Hétfőn már leírtam a véleményem arról az 5 könyves archetípusról, kapcsolati felépítésről, történetvezetési fordulatról, amitől falnak megyek, és messze elkerülöm az olyan könyveket, amik ezeket tartalmazzák. A Facebook-os kommentekben pedig ti még jobban kiegészítettétek a listát a saját típusaitokkal, amit ki nem állhattok.
A mai bejegyzésben pont az ellenkezőjét fogom tenni, és összeírom azt a TOP 5 archetípust, amivel viszont nem tudok betelni. Olyan típusok, kapcsolati vagy történeti, amiknek csak tapsolni tudok, és biztosan vetek legalább egy második pillantást az olyan könyvekre, amik ezekkel foglalkoznak.
Íme a TOP 5 kedvenc könyves archetípusom:
1. A jófiú
A hétfői bejegyzésben a legelső vázlatpontom az olyan hímegyedek voltak, akik már túlmutatnak a rosszfiúm, és egyenesen pszichotikusak, veszélyesek. Az én kedvenc könyves pasijaim pont az ellentétei ennek. Természetesen nekik sem kötelező tökéleteseknek lenniük (sőt!), de szeretném nem úgy érezni magam, mint akinek folyamatosan maga mögé kéne néznie, nehogy ott álljon.
Elsőre a nemrég olvasott Lady Midnight jut eszembe példának. Az értékelésemben ugyan pont azt hoztam fel Julian-nal szemben, hogy túl jó fiú, emiatt egy kicsit lapos, de való életben pont a Julian-féle egyedek felé húzna mindannyiunk szíve. Ő sem tökéletes, például nagyon jól hazudik, de sokkal nagyobb biztonságban érzi magát az ember vele kapcsolatban, mint egy "rosszfiúval".
2. A változatos gárda
Ahogy az emberek sem egyformák a való életben, úgy a könyvszereplők se legyenek egy sablonból kinyomott egyenformák. Manapság szerencsére egyre nagyobb divat a rendes reprezentáció, beszélhetünk itt bőrszínről, szexuális irányultságról, testalakról, szellemi szintről. Nemcsak azért jó ez, mert sokkal többen tudnak azonosulni a szereplőkkel és reprezentálva érzik magukat, hanem azért is, mert ezek a különbségek maguknak a karaktereknek is több mélységet adnak. Azt pedig szeretjük, nem?
Példának a Six of Crows jut eszembe, ahol az egész alapkoncepció pont az, hogy itt van ez a sokszínű emberekből álló csapat, akinek össze kell dolgoznia, hogy sikerrel járjanak. Mindegyikük más, és ettől lesz érdekes a csapat.
3. Az erős női karakter
A kommenteitek jelentős része valamilyen formában azzal foglalkozott, mennyire nem szeretitek a jellemtelen női karaktereket, akik csak folynak a történettel, és soha nem tesznek semmit aktívan a könyvben, legfőképp a YA/ifjúsági szférában jellemzően. Ezt magam ugyan nem írtam le a listámban, de annyira igaz! A saját kedvenc női karaktereim pont ennek az ellenkezői. Szeretem azokat a főhősnőket, akiknek megvan a maga véleménye és nem hagyja magát oda-vissza rángatni.
Példaként a Crescent City-t, a legfrissebb Maas-könyvet hoznám (muhaha, azt hittétek, nem hozom fel Maas-t?), Bryce tökéletesen megszemélyesíti a magabiztos, erős női karaktert.
4. Az előreutalások
Van különbség az előre nem látható, felépítetlenül odavetett fordulat, ami csak a hirtelen bumm-effekt-ért lett beleírva a könyvekbe, és egy szépen felépített, kigondolt csavar között. Több esetben akár már előre is lehet látni, hogy jönni fog (vagy legalább érezni, hogy valami készül), és ez általában még nem is baj. A kedvencem ezekben a jól felépített fordulatokban pedig maguk az előreutalások, amiket néha olvasás közben, legtöbb esetben viszont csak utólag vagy egy újraolvasás folyamán veszi észi az ember. Olyankor viszont csak még jobbá teszi a könyvet.
Példaként rögtön az egész Üvegtrón sorozatot hoznám, hiszen az egész sorozat ilyen előreutalásokra alapozódik, és ez teszi nagyszerűvé.
5. A kidolgozott varázsvilág
Ez a pont ugye csak a fantasy-szerűbb könyvekre érvényes, de mivel ez az abszolút kedvencem, ezért mindenképpen meg kell említenem. Szeretem, ha egy fantasy világ rendesen ki van dolgozva, nem csak politkai és fizikai-biológiai (tudjátok, hogy milyen lények, milyen növények) felépítés terén, hanem ha bárminemű mágia van benne, akkor annak a működésében is. Legfőképp akkor, ha a varázsvilág nem a szokásos, hanem valamiben újít.
Sajátos varázsvilágok terén Brandon Sanderson a nagymester, minden sorozata (amik még távolról össze is függnek) egy-egy új, egyéni mágiarendszert is behoz. Kifejezett példának a The Way Of Kings-et ajánlanám, hiszen ebben a Trónok harca-vasagságú sorozatban aztán van mit kiépíteni.
Ez lenne az az 5 dolog, amit mindennél szívesebben olvasok könyvekben. Mik a ti kedvenceitek? Írjátok meg a kommentekben.
A bemutatott könyvek közül párhoz írtam is már értékelést, a linkekre kattintva el is érhetőek:
Lady Midnight
Crescent City (spoilermentes)
Üvegtrón (vagy élerhetőek a Maas-Március és a Sarah J. Maas-hét bannerra kattintva a jobb oldali sávban)
A Six Of Crows-ról ugyan még nem írtam, de a Grisha világ fő sorozatóról, az Árnyék és csontról már igen, itt.
Legközelebb megint hétfőn jelentkezem. Most éppen a Csontvárost olvasom újra, ha addigra sikerül végeznem vele, akkor arról írom meg az értékelésem. Addig is kellemes hétvégét és jó olvasást!
Love,
Kalamaj
Van különbség az előre nem látható, felépítetlenül odavetett fordulat, ami csak a hirtelen bumm-effekt-ért lett beleírva a könyvekbe, és egy szépen felépített, kigondolt csavar között. Több esetben akár már előre is lehet látni, hogy jönni fog (vagy legalább érezni, hogy valami készül), és ez általában még nem is baj. A kedvencem ezekben a jól felépített fordulatokban pedig maguk az előreutalások, amiket néha olvasás közben, legtöbb esetben viszont csak utólag vagy egy újraolvasás folyamán veszi észi az ember. Olyankor viszont csak még jobbá teszi a könyvet.
Példaként rögtön az egész Üvegtrón sorozatot hoznám, hiszen az egész sorozat ilyen előreutalásokra alapozódik, és ez teszi nagyszerűvé.
Ez a pont ugye csak a fantasy-szerűbb könyvekre érvényes, de mivel ez az abszolút kedvencem, ezért mindenképpen meg kell említenem. Szeretem, ha egy fantasy világ rendesen ki van dolgozva, nem csak politkai és fizikai-biológiai (tudjátok, hogy milyen lények, milyen növények) felépítés terén, hanem ha bárminemű mágia van benne, akkor annak a működésében is. Legfőképp akkor, ha a varázsvilág nem a szokásos, hanem valamiben újít.
Sajátos varázsvilágok terén Brandon Sanderson a nagymester, minden sorozata (amik még távolról össze is függnek) egy-egy új, egyéni mágiarendszert is behoz. Kifejezett példának a The Way Of Kings-et ajánlanám, hiszen ebben a Trónok harca-vasagságú sorozatban aztán van mit kiépíteni.
Ez lenne az az 5 dolog, amit mindennél szívesebben olvasok könyvekben. Mik a ti kedvenceitek? Írjátok meg a kommentekben.
A bemutatott könyvek közül párhoz írtam is már értékelést, a linkekre kattintva el is érhetőek:
Lady Midnight
Crescent City (spoilermentes)
Üvegtrón (vagy élerhetőek a Maas-Március és a Sarah J. Maas-hét bannerra kattintva a jobb oldali sávban)
A Six Of Crows-ról ugyan még nem írtam, de a Grisha világ fő sorozatóról, az Árnyék és csontról már igen, itt.
Legközelebb megint hétfőn jelentkezem. Most éppen a Csontvárost olvasom újra, ha addigra sikerül végeznem vele, akkor arról írom meg az értékelésem. Addig is kellemes hétvégét és jó olvasást!
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése