Üdv a tematikus hét második napján. Robogjunk is tovább a sorozat második kötetére, a Harry Potter és a titkok kamrájára.
Szokás szerint bevezetésnek egy kis storytime:
A Bölcsek köve bejegyzésben már meséltem arról, hogy magam is 11 éves voltam, mikor az első részt olvastam. Anyu úgy gondolta, hogy majd szépen sorban mindig annyi idősen fogom olvasni a részeket, mint Harry maga a könyvben. Na ez az elv már rögtön kezdetekben összeomlott, úgyanis még ugyanabban a hónapban kikönyörögtem, hogy legalább a második részt hadd olvassam még el, hiszen 11 és 12 között csak nem olyan nagy a különbség. És lévén tüneményesen cuki kisgyerek voltam, el is értem, amit akartam.
Ezzel a könyvvel is elég gyorsan végeztem, és persze kikönyörögtem a harmadikat is utána. ;)
 |
| Ez az összes létező közül a kedvenc HP borítóm. |
Míg az első részből manapságra leginkább a nosztalgia miatti kötődés maradt meg bennem, addig a Titkok kamrája már inkább tényleges könyvélmény volt.
(Jó, jó, elsőre 11 éves fejjel talán még nem tudtam olyan mélyeszántóan elemezni, de azóta már sor került az újraolvasásra, legutoljára idén tavasszal, szóval most már jobban tudom értékelni az irodalmi oldalát is.)
Összességében feltűnt már benne egy hajszálnyi fejlődés is Rowling részéről. Még mindig nem magasirodalmi remekmű, de sokkal jobban folyt, mint az első rész. Sokkal jobb az ütemezés, tovább tágul a varázsvilág, úgy egészében egy méltó folytatása az első résznek.
És Gilderoy Lockhart. Na ugye?
Egyébként a legutolsó újraolvasásom már angolul végeztem, így a specifikus kefejezések és nevek inkább így vannak most a fejemben, előre is elnézést, hogy nem a magyar megfelelőjüket használom, ahol hirtelen nem ugrik be.
Pedig a magyar fordítás is fantörpikus lett, le a kalappal érte. Látszik rajta a munka és az alapos átgondolás, nem lehetett egyszerű az angolban értelmezhető szóvicceknek egyenlően áthallásos magyar megfelelőt találni.
A könyvek közül a második jobban tetszett, mint az első. Viszont a szereplőket meg pont a Bölcsek kövében kedveltem jobban. Valahogy jobban megfogott, ahogy Harry először ismerkedik a varázsvilággal, most egy kicsit laposabb lett.
A filmek közül viszont ezt szeretem a legkevésbé. Ami nagy szó a Halál ereklyéi kissé unalmasságához képest. De míg az csak közönyösséget vált ki belőlem, addig ez egyenesen negatív érzéseket.
Jó, az igazat megvallva ez nem teljesen a film hibája. Mikor először láttam, voltam vagy 12, és teljesen berezeltem a falban sündörgő baziliszkusz gondolatától. Egész konkrétan utána egy hétig csak a folyosók kellős közepén mentem, nehogy hozzáérjek egy falhoz. És ez az ellenszenv a mai napig beidegződött nálam a filmmel szemben.
De amúgy sem lenne a kedvencem, ha nem lenne ez a kis fiaskó. Az első film minden érzékszervet elsöprő varázsdömpingje után ez egy kicsit laposabbnak, kicsit komorabbnak, kicsit szürkébbnek hatott.
De azért Gilderoy Lockhart? Na ugye!
És ne kövezzetek meg, de én eleinte nagyon nem bírtam Dobby-t. Igaz, a későbbiekben sokkal szerethetőbb lesz, én is megkedveltem a sokadik könyvre, de a Titkok kamrájában engem leginkább csak idegesített, nem tudtam, mit keres ott, azt leszámítav, hogy Harry-t is idegesíti. Ettől függetlenül én is azonnal megdobáltam volna azzal a zoknival.
Ez lenne a rövid értékelésem a Harry Potter sorozat második részéről. Délután folytatódik a móka, teszek majd egy kört a Pottermore mélyén, többek közt megmutatom a saját Teszlek Süveg eredményem és a pálcatípusom is. Addigis varázslatos délelőttöt.
Love, Kalamaj
P.S.: A nyereményjáték ünnepi kiadású könyvért még mindig tart, ide kattintva elérhetőek a részletek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése