Ha valaki három hónappal ezelőtt azt mondja, hogy március második felében itthon fogok ülni egy félig-meddig karaténban, és az egész világ kikapcsol, akkor csak felhúzom a szemöldököm, és nem hiszek neki. De mégis itt vagyunk, az utcák szinte kiürültek, és tele vagyok szabadidővel. Amit igyekszem minél több időt olvasással tölteni, ha meg nem azt művelem, akkor rajzolok, keresztrejtvényt fejtek, színezek, amivel csak el tudom ütni az időt. Meg a végére mesterszakács leszek, ha a barátomon múlik.
Ha már egyszer olvasás, sikerült befejeznem az idei Üvegtrón újraolvasásom. Ez volt a márciusom nagyja, de nem az egyedüli, amit sikerült olvasnom.
Ezekkel a könyvekkel barátkoztam meg közelebbről márciusban:
Persze a hónap nagyját az Üvegtrón befejezése tette ki, azaz az utolsó három rész, az Empire Of Storms, a Tower Of Dawn és a Kingdom Of Ash. Ez önmagában is majdnem elég lenne egy hónapra, főleg a könyvbefejezős olvasómásnaposság miatt, ami a Kingdom Of Ash utolsó oldala után maradt bennem. Kedvenc sorozatom, na.
A márciust ebbők kifolyólag Maas-nak szenteltem a blogon, egyfajta Maas-Márciust hoztam részre, azaz a bejegyzések nagy többsége Maas-centrikus témákkal foglalkozott. A posztok előrhetőek a jobb oldali sávban lévő link-képre kattintva, vagy a következő listából:
VOL. 3: Üvegtrón újraolvasós gondolatok:
De nem csak az Üvegtrón vége volt az egyetlen Maas-történet a márciusomban. Végre a kezembe vehettem a legfrissebb történetét, a Crescent City sorozat eddig létező egyetlen részét, a House Of Earth And Blood-ot. Egy újabb remekséges könyv, hamisítatlan Sarah J. Maas, amiről egyenlőre csak annyit mondok, hogy Maas túlMaasta magát.
Az egyetlen nem-Maas könyv, amit ebben a hónapban kézbe vettem, az a Gyűrűk ura volt, de igazából annak csak pár napja álltam neki, és nem olyan gyorsan/könnyen olvasható, szóval az még el fog egy kicsit tartani.
Ezekre a könyvekre pedig áprilisban készülök:
Igyekszem bepótolni a még év elején magamnak kitűzött 12 hónap 12 könyves feladataim. A márciusi indulóra, a We Are Totally Normal-ra nem maradt márciusban időm ezek mellett a 800-1000 oldalas könyvek mellett. Szintén ehhez a kihíváshoz tartozik egy újabb falazótégla, a The Priory Of The Orange Tree, ami az áprilisi induló lesz.
Szintén pótlás a The Shadows Between Us, ezt is márciusban terveztem, de ez is megcsúszott, mivel csak két szemem és egy agyam van, párhuzamosan egymás mellett nem tudok több könyvet olvasni.
Jelenleg kicsit szünetelem a Gyűrűk urát, és könnyítésnek a Lady Midnight-nak szeretnék nekiállni ma délután. Egy ideje már verekszem Cassandra Clare könyveivel. Ugyan megvan az egész sorozat (a két legújabb megjelenés kivételével), de valahogy az eredeti hatost sosem sikerült befejeznem. Úgy döntöttem, hajlandó vagyok bevállalni a Lady Midnight lehetséges spoilereit, de inkább nekiállok a sorozatnak egy másik irányból vele.
Ha pedig már rajta vagyok még az újraolvasós vonaton, elővettem még márciusban a Hollófiúkat is. Pontosabban hangoskönyvként álltam egyszer neki főzés (krumplihámozás) közben. Spotify-on elérhető angolul ingyen, és miután az ember túlteszi magát a narrátor texaszi akcentusán, igazán élvezhető. Valahogy jobban is tudok koncentrálni rá, mind annak idején, mikor először, papír alapon olvastam.
Márciusban a tematikus bejegyzéseken túl még két új book tag-et is hoztam, amivel kicsit enyhíthettem a saját hangulatom az Üvegtrón végének egyre komorodó hangulatán túl:
Ez volt a 2020-as márciusom. Még ha a külvilág éppen káoszban is van, olvasási szempontból elégedett vagyok magammal. Ráadásul az Üvegtrón-újraolvasós bejegyzéseim első fázisa kereken a 100. bejegyzésem lett. Szép kis szám.
Legközelebb csütörtökön jelentkezem, végre kiírom magamból a Crescent City olvasása közben felgyülemlett érzelmeket. Legyen külön spoiler-mentes értékelés?
Addig is vigyázzatok magatokra, és olvassatok, ha megtehetitek.
Love,
Kalamaj
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése