Kellett egy kis kikapcsolódás a sok fantasy között, ilyenkor kicsapongok olyan zsánerek felé, amik inkább kevésbé jellemzőek rám. Idén pedig akartam kicsit bővíteni a repertoárom a történelmi romantikus regények tekintetében, és bár ez eddig a Büszkeség és balítéletben ki is fulladt, most kedvem támadt egy újabb indulóhoz.
Tudom, a Bridgerton egy modern tollból származó történet, látszik a több explicít szexuális jelenetből (meg főleg a használt nyelvezetből), mégis megjött hozzá a kedvem. A Netflixes sorozat úgyis rajta van a várólistámon megtekintés tekintetében (egyszer valaha el is jutok odáig, olyan sok néznivaló van), így mielőtt leülnék a képernyő elé, kinyitottam az eredeti, könyves verziót is, hogy megnézzem magamnak, mire ez a nagy felhajtás körülötte.
Az értékelésem a szokásos felépítés szerint fogom megejteni, és spoilereket tartalmazhat, így csak saját felelősségre olvass tovább!
 |
| A filmes borító |
Történetünk szerint Daphne Bridgerton épp benne van a báli szezonban, de lassan kifut az időből, hogy férjet találjon, mielőtt megbélyegződik elkelhetetlen vénségnek. A másik oldalon pedig ott áll Simon Basset, aki épp visszatért Londonba, és az eladósorban álló lányok anyjai azonnal rá is repülnek, hogy levadásszák őt (és főleg a jelentős örökségét) a porontyaiknak.
Kettejük összatalálkozásának az a végeredménye, hogy megállapodnak, hogy eljátszák, udvarolnak egymásnak, hogy nyugtuk legyen az anyáktól. És innen gondolhatjuk, hova fog tartani az egész, előbb-utóbb tényleg egymásba zúgnak, esküvő, házas élet, még ha nem is megy minden teljesen simán.
 |
| A mini kiadás borítója |
Mindkét főszereplő karaktere szerethetőnek mondható, bár kettejük közül Daphne nyerte el a szívem jobban. Kellőképp talpraesett volt, nem átallott visszabeszélni a férfiaknak, és senkitől sem tűrte el a hülyeséget. Főszereplőnek pont ideális volt, élvezet volt olvasni róla. Az egyetlen negatívuma, hogy nemi témákban túlzottan naivra volt véve, ennyire tapasztalatlan senki sem tud lenni.
Simon megértéséhez nagyon sokat segített az előszó, ahol megismertük a gyerekkorát, így jobban beleláttunk a tettei és gondolatai mögötti indokokba. Enélkül és az ő szemszögéből íródott jelenetek nélkül valószínűleg sokkal kevésbé szerettem volna, és inkább akartam volna fejbe vagdosni.
 |
| Ezen a borítón inkább látszik a ponyvaság |
Leginkább amin látszik, hogy nem a bemutatott korban íródott a könyv, az maga az, ahogy a könyv íródott. Nagyon érezni rajta a modern kifejezéseket és megfogalmazásokat, még ha látni is, hogy az írónő igyekezett bevinni pár korhű szófordulatot is. (Megjegyezném, hogy én angolul olvastam el a könyvet, ahogy a Büszkeség és balítéletet is, és a különbség nagyon érezhető.) Ennek köszönhetően viszont sokkal gyorsabban is olvasható.
A felépítés két fő részből áll, az első fele az esküvő előtti, ezt a részt nagyon élveztem, remek volt a kémia Daphne és Simon között. A második résszel, az esküvő utánnal több volt a bajom, nagyon más itt az alaphangulat, és a kettejük közötti fellépő problémák leginkább kommunikációsak voltak, amiket nem szeretek.
 |
| Ezen meg pláne |
A fő konfliktusi szál ugye abból eredt, hogy Simon nem akart igazából soha megházasodni, főleg nem gyerekeket nemezni (hujj, ez de rossz szó), mert még mindig a markában tartotta a trauma, amit gyerekkorában az apjától elszenvedett. Daphne pedig ezt próbálta megváltoztatni, de leginkább csak a falnak beszélt. A fő bajok ebből pedig a könyv második felében, a mégis bekövetkező esküvő után lettek, mivel Daphne egy nagy családot szeretett volna.
Ahogy viszont ezek ketten a problémát kezelték egymás között, az nem igazán jött be, úgy viselkedtek, mint dacos gyerekek, őszinte kommunikációval sokkal kevesebb drámával meg lehetett volna oldani. Simon pálfordulása pedig kicsit túl élesnek tűnt nekem, kibírt volna egy lassabb, alaposabb átgondolást.
 |
| Ez a kedvenc borítóm |
Bár megvannak a maga problémái, igazán élvezhető egy könyvecske ez, és a modern nyelvezetnek köszönhetően flottul is olvasható, ami mondjuk ideális lehet valakinek, aki még csak ismerkedik a történelmi romatikus műfajjal, és nem akar rögtön a legdurvább archaikus angolba belevágni.
A folytatásba nem fogok azonnal belekezdeni, mivel nagyon hosszú így is a várólistám, de valamikor sor fog kerülni arra is. A Netflixes sorozatot is valamikor sorra fogom venni, bár először a Lokit kéne kipipálnom.
A Bridgerton - A herceg és én tőlem ötből négy csillagot kapott.
Ez lenne a véleményem a Bridgerton könyvsorozat első kötetéről. Ha van javaslatod hasonló témához, zúdísd csak rám, ebben a műfajban nem vagyok valami jártas, de szívesen olvasnék még belőle.
Hamarosan újra jelentkezem, ezúttal (hosszú idő után) egy bullet journal-bejegyzéssel, megmutatom majd az Ambrózy báró esetei által inspirált augusztusi oldalaim. Addig is jó olvasást, élvezetes könyveket és sok napsütést.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése