Két hete kezdtem bele az Árnyvadász világ második spin off-trilógiájába a Lady Midnight-tal. A véletlen folytán pedig a befejezésének estéjén pont a Csontváros (film, nem a sorozat) ment a tévében. Ennek a kettőnek az együttállása pedig annyira árnyvadászós hangulatba hozott, hogy megint neki kellett állnom a Végzet ereklyéinek, ezúttal azzal az elhatározással, hogy most már biztosan be is fogom fejezni.
Mint azt a Lady Midnight-ot értékelő bejegyzésben is megemlítettem már, nem a mostani volt az első alkalom, hogy szembejött velem Cassandra Clare világa. Sok-sok évvel ezelőtt, mikor még épp csak alakulóban volt a könyvmolyságom, sokat hallottam a körülöttem lévőktől a Csontvárosról. Akkor vált először nagyon felkapottá Magyarországon (sokat segíthetett neki, hogy a film is akkortájt jelent meg), és sok olvasó ismerősöm örömódákat zengett róla. Annyit hallottam már róla, hogy úgy döntöttem, most már megnézem, mi ez a nagy felhajtás körülötte.
Az első három rész végéig jutottam akkoriban, de ott megálltam. Egy nagyobb tartalmi egység végét jelentette, amin akkor nem akartam azonnal túlmenni, ráadásul valami más (talán a suli, talán egy másik könyv, nem tudom már) el is terelte a figyelmem. A negyedik részt csak évekkel később szereztem be, mikor a KMK kiadta a megújult borítókkal is. Bele is kezdtem, de talán ha 100 oldalt olvastam belőle. Olyan rég volt, hogy az előző részeket olvastam, hogy már nem voltam annyira a hangulatában. Kicsit később megpróbáltam, hogy az elejétől újrakezdem, hogy felfrissítsem az emlékeim, de a második könyv vége után megint elkalandozott a figyelmem, így befejezetlenül maradt eddig a sorozat.
Múlt héten viszont újra kézbe vettem, és megújult elánnal álltam neki. Jelenleg beértem, ahol eddig tartottam, tegnap este fejeztem be az Üvegvárost, és ma kezdem a Bukott angyalok városát. Megjegyezném még, hogy az első két próbálkozásom során magyarul olvastam, a mostaninál áttértem az eredeti, angol nyelvre.
A következő bejegyzésben összefoglalom a gondolataim az első három kötetről, felújjítva az évekkel korábbi véleményem friss, felnőtt szemmel.
Igyekszem spoilermentes maradni, de csak saját felelősségre olvasson bárki tovább.
1. City of Bones - Csontváros
Az első fázisból (1-3. kötet) ezt a részt kedvelem a legkevésbé, legfőképp azért, mert nagyon érezhető rajta, hogy ez Clare első kiadott könyve. Főleg így visszanézve nagyon látszik rajta, hogy már több, mint egy évtizede, hogy megjelent, és azóta mennyit változtak az könyves mércék.
Az első két olvasásból annyi maradt csak meg bennem, hogy alig tudtam sorrendbe helyezni a történéseket, és az egész kicsit kaotikus volt. Főleg, hogy a filmet előbb láttam, mint olvastam, a kettő végkifejlete közti hatalmas különbségek eléggé összezavartak. Most kicsit rendbe tudtam tenni, de még mindig nem lett a kedvencem. Nem azt mondom, hogy nem tetszett, de a későbbi részek messze felülmúlják ezt.
A kedvenc elemem a könyvben (és a sorozatban úgy általában) a folyamatosan jelen lévő humor és szarkazmus. Az ember azt hinné, hogy a folyamatos viccelődés hamar unalmassá válik, de Clare olyan könnyedséggel szórja a be- és visszaszólogatásokat, hogy felvidítja az egész történetet. Ami amúgy full dark, az összes főbb történés a könyvben azon vetekszik, melyik tud a legsúlyosabb lenni.
Jace-szel is kevésbé voltam elégedett, ebben a részben még kicsit sztereotipikus könyves pasi volt, és csak a legvégén kapott egy extra réteget a karaktere. Szerencsére az első fázis fő eleme az ő fejlődése, szóval ezt megbocsátom.
2. City of Ashes - Hamuváros
Csak egy apró megjegyzés a borítók terén: szerintem a tartalmat tekintve Clary jobban illik az első, Jace pedig a második rész elejére, de ez csak személyes preferencia.
Ha már Clary, megkönnyebbüléssel töltött el, hogy ebben a kötetben már sokkal több önállóságot kapott, mint az elsőben, ahol végig megvolt az érzésem, hogy csak folyik a történettel, de aktívan nem sokat tesz. (Valahol még meg is tudtam érteni ott még, hiszen épp csak szembetalálja magát egy új világgal, ahol fogalma sincs, mi hogy működik, senki sem lenne rögtön harcos amazon.) De azért jó volt látni, hogy végre a kezébe veszi a sorsát, és már sokkal kevésbé hagyja magát ide-oda vonni. Még nem tökéletes, de fejlődik, és ez a fontos.
Érzelmi és lelki mélységet tekintve ez a rész tetszik a legjobban, elég fontos és mély témákat feszeget, miközben próbálja a történetet is előremozdítani. Amit megint egész jól megold, sokkal követhetőbb, mint az első rész kissé felsorolásszerű felépítése. Jace is megkapja a már várt karakterfejlődését, ami neki ugyan fáj, de végre belátunk rendesen a menő rosszfiú képe mögé.
Felépítés tekintetében még külön megtapsolnám, hogy az írónő áttért több perspektívából való mesélésre, ami sokkal nagyobb változatosságot tud adni, mint az első rész nagyrészt Clary szemszögéből vezetett története. Összességében sokkal jobban tetszett a második rész, mint az első, és nem is érződött annyira tölteléknek a harmadik rész előttre benyomva.
3. City of Glass - Üvegváros
Az első fázisból akció szempontjából (és általánosságban) ez a kedvenc részem. Tisztán érződik, hogy Clare itt már belejött az írásba, az események sokkal jobban és folyékonyabban vannak felépítve. Nagy utat járt be az első kötet óta. Bár a három részből ez a leghosszabb, mégis ezzel végeztem a leghamarabb, az ember észre sem veszi, hogy elszaladt 50 oldal két pislogás között.
Nagyot dobott az is a könyvön, hogy a helyszín elcsúszott New Yorkról az árnyvadászok saját országába, és ez sok esélyt hagyott arra, hogy az írónő feltérképezze előttünk a környéket, és bemutassa, milyen is igazából az árnyvadászok világa.
Ez a helyszínváltás arra is jó volt, hogy még több szereplő bekerülhessen, anélkül, hogy erőltetettnek hatna a bemutatásuk. Úgy általánosságban, amit szeretek ebben a sorozatban, hogy a fő párocskán kívül más is kap figyelmet, a mellékszereplők (főleg Simon, Izzy és Alec) maguk is kifejlett, élő szereplők a maguk vágyaival és céljaival, nem pedig lapos kartonkivágások a háttérben.
A fázis végét jelentő végkifejlet pedig ott van a szeren. Clary is kimutatja a fogát, a háttértörténések is ott vannak, hagy nyitva egy icipici ablakot is a folytatásnak. Talán a végső csatából láttam volna még egy hajszálnyival többet, cserébe az epilógus végtelenségig nyúló hosszával. De még így is elégedett voltam a befejezéssel. Még így magában is megállná a helyét a történet trilógiaként. Nem tudom, lehet hogy ez volt Clare eredeti kitűzése.
Ez lenne a véleményem a Végzet ereklyéi sorozat első feléről. A negyedik könyv már a kezemben van, neki is kezdtem, és remélhetőleg ezúttal be is fogom fejezni. A lendület mindenképp megvan hozzá. Ugyan nagy vonalakban tudom már, mi lesz a második három rész vége, hála a Lady Midnight-nak (bevállaltam a lehetséges spoilereket, mikor azt elkezdtem olvasni), de így legalább még nagyobb a kíváncsiság, hogyan jutnak el odáig.
Ki olvasta még Cassandra Clare könyveit? Kinek hogyan tetszett? Írjátok meg a kommentekben!
A Végzet ereklyéinek első fázisát az alábbi pontozással értékelem:
Csontváros: ötből 3 csillag
Hamuváros: ötből 3,5 csillag
Üvegváros: ötből 4 csillag
Legközelebb csütörtökön jelentkezem, egy rendhagyó bejegyzéssel. Eltérek a könyves témától, és bemutatom a bullet journal határidőnaplóm áprilisi felépítését és oldalait. Ha nem tudod, mi az a bullet journal, az egy ponthálós jegyzetfüzetbe vezetett (határidő)-napló, ahol minden hónapban az ember maga rajzolja fel a szükséges oldalakat. Januárban már készítettem ezzel a technikával egy olvasónaplót, annak a bemutatása itt.
Addig is jó olvasást mindenkinek, és kellemes, nyárias időt, sok napsütéssel.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése