10 év 10 könyv - Ahogy az olvasási szokásaim változtak az elmúlt évtizedben

Már egy hete tart az új évtized, és eddig úgy érzem, ez tényleg egy új lap az életem képletes könyvében. Viszont mielőtt teljesen elmerülök benne, gondoltam visszatekintek még egyszer utoljára a letűnt évtizedre, és hogy mely könyvek határozták meg leginkább az olvasási szokásaim.

2010: Böszörményi Gyula - Gergő és az álomfogók (Gergő-sorozat)

Az is lehet, hogy egy kicsit hamarabb volt, de akkoriban még elég kicsi voltam, kicsit összefolyik már. Az biztos, hogy a Gergő-sorozat meghatározó sarokpontja volt a gyerekkoromnak. Eleinte még anyu olvasta fel estimesének, az utolsó két kötetet már magam olvastam. Alsóban volt még Böszörményinek egy tanulmányi versenye a sorozat alapján (de nem a tartalmából, hanem a különféle varázskategóriák alapján iskolai tárgyak, például a vajákosok bio-kémia jellegel, ilyesmi), én is részt vettem (meg is nyertem), az utolsó rész végén pedig feltűnnek a versenyzők is, szóval indirekte én is benne vagyok. Ez az egyik legbüszkébb pillanatom könyvek terén.

2011: Jókai Mór - A kőszívű ember fiai

Az évtized elején nem olvastam szórakozásként annyit, inkább a tanulásra koncetráltam. Ha olvastam, akkor azok a kötelezők voltak, mert akkor még lelkesen végigolvastam mindet. Én személy szerint élveztem a kőszívűt, de nem annak a korosztálynak való.

2012: Berg Judit - Rumini (Rumini-sorozat)

Ekkortájból a legjobban a Rumini-sorozat maradt meg bennem, amit anyu olvasott fel az akkor még pici öcséimnek, és én is velük hallgattam. Tudom, hogy mese, de miért ne élvezhetnék egy mesét.

2013: Leiner Laura - Szent Johanna gimi

A Szent Johanna gimi vezetett vissza először a nagyüzemű olvasás világába. Ha nem olvasom el, talán nem ez a könyvmoly vagyok ma. Az első részeket a legjobb barátnőm kezében láttam először, ahogy éppen egy másik osztálytársammal beszél róla. Akkoriban a Cortez-mánia épp a tetőfokán járt, nem egy lánytól hallottam az örömódákat róla. Gondoltam, akkor megnézem, mi ez a felhajtás. A mai napig nem birtoklom egy kötet fizikai példányát sem, mégis mindet olvastam, kölcsönből, könyvtárból, az utolsó részt barátnőmmel vagy egy hónappal hamarabb előjegyeztük a könyvtárból. Ehhez fűződik az olvasási rekordom is, kb 7-800 oldal egy nap alatt, a 4. és 5. kötet együltő helyemben. Ma már nem rajonganék érte annyira, de fontos eleme volt a fejlődésemnek.

2014: Jennifer L. Armentrout - Obszidián (Luxen sorozat)

Az Szent Johanna után a második nagy olvasási láz-beindító. Ma már ezt sem tartom a legminőségibb könyvnek, Daemon-tól pedig már a falnak mennék, de akkoriban nagyon magával ragadott. Ennek köszönhetően kezdtem el magam is írogatni.

2015: Böszörményi Gyula - Leányrablás Budapesten (Ambrózy-sorozat)

Ekkor lobbant fel imádatom Böszörményi felé ismét, és tart a mai napig. Ugyan még nem sikerült végeznem az eddig megjelent részekkel, de így legalább tovább tart. Idén mindenképpen be akarom fejezni.

2016: Sarah J. Maas - Üvegtrón (Üvegtrón sorozat)

Erről a könyvről is hallottam előtte már párszor, de halogattam a belekezdésébe. Aztán egyszer nem találtam érdekesebbet a könyvesboltban, úgyhogy ezt vittem haza. A többi pedig már történelem. Aki legalább még egy bejegyzést olvasott már tőlem, tudhatja, hogy megrögzött rajongója vagyok Maas könyveinek, hála annak a négy évvel ezelőtti pillanatnak. Azóta az egész sorozat öt különféle példányban van meg, az írónő Böszörményi mellett a másik abszolút kedvencem, és ez a sorozat vezetett be a fantasy iránti megingathatatlan rajongásomba is. Talán ez a harmadik sarokköve a könyvmoly-létem kezdeteinek, és ez vett rá először, hogy angolul nekiálljak olvasni (mert az utolsó részek magyarul még nem jelentek meg akkoriban).

2017: George R. R. Martin - A Game of Thrones (A Song of Ice And Fire)

Ebben az évben vette át az uralmat a szokásaim fellett az idegennyelvű könyvek szeretete. Ekkor már kint éltem Bécsben az egyetem miatt, és így nehezebb volt magyarul beszerezni a könyveket, ellenben igazán megható angol nyelvű részlegek vannak itt. Rákaptam, hogy az író eredeti nyelvén olvassam el a könyveket, hiszen így sokkal jobban átjönnek a szófordulatok, és a félrefordításoktól sem kell tartanom. Plusz mindent frissen megjelenéskor már a kezemben tarthatok így, nem kell várnom a fordításra. A GOT volt az egyik első nagy angol nyelvű projektem (magyarul már nekiálltam egyszer), és ugyan még ma sem értem a végére, de attól még nem kevésbé meghatározó.

2018: Amie Kaufman, Jay Kristoff - Illuminae (The Illuminae Files)

A továbbra is tartó fantasy-hullámom mellett nyitottam más témák felé is, például az űrben játszódó sci fi-k irányába. Az egyik legkülönlegesebb példánya az Illuminae volt, pusztán abból kifolyólag, milyen formában íródott. A képversekkel találkoztam már előtte, de regény alakjában teljesen meglepett. A történet ugyan nem a legnagyobb durranás (nem is rossz), de ebben a formában igazán nagyot üt. A második részben sajnos már kevesebb az ilyen látványelem, a harmadikban meg méginkább, de továbbra is szemkápráztató és egészen rendhagyó. 

Ha érdekel, hogyan néz ki a könyv belseje, írtam róla egy értékelést itt, és mellékeltem hozzá pár saját fotót is.

2019: Rainbow Rowell - Carry On (Simon Snow sorozat)

Tavaly sok új dolgot kipróbáltam, és több új fandom-ba is beléptem. Például tavaly olvastam először mangát, egyre kevesebb YA könyv volt a kezemben, és inkább a felnőtt irodalom felé indultam (persze nem fogom teljesen elhagyni), és belekóstoltam az LGBT+ könyvekbe is. Ezek közül a Carry On tette a legnagyobb benyomást rám, és azután a folytatása is, olyan szívmelengetően lett megírva. Semmi toxicitás, szerethető karakterek, és egy nagyon baraátságos írónő. Remélem a harmadik rész nem fog sokat váratni magára, egészen biztosan már megjelenéskor ott fogok toporogni érte a könyvesboltban.

Az elmúlt évtizedben, ahogy én is felnőttem, úgy változtak az olvasási szokásaim is. Tíz éve még az ifjúsági és gyerekkönyvek dominálták a könyvespolcom, aztán a gimis történetek és a természetfeletti-szépfiús könyvek. Az Üvegtrónnal rátaláltam az igazi szerelmemre, a középkorias, mágiával megtűzdelt fantasy-kre, és sokáig nem is olvastam más témában. Az évtized végére újra nyitottam más témák és más korcsoportok felé, ahogy a személyiségem is nyitottabb és elfogadóbb lett. Nem tudom, mit fog a következő évtized hozni, de annyi biztos, hogy a minőséget nem adom alább, és csak még többet szeretnék olvasni. Lássuk csak tíz év múlva, talán akkor is csinálok egy új listát.

Legközelebb csütörtökön jelentkezem újra, egy általam kreált könyves kihívással. Addig kiélvezem a napsütést, ami most árad be az ablakomon. A legközelebbi viszont-olvasásig:

Love,

Kalamaj