Üdv mindenkinek újra szeptemberben. Hogy én mennyire hálás vagyok, ami egyetemista vagyok, akinek csak októberben kezdődik a suli! A tesóim már készülődnek, holnap évnyitó neki, én meg még itt blogolgatok teljes lelki nyugalomban.
De legalább még egy jó kis vihar is kitört ennek örömére. Puff, ősz van.
Mára az utolsó előtti kötet, a Harry Potter és a félvér herceg jutott.
Ezt már csak alig két éve olvastam, már jóval a film megjelenése után. Akkortájt éppen nem volt túl sok időm, a suli mellett csak darabokban tudtam vele haladni, és ez is talán közrejátszott, hogy nem lett a kedvenc részem.
A ranglistámban inkább az alsó berkekben mozog. Míg a Főix rendje inkább csak közönyösen hagyott (könyvben, de filmben szerettem), addig ezt kicsit már untam is. Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha ez csak időhúzás lenne, hogy meglegyen a hét évnyi varázslóiskola teljes hossza a könyvek alatt is. A legvégét leszámítva nem is történt túl sok benne, szétosztva elfért volna a két szomszédos kötetben is.
Ami viszont jó ötlet, az Dumbledore és Harry különórái, ahol mi is jobban megismerhetjük Voldemort múltját. Ez szükséges volt, hogy rétegeltebb legyen az ő karaktere is, és ne csak a gonosz legyen, aki azért gonosz, mert ez a szerepe.
A jelenkori Voldemort-tal voltak igazából a legnagyobb bajaim a könyvben. Nem értem,miért kellett várnie még egy évet, hogy megint lépjen, semmi értelme nem volt. Ezidőalatt a varázsvilág simán felkészülhetett volna rá, hogy úgy összefogjon, mint még soha, és egyszerűen lesöpörje a Föld színéről. Persze tudjuk, hogy nem így volt, mert mintha csakis inkompetens alakok lettek volna vezető pozícióba, de meg lett volna rá az esély.
(Igazából végiggondolva Voldi minden terve megcsúszott valamin, nem valami jó stratéga a fickó.)
Végre Dumlbedore is kapott egy kicsit több szerepet, nem csak egy háttérben tornyosuló alak volt csodálatos szakállal. Jó volt látni, hogy Voldinak tényleg megvan az oka, hogy féljen tőle, nem csak mindenki mondogatja, és ezt kell elhinnünk.
Persze a legfőbb szerepe az volt, hogy meghaljon (vigyázat, spoiler), ezért koncentráltunk rá jobban. Fájdalmas lépés olt, de abszolút szükséges. Nem mehettünk volna bele a végjátékba úgy, hogy Harry még mindig az ő árnyékában bújkál, így soha nem láthattuk volna meg Harry tényleges erejét.
És ha már a félvér hercegről van szó, azért egy mondat Pitonról. Én a mai napig nem bírom. Hiába az enyhítő körülmény a Halál ereklyéi végén, attól még az nem változtat azon, hogy évekig kínozta Harry-t és a többidiákját is.
A filmek terén sem ez vezeti a listát nálam. Nagyobb bajom nem volt vele, de annyi mindent változtattak meg benne, hogy általában lerázom egy vállrándítással. Például a könyvben részletesen be mutatva Voldi háttere, a filmben pedig azt hiszem max két rövid jelenet van erről. Vagy Bellatrix jelenléte Dumledore halálánál és a Weasley-ház leégetésénél.
És sajnos ezek a változtatások nem szolgáltak a film javára (mint a Halál ereklyéi 2. részében, de erről holnap), szóval még meg sem tudom érteni a jelenlétüket. Tudom, nyiilván azért tették be például Bellatrixot a végén, hogy ne kelljen belebonyolódnunk a három másik szereplőbe, akik az eredetiben vannak, és a filmekben soha máshol sem jelennek meg (ellentétben a könyvvel, ahol a roxforti csatában újra visszatérnek).
Az egész film legszebb jelenete szerintem Dunbledore búcsúzatása. Maga a halál is szomorú, de utána, mikor mindenki a magasba emeli a világító pálcáját, attól nekem mindig összefacsarodik a szívem. Szép búcsúztatása egy nagy varázslónak.
Micsoda hangulatváltás ez már az első pár rész könnyed, gyerekbarát világának. Itt már egyértelműen látszik, hogy ez nem gyerekkönyv, szép lassan átkúsztunk igenis komoly témák felé.
Holnap pedig elérjük a csúcspontot, a végső csatát, és a kedvenc filmes jelenetem. Addigis kellemes szombatot azoknak, akiknek nem kell ma dolgoznia.
Love, Kalamaj
P.S.: A nyereményjáték még holnap éjfélig tart, még lehet rá jelentkezni. Ezen a linken elérhetőek a részletek. Hajrá, hajrá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése