Már az eredeti Crescent City borító is csodaszép lett (hála a rettenetesen tehetséges Carlos Quevedo grafikájának, akit már ezelőtt is követtem, és nagyot repesett a szívem, mikor megtudtam hogy egy ekkora projektet bíztak most rá), de a németek rátettek még egy lapáttal, és az első kiadásuknak még nagyobb csinnadrattát adtak.
Nem szoktam titkolni, hogy a németeknek az a szokása, hogy teljesen új borítót csinálnak a külföldről megvett könyveknek (sőt, legtöbbször az eredetivel köszönőviszonyban sem lévő új címet is kanyarítanak neki, élmény felismerni, mi is akar a könyv eredetileg lenni), nagyon nincs ínyemre, mert az új köntösök legnagyobb többsége minőségben messze alul marad az eredetihez képest, és gyakran kicsit sem illik a sztori hangulatához.
De szerencsére a legfrissebb Maas könyvnél áldoztak rá, és megvették a borító jogait is, így megmaradt ez a piros-és-krém csoda. Alapjáraton szinte ugyanaz, mint az eredeti, bár azért beledobtak pár saját újítást is. Például elöl-hátul a piros sáv fényes nyomatot kapott, míg a többi része maradt matt. Az eredetiben az egész matt, nagyon tetszik ez a csillogós extra. Még a gerincet is harmonikusabbá tették azzal, hogy elvetették az eredeti vörösét, és a krémet rakták a helyére.
A rejtett borító is, ami a levehető papír alatt van, kissé más dizájnt kapott, ami engem inkább a dedikálótúra speciális kiadására emlékeztet jobban (az első képen a jobb oldali), a szembetűnő vörösével és a fólianyomott holddal az elején. Ezzel a külsővel a papír nélkül is nagyon jól néz ki, és mindenképpen felismerhető az utcán az olvasó kezében.
Az első kiadásos specialitások pedig kívül-belül megjelennek. A belső borítóba belenyomták a külföldi speciális kiadásokról már ismert képet, ami a borító nőalakját ábrázolja, a borítórajzoló eredeti (és őrá amúgy nagyon jellemző) színösszeállításában. De a kedvencem mégis a lapszéli nyomat. Nem csak egyszerűen pirosra festették (mint pl. a brit speciális kiadás esetében), hanem a hosszabb oldalra piros-fehérben a borító mintáját is rányomdázták, olyan kristálytisztán, hogy az egy ámulat.
Nem véletlen, hogy muszáj volt megszereznem ezt a kiadást is, bár kétszer már megvan (és még kipécéztem magamnak két másikat is), mert eddig ez lett a legszebb. Néha a németek is ki tudnak tenni magukért könyvcsomagolás tekintetében. Egyébként ez egy alacsonyabb méret az eredeti, angol keménykötésesekhez képest, ebből kifolyólag vaskosabb is, és irgalmatlaul nehéz, semmiképp sem egy könnyed tóparti olvasnivaló.
Csináltam egy gyors videót is, ahol körbeforgatom a könyvet, így jobban meg lehet nézni az előbb felsorolt szépségeket is benne:
A könyvről írtam már áprilisban egy spoilermentes értékelést (elérhető itt), és egy spoileres kiegészítést is (olvasd itt, de csak saját felelősségre), ahol még több kép is látható a dedikálótúrás speciális kiadásról. Akinek pedig mindenképpen kell ez a kiadás, Amazonon megtaláltam, ezen a linken. Bár az ára egy kissé borsos, de sajna ez egy normál ár manapság a német könyvpiacon.
Ha jól tudom, magyarul csak puhában fog megjelenni. De a réményt nem adom fel, ha elegen nyaggatjuk a Könyvmolyképzőt, talán beadják a derekukat, látván, hogy lenne piac rá, és mégis kiadják keményben is. Mindenesetre a jó példa itt van előttük, dobjanak egy pillantást a német kiadásra, lehet mit ellesni tőlük.
Ezt a bejegyzést mindenképp be kellett szúrnom a rendes menetrend közé, de hétfőn jön a már beharangozott értékelés. Addigis kellemes hétvégét és jó olvasást.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése