Na, még én is élek ám. Csak sajna az egyetem utolsó hónapja egy icipicit sűrűre sikeredett, így olvasni alig maradt időm, nemhogy még blogolni. De túléltem a hajrát, megvannak a vizsgák, és most újra itt vagyok.
Mint az látszik, már nem vagyok gimis. Viszont valamiért mégis vonzanak a gimis életről szóló könyvek. Akkoriban, mikor aktuális volt, de most is, napjainkban már viszont inkább egy édes nosztalgia miatt.
Gimiben nem voltam se nem népszerű, se nem különleges, egy jótanuló voltam, akinek ugyan megvoltak a maga furcsaságai, de azokat azóta kinőttem. Vagy inkább túltoltam őket, és a személyes imázsom alapköveivé emeltem. És még büszke is vagyok rájuk. Soha nem is vágytam egy hűdenagy népszerűségre, én tökéletesen jól megvagyok két-három tényleg jó baráttal és mégannyi könyvvel.
Nem titok, hogy már három éve, hogy leérettségiztem, így a saját emlékeimen mosolyogva kezdtem bele ebbe a könyvbe.
Kicsit aggódva nyitottam ugyan ki, hiszen azért ebben a témában már nem rejlenek igazán kiaknázatlan területek, hiszen eleve nincs sok mélyenszántó téma benne. (tudom, tudom, lehet kötözködni velem, igenis vannak komoly témákat boncolgató sulis könyvek, de őket eleve már egy más kategóriába sorolom. Itt elsősorban a cuki diákszerelmes, könnyű olvasmányokra gondolok.) Másrészt pedig abba a korosztályba tartozom, aki a Szent Johanna Gimin nőtt fel (továbbra is a 4. rész a legjobb, köss belém), így alap volt, hogy össze fogom hasonlítgatni. Féltem tőle, hogy egy gyengébbre sikerült másolat lesz csak.
 |
| Én valami ilyesminek képzelem el Lillát. |
Nos, kétségkívül vannak benne hasonló elemek, amit mondjuk nehéz lenne elkerülni. Például mindkettőben van főhősnő meg kiszemelt ifjú és legjobb barátnők is. De amúgy egy teljesen más könyv, más karakterek, más történet, csak távolról hasonlító színtér.
Például a SzJG főszereplőjét én ki nem állhattam, neki kilenc könyvön mintha nem is lett volna más gondolata Cortezen kívül. Lilla viszont egy talpraesett, önálló lány, aki ugyan ereget rózsaszín szívecskéket Krisztián miatt, de emellett megvan a saját élete is. Nem az van, hogy az első oldalon meglátja, visszavonhatatlanul belezúg, és mást már nem is hallunk tőle, mint az esedékes Adonisz milyen Adonisz. Nagyon megkönnyebültem ettől. Végre egy főhősnő, aki vagány és életszerű is tud lenni.
Hím társa sem volt rosszul megalkotva, bár egyenlőre még nem érzek akkora kötödést felé. Cuki, meg rajta látni is, hogy érdeklődik Lilla felé, de olyan nagy vizet annyira nálam nem kavart. Kíváncsian várom, mit fog még alkotni.
 |
| Ez hasonlít a legjobban arra, ahogy én Krisztiánt elképzeltem, de persze ez túl idős hozzá. |
Kicsit a technikai dolgokról:
Az írás stílusáról teljesen el tudom képzelni, hogy egy gimis lány írta, akkoriban valahogy nekem is hasonlószerű nyelvezetem volt. Ez pedig megint egy pont a SzJG ellenében, mert az nem teljesen diáknyelvű (És nézzétek, már megint hasonlítgatok, de ebben a témában ezt lehetetlen megállni.)
Jó ötlet volt az is, hogy az egyes hónapokat egy-egy fejezetbe rendezte. Mondjuk így kicsit kaotikus lett helyenként, mikor egy hónapban sok dolog történt, mert van, hogy adott napon belül is több altördelés van benne.
Ha már kaotikus, azért az írásmódon is látszik, hogy nem egy 30 könyvet kiadott íróról van szó, pár megfogalmazás nekem kicsit nyekkent olvasás közben, vagy tudtam volna gördülékenyebben írni a jelentés elvesztése nélkül. Aztán lehet, hogy ez szándékos, hiszen egy random gimis lány sem ír úgy, mint (teszem azt) Böszörményi, akkor viszont zseniális húzás, és csak tovább erősíti az életszerűséget.
 |
| Csak feletkezzünk meg a borítókról, oké? |
Az egyetlen, ami viszont irgalmatlanul kiakaszt, az a borító. Mint a két mellékelt képen is látszik, a borítómodellek köszönőviszonyban sincsenek a könyvben leírt szereplőkkel. Ugyan a 4. részre végre megjelent, hogy Lilla amúgy vörös, de addigra már mindegy volt, így az lóg ki a sorból. Az alapkoncepció egész jó lenne, de valahogy a végeredmény nekem nem tetszik.
Összefoglalva: nekem nagyon tetszett ez a könyv, visszahozta a saját gimis emlékeimet. Jelenleg már olvasom a második részt, amint azzal kész vagyok, arról is várható egy értékelés. A mellékszereplőkkel is akkor fogok inkább foglalkozni, hiszen addogra talán nekik is összegyűlik annyi esemény, hogy érdemben tudjak róluk beszélni.
Mindenképpen ajánlom elolvasásra, ha éppen gimis az ember, ha már rég kinőtte ezt a kort. Mindkét korosztálynak kellemes kikapcsolódás lesz. Mély filozófiai témákat ne várjatok tőle, de nem is ezért vesszük kezünkbe őket.
Ez lenne a véleményem a Nyitótáncról, és remélem, hogy a folytatások is hasonló színvonalon (ha nem még jobbon) folytatódnak. Mindenesetre én találtam egy új sorozatot, amit szerethetek.
Erre a hétre még több dolgot terveztem, holnap lesz egy vegyes bejegyzés könyvekről-filmekről a Júniusi bevásárlótáska helyett, aztán még úton van egy Napsötét értékelés és egy zeneajánló is. Talán ebben a hónapban végre sikerül visszaállni a rendes kerékvágásba, és tényleg hozni posztokat a blogra.
A következő viszontlátásig,
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése