Gyerekek, és nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, tényleg, de sajnos mégsem tudtam. Ez sajnos a nagy nemzetközi hájp ára: néha túl sokat várunk egy könyvtől, amihez végül nem fog tudni felérni.
A From Blood And Ash (röviden FBAA) már ezer éve díszíti a könyves Insta oldalakat, jobbról-balra hallom róla a jobbnál jobb értékeléseket, rádaásul mostanság jelenik meg belőle több különleges kiadás is. Úgy voltam vele, hogy most már muszáj lesz megnéznem, mi ez a nagy felhajtás ekörül a könyv körül.
Hát, a második kötet után nem fogok rohanni.
Az értékelésem enyhe spoilereket tartalmazhat, csak saját felelősségre olvass tovább!
A sztorink elején van Poppy, a Szűz (vagy hogy fordítsam magyarra, ez a gond a magyarul még meg nem jelent könyvekkel), aki a Kiválasztott, nagy k-val (bár hogy pontosan miért is, azt nem tudjuk meg, csak a könyv szó szerinti utolsó oldalán), aki nem beszélhet senkivel a személyi testőségén kívül, nem mutathatja az arcát senkinek, és (mint a nevéből adódik) szűznek kell maradnia, mielőtt beteljesítené az istenek által neki szánt szent célt (amit maga sem tudja, mi, és ez eléggé frusztrálja is). A baj csak az, hogy Poppy nem tud megülni a popiján és eltűrni, hogy uralják az életét, és kezdi megkérdőjelezni az elhivatását. Ráadásul még itt az új testőre is, Hawke, aki sajnos túl jóképű...
Jó alap, nem? Szerintem is az lehetett volna, ezért is fogtam neki a könyv olvasásának, csak aztán a kivitelezés csapta tarkón a sztorit, és rontott el minden kedvet bennem a folytatás folytatásához.
Innentől az értékelésem el fog térni a szokásos felépítéstől, inkább felsoroltam pár pontban, mik voltak a fő bajaim a könyvvel.
 |
| Poppy, Jelenai által |
Ez a könyv 613 oldal. Ennek a könyvnek nem kellett volna többnek lennie 300-nál.
Ebből kifolyólag naaaaaagyon el van minden nyújtva, gyakorlatilag mindenki zokniszínét tudjuk, és nem érezzük, hogy haladna a cselekmény. Például Tawny teljes karakterét ki lehetett volna vágni a könyvből, és semmi nem változott volna, pedig ő volt a negyedik legtöbbet szerepelt karakter!
2. Az ütemezés
Ilyen össze-vissza, kihangsúlyozatlan ütemezést már rég nem láttam, inkább vártam volna el ilyesmit egy kilencedikes nyelvtan-fogalmazástól, mint egy akkora névtől, mint Armentrout!
Egész konkrétan semmi sem történik az első 300 oldalon, azon a megkérdőjelezhető nyitójeleneten túl. Aztán a 400 oldal táján van egy "csatajelenetnek" nevezhető esemény, ami után az átlag olvasó azt várná, hogy függöny, a következményekről olvashatsz a folytatásban. De nem, még van a könyvből kétszáz oldal, még akar lenni benne egy csavar. Viszont ez feldobja a klasszikus 5-pontos narratív ívet, kibbillentve az olvasót a hullámból, és ezeken a fejezeteken már csak átvonszolja magát, hogy érjen már a végére. Ráadásul a végére még hiányzik is a csattanó, vagy legalább valami izgalom, ami megtartaná az érdeklődést a sorozat iránt.
3. Az előreutalások
Ha már az előbb megemlítettem a csavarokat: Már a 150. oldal táján tudni lehet mindent, az utolsó oldalig, hogy mik fognak kiderülni, és csak forgattam a szemem, mikor valamiről végre lehullott a lepel. Ejj, Poppy, hogy lehetsz ilyen vak, hogy ennyi ideig tart mindenre rájönnöd?
 |
| De azt meg kell neki adni, hogy tényleg jól néz ki. |
Félbe lehetett volna vágni ezt a könyvet, ha kiszednénk Poppy folytonos belső monologizálását.
5. Hawke
Fuss, Poppy, amilyen messze csak tudsz!
Csak nekem látszott ennyire tisztán, mennyire manipulálta Hawke Poppy-t egész végig? Meg valahogy utálom a "Jobban tudom, mi kell neked, mint saját magad." -típusú pasikat.
6. Béltartalom
Ez a könyv vagy langymeleg szundifeszt, vagy vérbő marcangolás, ennyi kifolyt szemet még nem láttam könyvben.
7. Könyvnyi előszó
Talán a legnagyobb baja ennek a könyvnek, és ebből ered az összes többi probléma gyökere is, hogy ez az egész csak egy nagy előszó a tényleges fő sztorihoz, ami csak a második kötetben fog nekiindulni. Ahhoz viszont messze túl hosszú, így kellőképp el tudott altatni ahhoz, hogy ne sok érdeklődésem legyen a második részt is megvenni. Nem is fogom jó darabig megtenni, még olyan sok (remélhetőleg) megkapóbb olvasnivaló van a polcomon, hogy nem egyhamar lesz, hogy újra kézbe vegyem ezt a sorozatot.
A From Blood And Ash tőlem ötből csak 3 csillagot kapott, így az idei év sereghajtóihoz csatlakozott az olvasmányaim sorában.
Ez lenne az értékelésem az FBAA-hoz, habár kissé lehordó is lett. De ez van, ha nem jön be a könyv, legalább megpróbálok írni hozzá egy szórakoztatónak csúfolható bejegyzést. Hamarosan újra jelentkezem, akkor már jobb könyvekkel. Addig is jó olvadozást ebben a melegben, és egy élvezhető könyvet mindenkinek!
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése