Hupsz, a mai első poszt kicsit megcsúszott. Hamarabb akartam, de a nagybevásárlás kicsiz elhúzódott. Sebaj, most itt vagyok, tettre készen, hogy leírjam a véleményem az Üvegtrón két kiegészítő részéről. Kezdtetnek jöjjön Az orgyilkos pengéje (ami szerintem furán hangzik magyarul).
Figyelem a spoilerveszélyek miatt!
A novelláskötet fülszövege:
Celaena Adarlan legfélelmetesebb
orgyilkosa.
Az orgyilkosok törvényei szerint teljes
engedelmességgel tartozik mesterének, de ő senkire sem hallgat, és csak
társában, Samben bízik.
Celaena öt kockázatos küldetésre indul
távoli szigetekre és ellenséges sivatagokba, ahol a rabszolgák
felszabadításáért küzd, és egyben elégtételt akar venni a kegyetlen királyon.
Ám eközben megszegi mestere, Arobynn parancsait, egy ilyen árulásért pedig elképzelhetetlenül
súlyos büntetés jár…
Fedezd fel az öntörvényű hősnő sötét és
izgalmas világát, és tudd meg öt fordulatos előzménytörténetben, hogyan
kezdődött az Üvegtrón sorozat legendája!
A legjobban az tetszett, ahogyan a
történetek összefonódnak és eggyé válnak.
– Alice
Legalább olyan jó, mint a Harry Potter
vagy a Csontváros. Fordulatos, akciódús fantasy, hiteles karakterekkel.
– Shanelle
 |
| Mind az előlapi, mind a hátlapi borító egy variációja az első kötet grafikáinak. Ez már csak színesben létezik, nem csináltak hozzá fehéres brit verziót. |
Bevallom, én ezt a részt sokáig nem olvastam, az újraolvasásoknál mindig az első résszel kezdtem. Talán hogy hamarabb érjek a Rowan-es részekhez, gondolom. De persze végül ez is sorra került, és kicsit sem bántam meg, hogy rászántam magam.
Érdekes kitágítása a világnak, és végre részletekbe menően megismerhetjük Celaena múltját, illetve azokat a közelmúltbeli eseményeket, amikre a fő cselekményszálban újra és újra visszautalnak.
Öt novella alkotja a könyvet, amik önállóan is értelmezhetőek, de nagyban össze is függenek, együtt kiadva egy teljes történetet, közben többet megtudva arról, hogyan is működik az orgyilkosok szövetsége.
Tényleg szükséges ez az előtörténet, így sok mindent jobban meg lehet érteni a későbbi részek dinamikájából. Például Lysandrát ennek köszönhetően még jobban megkedveltem.
Meg persze Celaena jellemfejlődésének is fontos első lépcsőfoka, ezt a szinte gyerek énjét is ismerve még érezhetőbb a különbség az Empire of Storms-beli királynőhöz képest.
A kedvenc részem talán rögtön az első, Az orgyilkos és a kalózok fejedelme.
Azonnal éreztem, hogy kedvelni fogom Sam-et. Az akciójelenetek meg fenomenálisan vannak megírva.
Ami miatt pedig különösen tetszett, mert ez indítja el az egész pillangóeffektust, ami végül a kötet végén elszenvedett következményekhez vezet, ezzel megalapozva a Üvegtrón nyitányát.
Jó látni, hogy hiába orgyilkos Celaena, van szíve, és nem hagyja ott a bajbajutottakat.
Az öt novella eredtileg külön-külön jelent meg, elektronikus formában, de mivel nagy igény volt rá, végül kiadták őket egyben is.
Ezen ötös második darabja Az orgyilkos és a gyógyító, ahol egy újabb kedvenc szereplőm bukkan fel legelőször. Akkoriban még nem nagyon hatott meg Yrene, persze, érdekes volt, és jó érzéssel töltött el, mikor végre elindulhatott az álmai felé, de ennyi volt. A Tower of Dawn óta viszont ő is hatalmas kedvencem, és ez a novella igenis kellett hozzá, hogy nagyobb mélységekben ismerjük meg a karakterét.
Emellett pedig jó volt nézni, hogy a Tower of Dawn-ban, két évvel később is mekkora hatással volt Yrene-re az a számára ismeretlen nő, aki segített rajta. Remek mintapéldája, micsoda következményei lehetnek annak, ha az ember segítő kezet nyújt akár egy idegennek is.
A második kedvenc részem Az orgyilkos és a sivatag.
Ugyan a tempója kicsit lassabb, de nem bántam, mivel a helyszín különlegessége kárpótolt érte. Eleve szeretem az olyan fatasy-ket, amik megfordulnak egy sivatagban is, és ez az Üvegtrón sorozatban a Tower of Dawn-t leszámítva csak itt történik meg. Szetettem olvasni a másféle orgyilkosokról, felüdítő volt az ő kultúrájukkal is megismerkedni.
Be kell vallanom, Ansel nem nagyon hatott meg. Érdekes volt egy kicsit a barátkozása Ceaenával, és ha többet maradnak együtt, biztos nagyon jó barátnők lehettek volna, de nem volt annyi idő rá, így kicsit kiforratlan maradt nekem. Azóta sem kapott sok időt szereplésre, de biztos vagyok benne, hogy ha rendesen kap rá lehetőséget, ragyogni fog.
A negyedik és ötödik rész kicsit összefolyik az emlékezetemben, mivel mindkettő újra Résvárban játszódik (nem hiszem, hogy véletlen lenne emiatt a novellaborítók színvilága, és a tónusbeli váltása az utolsó kettőnél), de megpróbálom a bejegyzés kedvéért elkülöníteni őket.
Az orgyilkos és az alvilág a tetszett a legkevésbé. Szükséges volt, persze, jobban rá kellett látnunk, mekkora s-fej is valójában Arrobyn Hamel, mert aki csak a Queen of Shadows-ból ismeri, annak nem biztos, hogy annyira átjön, micsoda manipulatív rohadék egy alak. Az erősebb megfogalmazás pedig igenis indokolt. (Hasonló a helyzet nekem kissé, mint Voldemort és Umbridge esetében. Az egyik elemi gonosz (Voldi és Erawan), a másik meg emberi gonosz (Umbridge és Arrobyn).)
Persze az utolsó két novella egyértelműen Celaena és Sam kapcsolatát építi ki. És annyira fájt. Tudtam, hogy mi fog történni a végén, mégis reménykedve olvastam, mikor jönnek már össze. Maas ebben nagy. Felkészít, meglebegteti a boldogság mézesmadzagját előtted, aztán könyörtelenül kitépi a szíved a helyéről.
Az orgyilkos és a birodalom pedig pont ezt teszi. Mikor már azt hinnéd, hogy minden jóra fog mindjárt fordulni, akkor tipor a sárba. És hiába tudtad, mi jön, hiába érezted magad felkészültnek, nem lehettél elég felkészült erre.
Megszakadt a szívem nemcsak Sam-ért, hanem Celaenáért is.
A legvégénél pedig, a két alakkal a tetőn, hát én ott legszívesebben belenyúltam volna a papírba, hogy megfojtsam Arrobyn-t.
Szóval összességében egy szerethető novellagyűjtemény, ami sok dologra rávilágít és új helyekre is elvisz, és egész biztosan nélkülözhetetlen darabja a sorozat teljes értékű élvezhetőségének. Csak ajánlani tudom, akár annak is, aki még csak most szemez a sorozattal, akár bemelegítőnek is megteszi.
A nyereményjáték új kérdései is elérhetők már, a biztonság kedvéért megint bemásolom ide a szabályokat:
Öt napon keresztül minden nap felteszek
egy kérdőívet, amit mind meg kell válaszolni, ezek a témák:
hétfő: általános, kinek mi tetszett,
Üvegtrón és ACOTAR sorozatok
kedd: Üvegtrón 1-3, Celaena útja
szerda: Üvegtrón 4-5, Aelin felemelkedése
csütörtök: Üvegtrón spin off-ok, The
Assassin's Blade és Tower of Dawn
péntek: Tüskék és rózsák udvara
(Mint látható, a posztok tartalma és a
téma kérdési között van egy nap elcsúszás, mivel az első napi egy kvázi
bevezető véleménykutatás.)
A hétfőit kivéve minden kérdőív két
résznől áll. Az első rész egy általános, kedvenc szereplők, kedvenc jelenetek,
ilyesmi. Itt nincs jó-rossz válasz. A második rész egy (nem bonyolult) trivia
rész, itt a helyes választ kell megadni. A végső sorsolásba azoknak a neve
kerül be, akik minden kérdésre helyesen tudnak válaszolni. (Ha ilyen nem lesz,
valamit ki fogok találni, valószínűleg a pontok száma alapján fogom sorba
állítani.)
Emellett a csütörtöki és pénteki
kerdőívekben lehet majd pluszpontokat szerezni, mivel ott vannak kérdések olyan
részekhez (Tower of Dawn, A Court of Wings and Ruin), amik még nem jelentek meg
magyarul, így nem mindenkinek volt meg a lehetősége/nyelvtudása elolvasni őket.
Ezek a kérdések nem részei a kötelező teljesítendőnek, de a pluszpontok plusz
nyerési esélyt jelentenek.
Szombaton és vasárnap nem lesz teszt,
mivel ott már nem a konkrét könyvekkel foglalkozom, hanem fanartokkal,
teoriákkal, ilyesmik.
A nyeremény pedig egy Tüskék és rózsák
udvara mintás vászonszatyor (amit megmutatnék, de még nem hozta meg a postás,
szóval erre várni kell egy kicsit), valamint egy matrica- és könyvjelzőcsomag.
A matricák már készen vannak, a blog Instagram oldalán meg is mutatom őket
(link hozzá a Kapcsolatok fül alatt).
A válaszokat jövő hétfő éjfélig várom, az
utána beérkezetteket már nem tudom elfogadni. Feltétel, hogy minden kérdőív ki
legyen töltve. Kedden kiértékelem őket, és valószínűleg még aznap ki is
hirdetem a nyertest.
A harmadik napi kérdéssor itt elérhető.
Ez lenne a véleményem a The Assassin's Blade öt novellájáról. Délután újra jelentkezem, a Maas-travaganza utolsó könyvértékelésével, ahol a Tower of Dawn-ról fogok beszélni. A Tüskék és rózsák udvara sorozatot nem fogom külön elemezni, mivel arról ősszel már írtam egyszer. De akit érdekel, ide kattintva elolvashatja azt is.
A délutáni viszontlátásig,
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése