Nem rejtem véka alá, mekkora rajongója vagyok Sarah J. Maas könyveinek, és azok közül is legfőképp az Üvegtrón sorozatnak. Nem túlzok, ha azt mondom, ez A legkedvencebb sorozatom a világon. Épp ezért muszáj évente legalább egyszer újraolvasnom, az ideit pedig most pénteken fejeztem be.
Ameddig pedig még ebben az olvasás utáni könyves másnaposságban fetrengek (tudjátok, mikor nem tudsz továbblépni egy könyvön a befejezése után, akkora nyomot hagyott benned), úgy dönöttem, megírom a könyvekhez az újraolvasós kritikám. Ami annyiban különbözik egy sima, elsőolvasós értékeléstől, hogy leginkább arra fókuszál, mit adott még az első olvasáshoz képest.
Három nagy fázisra osztottam a sorozatot:
I. Celaena útja: The Assassins Blade (TAB) - Throne Of Glass (TOG) - Crown Of Midnight (COM)
II. Aelin újjászületése: Heir Of Fire (HOF) - Queen Of Shadows (QOS)
III. A harmadik Valg háború: Empire Of Storms (EOS) - Tower Of Dawn (TOD) - Kingdom Of Ash (KOA)
Ma az első fázissal fogok foglalkozni. Innentől a bejegyzés spoileressé válik (nem nagyon, de pár dologról nem tudok spoiler nélkül beszélni), szóval csak saját felelősségre olvassatok tovább.
Minden újraolvasásnál, mikor a végén visszanézek a kezdethez, mindig meglepődöm, mennyire eltér az első két könyv (és az előzménytörténet) a sorozat végétől. Ott még fogalmam sincs róla, ki az az Aelin, mik a Valgok, és ki a fene az az Erawan. Mikor Celaena legnagyobb problémája a reggeli futás a parkban.
0,5. The Assassins Blade - Az orrgyilkos pengéje
Az újraolvasások folyamán mindig úgy kezdek, hogy az előtörténetet veszem előre, azaz időrendi sorrendben olvasok. Először a HOF és a QOS közé ékelve (azaz megjelenési sorrendben) olvastam, hiszen ott mindenképp szükséges a történethez. Viszont már az első részben is felfedezhetőek utalások ezekre a novellákra, jobban élvezhetőek, ha az ember észreveszi őket.
Ez kicsit elüt ugyan az első fázis többi részétől, hiszen egy évvel a fő történet kezdete előtt játszódik, de én nagyon szerettem látni Celaenát, mikor tényleg orrgyilkoskodott, nem csak felemlegetve lett a régi foglalkozása.
1. Throne Of Glass - Üvegtrón
Ah, ez a könyv. Mivel önmagában még csak nem is olyan hosszú, felveszem, hogy csak ezt a részt olvasom el, de valahogy egy könyvnél nem lehet megállni, még egy, még egy, és akkor már hupsz, ki is olvastam a teljes sorozatot.
Történetileg ez az egyik kedvencem, hiszen ez a klasszikus, ami indította az egészet. Sőt, ami megszerettette velem a fantasy-t, mint műfajt.
Minden újraolvasásnál újra megtelik a szívem a nosztalkigus élményekkel, és már-már családtagként tekintek a szereplőkre. Lassan már kívülről is fogom tudni a könyvet, annyiszor olvastam. Minden újraolvasáshoz egy új kiadás.
Ez a könyv a harmadik helyezett az Ez-Az-Üvetgrón-Kötet-Fájt-A-Lelkemnek listán. Amiatt a könyvközepi húzás miatt. Hiába olvastam el azóta vagy hatszor, azóta is arcon vág, mikor odáig jutok az olvasással. Elkezdődik szép lassan, felépül, Celaena boldog, és bummmm, Nehemia.
A második újraolvasásnál tűnt fel pár apróság, ami csak akkor nyert értelmet, és a mostani újraolvasásnál, és csak még jobban fáj a szívem tőle. Már akkor is fájt Nehemia sorsa, de az EOS-ban kiderült háttérinformációkkal együtt... hjaj, ez a hercegnő... A világot neked adnám.
Összefoglaló: Celaena útja
Még ha meglehetősen el is tér a sorozat hátralévő részeitől, akkor is fontos része, és enélkül nem lenne teljes az élmény. Celaena karakterfejlődése fontos a későbbi motivációk megértéséhez. (Meg különben is, hogyan mutatna, ha csak úgy beledobnánk a sorozat közepébe?)
A mostani újraolvasás során pont ezekre a pszochológiai apróságokra figyeltem, ahogy a rabszolgaságból kiszabadult Celaena újra visszatalál magához, és legfőképp A traumatikus esemény utáni összeomlásnál. Persze továbbra is élveztem a kedvenc jeleneteimet, de most leginkább Celaena lelkét figyeltem.
Amit nagyon észrevettem a sorozat előrehaladtával kapcsolatban, az Maas szófosóképessége. Az első fázisban még minden szép, kötött sorrendben ment egymás után, a végkifejlet megkapott egy 30 oldalt, de nem volt helye a szófosásnak. Ezzel ellentétben főleg a QOS-tól kezdve, mikor a terjedelem is hirtelen majdnem a duplájára ugrik, már jóval bővebb a töltés. Tekintve, hogy a KOA végi csata csak egymaga 300 oldal körül van (majdnem a teljes TOG hossza), Maas megtanult nyújtani. Nem választanék a két mód között, mindkettőnek megvan az előnye és hátránya, csak egy puszta észrevétel a részemről.
Mivel ez a három rész a három legrövidebb is (kevesebb, mint fele akkora, mint a KOA egymagában), hosszabban nem beszélnék róluk, nehogy túl sokat spoilerezzek el. Aki elsőre olvassa, annak ajánlom a TOG - COM - HOF - TAB - QOS sorrendet, de újraolvasás esetében a a kronológikus sorrenddel mennék.
Aki már olvasta az első fázist, kinek hogyan tetszett? Kedvenc jelenet? Írd meg a kommentekben.
Szerdán folytatom az újraolvasós értékeléseim az Heir Of Fire-ral és a Queen Of Shadows-zal, azaz számomra az Üvegtrón második fázisával. Addig is kellemes karantént, és kitartást.
Love,
Kalamaj
A második újraolvasásnál tűnt fel pár apróság, ami csak akkor nyert értelmet, és a mostani újraolvasásnál, és csak még jobban fáj a szívem tőle. Már akkor is fájt Nehemia sorsa, de az EOS-ban kiderült háttérinformációkkal együtt... hjaj, ez a hercegnő... A világot neked adnám.
Még ha meglehetősen el is tér a sorozat hátralévő részeitől, akkor is fontos része, és enélkül nem lenne teljes az élmény. Celaena karakterfejlődése fontos a későbbi motivációk megértéséhez. (Meg különben is, hogyan mutatna, ha csak úgy beledobnánk a sorozat közepébe?)
A mostani újraolvasás során pont ezekre a pszochológiai apróságokra figyeltem, ahogy a rabszolgaságból kiszabadult Celaena újra visszatalál magához, és legfőképp A traumatikus esemény utáni összeomlásnál. Persze továbbra is élveztem a kedvenc jeleneteimet, de most leginkább Celaena lelkét figyeltem.
Amit nagyon észrevettem a sorozat előrehaladtával kapcsolatban, az Maas szófosóképessége. Az első fázisban még minden szép, kötött sorrendben ment egymás után, a végkifejlet megkapott egy 30 oldalt, de nem volt helye a szófosásnak. Ezzel ellentétben főleg a QOS-tól kezdve, mikor a terjedelem is hirtelen majdnem a duplájára ugrik, már jóval bővebb a töltés. Tekintve, hogy a KOA végi csata csak egymaga 300 oldal körül van (majdnem a teljes TOG hossza), Maas megtanult nyújtani. Nem választanék a két mód között, mindkettőnek megvan az előnye és hátránya, csak egy puszta észrevétel a részemről.
Mivel ez a három rész a három legrövidebb is (kevesebb, mint fele akkora, mint a KOA egymagában), hosszabban nem beszélnék róluk, nehogy túl sokat spoilerezzek el. Aki elsőre olvassa, annak ajánlom a TOG - COM - HOF - TAB - QOS sorrendet, de újraolvasás esetében a a kronológikus sorrenddel mennék.
Aki már olvasta az első fázist, kinek hogyan tetszett? Kedvenc jelenet? Írd meg a kommentekben.
Szerdán folytatom az újraolvasós értékeléseim az Heir Of Fire-ral és a Queen Of Shadows-zal, azaz számomra az Üvegtrón második fázisával. Addig is kellemes karantént, és kitartást.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése