Blood Heir értékelés - 12 hónap 12 könyv 2021 kihívás, első felvonás

Idén is megismétlem a tavaly indított ön-kihívásom, ahol év elején kinevezek minden hónapra egy-egy tematikában passzoló könyvet. Aztán végül tök más sorrendben olvasom ki őket, mert nagyon nehezen tudom tartani magam az előre meghatározott keretekhez.

Magamhoz hűen januárban rögtön nem is a januári könyvvel kezdtem, hanem a novemberivel, mivel sikerült rátennem a mancsom egy leárazott kötetre, és ennek annyira megörültem, hogy azonnal bele is kellett vágnom.

A következő bejegyzésben a blogon már bejáratott kritériumok alapján fogom értékelni Amélie Wen Zhao könyvét. Igyekszem magam a spoilerektől visszatartani, viszont mindenki csak a saját felelősségére olvasson tovább.

12 hónap 12 könyv - 2021-es kiadás

Tavaly dobtam fel először magamnak ezt a kihívást, és ugyan 2020-ban nem kifejezetten lett sikeres (talán ha négy könyvet olvastam a listáról, mindig valami más terelte el a figyelmem), idén újra megpróbálkozom vele, remélhetőleg ezúttal jobb eredményekkel. (Az eredeti bejegyzés itt olvasható.)

A szabályok igen egyszerűek, a 12 megadott téma szerint kiválasztok magamnak egy-egy könyvet, amit az adott hónaphoz betervezek elolvasásra. A végézte után pedig minden könyvről írok majd egy értékelést. Ha szeretnél, te is csatlakozhatsz a kihíváshoz, a saját könyveiddel. Írd meg, te mit tennél a témákhoz!

A Court of Frost and Starlight újraolvasás - 12 hónapos kihívás negyedik felvonás

Idén is sikerült megejtenem az éves Maas-maratonom, és utolsó etapjaként a Tüskék és rózsák udvarával is végeztem. Jót tesz a kis lelkemnek évente legalább egyszer előszedni a nagy kedvenceket, köztük pedig legfőképp Maas könyveit.

Az A Court of Frost and Starlight pedig idén még egy szempontból is a várólistám elején volt. A még januárban magamnak kitűzött 12 hónap - 12 könyv olvasólistám utolsó, decemberi darabja lett volna, de kicsit átrendeződött az a lista is, és mostanra került át.

Az összes kiadás, amiben megvan nekem a könyv. (Plusz a magyar,
de az a szüleimnél van.) Már csak az új borítós angol hiányzik.

Erről a könyvről röviddel a megjelenése után már írtam egy értékelést (együtt az akkor szintén friss Macskanővel, elérhető itt), de kíváncsi voltam, mennyit változott a véleményem a szinte pontosan két évvel ezelőtti bejegyzéshez képest.

Ebben a posztban a szokásos kategóriák szerint értékelem a könyvet, de szót ejtek a sorozat további részeiről és a véleménybeli változásokról is.

The Illuminae Files 3. Obsidio értékelés - 12 hónapos kihívás harmadik felvonás

Még múlt héten sikerült befejeznem naaaagy kihagyás után a The Illuminae Files trilógia zárókötetét.  Az első két részt még 2018 elején olvastam, és nem sokkal később a harmadikba is belekezdtem, de úgy 100 oldallal később elterelődött a figyelmem, és azóta félbehagyottan csücsült a polcomon. Az első két kötetről készült értékelésem itt olvasható.

Az Obsidio befejezésére azzal "kényszerítettem" magam, hogy a májusi feladnak tettem meg a 12 hónap 12 könyv éves kihívásomnak. Május témája a tiszta, csillagos ég volt, és ezzel egy űrhajós sci-fi-t céloztam meg. Ugyan egy kicsit el vagyok csúszva a kihívással (márciusban és áprilisban kimaradtak a könyvek az éppen tartó újraolvasás-maratonjaim miatt), de májusban sikerült bepréselnem az Árnyvadászok közé az Obsidio-t is.

A spin-off spin-offja - Chain of Gold értékelés - 12 hónapos kihívás második felvonás

Hú, nagyon belelendültem ebbe az Árnyvadász-maratonba. Aminek igazából pont a mai könyv volt a kiváltó oka. A Chain of Gold-ot azóta el akartam olvasni, mióta megláttam a borítóját. Aztán a megjelenése után a nagy konszenzus az volt, hogy ez talán Clare eddigi legjobb könyve, szóval mindenképpen szükségem volt rá.

Sikerült megszereznem a gyűjtői első kiadás egyik darabját,
amiben van egy plusz illusztráció és egy novella Tessa és Will esküvőjéről.

A legelső indítója a maratonnak persze még két hónapja a Lady Midnight olvasása volt, ami után visszakanyarodtam a Végzet ereklyéihez, ami után nem tudtam megállni, és mindenképpen kellett még a Pokoli szerkezetek is a lelkemnek. A Chain of Gold meg ugyebár annak a folytatása (félig-meddig, az ő gyerekeik itt a főszereplők). Eredetileg szeptemberre terveztem ezt a könyvet, a 12 hónap 12 könyv kihívásom szeptemberi indulójának szántam, de nem bírtam volna ki odáig, szóval előrehoztam.

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a bejegyzés enyhe spoilereket tartalmazhat. (Igyekszem spoilermentes maradni, de a Pokoli szerkezetek olvasása mindenképp szükséges, annak a végkifejlete egyszerűen muszáj ehhez a könyvhöz.)

Három sötét korona értékelés - 12 hónapos kihívás első felvonás

2020-ra kihívtam magam, minden hónapra egy kiválasztott könyvvel. Ha érdekel az ötlet, vagy hogy milyen könyveket választottam, kattints ide. A januári feladatom pedig Kendare Blake fantasy-sorozatának első része, a nemrég magyarul is megjelent Három sötét korona volt.

Vigyázat, az értékelés innentől tartalmazhat enyhébb spoilereket!

Röviden összefoglalva:

Nagyjából nem volt sok kifejezett bajom a könyvvel, de hátast sem vágtam magam tőle.

Ha valaki még nem találkozott ifjúsági fantasy-vel, és nem akar valami masszívba belekezdeni, annak talán ideális lehet, de nekem, aki hobbiból dúrom magam végig 1000-1200 oldalas falazótéglákon és 7-8 részes sorozatokon, egy kicsit kevés volt. A legnagyobb bajom talán az volt vele, hogy semmi nem volt teljesen kibontva benne. Fel volt vetve benne több ötlet, különféle történeti esemény, de egyik sem volt teljesen kidolgozva. Ha kábé kétszer ilyen hosszú lett volna a könyv (azaz 600 oldalas, ami egy fantasy esetében szintén nem sok), akkor lett volna talán pont ideális.

Bővebben kifejtve:

Az alaptörténet:

Az ötlet nem rossz. Hármasiker királynők, akiknek a felnőtté válásukkor össze kell csapniuk, és az utolsó, aki talpon marad, az nyeri el a trónt. Érdekes, ugye? Megannyi akciódús lehetőség, ki lehetett volna hozni belőle igazi lelki drámát is, ehelyett csak elmismásolva van minden. Kezdjük azzal, hogy a halálig tartó "mérkőzés" (idézőjelekben, mert igazából nem nevezném mérkőzésnek, hiába van úgy promózva) el sem kezdődik az utolsó fejezetig, akkor inkább csak utalva rá. Szóval az egész könyv csak egy prológus a második részhez. Ami még talán nem is lenne önmagában baj, ha jól lenne kivitelezve.

A szereplők:

Valahogy senkivel sem vagyok megelégedve. Egy háromszáz oldalas könyvhöz egyszerűen túl sok szereplőt tömörített az írónő bele, így senkit nem sikerült igazán kifejteni. A három királynő még úgy-ahogy elmegy, de egyikükhöz sem sikerült kötődnöm. Katherine olyan keveset szerepelt, hogy semmit nem tudtunk meg róla, amikor az ő fejezete is van, akkor meg nyavajog. Mirabella lenne a kedves, benne volt a legtöbb önálló karakter, de így is unalmas maradt. Arszinoé meg egyenlőre a leendő badass, nem-hallgatok-senkire archetípus felvizezett változata. A mellékszereplők és szerelmi szálak szerintem meg teljesen feleslegesek voltak, ha ők elmaradnak, talán egy kerekebb történet lett volna a végén. Egész konkrétan 5 szereplő is van, akinek a neve valahogy a Luca/Luke változata, és ez például marhára meg tudja keverni az embert.

A felépítés:

Mint már mondtam, az alapötlet nem rossz. De minden mással lehetett volna foglalkozni, mint amivel a könyv tette. Eleve túl lassan indult el bármilyen konfliktus egyáltalán. Már a könyv felénél jártam, még mindig nem történt semmi, és már azt kérdeztem magamtól, mikor lesz itt már bármi esemény. Aztán a második 150 oldalba lett belesűrítve 7 különféle történetszál, meg ugye a könyvvégi nagyobb esemény és a nyitás a második rész felé. A felét nyugodtan el lehetett volna hagyni, kezdve a belerőltett szerelmi háromszöggel (hú, az de nagyon felesleges volt), és a maradékot rendesen kidolgozni, még hozzávágni egy száz oldalt legalább, és akkor rendesen van ütemezve.

A végkifejlet:

A rossz ütemezés és a helyhiány miatt a legfontosabb résznek, a "mérkőzést" megnyitó ünnepségnek csak az utolsó kb 30 oldalon maradt hely, így az teljesen össze lett csapva. A legtöbb jelenet abból áll, hogy elindulnak, és máris szalagszakadás, aztán már csak másnap reggel, két mondatban visszatekintenek rá. Így sajnos teljesen jelentősségét veszti az egész, pedig a könyv kezdete óta ezt hájpolták.

A legutolsó fejezetről meg ne is beszéljünk. Van benne egy csavar, ami csak a függővég miatt került bele, semmi felépítés és elhintett utalások előtte. Ha azt a fejezetett teljesen kivágják, fel sem tűnt volna a hiánya, sőt kerekebb lett volna az egész. Ráért volna az a második részben is.

Összesítve:

Nagy reményekkel mentem bele ebbe a könyvbe, hiszen az ígérete alapján pont olyasminek tűnt, ami nekem tetszene, de nem ütötte meg az elvárt színvonalat. Az összecsapottsága miatt (egy-egy történetszálra tényleg nem igen adott 10-15 oldalnál hosszabb kibontakozási időt) nem tudtam elmerülni a világában, vagy épp egyáltalán érdeklődést mutatni iránta. Túl sokat akart markolni, túl sok felé fordulva, így viszont semmiből sem mutatott eleget.

Nem mondanám, hogy rossz könyv lenne, mert nem teljesen az. Csak inkább olyan meh. Súlytalan. Lehet, hogy egyszer majd elolvasom a második részt is, hátha az jobban belehúzott, de senki ne vegyen rá mérget.

A Három sötét koronának ötből két csillagot adok.

Remélem a következő olvasmányom nagyobb nyomot hagy bennem. Ma este kezdem el az A Heart So Fierce And Broken-t, Brigid Kemmerer Cursebreaker-sorozatának frissen megjelent második részét. Az első részét nagyon szerettem, a folytatása 2020 leginkább várt könyvei közé tartozott, szóval ajánlom neki, hogy ne okozzon csalódást.

Legközelebb csütörtökön jeletkezem, addigis jó olvasást mindenkinek.

Love,

Kalamaj

12 hónap 12 könyv - könyves kihívás és book tag

Mint minden évben, idén is megfogadtam, hogy többet akarok olvasni az új évben. Idén viszont komolyan is veszem, ezért összeraktam magamnak egy személyes kihívást. Minden hónaphoz kiválaszottam a legsztereotipikusabb sztereotípiát, és megpróbáltam hozzárendelni egy könyvet. Ha kedved van hozzá, csatlakozz te is, akár a saját könyvlistáddal.

Január - a sötét délutánok

Egy könyv, aminek olyan sötét a borítója, mint egy januári nap délután négy után:

Az én választásom a Három sötét korona Kendare Blake-től.

Már egy ideje szemeztem ezzel a sorozattal angolul, de valahogy mindig visszatettem a polcra. Pár hete viszont, mikor épp böngésztem az egyik soproni boltban, vettem észre, hogy a legalsó polcon ott csücsül. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán lefordították magyarra, pláne nem, hogy már ki is adták.

Már el is kezdtem olvasni, a története maga is illene a témához, nem épp a legvidámabb, inkább egy ilyen dark fantasy intrikákkal és varázslattal. Nyami-nyami. Egyenlőre tetszik, valószínűleg később tovább fogok menni a következő részekre is.

Február - a farsangi karnevál

Egy könyv, ami felemlegeti a farsangi nosztalgikus emlékeim:

Elég várható volt, de az én februári könyvem a Caraval lesz Stephanie Garber-től. Már vagy négy éve ül a polcomon, most már tényleg elolvasom.

Március - a kifakadó rügyek

Egy könyv, ami felébreszti bennem a tavaszi romantikus érzéseket:

A We Are Totally Normal Rahul Kanakia-tól március végén jelenik meg ugyan, de metálisan ide sorolnám még. 2019-ben belekóstoltam az LGBT+ könyvekbe, ez a történet pedig megfelelőnek tűnik a folytatásához.

Április - a húsvéti tojás

Egy könyv igazán színes borítóval:

Már a megjelenése óta szemezek a The Piory of the Orange Tree-vel, csak mindig elijesztett, hogy akkora, mint egy falazótégla. Majd nekimegyek e-könyvben, úgy nem szakad le a karom.

Május - a tiszta, csillagos ég

Egy könyv, ami elrepít az űrbe:

Itt az ideje befejeznem a The Illuminae Files-t. Már csak a harmadik rész, az Obsidio van hátra, most végre meg fogom tudni, hogyan zárul a szétszórt kolónia hányattatott sorsa.

Június - a Szeniván éji álom

Egy könyv tündérekről és veszélyes bűbájról:

Talán így végre sikerül elolvasnom Margaret Rogerson második könyvét, a Sorcery of Thorns-t. Az írónő első könyvét, az An Enchantment of Ravens-t nagyon szerettem, ha épp nem is a történet miatt, hanem inkább a nyelvezetének elképesztően magas minősége miatt. És egyes értékelések szerint ez a könyv még az előzőnél is jobb lett. Vastagabb biztosan. Azt szeretem leginkább Rogerson eddigi könyveiben, hogy mindkettő egyedülálló könyv, és nem kell rögtön egy teljes leendő sorozathoz elköteleznem magam. Az meg csak egy adott plusz, hogy az imádott Charlie Bowater rajzolta mindkét borítót. Eleve ezért vettem a kezembe az Enchanment-et is, és mennyire megérte.

Július - a hullámzó tenger

Egy könyv tele kalózokkal és tengeri kalandokkal:

Most, hogy megjelent a Seafire Natalie Parker-től magyarul is, már biztosan kézbe fogom venni. Imádom a kalózos történeteket.

Augusztus - a nyárvégi hőség

Egy könyv, aminek a borítója csak úgy lángol:

Harcos királynők, főnixeken repülés, fantasy-rajongó szívem mit kívánhat még? Remélem a Crown of Feathers legalább annyira lángra lobbantja a szívem, mint a borítója. Mert az bizony csak úgy lángol.

Szeptember - az aranyba hajló lombkoronák

Egy könyv barnás-vöröses-arany borítóval:

Talán szeptemberre eljutok odáig, hogy végezzek az eddigi Cassandra Clare könyvekkel, és akkor bele tudok majd kezdeni a Chain of Gold-ba. Vagy ha nem, akkor önmagában állok neki, az írónő szerint előismeret nélkül is élvezhető.

Október - a rémisztgető

Egy könyv, amitől borsódzni fog a hátam:

Halloween-re készülve pont alkalmas lesz végre a kezembe venni egy Stephen King könyvet. Én a Carrie-re gondoltam kezdetnek, aztán lehet, hogy az Az lesz még belőle.

November - a fagyos szent

Egy könyv, aminek olyan hűvös a borítója, mint a hajnali fagyok:

Az Of Silver and Shadow-ra a borítója miatt figyeltem fel, de a története is megfogott. Még szép, hogy érdekel egy Üvegtrón-esque ifjúsági fantasy.

December - a karácsonyi fények

Egy könyv, amitől felvillanak a lelkemben azok a barátságos kis fények:

Nem készíthetek egy listát sem anélkül, hogy bele ne préseljek legalább egy Sarah J. Maas-könyvet. Decemberre pedig a legalkalmasabb a Fagy és csillagfény udvara, úgyis ünnepi történet. Addigra fogok végezni a Maas-maratonommal (havonta egy Maas könyv), így mindképp illik a témához.

Ez lenne az én személyes kihívásom magamnak. Te melyik hónaphoz mit választanál? Remélem jövő decemberben majd büszkén jelenthetem ki, hogy mind a 12 könyvet elolvastam. És persze még sok másikat is.

Hétfőn jelentkezem legközelebb, valószínűleg már az addigra kiolvasott Három sötét korona értékelésével. Addigis szép hétvégét és jó olvasnivalót!

Love,

Kalamaj