No, már itt is vagyok újra, az Üvegtrón második részével. Nem is szaporítom a szót, kezdjünk is bele. A spoilerveszély természetesen most is fennáll.
Íme a fülszöveg:
Az
ördög koronázta meg.
A
kötelesség rabja.
A
szerelem foglya.
A
tizennyolc éves, gyönyörű lány, Celaena a király, Adarlan legveszélyesebb
orgyilkosa.
De
vajon a szíve is egy gyilkosé?
Szabadságát
azzal nyerhetné vissza, ha a király ellenségeinek vérét ontja, de nem képes rá,
hogy a koronáért öljön. És minden, látszólag végrehajtott megbízatásával,
minden hazugságával azok életét teszi kockára, akiket szeret.
A
lány a szíve mélyén őrlődik a kapitány és a koronaherceg között, miközben a
királynál is jóval sötétebb erővel kell megküzdenie.
Döntenie
kell, hogy miért fog harcolni: a szabadságáért, a szívéért vagy pedig a
királyság sorsáért.
(Azt tisztázzuk le, hogy ki nem állhatom ezt a fülszöveget. Főleg azt a modtatot az őrlődésről a közepe felé, ugyanis az egyáltalán nem igaz, mostanra már rég végzett Dorian-nel.)
 |
| Most tűnt fel csak igazán, hogy a háttérben lángok vannak. Ez is már egy előreutalás lenne? |
Először alig egy héttel az első rész végezte után olvastam, mert nem bírtam megférni a bőrőmben, tudni akartam, mi történik a verseny után. És anyám, erre nem számítottam. Egész végig kapkodtam a fejem, és egy pillanatra sem maradt abba a szívfájdalmam. Néha azért, mert annyira szép volt, néha meg azért, mert annyira fájt. Aki olvasta, úgyis tudja, miről beszélek. Messze-messze felülmúlta azt, amire az első rész után vártam. Felkészültem arra, hogy bele fog esni a második részek átkába (azok legtöbbször csak töltelékek az első és a harmadik könyv között, mintapéldája például a New Moon).
Nem, az a könyv még magassabbra szállt, mint az elődje.
Az Üvegtrón után Nehemiával szemben elég közönyös voltam még, de itt teljesen belelopta magát a szívembe. Aztán darabokra is törte azt. Az ő halála a könyv közepén volt az első pofon a sorozattól, mikor megéreztem, hogy ebből valami igazán kivételes lesz. Attól a pillanattól kezdve pedig folyton ott csüng a lelkem, meghatározva a személyiségem egy részét is.
 |
| Továbbra is gyönyörű a hátlap. |
De még először egy kicsit a tragédia előtti első félről. Név szerint Chaol-ról. Már az első rész elejétől kezdve éreztem, hogy ő sokkal jobban illik Celaenához, mint Dorian (nem, Dorian az enyém). Alig bírtam levakarni a képemről a vigyort, miközben lassan összejöttek. Az egész első fél alatt úgy voltam, hogy aranyos folytatás, milyen nemes lépések, kellemes udvari intrikák, lazaság.
Aztán jött Nehemia halála.
Az pedig engem tartósan traumatizált. Emlékszem, mikor elolvastam azt a fejezetet és az alrész végére értem, én egyszerűen becsuktam a könyvet, és felraktam a polcra. Napokig felé sem tudtam nézni, annyira nem bírtam elhinni. Csak azután tudtam rávenni magam, hogy folytassam, miután fejest ugrottam egy nagy lavór kedvderítő csokifagyiba.
 |
| A kínai borítók a maguk egyediségében csodásak. |
Innentől emelkedik igazi magasságokba számomra a könyv. Celaena gyásza és haragja olyan erőt ad a lapoknak, hogy képesek kinyúlni a betűk a papírról és hasba rúgni. Rémségesen fájt, de imádtam olvasni, hogy egy fiataloknak szóló fantasy-ben ilyen mélyen foglalkoznak a következményekkel.
A koronán az éjszínű gyémánt pedig egyértelműen a bonyolult, többlépcsős végkifejlet a dimenziókaputól a hajóig és Chaol felfedezéséig. Úgy tátogtam a végén, mint egy hibbant hal. Mikor belekezdtem a könyvbe, egyáltalán nem számítottam ilyen fordulatokra.
Ez talán a legnagyobb erőssége Maas könyveinek összessében. Az ember (vagy tündér, vagy alakváltó, vagy akármi) sosem tudhatja, mi fog történni a következő sarok után. Sosem válik kiszámíthatóvá, és egészen biztos, hogy teljesen másról fog szólni már a végén, mint kezdetben, útközben pedig igazán fontos témákat is boncolgatva.
Nem akarok nagyobb részletekbe belemenni, mert azokról nem lehetne úgy beszélni, hogy további spoilereket ne ejtsek el benne. De az biztos, hogy az Éjkorona volt az a rész, aminek köszönhetően biztos lettem benne, hogy ez a sorozat valami igazán nagyszerű lesz.
Ma délután még hátra van egy Heir of Fire (Tűz örököse) értékelés. Ha esetleg még nem töltötted ki a tesztet a nyereményjátékhoz, az Üvegtrón értékelésben ott a link és a részvétel feltételei is. Ide kattintva eléheted a bejegyzést.
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése