Vegye akkor hát kezdetét a blogszülinapi Ambrózy-extravaganza, ahol minden nap a sorozat egy-egy kötetét értékelem szépen sorban. A Kalamaj-t ugyan annál a 3 évnél kicsit korábban indítottam, eredetileg mégg már névvel is, de hamar elfogyott hozzá a lendületem, így hosszú téli álomba merült. Abból az időből egyedül a Luxenes posztom maradt meg, de az is nagyon máshogy nézett ki, mint egy mai értékelésem. 2017 augusztus 29-én azonban újra beüzemeltem a blogot, kicsit átterveztem, így azt tekintem a hivatalos szülinapi dátumnak is.
A legelső részbe, a Leányrablás Budapesten-be teljesen véletlenül futottam bele, anélkül, hogy korábban hallottam volna róla. Annál a könyvnél még a promó sem volt akkora, pedig már akkor is benne voltam pár könyves csoportban, köztük a KMK sajátjában is, de hozzám nem jutott el a híre annak, hogy létezne ez a könyv.
Jóanyámmal kellett valamiért felmennünk anno Pestre, és míg a visszavonatra vártunk, volt még annyi időnk, hogy besoroljunk egy könyvesboltba. (Mert ugye hova máshová?) Anyám ugyan kijelentette, hogy nem vesz nekem még több könyvet (már akkor is túúúl sokat összevásároltam a papíralapú barátaimból), de a nézelődés közben kezembe akadt ez az aranyos borító, és második ránézésre tűnt fel, hogy hoppá, ez meg egy ismeretlen Böszörményi könyv, csak meg kellett lebegtetnem anyám orra előtt, és máris a kosárban landolt.
Örökre odaadó híve leszek a mester könyveinek, amikhez semmi sem hasonlítható (még Maas-nál is jobban szeretem és tisztelem). Az Ambrózy sorozat pedig nem véletlenül lett ilyen népszerű, megérdemli az összes felé irányzott imádatot. Nem véletlen, hogy Könyvhéten is mindig mindenkinél nagyobb sorok várakoznak hozzá dedikáltatni.
Persze mivel blogszülinap és tematikus hét, ez sem maradhat el nyereményjáték nélkül. A részletek hozzá a poszt végén.
Következzék hát akkor az értékelés, a szokásos kategóriáim szerint:
Következzék hát akkor az értékelés, a szokásos kategóriáim szerint:
