5 könyves archetípus, amitől falnak megyek

Kellemes Húsvétot mindenkinek! Még ha idén el is marad a locsolás (hála égnek, én nagyon nem szerettem, napokig nem jött ki teljesen az olcsó locsolókölni szaga a hajamból, bárhányszor mostam is meg), az nem jelenti, hogy nem lehet ünnepi hangulatban tölteni a napot. És legfőképpen egy nagyot enni. Én személy szerint terveztem egyet sütni délután, ha egy könyv el nem tereli a figyelmem.

A mai bejegyzésben összeszedtem azt az 5 könyves archetípust, történetelemet, kapcsolattípust, problémát, amitől legszívesebben letenném a könyvet, vagy ha tudom, hogy ez az alap, fel sem veszem.

Íme ezek lennének:

Sötét tündérek és nekromancia - Lady Midnight értékelés

Úgy néz ki, idén tavasszal nagyon rákaptam a tündéres témájú könyvekre. Az Üvegtrón újraolvasásommal kezdődött, de a Crescent City-ben is fontos szerepet kaptak. Ennyi viszont még nem volt elég nekem belőlük, olyannyira tetszik a téma, hogy tegnapelőtt még a Szentivánéji álmot is kiolvastam (kell is egy kis idő, míg az agyam feldolgozza azt a történetkatyvaszt...). A múltheti olvasmányom (hiába fejeztem ugyan ehét kedden be) is a tündéres tematikát járta be, bár egy modernebb, urban fantasy irányból.

Cassandra Clare könyvei ugyan nem voltak ismeretlenek számomra, de olyan sokat még nem olvastam belőlük. (Még 2017-ben elmélkedtem róla, ide kattintva olvasható az akkori véleményem, bár nem tudom, mennyire tükrözné ez a mai látásmódom.) Évekkel ezelőtt nekiálltam az eredeti Végzet ereklyéi sorozatnak, de teljesen csak a harmadik könyvvel végeztem. Ott úgyis volt egy tartalmi rész lezárása, és a többi részt is az új borítókkal akartam megszerezni, úgyhogy a negyedik rész olvasásával várni akartam a megjelenésig. Akkor aztán kézbe is vettem, de valahogy 100 oldal után elkalandozott a figyelmem. Azóta még egyszer nekiálltam, hogy újraolvassam, de ott a második rész vége után terelődött el a figyelmem.

5 (+1) vaskos könyv, amit a karantén idejére ajánlok

Mivel úgy néz ki, itt Bécsben még egyhamar nem fog visszatérni az élet a normálishoz (de legalább már van remény), az előrelátható időben a fő tevékenységem az olvasás és a kísérletezés a tökéletes nutellás croissant kifejlesztéséhez lesz. Szóval itt az idő, hogy előszedjem a legvaskosabb könyveket, amik a polcomon csücsülnek.

A Trónok harca nincs épp nálam, az még a szüleimnél lévő polcomon ül,
 úgyhogy ő nem tudott szerepelni a képen.

Crescent City értékelés - SPOILERES kiegészítés

Minden nagyobb körítés nélkül folytatnám is a tegnap megkezdett Crescent City - House Of Earth And Blood értékelésemet. Viszont a mai kiegészítő-bejegyzésben azokra a témákra térek ki, amikről nem beszélhettem anélkül, hogy kisebb-nagyobb történetelemeket le ne őttem volna. Szóval aki még nem olvasta a könyvet, és szeretné egészében kiélvezni, mikor sort kerít rá, az ne olvasson semmibe bele a következő képen túl.

A spoilermentes értékelés elérhető erre a linkre kattintva.

Elnézést a befigyelő ujjamért, de akkora a könyv, hogy magától nem maradt volna nyitva.

Még egyszer figyelmeztetek mindenkit, innentől a bejegyzés tényleg spoileressé válik.

A legfrissebb Maas könyv - Crescent City értékelés SPOILERMENTES verzió

Mikor hónapokkal ezelőtt először meghallottam, hogy a kedvenc írónőm, Sarah J. Maas legújabb könyve idén márciusban fog megjelenni, azt hittem, hogy ki fogok ugrani a pizsamanacimból. (Igen, éppen pizsamában voltam akkor, ennyire emlékszem a pillanatra.)

Ráadásul egy teljesen új világ, új szeretnivaló szereplőkkel, és ezúttal felnőtt besorolással. Tudtam, hogy lesz benne erotikusabb tartalom is, de az csak másodlagos volt a számomra. A 18+os kategóriából az sokkal jobban érdekelt, hogy Sarah végre hagyja az új főszereplőnőt ellőni az összes káromkodást, amit Aelin-nek nem engedhetett.

Március első hetében aztán el is érkezett az idő, napokkal a hivatalos megjelenés előtt már nagyban jártam a könyvesboltokat, hátha hamarabb kipakolják. Rögtön két példányban is megszereztem. A standard, mindenhol kapható verziót a cukorborsó barátomtól kaptam szülinapomra (ami véletlenül épp egybe esett a megjelenéssel), pár héttel később pedig magam is megszereztem a brit dedikálókörút speciális kiadását. Íme az édeskéim:

A bal oldali a standard, a jobb oldali a speciális kiadás.

Senki ne aggódjon, ez a bejegyzés teljesen spoilermentesen lesz tartva, hiszen aki meg akarja várni a magyar megjelenést az olvasásáig, annak eszem ágában sincs lelőni semmit előre. Nyugodtan olvasson bárki tovább.