Varázslat a szavakban - Addie LaRue titkos élete értékelés

Nem tudom, ki hogy van vele, de én általában tartok a nagyon hájpolt könyvektől, amik az összes platformon IS ezerrel vannak nyomatva. Megvan bennem a félsz, hogy túl sokat várok el tőlük a hírnevük miatt, de mikor kézbe veszem őket, nem fognak felérni az elvárásaimhoz. Még ha magukban okés könyvek is lennének, emiatt sokkal kevésbé fognak tetszeni, mintha bármilyen előismeret nélkül vágtam volna bele az olvasásukba. (Sajnos párszor elő is fordult hasonló velem, a legmeghatározóbb ezek közül számomra a Kegyetlen herceg volt, egyszerűen többet vártam tőle.)

Viszont párszor megtörtént már, hogy a behájpolt könyv igenis megérdemelte azt a hírnevet, amit kapott, és utólag csak fogtam a fejem, hogy miért is vártam velük ennyit. A tavalyi év kedvenc olvasmánya, a Csillagtalan tenger is közéjük tartozik, az annyira elvarázsolt, hogy a mai napig nem voltam képes egy értelemes értékelést kipréselni magamból róla.

Most pedig megtaláltam a testvérét, egy újabb könyvet, ami hasonló érzéseket váltott ki belőlem. A The Invisible Life of Addie LaRue (magyarul talán Addie LaRue láthatatlan élete, már még nem jelent meg, szóval sufnifordítottam a címet) egy ideje telerajzolta a könyves csoportok falát, amiket követek, így szemeztem vele egy ideje, bár bevallom, a fülszövege nem ragadott el annyira, hogy azonnal kézbe is vegyem. Valahogy mégis bekerült múlt héten a kosaramba és hazajött velem, miután pedig belekezdtem, le sem bírtam tenni.

A következő értékelésem a szokásos kategóriáim szerint hajtom végre. Igyekszem spoilermentesen tartani, de egypár dologról muszáj beszélnem, hogy érthető legyen a mondandóm, így mindenki csak saját felelősségre olvasson tovább!

Rengin Turner alkotása

Az alapsztori

A történet szerint Addie halhatatlan, mert kereken 300 éve alkut kötött egy entitással (leginkább egy pogány istenre vagy démonra emlékeztet, bár sosincs a könyvben konkretizálva, csak a "sötétségnek" hívják, és az évszázadok folyamán Addie a Luc nevet adta neki). Viszont az alku hátulütője, hogy senki sem emlékszik rá, olyannyira, hogy ha valaki átlép egy ajtót, már meg is feledkezett róla, és semmilyen fotó nem tudja megtartani a képét, még írni sem tud, mert azonnal eltűnik az is, szóval tényleg semmilyen nyomot nem tud hagyni a világon. Aztán 2014 márciusában az útjába kerül Henry, és ő valamilyen különös okból fogva mégis emlékszik rá. A történet oda-vissza ugrál a jelen és Addie múltja között, ami végigköveti a hosszú és láthatatlan életét.

A szereplők

A könyv egyértelműen ekörül a három szereplő körül forog. Ugyan feltűnik pár kisebb mellékszereplő, de ők nem rendelkeznek érdemi jelentősséggel. A kedvencem közülük Addie, hiszen az alkuja miatt igazán különleges helyzetben van, mégis meg kell valahogy oldania az életet. Nagyon tetszett a kiskapu, amit talált: még ha nem is emlékszik rá senki, mégis tud úgy nyomot hagyni a világon, hogy megihleti a művészeket, hiszen "az ötletek sokkal erősebbek, mint az emlékek". A hosszú életének köszönhetően realisztikusan látja a világot, nem esik bele az ifjúsági könyvek főhősnőinek klasszikus buta húzásaiba. (Nem is ifjúsági asszem a könyv.)

Luc a klasszikus entitás, aki alkukat cserél lelkekre, megvan benne a kellő gonoszság, de több is. A 300 év alatt ő az egyetlen, aki emlékszik Addie-re, így a visszatekintős fejezetekben leginkább a kettejük kapcsolatát-harcát követjük végig. Ezidő alatt Luc-nek sikerül belehabarodnia a lányba, már amilyen kifacsarodott, inkább birtoklásra emlékeztető dolgot ő szerelem alatt ért, hiszen számára is Addie az egyetlen, aki látja és megérti őt.

Henry az a könyves pasi, akit minden könyvbe kívánok, egy cukorbogyó a fickó. Az már eleve jól indul, hogy egy könyvesboltban dolgozik és van egy Könyv nevű macsekja (aki igazából aledvenc szereplőm a történetben). Neki is megvannak a maga titkai, és csak úgy sajgott érte a szívem, mikor az ő háttérsztorijára derült fény, csak úgy át akartam ölelni. Viszont nagyon örültem neki, ahova a könyv végére került, ha valós ember lenne, csak a legjobbakat tudnám kívánni neki.

Rosiethorns88 munkája

A felépítés és nyelvezet

Bár a szori maga is remekül van összerakva, ami ezt a könyvet igazán gyönyörűvé teszi, az a nyelvezete, és ahogy a fejezetek egymás után vannak fűzve. Minden mondatból sugárzott az az apró mágia, ami csak egy érzéssel megfogalmazott történetben megtalálható. (Innen a besorolásom a Csillagtalan tenger testvéreként, annak az olvasása közben is hasonló elvarázsoltságot éreztem.) Nagyon nehéz szavakba önteni ezt az érzést, de remélem már mindannyiótoknak volt szerencséje egy olyan könyvhöz, ami kiváltotta belőletek, szóval tudjátok, miről beszélek. Tudjátok, mintha egy üres szobában lennétek, amit különféle tükrök és színes fények kombinációja tölt ki, átváltoztatva a teret egy végtelen, varázslatos világgá.

A konfliktus és végkifejlet

Sajnos elég nehéz úgy beszélni a főbb konfliktusbeli pontokról, hogy ne lőjek le nagy dolgokat, például hogy miért tud Henry emlékezni Addie-re, de annyit elmondhatok, hogy nagyon aprólékosan van felépítve, szépen lassan folyik bele a végső megoldásba, és ugyan lehet részben előre látni, mi fog történni, mégis összefacsarodik az ember szíve, mikor elékezik odáig. Nem lehetett volna szebben zárni ezt a könyvet. Ami pedig az epilógus-kategóriás fejezetekben történik, csak úgy elringatja az embert, és nagy, elégedett mosolyt csal az olvasó arcára.

Addie, Henry és Luc,
Jemlin képzeletében

Összeségében

Ez egyik legkülönlegesebb könyv, amit valaha olvastam, csak ajánlani tudom mindenkinek. Amint megjelenik magyarul is, rohanjatok érte a könyvesboltba, ha pedig valamennyire is tudtok angolul, ne várjatok a fordításra, élvezzétek ki a szavak varázsát az eredetijükben. Engem mindenesetre pont a tökéletes időpontban talált meg ez a történet.

Ez a könyv olyan, mintha a tenyerébe venné a szívedet, először egész óvatosan, és a történet előrehaladtával egyre szorosabban, míg a végére minden érzést kifacsart volna belőle, és ott maradsz egy űrrel a lelkedben, amit semmilyen másik könyv nem fog tudni többet kitölteni, de nem bánod, mert megérte ezért az élményért.

A The Invisible Life of Addie LaRue tőlem ötből öt teljes csillagot érdemelt ki.

Ez lenne a mai értékelésem, hamarosan újra jelentkezem, még van pár bejegyzés a tarsolyomban. Addig is jó olvasást, és hasonlóan csodás könyveket mindenkinek.

Love,

Kalamaj

És ne feledd: Ne imádkozz olyan istenekhez, akik sötétedés után felelnek!