Érkezzen hát az utolsó könyvkritikám, az Üvegtrón magyarul még meg nem jelent kvázi öt-és-feledik része, a Tower of Dawn, vagy szabad fordításomban A hajnal tornya.
Fokozott figyelmeztetés a spoilerek miatt, lévén ezt még nem mindenkinek volt esélye olvasni.
A fülszöveget magam fordítottam, szóval úgy nézzétek.
Chaol Westfall mindig ingathatatlan hűségében, erejében és gárdakapitányi szerepében azonosította magát. De mindez megváltozott, mióta az üvegkastély összetört, az embereit lemészárolták, mióta Adarlan királya megkímélte a gyilkos csapástól, de a testét romokban hagyta.
Az egyetlen esélye a gyógyulásra a Torre Cesme legendás gyógyítói Anticában - a déli kontinens hatalmas birodalmának fellegvárában. És az otthon Dorian és Aelin feje fölött függő háborúval a túlélésük csakis azon múlhat, hogy Chaol és Nesryn képesek-e meggyőzni az uralkodóit, hogy szövetkezzenek velük.
De amit felfedeznek Anticában, az megváltoztatja mindkettejüket - és sokkal életbevágóbb lesz Erilea megmentéséhez, mint azt valaha gondolták volna.
(Hűha, jó móka volt lefordítani ezt a szöveget, remélem azért értékelhetőre sikeredett.)
 |
| Sokan nem voltak elégedettek, mert nem Chaol volt az elején. Volt olyan elvetemült, aki csinált alternatív borítót. |
Ez a rész még csak most szeptemberben jelent meg, nem is csoda, hogy még nem létezik a magyar kiadás. De mindenképpen akartam róla szót ejteni, mert releváns része az Üvegtrón történetének, és ugyan vannak, akik ignorálni akarják, hiszen nem a kedvenc tűzokádó királynőnk a főszereplője, ezt nem tehetik, mert az itt kiderült dolgok tééényleg kihagyhatatlan elemei a kontinuitásnak.
Ezt a részt még csak egyszer olvastam, lévén az újsága, de máris a szívembe zárta magát. Remek volt a történet íve, amit bejárt. És a kedvenc mondatom is újra tiszteletét tette. Látszik, Maas már nagyon bele van lendülve az írásba. Főként tudva, hogy ez is csak egy hosszabb novellának volt tervezve, aztán hupsz, regény lett belőle. Kicsit megszaladt a keze.
Ez a könyv egyértelműen Chaol jellemfejlődéséről szól. Fantasztikus az az út, amit ezen a párszáz oldalon bejár. Az Heir of Fire alatt én még reménykedtem, hogy Aelin visszatérte után van még esélyük együtt, de a Queen of Shadows alatt nagy csalódás volt Chaol viselkedése. A végére valamennyire összeszedte ugyan magát, de közelsem annyira, mint elvártam volna tőle.
 |
| Vicces is lett volna, ha a hátlapon Chaol valami légies ruhácskában szerepel, nem? |
Most viszont sikerült újra megszerettetnie velem magát, látva, mire is képes, ha szorult helyzetbe kerül. Igazi lelki mélységeit ismerhettük meg, amit eddig még nem mutatott fel. Vérzett érte egész végig a szívem az őt ért traumák miatt.
Minden pillanatot imádtam, mikor Yrene-nel egyszerre szerepeltek. Ők ketten tökéletesek egymásnak. Remekül működött köztük a kémia, és nagyon jól épült fel köztük a bizalom majd a több is.
(Külön cukiság, hogy ha belegondol az ember, Aelinnel mindketten elküldték egymást a párjukhoz, Chaol miatt ment ugyebár Aelin Wendlynbe Rowanhez, és Aelinnek köszönhetően kötött ki Yrene is végül Anticában.
Úgy általánosságban, Chaol több jellemmel rendelkezett ebben a részben, mint eddig összesen. Végig láthattuk a kínlódását, az öngyűlöletét, és ahogy ezeken végül felül tud kerekedni, és legyőzi a magában élő sötétséget.
 |
| A brit kiadás borítója most nem olyan látványosan más, de azért van különbség. |
A kötet másik párosa, Nesryn és (az azonnal kedvenc) Sartaq is aranyosak, de ők a maguk módján. Szerettem az ő jeleneteiket is, és nagyon várom, hogy még többet láthassak belőlük. Nesryn családja pedig egész egyszerűen haláli.
Hadd emlékezzek meg a végkifejletről, mert az aztán engem is meglepett. Mindenre felkészültnek hittem magam, de nem voltam az. Olyan csavarok voltak benne és olyan titkokra derült fény, hogy csak bámultam.
Szóval összességében egy pozitív üzenetű könyv a gyógyulásról, az igazi megtalálásáról, önmagad elfogadásáról. Egy végül boldog, reményteljes befejezéssel és egy felnőtt Chaol-lal. Mert ahogy ők mondják, a remény a legnagyobb fegyverük a sötétség ellen.
Aztán jött az epilógus. És kinyírt.
Remélem sokaknak a kezébe fog kerülni ez a könyv, mert nagyon tanulságos. A kedvenc mondatom pedig, a Kelj fel, ezúttal Chaol-nak hangzott el, ha tudatosan, ha nem, szerintem ez egy nagyon szép és erős üzenet, körbeérve az első rész óta, mikor még ő mondta ugyanezt az akkor még Celaenának.
Ez volt a hamadik nap és a könyvértékelések vége. Holnaptól a rajongókör irányába terelem a hajóm, fanartokkal, zenékkel, teóriákkal. Rögtön holnap átmenetként a színezőkkel kezdek, és megosztom a kedvenc elméleteimet.
A nyereményjáték mai kérdései a The Assassin's Blade kiritikám alatt elérhető, holnap pedig új feladványok jönnek, a ma tárgyalt két könyvről. Az ötödik kérdéssor pénteken várható a Tüskék és rózsák udvarának világából. (Bár én meg vagyok róla győződve, hogy valami kapcsolat van az Üvegtrónnal, de erről is holnap.)
Love, Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése