Mégis mi teszi az Avatar - Az utolsó léghajlítót az egyik legjobb rajzfilmmé?

Meglepő módon, több mint egy évtizeddel az eredeti megjelenése után ismét a toplisták élét koptatja az Avatar. (Mármint az animációs sorozat, nem pedig a kék emberek.) A nagy hájpnak köszönhetően (és mert nem tudtam, mit nézzek, ezért inkább előkerestem egy régi barátot), idén nyáron újranéztem az egész sorozatot, sőt még a spin off-ját, a Korra legendáját is végre befejeztem.

Eme elegáns, minimalista Aang kobrien12 alkotása.

Még mindig kitartok a véleményem mellett, hogy megérdemel minden imádatot, amit csak kap, ráadásul a világ meme-kultúrája is nagyot fejlődött az eltelt időben, és ez a friss rajongóáradat megnyitotta a kapukat új, még jobb meme-ek felé.

Hogy rávilágítsak, mi minden csoda lapul ebben a sorozatban, ami messze túlmutat egy egyszerű mesénél, a könyvértékeléseimnél megszokott kategóriákat fogom alkalmazni.

1. Az alaphelyzet

Még manapság is aktuális a helyzet, valahogy ismerős, hogy az önmagát mindenkinél erősebbnek gondoló nép (khm, USA) azon a címen, hogy így terjeszti a kultúrát és civilizációt, háborút indít a többi nép felé. Ki ne várna egy megmentőre, aki képes békét hozni?

Maga az elemhajlítás, mint koncepció pedig nem újdonság, mégis remekül van végrehajtva, ki az, aki nem próbálta meg utánozni, miután megnézett egy részt? A plusz infó pedig, hogy a mozdulatokat valós harcművészeti kultúrákról mintázták, még egy pirospontot kap.

2. A kultúra

És ha már egyszer adaptált kultúra, akkor muszáj megemlíteni, hogy milyen tisztelettudóan jártak el a felhasznált kultúrákkal.

Egyrészt láthatóan alapos kutatómunkát végeztek, másrészt még ma is meglep, milyen mélységekben vezették bele a kultúrális elemeket az adott népek képzeletbeli világába. Példa: Katara haj-hurkai sem csak egy random karaktertervező ötletei, hanem az inuitoknál (akikról a déli vízi törzset mintázták) fellelhető, ténylegesen létező hajviselet. És ez csak egy a rengeteg apróság közül, ami megadja a népek valósságát.

3. A szereplők

Az összes főszereplő mind egy-egy összetett, nem épp sztereotíp karakter, akik remekül össze tudnak dolgozni. Aang, a kicsi, békebarát, aki nem barátja az erőszaknak, mégis neki kell megváltania a világát. Katara, az anyuka-szerepet betöltő barát, aki emellett elképesztően erős, nem csak a háttérben anyáskodik. Toph, aki vak, mégis az egyik legerősebb hajlító a világon, és az elemét felhasználva lendül túl a hiányosságán. Sokka, aki ugyan nem hajlító, de nem csak viccmester, hanem irgalmatlanul jó stratéga, akit még Azula is eilsmer. És persze Zuko, aki a filmvásznon látott egyik legjobb jóra téréssel rendelkezik. Meg persze Iroh, mindenki nagypapája, és Azula, akinek a végső összeomlását az első pillanattól kezdve építették.

4. A felépítés

Azért elképesztő belegondolni, hogy az egész sorozat csak pár hónap alatt játszódik, és ilyen rövid idő alatt egy kupac tizenéves kölyök így összeszokik, Aang elsajátítja az összes elemet (ami a korábbi Avataroknak évekbe, ha nem évtizedekbe telt), és képesek végül véget vetni a 100 éves háborúnak.

Nem csak a fő történetszál van ebben a három évadban nagyon alaposan kidolgozva, de a töltelék-epizódok sem hatnak sehol tölteléknek, sőt gyakran ezek a legjobb (legmeghatóbb vagy épp legviccesebb) részek. Példa: Ba-Sing-Se meséi. Kell még mást mondanom?

5. A végkifejlet

Azt már előre lehetett látni, hogy nem egy semmi végső csata lesz ebből. De arra a réteg-mélységre, amit összehoztak, azért nem számítottam. Az egyöntetű egyetértésre talált, hogy a legjobb része Zuko és Azula összecsapása, az Utolsó Agni Kai, ami mind képi, mind háttérzenei nézetből a sorozat tetőpontja. A legelső alkalommal, mikor néztem, még a könnyem is kicsordult, annyira meghatott. A csel, amit Katara alkalmazott, megmutatta, mennyit fejlődött nem csak ő, hanem mindenki más is.

Az pedig, hogy Aang a végén hű maradt önmagához, és úgy tudta legyőzni Ozai-t, hogy nem kellett beáldoznia a lelkét az erőszak oltárán, és talált egy utat, még jobb érzést nyújtott.

6. Korra

Tudom, sokan nem szeretik annyira a Korra legendáját, mert az nagyon más, mint az eredeti sorozat, és már nem ugyanazt a hangulatot kelti,k benne. Erre azt mondom, hogy az pont úgy van jól, hiszen a Korra egy más sorozat is, egy más korban, a technika más fejlődési pontján, más szereplőkkel, nem is kellene ugyanolyannak lennie.

Míg Aang története azt mutatja be, hogyan lesz egy átlagos fiúból az Avatar, addig Korra pont az ellenkezőjét, hogyan lesz a nagyszájú, túlzottan magabiztos Avatarból egy normális ember. Én szeretem Korrát is, pont azért, mert más, de ettől nem lesz rosszabb.

Más is annyira szereti Az utolsó léghajlítót, mint én? Írjátok meg kommentben! Ha pedig esetleg még nem látta valaki, annak nagyon tudom javasolni, hogy adjon neki egy esélyt. Hiába egy gyerekeknek készült mese, annyival több van benne, mint egy sztereotipikus animációs mesében. Mindenki tud majd találni magának valamit benne.

Az Avatarnak ötből 5 csillagot adok.

Legközelebb hétfőn fogok jelentkezni (de most már tényleg, most visszatértem a nyaraló-szezonból). A blogszülinapi hét is rohamosan közeledik már, jövő héten végre lerántom majd a leplet a nyereményjátékról is, és bemutatom, micsoda meglepi vár a nyertes(ek)re.

Addigis kellemes olvasást, jó sorozatokat, és legfőképp egy hűvös vízpartot mindnekinek ebben a dögmelegben. (Meglehet, hogy ezt a bejegyzést is egyszál fürdőruhában írtam meg.)

Love,

Kalamaj