Ilyen gyönyörű lett a Crescent City német borítója

Már az eredeti Crescent City borító is csodaszép lett (hála a rettenetesen tehetséges Carlos Quevedo grafikájának, akit már ezelőtt is követtem, és nagyot repesett a szívem, mikor megtudtam hogy egy ekkora projektet bíztak most rá), de a németek rátettek még egy lapáttal, és az első kiadásuknak még nagyobb csinnadrattát adtak.

Nem szoktam titkolni, hogy a németeknek az a szokása, hogy teljesen új borítót csinálnak a külföldről megvett könyveknek (sőt, legtöbbször az eredetivel köszönőviszonyban sem lévő új címet is kanyarítanak neki, élmény felismerni, mi is akar a könyv eredetileg lenni), nagyon nincs ínyemre, mert az új köntösök legnagyobb többsége minőségben messze alul marad az eredetihez képest, és gyakran kicsit sem illik a sztori hangulatához.

5 magyar ifjúsági könyv, ami megérdemelné, hogy kötelező olvasmány legyen

Jó-jó, tudom, hogy sokat savazzuk a kötelező olvasmányokat, meg is értem, hiszen nagyon nem annak a korosztálynak íródtak, akiknek a torkán minden évben igyekszenek a felelősök lenyomni őket, de attól még lehet köztük jókat is találni. Például az utálat egyik fő célpontja, A kőszívű ember fiai nekem személy szerint annak idejét nagyon tetszett. De csak azért, mert én akkoriban mellette franciául, németül és latinul is tanultam, így megértettem azokat a poénokat is, bármiféle lábjegyzet nélkül. Viszont ez nem várható el minden egyes hetedikestől, így nem is csoda, mennyire fujjolnak a kötelezőkre. (Mondjuk a gimi alatt ránkerőszakolt elvont drámák már nekem is sokak voltak, na.)

Ebben a listában igyekeztem 5 olyan ífjúsági könyvet összeválogatni, ami egyrészt nekem is jeleltős mérföldkő volt a könyvmolysági előmentelemben, másrészt magyar írók/írónők művei, és azzal, ha ezeket emelnénk be a kötelezők közé, nemcsak az ifjúság olvasási kedvének tennénk jót, hanem a kortárs magyar írókat is jócskán támogatnánk.

Persze ez a lista teljesen szubjektív, lehet, hogy másnak pont más könyvek jelentették a mindent fiatalabb korában.

A Court of Frost and Starlight újraolvasás - 12 hónapos kihívás negyedik felvonás

Idén is sikerült megejtenem az éves Maas-maratonom, és utolsó etapjaként a Tüskék és rózsák udvarával is végeztem. Jót tesz a kis lelkemnek évente legalább egyszer előszedni a nagy kedvenceket, köztük pedig legfőképp Maas könyveit.

Az A Court of Frost and Starlight pedig idén még egy szempontból is a várólistám elején volt. A még januárban magamnak kitűzött 12 hónap - 12 könyv olvasólistám utolsó, decemberi darabja lett volna, de kicsit átrendeződött az a lista is, és mostanra került át.

Az összes kiadás, amiben megvan nekem a könyv. (Plusz a magyar,
de az a szüleimnél van.) Már csak az új borítós angol hiányzik.

Erről a könyvről röviddel a megjelenése után már írtam egy értékelést (együtt az akkor szintén friss Macskanővel, elérhető itt), de kíváncsi voltam, mennyit változott a véleményem a szinte pontosan két évvel ezelőtti bejegyzéshez képest.

Ebben a posztban a szokásos kategóriák szerint értékelem a könyvet, de szót ejtek a sorozat további részeiről és a véleménybeli változásokról is.

5 önálló könyv, ha nem akarod egy teljes sorozatra lekötelezni magad

Rengeteg örömet tud hozni, ha az ember leül egy akár többezer oldalas, hatalmas sorozathoz. Hetekre elmerül annak a világában, bejárva minden lehetséges zugát, és mikor a végére ér, azt sem tudja milyen évszak van éppen a való világban. (Bár azért lássuk be, a Corona miatt én most sem tudom, nálam még március 168.-a van.)

Viszont van, amikor nincs meg a lelki erő egy ilyen hosszútávú elköteleződéshez, és az ember csak valami gyorsat akar olvasni, esetleg pont két ilyen hosszabb lélegzetvételű projekt között. Ilyenkor jönnek jól azok az önálló (angolul stand-alone) könyvek, amiknek nincs folytatása, és a végükkel rendesen le is zárul a történetük.

A következő bejegyzésben összegyűjtöttem 5 olyan önálló könyvet, amiket én is olvastam, és nagyon elcsípték nálam a hangulatot. Természetesen ez a lista teljesen szubjektív, de igyekeztem a fantasy-n kívül más műfajból is belerakni.

A bejegyzés inspirációja a nemrég angolul megjelent Star Daughter Shveta Thakrar-tól, ami a következő könyv az olvasmánylistámon. Azon túl, hogy elképesztően csodálatos a borítója (nem meglepő módon a nagy kedvencem, Charlie Bowater munkája ez is), ez is egy ilyen önálló történet, ami az Ambrózy-maraton és az idei Tüskék és rózsák udvara újraolvasásom után kellemes pihenő lesz.

Tövisestül - Bullet journal szeptember 2020

Egyszer végre sikerült időben megcsinálnom a bujo oldalaimat. Amik meglepő módon nem az őszhöz kapcsolódnak, hanem épphogy a tavaszhoz.

Oka ennek is van persze, név szerint a féléves nagy témám, a Tüskék és rózsák udvara hét Udvarának újragondolása, havonta egy-egy Udvarral. Lévén az év második felére került ez a téma, és a tavaszt is valahova be kellett raknom, így ez maradt a szeptemberre. (Nálam az ősz októberben lesz, csak akkor kezdődik a suli, szóval nekem az inkább az igazi ősz kezdete.)