbé meghatározó.

2018: Amie Kaufman, Jay Kristoff - Illuminae (The Illuminae Files)

A továbbra is tartó fantasy-hullámom mellett nyitottam más témák felé is, például az űrben játszódó sci fi-k irányába. Az egyik legkülönlegesebb példánya az Illuminae volt, pusztán abból kifolyólag, milyen formában íródott. A képversekkel találkoztam már előtte, de regény alakjában teljesen meglepett. A történet ugyan nem a legnagyobb durranás (nem is rossz), de ebben a formában igazán nagyot üt. A második részben sajnos már kevesebb az ilyen látványelem, a harmadikban meg méginkább, de továbbra is szemkápráztató és egészen rendhagyó. 

Ha érdekel, hogyan néz ki a könyv belseje, írtam róla egy értékelést itt, és mellékeltem hozzá pár saját fotót is.

2019: Rainbow Rowell - Carry On (Simon Snow sorozat)

Tavaly sok új dolgot kipróbáltam, és több új fandom-ba is beléptem. Például tavaly olvastam először mangát, egyre kevesebb YA könyv volt a kezemben, és inkább a felnőtt irodalom felé indultam (persze nem fogom teljesen elhagyni), és belekóstoltam az LGBT+ könyvekbe is. Ezek közül a Carry On tette a legnagyobb benyomást rám, és azután a folytatása is, olyan szívmelengetően lett megírva. Semmi toxicitás, szerethető karakterek, és egy nagyon baraátságos írónő. Remélem a harmadik rész nem fog sokat váratni magára, egészen biztosan már megjelenéskor ott fogok toporogni érte a könyvesboltban.

Az elmúlt évtizedben, ahogy én is felnőttem, úgy változtak az olvasási szokásaim is. Tíz éve még az ifjúsági és gyerekkönyvek dominálták a könyvespolcom, aztán a gimis történetek és a természetfeletti-szépfiús könyvek. Az Üvegtrónnal rátaláltam az igazi szerelmemre, a középkorias, mágiával megtűzdelt fantasy-kre, és sokáig nem is olvastam más témában. Az évtized végére újra nyitottam más témák és más korcsoportok felé, ahogy a személyiségem is nyitottabb és elfogadóbb lett. Nem tudom, mit fog a következő évtized hozni, de annyi biztos, hogy a minőséget nem adom alább, és csak még többet szeretnék olvasni. Lássuk csak tíz év múlva, talán akkor is csinálok egy új listát.

Legközelebb csütörtökön jelentkezem újra, egy általam kreált könyves kihívással. Addig kiélvezem a napsütést, ami most árad be az ablakomon. A legközelebbi viszont-olvasásig:

Love,

Kalamaj

Újév - book tag

2020 van, milyen szép évszám. Egy új évtized, és egy teljesen új év, tele lehetőségekkel. Ennek örömére úgy döntöttem, megcsinálok egy gyors újévi book tag-et. Ha kedved támadt hozzá, nyugodtan csatlakozz te is, kíváncsi vagyok, ki mit tervez 2020-ra.

1. Milyen olvasási célokat tűztél ki magadnak? Hány könyvet tervezel elolvasni 2020-ban?

Azt terveztem, hogy belehúzok egy kicsit az olvasással. 2019-ben egy hosszabb olvasási válságba kerültem, alig olvastam, és amit elkezdtem is gyakran nem fejeztem be. De úgy érzem, ennek most vége, megint van kedvem belebújni egy jó vaskos könyvbe.

Szóval legelsőként befejezem azokat, amik félig olvasottan ülnek a polcomon, aztán pedig végre elolvasom azokat, amiket már megvettem, nem tudtam belekezdeni. Elsődleges újévi fogadalmam szerint heti egy könyvet tervezek elolvasni, és lenullázni az olvasási várólistám.

2. Egy író, akitől szeretnél olvasni, de eddig még nem sikerült

Annyi ideje szemezek Stephen King könyveivel a boltok polcain, idén végre rá fogom venni magam, és elolvasok tőle valamit. Nem hiszem, hogy rögtön az Az egymillió oldalas féltéglájával kezdem, de már itt az ideje, hogy nyissak ebbe az irányba is.

3. Egy író, akivel még mindig nem tudsz betelni

Felsorolhatnám a szokásos kedveinceim, Sarah J Maas, Leigh Bardugo, Böszörményi Gyula, de idén azt hiszem Brandon Sanderson-nak fogom szentelni a figyelmem. Ha már nem csak azért is, mert az előzőektől már (szinte) mindent elolvastam, többet többször, de Sanderson művéből még van hátra párszáz oldalam, amin élvezkedhetek. Főleg mostanában, hogy egyre inkább nyitok a felnőtt irodalom felé. Amit eddig olvastam tőle, az teljesen magával rántott, a világépítése kivételes. Amúgy is oda meg vissza vagyok a fantazy-ktől, Sanderson varázsrendszerei pedig frissítően mások, mint az olyan gyakran alkalmazott közpkori-fantasy-rendszerek. Nem rövid vagy könnyű olvasmányok, de annyira be tudnak szippantani, hogy fel sem tűnik.

4. Egy könyv, amit újra akarsz olvasni

Természetesen idén is megjetek egy nagy Maas-maratont, és végigrágom magam az Üvegtrón sorozaton, ha pedig erőm engedi, a Tüskék és rózsák sorozaton is. Legszívesebben ezt még március előtt, az új könyve megjelenése előtt tenném, de nem vagyok biztos benne, hogy fizikailag erre képes vagyok, van ott azért párezer oldal.

A másik nagy újraolvasnivalóm idénre még a teljes Harry Potter sorozat, az is túl régen volt már a kezemben. Meg Rainbow Rowel Simon Snow könyvei is megérdemelnének még egy olvasást. Meg ha már itt tartok, az eredeti Grisha-trilógiát sem tegnap láttam. Főleg most, hogy magyarul is megjelent az utolsó rész, talán így is elolvasom egyszer. Uh, lehet, hogy új könyvekre nem is marad időm...

5. Egy könyv, ami egy ideje már a polcodon porosodik, és végre kézbe akarod venni

Amie Kaufman és Jay Kristoff új sorozatának első része, az Aurora Rising már április óta vár arra, hogy kézbe vegyem. Mikor annak idején megláttam a könyvesboltban, azonnal tudtam, hogy KELL nekem. Az írópáros előző sorozata, az Illuminae Files az egyik legkülönlegesebb olvasási élményeim közé tartozik (ha már itt tartunk, be kéne végre fejeznem annak a harmadik részét is), szóval tustam, hogy megint valami nagyszerűre számíthatok. Emellett meg a borítót Charlie Bowater rajzolta, akirt szintén odavagyok, nem egy könyvet azért vettem meg, mert tudtam, hogy a borító az ő keze munkája. És valahogy ,ég egyszer sem kellett az ilyen könyvekben csalódnom.

6. Egy sorozat, amit végig szeretnél tolni elejétől a végéig

Ha az újraolvasásokat nem számolom, akkor elsőre Cassandra Clare Gonosz fortélyok trilógiája jut eszembe. Igazából az eredeti sorozatot is befejezhetném, most jut eszembe. A Végzet ereklyéi első három könyvét olvastam el, de mivel az viszonylag egy lezárással végződik, nem éreztem visszatarthatatlan szükségét, hogy a második háromnak azonnal nekikezdjek. A Pokoli szerkezeteket meg csak megvettem, hogy ha majd végeztem az alaptörténettel, neki tudjak ülni. Lehet, hogy ezeket most ki fogom hagyni, és egyenesen a Lady Midnight-tal megyek tovább, amennyire tudom, lehet olvasni az előzőek nélkül is, és ennek a története kicsit jobban érdekel, mint Clary és Jace.

7. Egy sorozat, amit végre be szeretnél fejezni

EGY?! Nem tudnék egyt kiválasztani, annyi félig elolvasott sorozatom volt 2019-ből. Csak így szabad kútfőből rögtön legalább öt eszembe jut, amivel mindenképpen végezni akarok idén:

Holly Black: A levegő népe (The Cruel Prince, The Wicked King, The Queen of Nothing

Amie Kaufman, Jay Kristoff: The Illuminae Files (remélem a magyar forítás vissza fogja tudni az eredeti különlegességét

Cinda Williams Chima: The Shattered Realms (Flamecaster, Shadowcaster, Stormcaster, Deathcaster)

Tahereh Mafi: Shatter Me (asszem magyarul Ne Érints-nek lett lefordítva)

Ha viszont muszáj legfontosabban választani, akkor Böszörményi Ambrózy-sorozatát teszem meg éllovasnak. Szégyen szemre még nem értem a már megjelent könyvek végére. Nem éreztem egyszerűen késznek magam, hogy befogadjam a Mester művészetét. Pedig annyire el szerettem volna már olvasni. Remélhetőleg 2020 végére sikerült kiolvasnom, és megtudnom, hogyan halad tovább a történet. Amúgy imádom a krimiket, időről időre egy jól összerakott történelmi regénybe is belekanalazok (bár azokat inkább filmen szeretem, egyszerűen fantasztikusak szoktak lenni a felvonultatott kosztümök. Amit eddig olvastam, az is nagyon tetszett, most már csak a megfelelő időzítést kell megtalálnom az olvasásához, aztán uccu neki, ki sem lehet majd vakarni a lapok közül. (Anyám úgyis kiakasztottm azzal, hogy az első mellék-kisregényt háromnegyed óra alatt ki is végeztem.)

8. Az első könyv, amit 2020-ban fogsz elolvasni

Leigh Bardugo új felnőtt könyve, a Ninth House, karácsonyra kaptam tőlem-nekem, és az ünnepi oda-vissza-futkosásban nem volt időm leülni vele, de most, hogy kicsit lenyugodtak a rokonlátogatós kedélyek, végre hátra tudok dőlni, és kiélvezni.

9. Egy 2020-as megjelenés, amire már alig vársz

Maas új könye mellett Bridig Kemmerer YA fantasy sorozatának második részére az A Heart So Fierce and Broken-re várok leginkább. Az első részt nagyon élveztem, remélem a folytatása is legálbb ennyit fog hozni. Az meg egy adott plusz, hogy mindkét rész borító csodaszépek. Már jövő héten jelenik meg, szóval már nem kell sokat várnom.

Emelett kinéztem persze még pár könyvet, amire a megjelenésükkor le kell csapnom, többek között a Loveboat Taipei, az Ember Queen, The Kingdom of Back, az új Hunger Games történet és a The Shadows Between Us érdekel a legjobban, de persze nem tartom vissza magam már megjelenésektől sem, amik esetleg váratlanul ugranak elém.

10. Egy szó, ami a te 2020-ad jellemezni fogja

Kreatív

Azta, milyen kreatív, még biztos senki nem választotta ezt, nem? Viszont tény, hogy szeretnék egy kicsit többet kreatívkodni idén. 2019 sem múlt el teljesen alkotá nélkül, végülis az egész egyetemi szakomnak (építészet) az az alapfeladata, hogy kreatívak legyünk, de ez gyakran annyira leszívta az agyam, hogy máshoz már nem volt erőm és kedvem. Az egyetlen, amit rendszeresen csináltam, az a bullet journal-om vezetése volt (tudjátok, ilyen pöttyözött jegyzetfüzet, amiben magának rajzolja meg az ember a naptárát és mindenféle rajzokkal dekorálhatja), ezt ebben az évben is tovább fogom vinni. Sőt, talán még itt a blogon is megmutatom majd.

+1 A megújuló blog

Úgy döntöttem, az új évvel kicsit újra életet lehelek a blogba 2019-ben összes három bejegyzést sikerült kierőltetnem magamból, a múlt hetit leszámatva utoljára augusztusban. Sok volt az egyetem vége is, meg annyira már nem leltem örömömet benne, de most újra sikerült rátalálnom. Szóval kezdetnek itt van egy teljes arcfelvarrás, új stílus, ami szerintem kicsit életvidámabb, mint a szürke, ami volt. A tartalmakat is kicsit megújítom (legfőképp azzal, hogy lesz egyáltalán tartalom), heti két bejegyzés a terv, hétfőn egy könyves (egy kritika, egy book tag, ilyesmik), és egy csütörtökön, változó témákkal (lehet ez is könyves, vagy filmes, esetleg a bullet journal bemutatása). Persze röptében fog rendesen kialakulni, de tényleg terveze több időt fordítani rá.

A következő bejegyzés tehát jön hétfőn, egy visszatekintés, miket olvastam az elmúlt évtizedben. Addigis sok lencsét, boldog új évet, és sok jó könyvet 2020-ra.

Love,

Kalamaj

Visszatérő kritika - The Illuminae Files 1-2

Hű, de régen nem tudtam írni. De sajnos a félév vége az a félév vége, és a leadandók meg vizsgák azért mégiscsak elsőbbséget élveznek. Olvasni sem volt sok időm, nem hogy blogolni.

De most újra itt vagyok, és ezen a héten rögtön három bejegyzés is tervbe van véve.

Elsőnek érkezzen ma egy könyvkritika, ami igazából rögtön kettő.

Ugyanis még novemberben olvastam az Illuminae sorozat első két már megjelent részét. Megjelent, csak nem Magyarországon. Így angolul bújtam végig, és a két könyvvel együtt alig három nap alatt végeztem is. 

Egyébként a sorozatot részben az az Amy Kaufman jegyzi, mint a már nálunk is kapható These Broken Stars-ot is, ami szintén nagy kedvenceim egyike, így most sem számítottam kevesebbre.

És nem kellett csalódnom.

(Az most leszögezném, hogy a kritikám nagy részében az első könyvről beszélek, kivéve, ahol külön kiemelem, hogy nem.)

Még soha nem láttam ilyen könyvet. Ugyan maga a történet nem valami nagy újdonság, egy űrös, YA túlélősdi, egy szerelmespárral meg egy rosszul működő mesterséges inteligenciával, láttunk már ilyet egypárat, de nem is ez az érdekes benne. Hanem az, hogyan van megírva. Vagy inkább megszerkesztve. Az ugyanis zseniális.

Talán az irodalomórákról megmaradt valakinek a képvers fogalma, mikor egy vers felveszi a mondandójának alakját. Ha valakinek nem ugrana be, itt egy kis emlékeztető:

Nálunk valamikor tizedik felé volt anyag, és nem értettem, mégis mi ez, meg mire jó, azon túl, hogy idiótán néz ki.

Na most megértettem.

Az Illuminae nem képvers, hanem egy teljes regény annak a mintájára.

Mikor először levettem a könyvet a boltban a polcról és belelapoztam, csak pislogtam, hogy ez meg hogy néz ki, de nagyon gyorsan fel is keltette az érdeklődésem, és haza is vittem. És a tizedik oldal után (ennyi kell kb, hogy megszokd a formátumot) már csak isteníteni tudtam.

A legnagyobb különbség egy szokványos regényhez képest, hogy magukat az egyes történéseket sokkal nagyobb intenzitással tudod átélni. Konkrétan olyan, mintha egy filmben lennél. Például az űrcsatánál, ahol kisebb hajók repkednek össze-vissza egymás körül, ugyanolyan szósaláta van csak az oldalon. Ha jobban belegondolok, nincs is nagyon benne hagyományos leírás, az eseményeket visszatekintő interjúkból, egymással lefolytatott beszélgetések felvételéből, biztonsági kamerák képeiből, és az AI (mesteséges inteligencia) belső lamentálásából ismerjük meg.

De hogy jobban érzékeltetni tudjam, mire gondolok, íme pár kép a belső oldalakról:

Ez egy normálisabb oldal, de itt is látszik, hogy főleg párbeszéd,
leírások nélkül.

Vagy ha leírás kell, akkor azok titkosított, katonai
fájlok formájában jelennek meg.

Így néznek ki az AI belső gondolatai.
A könyv nem fél teljesen fekete oldalakat is használni.

Például egy képvers-ebb oldalpár. Ez itt a repülő
rakéták mozgását jelképezi az űrben.

Ez itt a már említett csata, vagyis ami az intercomokon
kersztül hallható.

Vannak olyanok is, ahol a betűknek nincs sok értelme,
de kiadnak egy képet, mint itt. Ismerős?

Vagy épp egyetlen mondat dominálja az egész oldalt,
hogy még jobban emelje a drámaiságát.

Maga a történet nem olyan nagy cucc, de magában is megállja a helyét. Kivéve a végét. Mert az egyenesen kiragyog belőle. Olyan kemény húzást bevállalt a két író, hogy csak bólogatni tudtam elismerésemben.

Összeségében nem semmi egy könyv, egy egészen zseniális kivitelezésben. A kedvenc szereplőm talán maga az AI, mivel a monológjai olyan valósra vannak megírva. Meg mert talán több karaktere van, mint a (szintén nem felejtésre méltó) főhősnőnknek.

A második rész is hasonló felépítésű, bár itt már több a leírásszerű rész, a biztonsági kamerák felvételeinek narrálásának álcázva. A történet nem olyan megrengető, mint az elődjénél, de ez is rendben van. Sőt, talán a két főszereplőt (egy új páros) talán jobban is bírtam, mindenesetre több jellemük volt. Talán mert most nem vitte el az AI a figyelmet. Mindenesetre itt is megvolt a szájtátós fordulat a végén, és a kellő feszültség.

Nem akarok nagyon részletekbe menni egyik könyv esetében se, hogy ne spoilerezzem ki azoknak, akik tervezik olvasni, csak megvárják, míg esetleg megjelenik magyarul is. Bár sok sikert annak, akinek át kell ültetnie magyarra úgy, hogy megmaradjon ez a remek forma.

A harmadik rész idén március közepén jelenik meg, ismét egy újabb párost hozva be a már meglévő kettő (és fél, ha az AI-t is számoljuk) mellé. Én mindenesetre már elő is jegyeztem, és tűkön ülve várom.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne valami egészen rendhagyót olvasni.

Holnap újra jelentkezem, lezárom ezt a (nem túl effektív) hónapot. De hiába nem volt olyan sok időm olvasni, azért a januárom sem volt teljesen tétlen.

Love, Kalamaj