Aztamindenit, már az ötödik napnál járunk a blogszüinapi héten. Megőrül az ember. Ahogy tegnap már jeleztem, ma csak ez az egy poszt lesz, sajna idő szűke miatt ki kell hagynom a Cursed Child kritikát (egész egyszerűen nem végeztem vele), így a ai és holnapi két délutáni poszt annak a helyére, vasárnapra tolódik.
Az elmúlt négy napban már elregéltem, hogyan olvastam először az eddigi részeket. Viszont a Tűz serlegével meg is tört a maraton, anyu nem engedte az akkori, 11 éves fejemnek, hogy a komolyabb részeket olyan fiatalon olvassam.
Így hosszabb időre elült nálam a Potter-láz, a köztes időben csak a képernyőn követtem a kalandjait. A Harry Potter és a Főnix rendje volt az első rész, amit hamarabb láttam filmen, mint olvastam volna. Ennek köszönhetően, mikor talán úgy 4-5 éve újra kezembe vettem a könyvet (ismét nagyjából egyidősen az akkori Harry-vel, bár ezúttal nem szándékos időzítés miatt), már kimondottan figyeltem azokra a részletekre is, amit megváltoztattak a filmben.
Összességében ez a rész annyira nem hatott meg. Eddig voltak, amiket nem szerettem, és voltak, amiket meg igen, de a Főnix rendje egyik irányba sem mozdult el kifejezett, megakadt egy köztes síkon. Elmegy egynek, de nem volt nagy benyomással rám.
Az iskolai jeleneteket már láttuk eddig ötször, nem hozott nagy újdonságot ez sem. Persze voltak is is felcsillanó pillanatok, mint mikor McGalagony (remélem így kell magyarul írni, mostanság inkább csak az angol verziót láttam írottan) kiáll Harry álma mellett, hogy auror legyen, de úgy általánosságban nem pattantott le a kanapéról az izgalom.
Viszont vagy egy tényezője a könyvnek, ami mindenkit felrázott, és egyesítette a rajongók izzó gyűlöletének sugarait.
Umbridge.
Nem is kell többet mondanom róla, igaz? Valóságos mesterhúzás volt Rowling-tól őt is beleírni a történetbe. Egyöntetű élemény, hogy Umbridge rosszabb, mint Voldemort. Mert ő a valós gonosz. A legtöbb embernek nincsen az életében egy Hitler-kategóriás nemezis, de Umbridge-e mindenkinek van. (Tudtátok egyébként, hogy Voldi mellett ő az egyetlen, aki maradandó sebhelyet hagy Harry testén?) Imádam gyűlölni ezt a nőt.
És szerencsére a filmváltozatban is tökéletesen van eltalálva a karaktere. A színésznő alakítása topon van, legszívesebben benyomnám az arcát minden egyes jelentben, mikor szerepel. Úgy vigyorogtam a végén, mikor Harry visszaszól neki a kentaurokkal szemben, mint csak ritkán. (Ez is enyhe változtás egyébként a könyvhöz képest, ott nem hangzik el a hazudni nem szép dolgos oltás. De annyira odavaló volt az, feldobja a jelenetet.)
A kedvenc jeleneteim egy másika is ebben a filmben szerepel, vagyis Dumbledore harca Voldemort-tal a Mágiaügyi Minisztériumban a végén. Végre egy képsor, ami igazán bemutatja, milyen elképesztően erős is a két varázsló. És az sem utolsó, hogy lélegzetelállítóan néz ki a csata.
Igazából nincs benne a top 3-ban a film (Legendás állatok, Halál ereklyéi 2. rész, Bölcsek köve, ebben a sorrendben), de csak kevésen múlik. Gyönyörű látvány, jó történet, jó vágások (például a minisztériumi rendeleteket felvonultató montázs), utálható főgonosz. Egy jól sikerült film, igazából nekem még jobban is tetszik, mint a könyv. Az egy kicsit laposan ült meg bennem, míg a film összesűrítette a legjobb részeit, és még rájuk is tett egy lapát vagányságot.
Ez lenne a mai értékelésem, holnap folytatom a Félvér herceggel. Már a célegyenesben vagyunk, közelít a nagy finálé. Addigis jó utolsó nyári hétvégét.
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése