Egész egyszerűen nem bírom felfogni, Sarah J. Maas hogyan dolgozik. Idén nem egy, nem kettő, hanem négy(!!!) könyve jelenik meg, eljár rajongói találkozókra, és még szült egy gyereket is! Elképesztő ez a nő, nem véletlen, hogy Böszörményi Gyula mellett ő a másik nagy kedvencem.
Ez a poszt az eddigi két idei könyvének lesz szentelve, az A Court of Frost and Starlight-nak és a Catwoman-nek. Olyan mélységekben nem fogom elemezni őket, hiszen magyarul nem jelentek még meg, de mindenképpen akartam beszélni róluk is. Így a spoilermentességet is nagyban tudom garantálni, ne féljen senki sem továbbolvasni.
Április végén már kézhez kaptam az A Court of Frost and Starlight-ot (ACOFAS), a Tüskék és rózsák udvara negyedik (vagy inkább háromésfeledik) részét. Természetesen már két hónappal korábban előrendeltem, lévén az őrült rajongó, aki vagyok, de semmiképpen nem akartam lemaradni semmiről. Sietni kell ám, ha az ember nem akar spoilerekbe futni a neten.
(Egyébként akkortájt tartottam a Sarah J. Maas hetem is, ide kattintva elérhető az összes hozzá kapcsolódó értékelésem.)
Röviden összefoglalva, cuki könyv volt, de kicsit rövid, simán elolvastam volna még belőle mégegyszer ennyit.
Persze, persze, pontosan tudtam, hogy ez nem egy teljes regény lesz, hanem egy rövid átkötő a később érkező folytatások és a régi trilógia között, de annyira hozzá van szokva az ember a 8-900 oldalas téglákhoz (esküszöm, fegyverként is lehet ezeket a könyveket használni), hogy az ACOFAS pár száz oldala egyszerűen elrepül.
A történet szerint ez egy kvázi karácsonyi készülődés és ünneplés az Éj udvarában, ennek hűen pedig aranyos, kicsit nyálas, és rém cuki. Persze megvannak a maga problémái, de egy délutáni kikapcsolódásnak pont jó.
A legfőbb problémám maguk Feyre és Rhys. Továbbra is nagyszerű köztük a kémia, de most, hogy igazából nincs semmi komoly dolguk, kicsit unalmasak lettek. Látszik, hogy az ő történetük a harmadik könyv végével nagyjából le van zárva. Most a mellékszereplők az érdekesebbek, nyilván azért, mert az elkövetkező könyvek mind róluk fognak szólni, és a szálaik még nyitva vannak. Alig várom például, hogy Nestá-ról még többet tudjak.
Ha már Nesta. Tudom, hogy őt nagyon sokan utálják, de én meg tudom érteni. Valamennyire olyasmi a jellemem, mint neki, vele tudok a legjobban azonosulni, így átérzem minden baját. Aki pedig imádja a Marvel filmekből Lokit, az ne nyafogjon Nesta miatt, mert az csak képmutatás.
Egyébként a könyv végén van egy rövid részlet a következő könyv elejéről, amiből tudni, hogy az Nestáról és Cassianről fog szólni, szóval alig várom.
A másik könyv pedig a Catwoman - Soulstealer lenne, a DC Icons sorozat harmadik része.
Igazából a sorozat iránt annyira nem lelkesednék csak önmagáért. Szeretem a DC képregényeket, remek szereplők, és én vagyok Batman, de kicsit furcsálltam, hogy csinálnak belőlük ilyen YA regényeket. Attól féltem, hogy valami tucat, unalmas izé lesz, amire rácsapják a DC logót, csak hogy több pénzt kereshessenek vele. Persze érdekes ötlet négy elismert írónak adni a négy szereplőt, de nagyon gázul is el tudott volna sülni. Viszont ha Maas neve rajta van, az nekem kell, szóval biztos voltam benne, hogy meg fogom venni legalább ezt a részt. (Egyénként simán olvasható az első két rész ismerete nélkül is, nem függenek össze.)
Kíváncsian vártam, mit fog Maas csinálni a modern környezettel, hiszen eddig minden könyve fantasy-világban játszódik. De nem véletlenül ő a kedvencem, jól megoldotta, ahogy elvártam. El tudtam hinni, hogy az ő szereplői, voltak mélységek és kihívások, és természetesen megint összetörte a szívünket.
Jó Maas-i szokás szerint megint kicsit lassan indult el a történet, az könyv első felében igazából nem volt még olyan nagy konfliktus. Aztán a második felében, miután kiderültek a titkok, minden egyszerre lódult meg, és onnantól csak úgy kapkodtam a fejem, és szorongattam az aktuális zsepit. De erről egyenlőre többet nem mondok, az túl spoileres lenne.
A mellékszereplőkkel nagyon jól bánt, egy vérbeli DC rajongó tudja a legjobban értékelni. Például a kedvencem a Joker cameo, az teljesen elemében van, átérzi az ember a bűnözés bohóc hercegének teljes súlyát, de nincs túltolva. Elegánsan rémisztő, és pont megfelelő mennyiségben.
A két főszereplő, Selina és Luke Fox is szépen rétegelt, átérezhető sebekkel. Persze van köztük egy kis parázs, mert minden YA könyvbe bele kell egyet szuszakolni, de látványosan nem erre van a hangsúly fektetve. Hála az égnek. (Szívesen elolvasgatok egy Feyre és Rhys- féle szerelmi kavarodást, de jó húzás volt, hogy nem ezen volt a hangsúly.) A könyv nem olyan nagy terjedelme miatt, túlzás is lett volna egy nagyobb love-sztori, ki nem állhatom az ilyen instant szerelmeket.
Jelenleg már a Wonder Woman könyv van a kezemben, ergo tovább fogok menni a sorozat többi részére is. A másik két megjelent rész íróit is szeretem, szóval kíváncsian várom, mit hoztak ki ők a történetekből. Hála Maas-nak kedvet kaptam ezekhez a DC regényekhez.
Ez lenne a két új Maas-könyv rövid értékelése. Mindkettőt ajánlom olvasásra, de ezek még csak angolul jelentek meg, szóval nyelvismeret ajánlott. A héten még egyszer jelentkezem, de még nem tudom, mikor, addig még élvezzétek ki az augusztus utolsó napjait.
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése