Ó, te jó ég, emberek, alig fél órája fejeztem be a legfrissebb Maas kötet, a Crescent City - House Of Earth And Blood olvasását. És atya-gatya, ez a könyv rendesen odavágott. Még ha (Maas-kötetekhez híven) elég lassan is indult el, a végén úgy felpörgött, hogy azt sem tudtam, hogyan bírja még a lelkem a rá záporozó csapásokat.
Jelenleg is olyan masszív könyv-végi olvasós másnaposságban fetregek, hogy azt sem tudom, hogy funkciónáljak, mint értelmes emberi lény. Újabb nagy kedvenc van itt láthatáron, főleg ha a folytatások (majd ha valamikor megjelennek) is legalább ennyire masszívak lesznek. Nem hiszem, hogy le tudja majd váltani a trón tetőfokáról az Üvegtrónt, de ki tudja, mit hoznak még a folytatások.
És ha már valahogy sikerül visszakanyarodnom a poszt eredeti témájára, azaz az Üvegtrón utolsó három kötetére, még megjegyezném, hogy valahogy találó, hogy pont a Crescent City végeztével egy időben kerülnek sorra ezek a kötetek. Mert az egyedüli, aminek az olvasása ennyire mély nyomot hagyott a lelkemen (vagy egyáltalán sírtam az olvasása közben), az az Üvegtrón harmadik fázisa.
Ha az első két fázis bejegyzéseit nem olvastad még, így osztottam fel a sorozatot három fő fázisra:
I. Celaena útja: The Assassins Blade (TAB) - Throne Of Glass (TOG) - Crown Of Midnight (COM)
II. Aelin újjászületése: Heir Of Fire (HOF) - Queen Of Shadows (QOS)
III. A harmadik Valg háború: Empire Of Storms (EOS) - Tower Of Dawn (TOD) - Kingdom Of Ash (KOA)
Mára így már csak a végszó maradt, azaz a nagy csinnadrattával búcsúzó utolsó három kötet, a vaskos Empire Of Storms és Tower Of Dawn, és a még náluk is testesebb Kingdom Of Ash. Mert Maja azokat könyveket szereti a legjobban, amik olyan vastagok, mint amilyen magasak.
Ismét figyelmeztetek mindenkit, aki még nem jutott el idáig a sorozat olvasásában, hogy ettől a ponttól kezdve enyhe spoilerekbe futhat, folytatás csak saját felelősségre.
A három fázis közül mindenképpen ez a legmasszívabb és legfelnőttebb. A tétekben és a hangvételben egyaránt. Legfőképp a KOA vastagságát tekintve is itt emelkedett be a sorozat a fantasy nagyágyúk közé (lásd: Trónok harca, Brandon Sanderson könyvei, Gyűrűk ura, mind inkább a felső irányból szagolgatja az ezres oldalszámot).
5. Empire Of Storms - Viharok birodalma
Ez volt a legelső könyv, ami valaha úgy igazán megrígatott. Persze-persze, elpityeredtem kicsit a Csillagainkban a hibán is, mikor azt olvastam, de olyan igazi, elvesztettem-egy-családtagom típusú sírást ez hozott ki először belőlem. Főleg, hogy talán egy kezemen meg tudom számolni, ami valaha igazán megrígatott/lesokkolt.
Most a legfrissebb újraolvasásom során, hiába tudtam már, mi fog történni, még mindig összeszorult szívem-gyomrom-egyéb belső szerveim, mikor ahhoz a részhez értem. Vagyis hát az utolsó másfél-kétszáz oldalhoz. Ugyan most már nem sírtam a szó szoros értelmében, azért most sem volt sokkal könnyebb olvasnom azokat a jeleneteket.
5,5. Tower Of Dawn - A hajnal tornya
Bevallom, első olvasásra egy kicsit gyorsabban haladtam vele, mint normál esetben, hiszen ugyan én szerettem Chaol-t a QOS után, de azért messze nem ő volt a kedvenc karakterem olyan nagyágyúk mellett, mint Aelin, Rowan, Manon vagy Dorian.
Viszont az első újraolvasás folyamán tűnt csak fel, mennyire jó egy könyv is ez. A déli kontinenses világfelépítése a kedvencem lett az egész sorozatból. Hiszen valljuk be, az alap világ egy elég alap, európai-jellegű fantasy világ, de a déli kontinens mongolos mitológiája sokkal több újdonságot tud mutatni. Szóval a folyton felmerülő kérdésre: nem, ne hagyd ki (legalább az első olvasásnál), még ha nem is szereted Chaol-t, annyi más jó van még benne.
6. Kingdom Of Ash - Felperzselt királyság
Sok minden történik ebben a könyvben, ez tény, és kell jó két-három olvasás hozzá, hogy mindenre jusson az embernek figyelme és ideje. Nekem a mostani még csak a második volt, de még biztos nem az utolsó.
Ez volt a második könyv, ami úgy igazán megrígatott. Azoknál a traumatikus jeleneteknél (azért nem lövöm le, kik miatt, de ha olvastad, tudod) még most is elmorzsoltam pár könnycseppet. Meg persze a legvégén, főleg az epilógus utolsó mondata után.
Nem véletlenül ez az abszolút kedvenc sorozatom, és annak a méltó befejezése. Igaz, élveznék még pár epizódot, de legalább tudom, hogyan végződött a harmadik Valg háború.
Összefoglaló: A harmadik Valg háború
Egy darabig gondolkoztam, hogyan nevezzem ezt a fázist. Az első egyértelműen Celaena, a második a megjelenő Aelin, de a harmadik is Aelin-nel van tele. Aztán tűnt fel, hogy maga a történet elkanyarodik attól, hogy csak Aelin-nel foglalkozzon. (többfelé futó narratív szálak, Chaol külön kontinensen,...) A nagyobb hangsúly már inkább a világ sorsára helyeződik, azaz a harcra a Valgok ellen. (Az első háború az idő hajnalán volt, a második Elenával egy évezrede, ezért ez a harmadik.) Pont ettől a nézetváltástól lett nekem a sorozat igazi fantasy, nem ifjúsági fantasy. Kellett neki ez a megkomolyodás, hogy én magam is komolyan tudjam venni a téteket és a szereplőket.
Egy spoileres jelenet, de a legvégén volt egy rész, amit aaaannyira nem csíptem, ráadásul az első olvasáskor annyira nem is ötlött a szemembe. Az agyatlan tömeghadsereg (mint az első Bosszúállók filmben), ahol a fő vezérlő erő (Erawan) kiiktatásával az egész hadsereg kártyavárként dől össze és semmisül meg. Ráadásul volt egy lépés a végén, ami behozott volna még lehetőséget arra, hogy egyszerűen, enélkül a túlhasznált húzás nélkül is simán elintézhető lett volna. De ez csak egy apróság egy ugyan nem tökéletes, de attól még nagyon élvezhető sorozatzárásban.
Másnak is ennyire a szívéhez nőtt ez a történet? Esetleg nekifogott már valaki más is a Crescent City-nek? Beszéljük ki a véleményünket a kommentekben.
Ezzel zárom a Maas-Márciusom idénre. Persze még nem teljesen, hiszen jövő héten még biztosan jön egy hosszabb (és remélhetőleg spoiler-szegény) Crescent City értékelés (vagy inkább örömóda), ha addigra túl tudom magam tenni a könyv-befejezős másnaposságon (van ennek az érzésnek egy emberien hangzó magyar neve?). Viszont előtte még hétfőn jelentkezem, hogy lezárjam a márciusom egy összegző bejegyzéssel. Aztán jöhet az az örömóda.
A tematikus hét összes bejegyzése elérhető a jobb oldali sávban csücsülő jelzőképre kattintva. Még több Maas-tartalom, köztük az Üvegtrón kötetek mélyebben szántó elemzése pedig a felső sáv Maas-címkéjére kattintva várja a kíváncsi olvasókat.
Napsütéses, problémamentes hétvégét mindenkinek.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése