Maas-Március VOL 2.: Borítóvariánsok - új, régi, miért is?

Üdvözlet az újabb aktuális világvégében!

Jelentem, a mai nappal Bécs teljesen leállt, a gyógyszertárakon és az élelmiszerboltokon kívül majdnem minden bezárt, életbe lépett a kijárási tilalom, az utcák tök üresek, de legalább nincs minden tele turistával. Viszont így én is kényszerszabin vagyok, szóval még több időm van olvasni és behozni az elmaradásaim a várólistámon.

Na de, a poszt eredeti témájára visszatérve, itt a Maas-márciusom második felvonása, ahol azon filózgatok, mi ihlet(het)te meg a két nagy Maas-sorozat borítóinak leváltását illetve újabb variációk születését. (Megjegyzés: nyilván az angol nyelvű kiadásokra gondolok, hiszen magyarul csak egyféleképpen jelentek meg.

1. Üvegtrón

Balról jobbra sorban:
Az eredeti
A felújított
A brit
A gyüjtői

Teljesen megértem, hogy az eredeti, fekete-kék verziót lecserélték, miután a könyv akkora sikert ért el, és helyette egy szélesebb fogyasztócsoportnak eladható változatot készítettek.

Személy szerint nagyon szeretem az eredetit is. Ezen Celaena tényleg úgy néz ki, mint ahogy a köynvben le van írva, és a háttérben jól látszik a címadó üvegpalota is. Meg úgy általában nekem jobban tükrözi az első könyv hangulatát, mint a felújított verzió.

Kár, hogy csak kis mennyiségben adták ezt a verziót, mert azóta is vadászok rá, de csak 200-300 eurókért találtam eddig, pont azért, mert a legnagyobb fanok és gyűjtők vadásznak rá és hajlandóak ilyen pénzmennyiségeket kiadni érte. 

Az újabb verzióval sincs semmi bajom, félreértés ne essék, ez is közel áll a szívemhez. Főleg a folytatásokkal együtt egymás mellett. A kedvenc részem az egészben, hogy a hátlapon meg a kötet egyik fontos ruhája van a hölgyeményen, nem csak egy sima, nonfiguratív hátlap.

Nem tudom, miért csináltak egy brit-ausztrál verziót, ami csak annyiban különbözik, hogy színes helyett fehér a háttere, bár ez is nagyon elegáns.

Fogásra a kedvencem a gyűjtői kiadás. Másféle papírból van, nagyon strapabíró kötéssel. Tetszik, hogy más, mint a többi és az aranyozott fólia is szép extra. Nyilván ezt is azért adták már ki, hogy a nagy rajongókból lehúzzanak még 30 eurót, de legalább beletetek annyi munkát, hogy megérte, és annyira szép lett, hogy csak na.

2. Tüskék és rózsák udvara

Balról jobbra:
Az eredeti
A brit
A gyűjtői
A felnőtt

A legfőbb oka ennek a posztnak, hiszen júniusban kerül a polcokra az egész sorozat teljesen újracsomagolt verziója. Maas új regénye, a Crescent City felnőtt besorolást kapott, és ezzel az írónőt is igyekeznek most ebbe az irányba promózni. Ezért adják ki a Tüskéket is újra, átsorolva fiatal felnőttből teljesen felnőtté.

Őszinte leszek: nekem sokkal jobban tetszik az eredeti. És ezzel nem vagyok egyedül. Nem értem, hogyan illik ez a kínai-stílusú borító a történethez. A farkas oké, hiszen van benne egy farkas, de valahogy nem rezonál velem.

A legszebb messze a gyűjtői lett. Nagy kedvencem, Charlie Bowater rajzolta az illusztrációt, megint itt az aranyfólia és a strapabíróság, és gyönyörűen mutat a polcon.

A leegyszerűsített, brit verzió itt annyira nem jön be. Biztos vagyok benne, hogy azért készült, mert az Üvegtrónnak is van, de enélkül is megmaradhatott volna. Főleg, hogy élőben olyan virító színűek, hogy egy kilóméterről is kiverik az ember szemét.

Nagyon remélem, hogy a felnőtt verzió megjelenése után is kapható lesz még az eredeti, hiszen ez messze szebb lett, és annyira nem néz ki ifjúságinak ez se. Hobbiból gyűjtöm ugyan a Maas-könyveket, de valahogy nem érzem annyira életbevágónak, hogy az új csomagolásban is megszerezzem.

Ezek lennének a gondolataim a különféle borítókról. Kinek mi a kedvence? Megvan esetleg több különféle kiadásban is? Muti!

Legközelebb csütörtökön jelentkezem, de most tényleg, nem csak megígérem, aztán elmarad. Egy újabb book tag érkezik. Jövő héten pedig a Maas-Március (Maas-cius?) fő fellépője, az Üvegtrón újraolvasási élményeim várhatóak.

Addig is maradjatok otthon, ha megtehetiket, és maradjatok egészségesek!

Love,

Kalamaj