A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kingdom of Ash. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kingdom of Ash. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. március 27., péntek

Maas-Március VOL 3.3. - Üvegtrón harmadik fázis: a végső összecsapás újraolvasása


Ó, te jó ég, emberek, alig fél órája fejeztem be a legfrissebb Maas kötet, a Crescent City - House Of Earth And Blood olvasását. És atya-gatya, ez a könyv rendesen odavágott. Még ha (Maas-kötetekhez híven) elég lassan is indult el, a végén úgy felpörgött, hogy azt sem tudtam, hogyan bírja még a lelkem a rá záporozó csapásokat.

Jelenleg is olyan masszív könyv-végi olvasós másnaposságban fetregek, hogy azt sem tudom, hogy funkciónáljak, mint értelmes emberi lény. Újabb nagy kedvenc van itt láthatáron, főleg ha a folytatások (majd ha valamikor megjelennek) is legalább ennyire masszívak lesznek. Nem hiszem, hogy le tudja majd váltani a trón tetőfokáról az Üvegtrónt, de ki tudja, mit hoznak még a folytatások.

És ha már valahogy sikerül visszakanyarodnom a poszt eredeti témájára, azaz az Üvegtrón utolsó három kötetére, még megjegyezném, hogy valahogy találó, hogy pont a Crescent City végeztével egy időben kerülnek sorra ezek a kötetek. Mert az egyedüli, aminek az olvasása ennyire mély nyomot hagyott a lelkemen (vagy egyáltalán sírtam az olvasása közben), az az Üvegtrón harmadik fázisa.

2018. november 15., csütörtök

Keserédes búcsú - Kingdom of Ash értékelés

Aztamindenit, de régen nem sikerült posztot írnom. De most megint itt vagyok, hogy beszéljek arról a könyvről, amire idén a legjobban vártam. Mondhatom, talán egy könyvet sem vártam még ennyire, mint a Kingdom of Ash-t.

Ez az én két kis drágaságom.
A keményborítós kiadást már hónapokkal hamarabb előrendeltem, hogy biztosan időben itt legyen. Azonnal fel is adták már a megjelenés napján, de persze sosem voltam a türelem mintaképe, ha a rajongásom tárgyáról volt szó, így nem bírtam kivárni azt a két napot, míg meghozza a posta. Még aznap reggel elvándoroltam a legközelebbi könyvesboltba, és megvettem a puha verziót is (meg persze az ebook is ott csücsül már az olvasómon).

És aztamindenit, erre aztán megérte várni.


A most következő értékelésem egyértelműen elfogult lesz, hiszen imádom az egész sorozatot. Igyekeztem spoilermentesen tartani, hiszen magyarul még örökkévalóság, míg megjelenik, de innentől mindenki saját felelősségre olvassa tovább a bejegyzést.

A US kiadás tényleg
fényes papíron van,
így rendesen aranynak
néz ki.
Szóval a végéhez ért az Üvegtrón sorozat, és még egy utolsó nagy durranással búcsúzik. Ha összegeznem kell, ez a kötet fájt a legjobban az egész sorozatból. Az előző részekben is voltak sokkoló jelenetek, az Empire of Storms-nak meg az utolsó 200 oldala volt fájdalmas, de a KoA az elejétől a végéig a markában tartotta a szívem, és nem restellt rendszeresen csavarintani rajta egyet. Végigrettegtem az egészet.

Még könyvön nem pityeregtem ennyit. Nem vagyok valami sírós, de itt rendszeresen eredtek el könnyeim. A stresszszintjem azon a mértéken úszott, mint mikor már csak egy hét van hátra az egyetemen a szemeszterprojekt leadásáig.

Nem véletlen ez az arany borító, van ilyen nagylélegzetű és felvágós a könyv is. (Mikor először megláttam, hogyan fog kinézni, majdnem beájultam az asztal alá.) Az eddigi részek is színesek voltak, de inkább komolyabb-sötétebb palettán mozognak.  Ez meg kivilágít a polcomról.

Élőben talán jobban tetszik
 a fehéres UK verzió.
Történetileg is az egyik legerősebb lett a sorozatból. Az Empire of Storms-szal is az volt a bajom, hogy hiába van ott az az utolsó 200 oldal lélekfacsaró izgalma, ha az előző 600 elég lassú (néhány felvillanást leszámítva) hozzá képest.

Itt viszont konstans volt az izgalom. Látszik, hogy ez a lezárás, és még megannyi szál várt elvarrásra, nem is lett volna idő üresjáratra. Nem tudtam, hogyan fog ennyi mindent ebbe a majdnem 1000 oldalba belepréselni, de összejött.

Kellett is a sok párhuzamos szál, hogy kitárgyaljuk az eseményeket. Jól kiegészítik egymást, és bár szerintem időben nem mindig vannak teljesen szinkronban a dolgok, de nem annyira zavaróak ezek az elcsúszások, narratívailag pedig szükségesek. Ezek a szálak végül pedig összefolytak, és na én ott hagytam el az állam. 

A hátlap az egyik legszebb
A másik dolog, amitől kicsit tartottam, az az egymillió szereplő párhuzamos mozgatása. Eddig is sokan voltak már ebben a sorozatban, de mostanra érte el a tetőpontját. Ez meg is látszik néhány kevésbé nélkülözhetetlen szereplőn, például Gavriel és Vaughan szereplési ideje is megsínylette ezt. Megértem, hogy nagyon nehéz ennyi szereplőt mind az őket megillető ideig a figyelem középpontjában tartani, de hát na, egy kicsivel többet szívesebben láttam volna belőlük is.

Igazából nem tudnék kedvenc eseményszálat választani, mert mindegyik másképp remek. Talán Dorian történetét élveztem a legjobban, mert egy új oldaláról ismertem meg a kis idiótát. Legszívesebben párszor fejbe is vertem volna közben, de attól függetlenül nagyon élveztem figyelni, ahogy lavírozik, végre egyszer Aelin vagy Chaol vagy az apja ráhatása nélkül.

A történet végéről nem fogok beszélni, mert nagyon spoileres lenne. Mindenesetre annyit elmondhatok, hogy nagyon jól lett összerakva, és volt, mikor szó szerint vertem a matracom, annyira epic lett néhány jelenet. Máshol pedig sírtam, néha fájdalmamban, néha örömömben.

A Rémkulcsok (asszem ez a magyar megfelelője) és a Kapu problémája is okosan lett beleszőve a körülötte folyó minden másba. Tartottam tőle, hogyan lesz összevonva Erawan/Maeve és a kapu, mint a két nagy fő konfliktus, de pont elég hely volt hagyva mindkettőnek.

Íme az én kis Maas-díszpolcom. Az Assassin's Blade és a
Catwoman épp nincs rajta, mert azok a koliban voltak
 a kép készültekor, de ők sem hiányoznak ám.

A legvégén pedig abszolút elégtétellel hagytam ott a könyvet. 

Akkor tudatosult bennem csak igazán, hogy tényleg vége, mikor az epilógus utolsó mondatait olvastam.

És hogy miért keserédes a cím? Sírtam, nevettem, rettegtem, az izgalomtól ordítottam a könyv olvasása közben. És mikor a végére értem, elhullajtottam még pár könnycseppet, mert egy szeretett történet lezárult.

Az Üvegtrón sorozat volt az egyik, ami megszerettete velem a fantasy-műfajt, és a rajongásom azóta is tart. Mikor először a  kezembe vettem a legelső kötetet, nem hittem volna, hogy ekkora kedvencet találok, a rajongói csoportokon kereszetül pedig megismerek egy csomó embert, akik pont ennyire szeretik Maas könyveit, mint én. Szóval örökké egy fontos pont marad az Üvegtrón az életemben, még ha nem is lesz több új rész. És biztosan nem ez volt az utolsó újraolvasás.


Egyébként most írás közben a Legendás állatok zenéjét hallgattam, és tökéletesen passzolt a hangulatomhoz. Este ugyanis megyek megnézni a Grindelwald bűntetteit, szóval arról is hamarosan lesz egy rövid értékelés.

A hét legnagyobb, és legszomorúbb híre viszont, hogy meghalt Stan Lee, a Marvel lelke. Az ő emlékére végre összeszedem magam, és holnap megírom az Infinity War kritikám. Szóval igen, ez így a búcsúzás hete lett.

Addigis nyugodt csütörtök reggelt mindenkinek.

Love, Kalamaj

2018. július 14., szombat

Júliusi vegyes

A júniusi bevásárlótáskát most kihagytam, mert a hónap első felében úgysem csináltam sokat. Hónap elején ott volt a Könyvhét, ahol kellően beraktároztam könyvekből, az erről készült posztom ide kattintva olvasható. És tekintve, hogy ezzel megint jó időre kimerítettem a könyvekre szánt keretem, nem is vettem azóta semmit.

Hahahahaha, remélem ti is éreztétek az iróniát.

Persze, ugyan nem vittem túlzásba, de így is befigyelt egy-két dolog még a polcomra.

Ugyan itthon már megvan a sorozat
másfélszer, de a saját, különbejáratú
verzióm lesz ez a kiadás. Persze ez
bele fog telni pár évbe még.
A legkedvesebb új szerzeményem a Harry Potter és a Titkok Kamrája vadiúj, évfordulós kiadása. Természetesen a Mardekár színeiben, ez egyértelmű. Így már mindkét új kiadás megvan, mert persze a Bölcsek köve is ott lapult már a polcomon.

Amúgy már most bejelenthetek egy új blogprojektet: augusztus végén esedékes az első szülinap, mióta újraindítottam a blogot, így ismét egy tematikus hetet hirdetek akkorra, ezúttal Harry Potter témában. Jelenleg is nagy újraolvasásban vagyok, épp a Félvér herceg közepén járok, de augusztusra kiégzem majd a Halál ereklyéit is. Meg persze szóba kerülnek a filmek a Legendás állatok is.

Szóval mint látszik, az olvasásom is nagy részt csak a HP könyvek voltak a tankönyvek tömkelege mellett. De csak nagyrészt.

Sikerült azóta ugyanis befejezni a könyvhetes szerzeményeim egyikét, Tavi Kata Nyitótáncát, amiről tegnap már írtam értékelést is. (itt elérhető). Jelenleg épp a második résszel haladok, de még épp csak nekiálltam. Ha így halad tovább, igen hamar sorra veszem a harmadik és negyedik részt is.

A Napsötétet más egy ideje kerülgettem a polcon, de valahogy sosem volt igazán kedvem pont abba belekezdeni. De most rá esett a választásom, főleg a csekély mérete miatt. Még mindig nem tudom igazából, mit is gondoljak róla, de ha majd dűlőre jutottam magammal, írok erről is egy keveset.

A Sárkányok, farkasok & almák igazából azért került a kosaramba, mert szét volt akciózva, de nem tudom, mikor kerül rá sor. A széthullott birodalom pedig friss, mai szerzemény, mert kerestem valami könnyű olvasmányt nyaralásra.

Amúgy végre sikerült megnéznem az új Pixar filmet. 14 évvel később végre folytatást kapott A hihetetlen család is, és atya ég, jó kis film lett. Olyan hosszan nem ecsetelnék róla, de rendesen összerakták, és az animáció minősége már-már súrolja a félelmetesség határát.

Ha pedig már rajzfilmek, tartottam esténként, mikor az agyam már nem tudott befogadni több információt, egy kisebb Így neveld a sárkányodat-maratont. Ez a széria, beleértve a filmeket és a sorozatot, a valaha volt egyik legkedvencebb animációs sorozatom, és egymilliószor újra tudnám nézni. Meg is teszem.
Azt sem tudom, hogyan várjam ki a harmadik filmet. Nem fogom szégyelleni, hogy gyerekfilmre felnőtt fejjel és gyerekkíséret nélkül fogok beülni.

Meg persze azóta még párszor láttam az Infinity War-t. Tudom, tudom, ígértem róla bejegyzést, de most már megvárom az Ant-man and the Wasp-ot, és akkor együtt ecsetelem őket. Ha jól hallottam, annak a stáblistás jelenete úgyis nagy jelentősséggel bír a Bosszúállók számára is.

Sok tervem nyárra nincs, leginkább csak szeretném lepusztítani a hatalmas Olvasásra várva-listám. De előre nem ígérek semmit, úgyis azt fogom levenni a polcról, amihez kedvem lesz.

Ja, és azt láttátok, hogy tegnap nyilvánosságra került az utolsó Üvegtrón könyv borítója? Én majdnem szívinfaktust kaptam, mikor megláttam. Azt hiszem ez messze az új kedvencem. Az amerikai verzió szabályosan aranyon fog csillogni. Nagyobb bummal nem is tudna zárulni ez a sorozat, azt hiszem. Mindkét verzió csodaszép, de nekem azért a teliszínes jobban tetszik. Meg fogok őrülni október végéig. Asszem elő kéne már most rendelni.

Én jól elvagyok, kiélvezem, hogy a nyári szünet miatt végre van egy leheletnyi időm magamra is, olvasgatok, tunyulok, aztán holnap elhúzok nyaralni. Épp ezért nem tudom, jövő héten lesz-e új poszt, csak a szállás wifi-jétől függ. Mindenesetre az instán aktívabb leszek, akit érdekel, hogyan néz ki egy könyv a tengerparton, mert esetleg még eeeeegyetlen ilyen képet sem látott, ott megláthatja.

A következő viszontlátásig, hűvös medencét és forró nyarat,

Love, Kalamaj

2018. április 29., vasárnap

Sarah J. Maas-hét 7. nap: Kingdom of Ash

Nem, nem kaptam meg előre a kéziratot, hogy írhassak róla kiritikát. Nem mintha annyira tiltakoznék ellene. *kacsintás Maas irányába*

Viszont a találgatás már nagyban megy, vajon mi fog történni. Az biztos, hogy fájni fog ez nekünk.

Még jó, hogy a tematikus hetem kicsit későbbre került, mint eredetileg terveztem, mert az első időpontkor még nem volt meg a cím és a fülszöveg, mostanra viszont derült égből húsvéti meglepetésként ezt is megkaptuk, teljes pompájában. Már csak egy borítót kerünk, és indulhat is a hype-vonat.

Ez lenne a fülszöveg, magam fordítottam:

A tündérkirálynő fogságában Aelin még mindig be van zárva egy vas ládába, egy titkos helyen, és úgy tűnik, semmi esélye a szabadulásra. Míg el kell viselnie több hónapnyi kínzást, a barátai szétszóródnak különféle sorsok felé. Aelin védelme nélkül a katona Aedionnak és az alakváltó Lysandrának kell megvédenie az otthonukat, bármilyen áron. Saját útját kell kovácsolnia Chaolnak, a boszorkány Manonnak és a szépreményű ifjúnak, Doriannek, hogy megváltoztassák a történelmet, míg Aelin párja, a tündér Rowan átkutatja az egész világot elveszett szerelméért.

Miközben Aelin összegyűjti az erejét hogy megmentse magát és megküzdje élete csatáját, mindük végzete a levegőben lóg. Néhány kötelék még szorosabbra fonódik, mások örökre megszakadnak, és titkokról fog lehullani a lepel ebben az akciódús, szívszaggató fináléban.

Jep, ez a könyv ki fog nyírni minket. Azt hittük, az Empire of Storms fájt? A Tower of Dawn epilógusa összetörte a szívünk? Ugyan, semmire sem vagyunk még felkészülve. Így belegondolva az az október 23 túl közel is van. Több idő kell, hogy mi erre összegyűjtsük a kellő lelki erőt. Fájni fog, de nagyon.

És akkor pár gondolat és elmélet, részben a sajátom, részben különböző fórumokon láttam.

Előszöris Fenrys. Azonnal közkinccsé vált az Empire of Storms után, és én is egyetértek azzal, hogy neki biztos fontos szerepe lesz még. Hiszen ő az egyetlen kapocs Aelin és Maeve között, aki segíthet Aelinnek a fogsága alatt. Egyébként meg a neve az északi mitológiából ered, az is egy farkas, aki estleg látta a Thor: Ragnarököt, ismerős is lehet. Bár azon sem leépődnék meg, ha Conall, Fenrys testvére lenne végül a megváltó. 

Ezt a fülszöveget én már ízekre szedtem, hogy minél több információt kiszedjek belőle.

Több hónap. Aelin több hónapja van Maeve ládájában. El sem tudom képzelni, milyen összerombolt állapotban lesz, mire végre kiszabadul. Lehet, hogy annyira össze lesz törve, hogy kezdheti előről az a több könyvön való gyógyulást, amin eddig átment. Sőt, én nem tiltakoznék az ellen sem, ha kivételesen nem a tűzokádó királynőként szerepelne, hanem a trauma hatására "összemenve".

Aedion és Lysandra mondatában szerepel a bármi áron kifejezés. Előre félek, mit fog ez jelenti. Biztosan lesz benne támadás ellenük, esetleges belső viszályok is. Bármi áron. Nehogy ez azt merje jelenteni, hogy valamelyikük feláldozza magát. Ha akár Aedion egy hajszálának is baja esik, én fel fogok lázadni. És amúgy is, Maas-nak szokása megnyírni a szereplőit (Aelin, Rowan, Sartaq, csak így kezdetnek), de ha Aedion haját is le meri vágni...

A jelek szerint Chaol rá fog találni Manonra és Dorianre, vagy mindhárman teljesen külön utakon fognak járni, ezt nem tudtam eldönteni a megfogalmazásból. De ha együtt lesznek, kíváncsi leszek a Chaol-Dorian találkozásnak. Zsepiket elő, az szívfacsaró lesz.

Rowan, te pedig keresd csak Aelint. Gyorsabban.

Aelin gyűjti az erejét. A fülszöveg erősen az jelzi, hogy végül maga fogja megmenteni magát, de lehet, hogy csak félrevezet minket. Nem hiszem, hogy teljsen egyedül ki tud majd szabadulni, valamennyi segítségre szüksége lesz.

Azok közül, akik jobban összejönnek, szerintem Elide és Lorcan lesz az egyik. Légyszi. Annyira bírtam őket, légyszi... Akik pedig szétmennek, azok szerintem Aedion és Lys lesznek. Végülis nem voltak épp egy hullámhosszon az EoS vgén, Aedion még mindig mérges rá. Össze fognak dolgozni, az tuti, de úgy, mint Aelin és Chaol a Queen of Shadows-ban. Igen, igen, aranyosak voltak együtt, de én annyira nem hatódtam meg a kapcsolatuktól, szerintem még várat magára az igazi mindkettejüknek.

Kingdom of Ash elmélet, ami olyan biztos, hogy már nem is
lehet elméletnek nevezni:
Mindannyian bőgő takonykupacok leszünk a könyv vége után
.
És mikor már a fülszöveg is megmondja, hogy fájni fog, akkor biztos fájni fog ez a könyv.

Biztos vagyok benne, hogy pár szereplő meg fog még halni. Szükséges lépés, hogy érezhessük a helyzet komolyságát. Gavriel halálában biztos vagyok, ő tuti fel fogja áldozni magát a fiáért. Fürge az egyetlen garantált túlélő, ezt Sarah megerősítette, de a többiek...
Aelin kérdéses. Ha a címet tekintem viszont, nem olyan jók a kilátások. Ashes, azaz hamvak, és mi után marad a hamu? Hát a kiégett tűz után.

Előre félek ettől a könyvtől. A megjelené hetére már vettem is ki szabadságot (bár nem szándékos az egybeesés), így teljes lelki nyugalomban bőghetem majd ki a szemeim.




Hű, ez nem sikerült valami értelmes bejegyzésre. De annyira kavarongnak még a gondolatok a fejemben, hogy egy nagy, félelemmel átitatt kupac káosz. Akartam arról is írni, hogy szerintem Az Üvegtrón és a Tüskék és rózsák udvara világai összekapcsolódnak, de ez most mégis elmarad, mert nem találom a jegyzeteket. Talán majd a Kingdom of Ash megjelenésekor visszatérek erre. Talán addigra már több információnk is lesz róla.

A nyereményjáték még mindig él, ne feledjétek, holnap éjfélig még van lehetőség a részvételre, a teszt és a szabályok itt megtalálhatóak.

Ez volt az utolsó bejegyzés a Sarah J. Maas-hetemen, én nagyon élveztem, remélem nektek is tetszett. Ha már egyvalakinek kedvet adtam arra, hogy belekezdjen a sorozatba, akkor már nem volt hiába. Jövő héten még lesz pár poszt, kihirdetem a nyertest, valamint írok egy (spoilermentes) értékelést az Infinity War-ról, aztán visszatérek a szokásos kerékvágásba. Természetesen majd a tematikus hetem okáról, az A Court of Frost and Starlight-ról is fogok írni, de azt csak május végén kapom meg, szóval arra még várni kell.

Ezennel lezárom az első tematikus hetem.

Love, Kalamaj