Nos, akkor itt az idő, kezdjünk is neki a szülinapi HP-maratonnak! Mi is lenne kevésbé egyértelmű, mint rögtön az első kötettel kezdeni, mint a Harry Potter és a bölcsek kövével, nem?
Emlékszem, én magam is 10 körül voltam, mikor legelőször olvastam a könyvet, a nappaliban gubbasztva az addigra is már kicsit leharcolt könyvvel. (Anyu már oviban megtanított folyékonyan olvasni, szóval addigra már gond nélkül száguldottam át magam többszáz oldalas regényeken. Unalmas is volt nekem az első osztály...)
Részletekbe menően ugyan nem tudom már, mennyire tetszett, de az még megvan, hogy akartam a második részt is folytatni, amire még abban a hónapban sor került. (De erről még később.)
A jó gyerekkönyvnek meg ugye az a lényege, hogy megfogja a gyerekekek kíváncsiságát.
Még most is, 10 évvel később újraolasva is élvezetes, immár felnőtt fejjel. Én ezzel a sorozaton nőttem fel, amit ugyan főleg a filmek jelentettek, hiszen ezek akkoriban jelentek meg, mikor én is annyi idős-féle voltam, de a könyvek maguk is nagy hatást tettek rám. Egyébként fun fact, a Bölcsek köve szinte egyidős velem, alig pár hónap van az én megszületésem és a könyv megjelenése között.
Látszik, most nem annyira a könyvkritikára koncentrálok, mert azt hiszem ez a kötet a legtöbbekben főleg a nosztalgikus húrokat pengeti, mint a tényleges magasirodalmi kérdésköröket.
Sőt, ha egy kicsit jobban odafigyel az ember, maga a nyelvezet nem is valami nagy szám. De a történet hangulata és a (hát igen) nosztalgia kellőképpen tudja kárpótolni az embert érte.
Egészen biztos vagyok benne, hogy a Harry Potter sorozat mindenkinek legalább egy kicsit beköszönt az életébe valamikor, és az én korosztályom nagyjának igenis fontos része volt a fiatalkorának.
Még ha a könyvek annyira nem is, de a filmeket biztos mindenki látta már legalább egyszer. (Ha azt mondja valaki, hogy nem, az hazudik. Még a nagymamám is látta, pedig nem az ő zsánere, sőt nekünk még régi videokazettán is megvan az első két rész.)
Nem véletlen, hogy annyi merch, kiegészítő játék, és mindenféle csecsebecse kapható a mai napig, Rowling tényleg óriásit robbantott ezzel a sorozattal. És úgy néz ki, az elkövetkezendő évtizedben nem is fog alábbhagyni a rajongás.
Ezután a nagyon profi átvezetés után pedig akkor a hozzá készült filmről is egy keveset:
Kétséget kizáró tény, hogy remekül összerakott filmek mind, főleg jópár adaptációs "műremek" mellett. Nagyot lehetett volna bukni, de nekem jól átjött a könyv varázslatos hangulata a képernyőn is. (Az is tény, hogy ezek a filmek sem tökéletesek, a későbbiekben fogok is kicsit panaszkodni is ezek miatt.)
A mai napig legalább kéthavonta egyszer visszatérek a filmre, mikor éppen nem találok semmi néznivalót. Már most klasszikusnak számít, és ez nem véletlen. A szereposztás, főleg a felnőttek körében fantasztikus, és még a gyerekszínészek sem rosszak. (Pedig láttunk már nagyon fájó alakításokat gyerekektől is.)
Összességében jól van összerakva, a filmzenétől pedig még mindig tud borsódzani a hátam. Mindenképpen többször nézős film. Mondjuk ennek is a legfőbb vonzereje mára a nosztaligiafaktor. Közben egy pillanatra úgy érzi magát az ember, mintha megint a tíz-tizenöt évvel ezelőtti önmaga lehetne.
Én még párszor biztos át fogok menni rajta, ezt most megígérhetem.
Ez lenne a ma délelőtti posztom. Délután 3-4 felé érkezik a folytatás, ahol bemutatom a csodaszép 20. évfordulós kiadásokat, és lerántom a leplet a nyereményjáték részleteiről is. Annyit viszont már elárulok, hogy készíthetitek a fényképezőgpeket, szükség lesz hozzá rá.
Mindjárt újra jövök, addigis finom ebédet mindenkinek.
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése