2018. augusztus 29., szerda

Harry Potter - hét 3/2: Legendás állatok és megfigyelésük

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a Potter-vonat az elkövetkezendő évtizedben még biztosan nem fog lassítani, mint a filmsorozat, ami Harry egy rövidke tankönyvéből készül? Neeeem, ez is addig fog menni, míg meg nem öregszünk.

Nem mintha egy cseppet is ellenezném. Sőt, külön örülők is neki, hogy még évekkel azutolsó Potter-film megjelenése után is kapunk új információkat és élményeket a varázslóvilágból. Rowling-ban még láthatóan sok elmesélnivaló történet van, csak támogathatom, hogy adja is ezeket ki magából. (meg nemmellékesen jó sok extra zsebpénzt is tud még gyűjteni így.)

Nem hittem volna, hogy egy olyan nyúlfarknyi tankönyvből egy komplett új történet meg tud születni. De kellemesen csalódtam. Sőt, talán az egyik kedvenc filmem az egész varázslóvilágból. Gyönyörű látvány, remek színészek, szerethető karakterek, szóval minden adott, hogy beleszeressek a filmbe.

Az egyetlen gondom vele csak Grindelwald valódi arca volt. Nem vagyok egy nagy rajongója Jonny Deppnek, na. Az első Karib tenger kalózaiban még élvezetes volt az alakítása, de azóta gyakorlatilag beskatulyázódott a hasonló szerepeibe, és nekem már csap egy bohóc, akire már ráférne egy hosszabb pihenő. A hírneve pedig csak még többet ront a szerepén ebben a filmben. Annyira jellegzetes az arca, hogy mikor megjelent a képernyőn, nem az volt az érzésem, hogy Jé, ott van Grindelwald!, hanem Jé, ott van Jonny Depp! És ez nem jó, nem tudok elvonatkoztatni a színésztől, mikor az eljátszott szerepét kéne látnom.

Ettől a pár perces apróságtól eltekintve viszont imááádtam a filmet.

A főszereplők mind szerethetően, Tina és Newt (Göthe magyarul, igaz?) tűneményesek, mikor együtt vannak a színen, Jacob Kowalky pedig a legmulattatóbb mellékszereplő, akit évek óta láttam.

Teljesen el tudom hinni Eddie Redmayne alakítását, csak úgy sugárzik róla, ahogy Newt imádja az állatait. Irgalmatlanul tehetséges a fickó, és nagyon jó álasztás volt a szerepre.

A többi szereplő is jól van eljátszva, persze továbbra is Jacob a kedvenc, és ezzel nem csak én vagyok így. Ha csak róla szólna a film, és ahogy sütiket süt, azt is szívesen elnézném.

A látvány pedig szemképráztató. Persze manapság már bármit meg lehet oldani CGI-al, de azt is tudni kell jól használni. Itt pedig el is találták. Hajszálra pontosan.

A Harry Potter filmekből már megszokhattuk a varázsvilág látványi hangulatát, és az itt is remekül visszaköszönt, mégsem egy másolata volt. Jól lehetett érezni, hogy ez nem a brit, hanem az amerikai varázslók játszótere, és ez a látványban is egyértelműen jelezve lett.

A lények animációja hibátlan, gond nélkül beleilleszkednek a háttérbe. A legszebbek mégis az obskurusos jelenetek a végén, csak úgy árad belőlük az érezhető erő és Credence fájdalma. (Csak én vihogok fel minden alkalommal, mert szegény gyereket a szülei kredencnek nevezték el?)

A történet is szerethető, remek választás volt, hogy nyitnak már országok varázskultúrája felé. A második filmben pedig ezt a vonalat tovább is viszik, Franciaországba is ellátogatva. Nagyon jó lehetőségnek tartom, hogy ezen az új sorozaton keresztül végre megismerhetjük a Roxforton kívüli világot is.

Mindenképpen várom már a következő részt, remélem még jobb lesz, mint ez. Dumbledore jelenlététől már mindenképp felcsillant a szemem, remélem jól fogják használni. Én biztos ott fogok ülni a moziban.

Íme a harmadik nap vége, holnap továbblépünk a sorozat második felére a Tűz serlegével. Addig javaslom, hogy nézzétek meg a Legendás állatokat, mindenképp jó esti kikapcsolódás.

Love, Kalamaj

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése