Bár az utóbbi hetekben valahogy sikerült nagyon ráülnöm az arany-ezüst-fekete vonalra könyvborítók tekintetében (mindezt ráadásul teljesen szándéktalanul, csak valahogy az összes sztori, amit el akartam olvasni, ezekbe a színekbe lett csomagolva), a mai bejegyzés alapszíne, a rikítóan vörös borítók is mindig megdobogtatják a szívem. Ha jól el van találva, egy vörös borító messziről vonza a tekintetet, csak úgy üvölti a boltban korzózónak, hogy vigye haza magával. Igen, már került be nem egy könyv a kosaramba pont emiatt, és egy percig sem szégyellem magam miatta, főleg, mert gyakran a tartalom is pont annyira megkapó volt, mint a csomagolás.
Kékes-lilás kategóriában már volt egy hasonló bejegyzésem egyébként, abba beleolvashattok itt, és az idei év folyamán tervezem még folytatni ezt a kis minisorozatot, még több színnel.
