A spin-off spin-offja - Chain of Gold értékelés - 12 hónapos kihívás második felvonás

Hú, nagyon belelendültem ebbe az Árnyvadász-maratonba. Aminek igazából pont a mai könyv volt a kiváltó oka. A Chain of Gold-ot azóta el akartam olvasni, mióta megláttam a borítóját. Aztán a megjelenése után a nagy konszenzus az volt, hogy ez talán Clare eddigi legjobb könyve, szóval mindenképpen szükségem volt rá.

Sikerült megszereznem a gyűjtői első kiadás egyik darabját,
amiben van egy plusz illusztráció és egy novella Tessa és Will esküvőjéről.

A legelső indítója a maratonnak persze még két hónapja a Lady Midnight olvasása volt, ami után visszakanyarodtam a Végzet ereklyéihez, ami után nem tudtam megállni, és mindenképpen kellett még a Pokoli szerkezetek is a lelkemnek. A Chain of Gold meg ugyebár annak a folytatása (félig-meddig, az ő gyerekeik itt a főszereplők). Eredetileg szeptemberre terveztem ezt a könyvet, a 12 hónap 12 könyv kihívásom szeptemberi indulójának szántam, de nem bírtam volna ki odáig, szóval előrehoztam.

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a bejegyzés enyhe spoilereket tartalmazhat. (Igyekszem spoilermentes maradni, de a Pokoli szerkezetek olvasása mindenképp szükséges, annak a végkifejlete egyszerűen muszáj ehhez a könyvhöz.)

Charlie Bowater rajzolt a
főbb szereplőknek arcot,
ő itt maga Cordelia.

A véleményem tömören:

Hogy A legjobb Clare könyv-e, azt még nem tudom eldönteni (főleg, hogy még nem olvastam az összeset), de mindenképpen nagyon élveztem az olvasását. A Pokoli szerkezetek után (hiába épp csak egy hete fejeztem be azt), a visszatérő szereplők megjelenése kellemes nosztalgiával töltött el, de az új csapat is nagyon megkedveltette velem magát.

Talán nem a legösszetettebb történet az összes árnyvadász könyv közül, de ezt betudtam annak, hogy ez még csak a trilógia első része, és az írónő nem akarta eldurrogtatni az összes húzást. Még ha egy kicsit chill-ebb is volt az izgalom, a környezet és a szereplők magukban is egy kellemes olvasmányélményt hoztak ki magukból. Összességében nagyon tetszett a könyv, a szereplők, izgatottan várom a folytatást.

James Herondale

Bővebben:

Az alaphelyzet:

Már a Pokoli szerkezetek steampunk-beütésű Londonja is nagyon tetszett. Azt a fejemben enyhén ködös, őszies időjárásként képzeltem el, ezzel szemben a Chain of Gold rádobott egy nagy adag napfényt és arany csillámport. Ez a nyüzsgés nem csak a könyezeten látszott, hanem azon is, hogy a maroknyi csapaton túl bővebb belátást is nyertünk a londoni árnyvadászok világába és politikájába. Alapból nem vagyok egy nagy Austen-szerű történelmi lányregény-rajongó, de ez a környezet nagyon jól mutat az árnyvadászok misztikus világával keverve, eddig ez a kedvencem a három fő alaphelyzet közül (New York, L.A. és ugye London).

Lucie Herondale

A szereplők:

Ez a könyv egyértelműen karaktersúlyos, ők teszik ki az élvezet nagyját (a történet komplikáltságával szemben). Talán ez a legnagyobb szereplőgárdával operáló történet Clare-től eddig, és emiatt be kell vallanom, hogy az elején alig tudtam követni, ki kicsoda. Főleg a nem-központi csapaton túli ifjúság esetében gyakran bele kellett lesnem egy táblázatba, hogy most ki kinek a gyereke, testvére vagy unokatestvére. És még most, a befejezte után is gyakran összekeverem Thomas-t és Christopher-t, mert ők eléggé hasonlítottak. (Persze, nagyon jó volt Tessá-ékat újra látni, ezúttal már felnőttként, de már ők sem voltak kevesen, és nem aprózták el a gyerekcsinálást, szóval nem volt egyszerű lekövetni, ki kihez tartozott.)

Matthew Fairchild

A legfontosabb öt szereplő talán Cordelia, James (ők ketten persze mint legfőbb karakterek), Matthew, Lucie és Grace, de Anna, Jesse, Thomas, Christopher, Alastair és Charles is elég fontos, szóval látszik, hányan vannak.

Cordelia és James, mint fő párocska nagyon jól működött nekem, még ha a kapcsolat elején is járnak. Mindketten eléggé érdekesek, Cordelia karaktere különösen tetszett, megvan benne egy jó adag nőiesség és a kor jellemzői, de amellett nem is gyenge, és jól odacsap, ha szükséges. Se nem túl kislányos, se nem túl fiús, pont jó női főszereplő. Még a szerelmi háromszög-szerűség Grace-szel is egész jól meg van írva, bár ugyan hamarabb rájöttem egy csavarra benne (figyelj arra a karkötőre), mint kiderült, de attól még jó volt érezni, hogy igazam lett.

Anna Lightwood

A kedvenc szereplőim az egész felhozatalból talán Anna és Matthew. Anna azért, mert annyira más, mint a többiek, éli a maga bohém életét, és nem hagyja, hogy bárki megpróbálja megmondani neki, hogyan tegye azt. Ugyan olyan gyakran nem szerepelt, de minden alkalommal, mikor megjelent, megbizsergetett bennem valamit. 

Matthew-ban pedig az tetszett, hogy messze volt a tökéletestől, és pont ezek a problémái tették érdekessé, olyan dolgokkal küzd, amik messze mélyebbek, mint a barátai esetében. Kíváncsian várom, hogyan fogja magát túltenni ezeken a problémákon. Mindenesetre nem tudom, hogy a szerelmi életét hogyan fogja Clare megoldani, mert jelenleg még nem látom a tiszta utat. Talán neki van a legnagyobb karakterfejlődési útja előkészítve ebben a kötetben, és a folytatásokban tuti nagy közönségkedvenccé fogja kinőni magát.

Thomas Lightwood

A felépítés és nyelvezet:

Nagyon szeretem, ahogy Cassandra Clare több szempontból építi fel a könyveit, és ezáltal mindent egyszerre tudunk átlátni. Ez pedig egy ekkora szereplőgárdánál még jobban alakult (különben nagyon sok oldal lenne tele azzal, hogy egymásnak mesélik, kivel mi történt korábban). Maga a történet elég lassan indul be, egész végig közepesen izgalmas marad, de sehol sem éreztem úgy, hogy túl lassú vagy langyos lenne. A nagyobb események is egész harmonukisan vannak elszórva, jó az ütemezésük.

Nyelvezet tekintetében elmondanám, hogy nyilván angolul olvastam, de kiérezhetőek voltak a kor nyelvezeti sajátosságai, nem lettek túl modernek a szereplők szájából kifolyó mondatok. Jól folyik a narráció, Clare már nagyon bele van lendülve az írásba.

Grace Blackthorn

A konfliktus és a végkifejlet:

A karaktererősség mellett nem lett olyan mély a konfliktus, és az is legfőképp a Pokoli szerkezetekből hátramaradt még elvarratlan szálakra épít (épp ezért elengedhetetlen annak a trilógiának az ismerete ahhoz, hogy ezt is élvezni lehessen). Viszont nagyon tetszett, hogy végre úgy igazából egy démoni probléma jelenti a főgonoszt, nem árnyvadász (politika) vagy Alvilágiak. 

Tatiana és Grace problémája érdekes szál volt, és Tatianá-t szívből gyűlölöm (már a Pokoli szerkezetekben sem szerettem, de mostanra igazi Umbridge-i mélységekbe süllyedt), de nem nagyon tudom, hova fog még vezetni. Meglepni biztos meg fog, jó, hogy nem kiszámtható.

Jesse Blackthorn

A végső 100-150 oldal követte a klasszikus Clare-i felépítést, a nagy csatajelenet után megint volt egy jó hosszú lecsengő rész, ahol az egyéb szálakat varrták el.

Spoilereket mellőzve annyit mondanék, hogy ahogy Cordelia és James szálát oldották meg, az ugyan nem volt rossz, de valahogy nem volt a kedvencem. Pont, ahogy Cordelia maga is elmondja, nekem is enyhe keserűség maradt a számban utána. Mindenesetre mindenképp érdekes kiindulópont lesz a következő részhez (miért kell egy évet várnom még rá, brühühü).

Aztán jött az a pár oldalas epilógus, ami jól odacsapott, és egész végig azt mondogatta az agyam, hogy Ó, nem. Ó, nem. Ó, nem, közben alaposan dörzsölgetve a tenyerem.

Összeségében nagyon tetszett ez a könyv, és mindenképpen Clare legjobbjaihoz tartozik. (Az abszolút aranyat csak akkor tudom kiosztani, ha már mindent olvastam.) Izgatottan várom a folytatást, még ha az még egy évbe is fog telni. Addigis továbbmegyek a már megjelent árnyvadász könyveken. Bár most egy kisebb szünetet fogok beiktatni ezen a héten, mert az Árnypiac kísértetei jelenleg valahol a nemzetközi postán utazgat, és amíg az megérkezik, addig kicsit mást is olvasok. 

A Chain of Goldnak ötből 4,5 csillagot adok.

Jelenleg épp a Harry Potter és a bölcsek kövét olvasom, vagyis hallgatom a hangoskönyvét. Útközben zene helyett azt dobtam be két napja, és eddig nagyon élvezem így is. Papír alapon pedig szeretnék nekiállni Amie Kaufmann és Jay Kristoff közös sorozatának, a The Illuminae Files zárókötetének. Az Obsidio lenne a 12 hónapos kihívásom ehavi indulója, azt még gyorsan bedobom az Árnypiac előtt.

Legközelebb csütörtökön jelentkezem újra, ismét egy bullet journal témával. Addigis kellemes olvasást és jó hétkezdetet.

Love,

Kalamaj