A Szépség és a szörnyeteg újradolgozások és újragondolások új reneszánszukat élik az elmúlt pár évben, ha csak gondolunk az élőszereplős Disney filmre, vagy a könyvek közt egyik legismertebb átdolgozásra, a Tüskék és rózsák udvarára. De sorolhatnám még a címeket, így kapásból is eszembe jut még legalább három, mint a Kegyetlen szépség, a Beastly vagy a Wintersong. Én személy szerint nem vagyok nagy rajongója az alapsztorinak, süt belőle a Stockholm-szindróma, és nem épp a legészségesebb kapcsolat az egész, az igaz szerelem varázsereje ide vagy oda.
Valahogy mégis a kezem ügyébe került tavaly Brigid Kemmerer-től az A Curse So Dark And Lonely, és rávettem magam, hogy el is olvassam. És kellemesen meglepett. (Na jó, azért vettem le a polcról a boltban, mert egyszerűen gyönyörű a csomagolása.)
 |
| Ugye, milyen szépek? Ezek a saját példányaim, frissen kiolvasva. |
Az alapsztori szerint Harper a napjaink világában, Washingtonban él, ahonnan Rhen herceg testőre, Grey elrabolja Emberfall-ba, egy középkorias fantasy világba, hogy ő megtörje az átkát.
Itt a Szépség-és szörnyeteges alap, azzal a csavarral, hogy az átok miatt az évszak végén változik szörnyeteggé, és kezd ámokfutásba a népén. Aztán az évszak visszaugrik, és kezdődik minden előről, amíg valaki meg nem töri az átkot.
Röviden összefoglalva:
Nagyon tetszett, ahogy összehozza a modern mentalitású Harpert a varázsvilággal, Legfőképp azért, mert a csajszi van annyira öntudatos, hogy nem hagyja magát oda-vissza ráncigálni és manipulálni, és ha kell, rendesen helyre teszi Rhen-t.
A Curse So Dark And Lonely:
Az első részről annyira nem fogok hosszan értekezni, mert már egy éve olvastam, és azért nem ooolyan friss már. Vigyázat, innentől spoileres lesz, legfőképp a második résztől!
Az alaptörténet:
Sikerült kihozni valami újat az eredeti meséből. Ahogy az írónő megvariálta az átok körülményeit, és belevitt egy extra réteg mélységet, az nagyon tetszett.
A szereplők:
Harper és Grey nagyon a szívembe lopták magukat. Rhen annyira nem, eredve a szörnyeteg szerepből, aki elraboltat fiatal lányokat. Meg összességében sem volt annyira szimpatikus.
A végkifejlet:
Kifejezetten okosan lett megoldva a probléma, amit a szomszédos ország fenyegetése jelentett az átok mellett. A végén pedig az én szívem is összetörött.
A Heart So Fierce And Broken:
A folytatásban az első rész végén kiderült nagy titok következményeire helyeződik a hangsúly, és eltávolodunk az eredeti alapmesétől. A főszerepbe Grey kerül, és mellé egy új szereplő, Lia Mara társul. A könyv két hete jelent meg angolul, és én már alig vártam, hogy a kezemben legyen.
Ez a rész még inkább túltett az elődjén, gyakorlatilag kétültő helyemben végig is szaladtam rajta, annyira olvastatta magát. Ha a folytatása is ilyen erős lesz, akkor nagy eséllyel bekerülhet ez is a legkedvencebb fantasy-sorozataim közé az Üvegtrón, a Tüskék és rózsák udvara és a Grisha-világ mellé.
Innentől viszont tényleg spoileres leszek, muszáj lesz lelőnöm az első rész végén lévő titkot, hogy tudjak erről a könyről beszélni, szóval csak saját felelősségre olvass tovább!
Én szóltam!
Az alapsztori:
Az első rész végén ugye mi megtudjuk, hogy Grey Rhen bátyja, Rhen apjának első házasságából, így valójában a trón jogos örököse. Ezt Grey is csak akkor tudja meg, és elmenekül, hogy megtarthassa a titkot, és ne keverjen be Rhen koronázása körül. Innen indulunk, és a könyv azt dolgozza fel, hogyan érik bele Grey mégis a címébe, és hogyan lép túl az átok miatt Rhen-nel töltött örökkévalóság miatt fenálló kapcsolaton, hogy a saját maga ura legyen. Jó ígéretek, ugye?
A szereplők:
Ebben a kötetben Harper és Rhen pár felvillanó pillanatnál többet nem szerepel, a teljes fókusz Grey és Lia Mara köré épül.
Nagyon magával ragadó volt Grey útja, ahogy levetkőzi magáról a testőrt, és végre elkezd magára örökösként tekinteni. Végig nyomon lehetett követni, hogyan változik a saját önbecsülése. És frissítően őszinte volt, Rhen-nel ellentétben.
Ha már Rhen, annyira örült a kis szívem, hogy egy Tüskék és rózsák-szerű csavarral (mint annak idején Tamlin) belőle lett a rosszfiú csinálva. Viszont sokkal összetettebben és átérezhetőbben, mint Maas
Lia Mara üdítő színfolt volt, mint új szereplő. Az ellenséges ország hercegnője, akikről eddig csak a csúnya-rossz-gonoszok képe volt előttünk, de most egy másik megvilágítás is előkerült ezen a veszélyesen intelligens, de teli szív lányon keresztül. Vele együtt pedig megismerhettem a húgát is, és a kettejük testvéri köteléke példával bíró a könyvek terén, semmi toxikusság nincs benne, még ha valamennyire van is köztük riválisság az anyjuk kegyeiért. Aki amúgy pont olyan s*gg, mint ahogy az Rhen szemszögéből le lett festve.
A Grey és Lia Mara társaságában többet láthatunk végre Jake-ből, Harper bátyjából, és a barátjából Noah-ból is. Nagyon tetszett, hogy végre az eddig másodlagos szereplők is nagyobb színteret kaptak, így lehetőségük volt jellemfejlődni.
A másik két új szereplő is fontos sarokpontjai Grey fejlődésének. Tycho a maga buzgó tisztaságával megtarjta benne az emberséget, Iisac meg (aki egy ilyen szárnyas mitikus lény) segíti előhozni belőle az eddig rejtőző varázserejét. Ja mert az is van ám neki.
A konfliktus:
Nagyon jól van felépítve, ahogy Grey egyre inkább leveti a testőri hűséget Rhen felé, aki viszont egyre inkább veszti el a kontrollt maga és a nép felett. Mint mondtam, részben megértem, hiszen az átok miatt alapos félelmet táplál a varázslat ellen, én is azt tenném, viszont helyeselni nem tudom a tetteit. Végre előjönnek az első részben megpedzegetett rossz tulajdonságai, amik már akkor bizergálták az agyam, de még át tudtam siklani felettük. Rosszfiúak sokkal jobb, mint hősnek.
A végkifejlet:
Anélkül, hogy sokat elárulnék, hadd mondjam el, hogy azta. Egy jól felépített út vezetett el odáig, ugyan mindent lehetett látni előre, de olyan jó érzéssel töltött el, mikor láttam beteljesedni a várakozásaimat. És mikor Grey végre kijelenti, hogy többet nem fog utasításokat elfogadni, ott mentálisan tapsikoltam egyet magamban.
És az epilógus már megint egy olyan ébresztő pofont adott, hogy teljesen leesett az állam.
Összesítve:
Megvolt ebben a könyben minden, amit egy jó ifjúsági fantasy-ben várok: remek történet, átérezhető feszültség, jellemfejlődés, a hatalom elfogadása, varázslat, szerelem, egy olyan jól megírt és jól felépített csomagba összefogva, amit az ember le sem tud tenni, míg a végére nem ér.
Tűkön ülve várom a folytatást, amire valószínűleg megint kell egy évet várnom. Addog még párszor biztos újra fogom olvasni.
A második rész sokkal jobban tetszett az elsőnél, ahogy eltávolodott a Szépség és a szörnyeteg-es alaptól és megtalálta a saját hangját és célját. Csak így tovább.
Remélem kedvet csináltam másnak is a könyv elolvasásához. Azt nem tudom, tervezik-e magyarul kiadni, de aki tud valamicskét angolul, annak csak ajánlani tudom, hogy kezdjen bele, nem olyan nehéz a nyelvezete.
Az A Curse So Dark And Lonely-nak öt csillagból 4,5-öt, az A Heart So Fierce And Broken-nek 5-öt adok.
Ez lenne mára, de csütörtökön újra jelentkezem egy rendhagyóbb poszttal. Megmutatom, hogyan készítettem elő a 2020-as olvasási jegyzékem és olvasónaplóm. Addigis varázslatosan napos délutánt.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése